A koncertekről:
- a legkirályabb: Dizzee Rascal a feje tetejére állította az egész Szigetet; sejtettem azért, hogy a Dance Wiv Me - Holiday - Bonkers záróhármas mellett lehetetlenség a földön maradni, de ekkora partizást még én se vártam - örökké hálásak lehetünk a Szigetnek, hogy nem dugták el a Party Arénába.
- amit előzetesen a legjobban vártam: ide egyértelműen a Pulp kerül, hiszen néhányszor álmodtam már erről, itt meg le is írtam. Nos, Jarvis tényleg szuper és szórakoztató volt, a színpadi háttér meg egyenesen a leggyönyörűbb, amit eddig a Nagyszínpadon láttam. A várva várt katarzis azonban valahogy elmaradt - persze még így is a Sziget második legjobb produkciójáról beszélünk - de mondjuk a hideg sajnos nem rázott ki.
- amihez túl világos volt: az Interpolról újra bebizonyosodott, hogy csak sötétben működik igazán. Sőt, ezt például szívesen bedugtam volna zárt térbe, pedig én azért eléggé lelkesedem a szabadtéri koncertek iránt. Paul Banks hajviseletére pedig nincsenek szavak, hogyan viselheti ezt el Helena Christensen?!
- ahol először mutogattam rapperek módjára: hát, ez bizony Kid Cudi előadásán történt.
- amitől semmit nem vártam, de meglepően szórakoztató volt: a Kaiser Chiefs - pontosabban a frontember, Ricky Wilson - magával ragadott, folyton a kamerának pózolt, futott vagy másfél kilométert a színpadon, mesterien oldotta meg a feladatát.
- a legviccesebb: nem én vagyok az az ember, aki tisztában van a Tankcsapda életművének minden részletével, de náluk viccesebb zenekart nem tudok elképzelni. Mióta négy éve láttam őket lángcsóvák és szélgépek közepette, egészen beléjük szerettem. Idén újra belenéztem a koncertjükbe: a színpad okádta a füstöt, Lukács László meg azt is mondta például, hogy "ez itt a szájbabaszott Magyarország"!
- cikiség: a 30 Seconds To Mars minden porcikája ciki, kezdve az ötven eszét vesztett lány (és két fiú) színpadra hívásával, a közönség leültetésén át a szuperszexi Jared Letoig. És ezen még az sem változtat, hogy itt láttam először konfettiesőt koncerten.
- cukiság: elsőre én is meglepődtem, de Ellie Jackson a La Rouxból élőben egy nagyon aranyos lány! Marináról meg ne is beszéljünk!
- A fesztiválkártya jó dolog, bár főleg akkor, ha minden nap kinn vagy a Szigeten.
- A koncerthelyszínek királya az Európa Színpad volt, eddig alig töltöttem időt a nagy domb mellett - idén szinte minden nap megfordultam arra, még akkor is, ha különösebben nem is érdekelt semmi.
- A literes fröccsökkel is idén találkoztam először, ezek konkrétan koncertekre lettek kitalálva - lecsavarható, visszazárható, és ha szerencséd van, még a bor is szuper.
- Még egy érdekes adalék az italokról (és egy kis morzsa a WC Figyelő blognak): a konténeres piszoárok tetején gond nélkül megáll a fröccsös palack, és a dobozos sör is, óriási kényelmet nyújtván ezzel a vizelő férfiaknak.
- Talán az egész Sziget legcsodálatosabb pillanata volt, amikor a vasárnapi White Lies előtt megszólalt a hangfalakból a Gépnarancs filmzenéje. Egy hatalmas mezőn, sötétségben, nem is létezhet szebb pillanat.
- A Sziget megközelítése kerékpárral a legideálisabb, a déli híd felől ráadásul a lassan hömpölygő tömeggel sem kell megküzdeni a belépésért. Persze hazafelé nyilván nehezebb, de ha nekem fél 8-kor sikerült, akkor valószínűleg nektek sem okozhat majd problémát!
- A legérthetetlenebb kritika a Szigettel kapcsolatban: kevés a magyar, sok a külföldi. Kit is érdekel ez pontosan? Annyira szeretnénk másokkal beszélgetni, de sajnos nem értjük a nyelvüket, vagy mi van?! Bénaság.
- Minden Szigeten legyen olyan buli, ahol lehet nyomulni 2001-06 indie slágereire. Én annyira boldogtalan lennék, ha az éjszaka közepén valami hülye hipszterkedést kellene hallgatnom a Helicopter helyett - szóval köszönök mindent Tesco Kecsítónak. Nem mellesleg ő a legteátrálisabb DJ, akivel valaha találkoztam!
- Mi ez a köcsögség, hogy letört fákkal és ágakkal vonulunk a Sziget utolsó éjszakáján? Törne le mindnek a keze, de legalábbis szakadna le a karszalagja!
- 23 óra után szinte alig láttam koncertet, ez így nem egészen van rendjén.
A fentiekből kitűnik, olyan nagyon azért nem akadtak problémáim a Szigettel. Sőt, annyira nem, hogy az eddigi ötből simán ez volt számomra a legélvezetesebb. Hogy miért? Talán mert pont összejött minden: otthonossá vált a helyszín és maga a város, a program kielégítette az igényeimet, végig tiszta volt az idő, és mert amíg diákjegy van, eszembe sem jutna kihagyni egy ilyen fasza bulit.
Bejegyzések
