Csató Józsefet festőművészként és az Egerben többször látott, barkács-beat-popot játszó Bioberber zenekar frontembereként is ismerhetjük. A roppant szimpatikus és kreatív énekes-dalszerző ezúttal szólólemezzel jelentkezett.
Az albumot nyitó, Darth Vaderre hajazó monológgal átszőtt instrumentális intró (Bevezet) már rögtön az elején tudatosítja bennünk, hogy ez a Bioberber opuszokhoz képest egy experimentálóbb és eklektikusabb anyag. A lemez második dala (Egyszerű) a tavalyi Architecture in Helsinki album (Moment Bends) világát idézi és címéhez méltóan megmutatja, hogy egy jó popdal mennyire pofonegyszerűdolog. A prüntyögős, táncos szintialapot játékos xilofon csilingelés és andalító gitártémák színezik; a szövegvilág pedig a művész-életforma veszélyeire hívja fel a figyelmet végtelen bájossággal.
És itt meg is érkeztünk a legzseniálisabb pillanatokhoz. A Nap+por című szám egy igazi folk gyöngyszem. Most hosszasan sorolhatnám, hogy mely általunk szeretett híres erdei, szakállas bandák (Iron and Wine, Akron Family, stb.) dallamaira emlékeztet, de tényleg teljesen fölösleges, mert ez a dal 2 perc 57 másodpercnyi tömény szeretet. Tiszta, őszinte és érzékeny. A szöveg tökéletesen simul bele ebbe a harmóniába és ügyesen elkerüli, hogy átlépje a giccsesség határát. Ez a szívet melengető ballada nálam az idei év legjobb magyar nyelvű szerzeményei között van.
A kiadvány csúcspontját követő Könny (találó cím, mert a Nap+por hallgatása közben tényleg el lehet morzsolni párat) új irányba viszi az albumot: hangsúlyosobbá válik a kísérletező elektronika, ám ez korántsem jár színvonalcsökkenéssel. Az instrumentális dal hangulata és hangszeres megoldásai (melodikára emlékeztető hangok, robotikus gépzörejek) a Blur 13 című korongját (azon belül is a Caramelt, az 1992-t, a Battle-t és a Mellow Song-ot) juttatták eszembe, ami igencsak jót jelent, mivel ez a kedvenc anyagom a Damon Albarn vezette bandától.
A lemez közepe (Panda, Alfabéta) mutatja talán a legtöbb rokonságot Csató Józsi anyazenekarával a Bioberberrel, mind a szövegvilág (az állatok roppant fontos ihlettforásai a dalszerző és festőművész munkáinak) mind a magyar alternatív zenei hagyományokat követő gitártémák és refrének.
Fontos tulajdonsága a Monober szerzeményeknek, hogy nem jellemző rájuk a hazai alternatív szcénában tapasztalható betegség (lásd kispál-hatások vagy lazák és menők vagyunk "Bermudában", esetleg a "megmondom a frankót, mert ismerem az utcát" stílus), így a dalszövegek képesek sajátosak, egyediek maradni, olyan "csatójózsisak". A dalok tobzódnak a más szerzők soraival összetéveszthetetlen szóképektől, amik olykor esetlenek, ám mindvégig kedvesek és rokonszenvesek.
A Te+én éterien andalító gitárhullámai egy komorabb, merengőbb világba kalauzolják el a kedves hallgatót, amiből a Gyere velem bluesköntösbe bújtatott, táncparkettre csábító, vokóderszerű énekkel és dobgéppel felturbózott mozgalmassága lendít ki. A dal primitívnak ható refrénje valószínűleg a hasonló sémákra épülő diszkókimnuszok felé kacsint oda pajkosan és ironikusan. Festőember révén nem csoda, hogy keretes szerkezetű albumot adott ki a mezőkövesdi születésű énekes-dalszerző, így a szintén instrumentális Kivezet zárja le ezt az izgalmas lemezt.
A Monober első kiadványa ékes példája annak, hogy igenis vannak figyelemre érdemes, mindenféle pózoktól és belterjes hájpolásoktól mentes, gyönyörű poplemezek itthon is. Csató Józsi dalai újfent bebizonyították, hogy a kevesebb néha több, és a szeretet fontosabb eleme az alkotásnak, mint a cool lista, a jól kitalált design vagy az éppen aktuális divathullám.
(A lemez tetszőleges összegért (akár ingyen is) letölthető a Monober bandcamp oldaláról.)
Bejegyzések
