Barackfa helyett zöld almát! - Barkóczi Noémi Green apple című videoklipje

A GM49 óta tudjuk, hogy a zöld alma egy király dolog. Galla Miklósék
általunk is imádott új-hullám slágere (ami inkább a szappanról szól)
után 30 évvel ismét erről a gyümölcsről született egy elbűvölő dal és
egy minden ízében DIY videoklip. A popméterhez ezer szállal kötődő
Barkóczi Noémi elkészítette első zenés mozgóképét.

Az utóbbi években tiszteletbeli egrivé vált énekes-dalszerző
Green Apple című dalát már jól ismerheti a közönség, hiszen
tavaly január óta elérhető Noémi bandcamp oldalán és a koncertjein
is gyakran felcsendült ez a fülbemászó dallam. Az ukulelét és xilofont
is felvonultató szám a maga játékosságával, erős képeket festő szövegével
és egyedi ritmikájával szinte követelte, hogy videoklip készüljön hozzá.


 A dal és az animáció kiindulópontját egy 1995-ös Indián nyár című cseh film
inspirálta, melyben a főhős lány egy zöld almákkal teli kádban fekszik.
Barkóczi Noémi kézzel rajzolt világa egy olyan mese, ahol az alma simán
Holddá változhat és a halál gondolata sem ijesztő. A stop-motion technikát
is alkalmazó klip kiválóan visszaadja a zene hullámzó ritmusát, a jó érzékkel
megvágott képek váltakozása mögött ötletes asszociációk bújnak meg.
(A szemfülesebbek egy menő művészettörténeti kikacsintást is felfedezhetnek!)
A teljes mértékben házilag készült mozgókép telis-tele van bájos megoldásokkal: a kartonból kreált hangszerektől kezdve (amiben a Popméter egyik tagja is segédkezett) a varázsütésre összeálló almáig.

Az igen hangulatos és színvonalas debütáló klip újfent bizonyította, hogy
Barkóczi Noémi nemcsak énekes-dalszerzőként, de vizuális alkotóként
is a magyar zenei színtér legszimpatikusabb csoportjába tartozik, akik
miatt joggal gondolhatjuk, hogy még egy hatalmas barackfa árnyékában
is gyümölcsöző a kortárs magyar popzene. 

Sosem lehet késő # GM49 a Szeparé Bisztróban

Magyarország általam talán legjobban becsült együttese, a GM49 közel 25 év után adott újra koncertet decemberben, a Szeparé Bisztróban. Igaz, a GM49 név itt egy merőben más együttest takar, a korábbi tagok közül csak a frontember Galla Miklós maradt, kiegészülve a Mocsok 1 Kölykök zenekarral.

Személyes bánatom, hogy azt a fellépést ki kellett hagynom egy Popméter buli miatt, de miután bejelentették, hogy nem vonakodnak újra és újra koncerteket adni, titkon reménykedtem, hogy én is láthatom egyszer a produkciót. Ennek ellenére tegnap villámcsapásként ért a hír (egészen pontosan 20 óra 25 perckor), hogy este fél 9-kor fellép a zenekar a Szeparé Bisztróban. Pár perc töprengés után eldöntöttem hogy én azért csak elmegyek, ha a közepére érek is oda. Nos, nem egészen 35 percembe telt, míg eljutottam a Nyugatiig, ott kis híján hazafordultam, miután az Istennek se sikerült megtalálnom a helyszínt, de végül minden jóra fordult, és 21:15-kor már a Bár lennék súlylökő szólt az időközben a nevét GM több mint 49-re váltó zenekar előadásában.

Miután a decemberi koncertet nyomban megtekintettem a videomegosztón, olyan sok meglepetés nem érhetett az új hangzást illetően, és titkon én is reménykedtem, hogy ezúttal kevesebb Pa-dö-dő, és több GM49 szólal majd meg. Érkezésemkor épp egy rövidke GM-blokkba csöppentem bele, a Bár lennék súlylökőt a Galla által "magyar bluesként" aposztrofált Erdőbe nem megyek követte. Korábbi dalaik közül a fináléhoz közeledve adták elő a zenekar korábbi kislemezdalát, a Kötödét, mely azért lássuk be, közel sem ugyanazt az élményt nyújtja, ha szaxofon helyett elektromos gitárral adják elő.

A koncert második felében két igazi meglepetésember érkezett, a Digitális Majális album elkészítésénél közreműködő Gay Tamás és Zsámár Kati személyében. Galláék ekkor elhagyták a színpadot, és a két vendég adott elő néhány szerzeményt a Digitális Majálisról. Produkciójuk igencsak szórakoztató volt, a művészek láthatóan élvezték, hogy hosszú idő után először adhatják elő dalaikat. Amik mellesleg jól is szóltak, köszönhetően annak, hogy a hangzás itt változott meg a legkevésbé. Gay Tamás szinti-játéka szinte hű volt az eredetihez, eközben Zsámár Kati vokálozott, és az Elektromos Gyalogos előadása közben szaxofonozott is. A páros előadta még a lemez címadó dalát, valamint a Videosztárt, mindezt erőteljes színpadi mozgással megspékelve.

Ezzel azonban még nem ért véget a koncert, Galláék visszatértek, előadtak néhány nem GM49-dalt, (lásd Mentők, Dallas-dal), és a fináléban már Gay Tamással kiegészülve következett a Brékó-brékó. Még itt sem ért véget a móka, ugyanis a közönség hosszas követelőzése folytán még egyszer meghallgathattuk az Elektromos Gyalogost, a Digitális Majálist és a magyar pop All Time Top Five slágereinek egyikét, amelynek a címe természetesen: Bélát itt ne keressék.

A decemberi fellépéshez képest szerintem mindenképp előrelépést könyvelhetünk el, már ha másban nem is, a GM49 dalok mennyiségében. Persze ne intézzük el ennyivel a zenekart sem, észrevehetően pontosabban, jobban, és ahol kellett ott gyorsabban játszottak. Nagy vágyam, a GM49-újraegyesülés pedig ha nem is teljes valójában, de részlegesen azért mégiscsak bekövetkezett, és lássuk be, még így is első osztályú móka ez az egész.