Kevés idiótább játékot tudok elképzelni a "Mi lenne, ha..." kezdetű kérdésfelvetéseknél. Nyilván az én fogyatékosságom, hogy képtelen vagyok magamat mindenféle lehetetlen szituációba és kiszolgáltatott helyzetbe élni, de valószínűleg itt, Közép-Kelet Európában sosem lesz szükségem azon törni a fejem, hogy merre menekülnék, ha például négy különböző irányból négy különböző vadállat közeledne felém. Hacsak nem történne valamiféle óriási gebasz a Fővárosi Állat- és Növénykertben.Pár napja azonban gondolkodóba estem. Mi lenne, ha Ian Curtis nem lett volna öngyilkos 1980. május 18-án?
Minden bizonnyal megtette volna ugyanezt némileg később.
Oké, de mi lenne akkor, ha Ian Curtis élne? Most, 2009-ben.
Feltehetőleg teljesen kiégve, egy koszos, szürke bérházba visszavonulva éldegélne, s talán alkotói barátság fűzné a Dan Boeckner-Spencer Krug pároshoz. Alkalomadtán pedig pár korsó sör erejéig feltűnne egy-egy Interpol (királyság!), Editors (bénaság!), esetleg White Lies (még nagyobb bénaság!) klubkoncerten. Kizárólag egyedül, önmaga árnyékaként, a leghátsó sorok egyikében dohányozva.
Ám a Blank Dogs zenei világához szinte biztos, hogy valamiféle páratlanul különleges kapcsolat fűzné.
"Invisible man, hard to understand" - mindössze ennyi áll az arcát takargató zenész last.fm-es adatlapján. Való igaz, a Blank Dogs "no-fi"-ba ágyazott post-punkjának befogadása jókora adag nyitottságot igényelhet. Ugyanakkor például a jelen sorok írója még annak idején a Pieces című dalba lett reménytelenül szerelmes. Sőt, még ma is hevesebben ver a szíve, ha meghallja.
Blank Dogs - Pieces
Ha valaki fogékony a Psychedelic Horseshit zenekar által kitalált, mókás nevű shitgaze-re, ráadásul a Hangmás elidegenedettségérzete sem áll tőle távol, az most végre fellélegezhet. Talált valamit, ami egy darabig lekötheti.
És pont ez az "egy darabig" adja az Under And Under gyengeségét. Egyben hallgatva végtelenül tömény. Egy bizonyos idő után összefolyik, és valóságos teher lesz rá odafigyelni. Ugyanakkor 2-3 számos blokkokra bontva kifejezetten élvezhető. Így nem válik megszokottá sem a dalok feszessége, sem az ótvar hanzás.
Valami ilyesmi sülne ki, ha a mostanában a Wavves-szel csúcsra törő Nathan Williams összeállna az Ariel Pink's Haunted Graffiti-ből ismert John Maus-szal Joy Division, The Sound és Cure dalokat utánozni.
Csak úgy árad a sötétség! Mindenki izolált, mindenkit szétvet a feszültség, tánc helyett pedig mindenki görcsösen rángatózik. Nem is értem, hogy jöhetett ki ez a lemez épp most, a nyár elején. Ennek a zenének kifejezetten árt a napfény.
És hogy kinek fog ez tetszeni?
Természetesen a hiperérzékeny, szuperfrusztrált, extraszorongós Ian Curtis-imitátoroknak. A "nehéz napokon".
Blank Dogs - Setting Fire To Your House
Bejegyzések
8 megjegyzés:
ez a lemez valószínűleg a legjobb dolog ami az utóbbi sok időben történt velem, tenksz.
ó, csak nem egy hiperérzékeny, szuperfrusztrált, extraszorongós Ian Curtis-imitátorhoz van szerencsém?
örvendek.
nem, csak egy szokványos kultúrsznobhoz. amúgy azért kiemelnék, hogy legalább annyi jesus and mary chain van itt, mint joy division. meg hogy ha nem ismernéd, ajánlom figyelmedbe a place to bury strangerst is ezek után ;(
ilyen ez a zenebuziság, szinte bármit bele lehet hallani. nekem, mikor írtam, épp ezek jutottak eszembe.
a place to bury strangers?! ne is mondd! a last.fm már szinte a kezdetektől fogva ajánlgatja, de valamiért mindig lusta voltam elmélyülni a munkásságukban. akkor majd most.
szerintem is érdemes az A Place To Bury Strangers-szel ismerkedni! én is ajánlanék egy aktuális kedvenc lemezt. bár nem annyira noise rock (azért elég lármás), még kevésbé no-fi, de annál inkább avantgárd: Zu - Carboniferous
én imádom, de egy dolog van még, ami jobb nála! The Mayfair Set, a Blank Dogsos faszi közös projektje a Dum Dum Girlsös csajjal! Desert Fun a legjobb!
http://stashbox.org/510592/The%20Mayfair%20Set%20-%20Desert%20Fun.mp3
naná, hogy NoPainInPop!
többek közt azért utálom a blank dogst, mert mindig beszarok ettől az elefántemberes képtől.
mint a one klipjétől régen.
Megjegyzés küldése