2009. május 29., péntek

Ha Ian Curtis élne... # Blank Dogs - Under And Under

Kevés idiótább játékot tudok elképzelni a "Mi lenne, ha..." kezdetű kérdésfelvetéseknél. Nyilván az én fogyatékosságom, hogy képtelen vagyok magamat mindenféle lehetetlen szituációba és kiszolgáltatott helyzetbe élni, de valószínűleg itt, Közép-Kelet Európában sosem lesz szükségem azon törni a fejem, hogy merre menekülnék, ha például négy különböző irányból négy különböző vadállat közeledne felém. Hacsak nem történne valamiféle óriási gebasz a Fővárosi Állat- és Növénykertben.

Pár napja azonban gondolkodóba estem. Mi lenne, ha Ian Curtis nem lett volna öngyilkos 1980. május 18-án?
Minden bizonnyal megtette volna ugyanezt némileg később.
Oké, de mi lenne akkor, ha Ian Curtis élne? Most, 2009-ben.
Feltehetőleg teljesen kiégve, egy koszos, szürke bérházba visszavonulva éldegélne, s talán alkotói barátság fűzné a Dan Boeckner-Spencer Krug pároshoz. Alkalomadtán pedig pár korsó sör erejéig feltűnne egy-egy Interpol (királyság!), Editors (bénaság!), esetleg White Lies (még nagyobb bénaság!) klubkoncerten. Kizárólag egyedül, önmaga árnyékaként, a leghátsó sorok egyikében dohányozva.
Ám a Blank Dogs zenei világához szinte biztos, hogy valamiféle páratlanul különleges kapcsolat fűzné.

"Invisible man, hard to understand" - mindössze ennyi áll az arcát takargató zenész last.fm-es adatlapján. Való igaz, a Blank Dogs "no-fi"-ba ágyazott post-punkjának befogadása jókora adag nyitottságot igényelhet. Ugyanakkor például a jelen sorok írója még annak idején a Pieces című dalba lett reménytelenül szerelmes. Sőt, még ma is hevesebben ver a szíve, ha meghallja.



Blank Dogs - Pieces

Ha valaki fogékony a Psychedelic Horseshit zenekar által kitalált, mókás nevű shitgaze-re, ráadásul a Hangmás elidegenedettségérzete sem áll tőle távol, az most végre fellélegezhet. Talált valamit, ami egy darabig lekötheti.
És pont ez az "egy darabig" adja az Under And Under gyengeségét. Egyben hallgatva végtelenül tömény. Egy bizonyos idő után összefolyik, és valóságos teher lesz rá odafigyelni. Ugyanakkor 2-3 számos blokkokra bontva kifejezetten élvezhető. Így nem válik megszokottá sem a dalok feszessége, sem az ótvar hanzás.
Valami ilyesmi sülne ki, ha a mostanában a Wavves-szel csúcsra törő Nathan Williams összeállna az Ariel Pink's Haunted Graffiti-ből ismert John Maus-szal Joy Division, The Sound és Cure dalokat utánozni.
Csak úgy árad a sötétség! Mindenki izolált, mindenkit szétvet a feszültség, tánc helyett pedig mindenki görcsösen rángatózik. Nem is értem, hogy jöhetett ki ez a lemez épp most, a nyár elején. Ennek a zenének kifejezetten árt a napfény.

És hogy kinek fog ez tetszeni?
Természetesen a hiperérzékeny, szuperfrusztrált, extraszorongós Ian Curtis-imitátoroknak. A "nehéz napokon".




Blank Dogs - Setting Fire To Your House

2009. május 27., szerda

Mi történt az Éva cukrászdában?

Éljen a gyönyörű kilencvenes évek! A diszkó, a kozmetika, a kosárlabda...
A Sportturmix műsorban "szépségkirálynő" jelöltek, ami eleve összeférhetetlen, de ha nem volna elég, a végére megnézhetjük a műsorvezetés netovábbját '93 környékéről "élő" adásban!




Változtass történelmet! Te kit választottál volna Paks szépének?

2009. május 25., hétfő

Önelégült mackók és a letaszított Lukács László

Végre elkészült a videó 2009 eddigi legjobb dalához! Ami tavaly a Blind volt, az idén, reményeim szerint, a még mindig bámulatos Grizzly Bear zenekar Two Weeks-sze lesz. Ha van valami, hát ez igazán megérdemli a rivaldafényt! Különösen ezekkel az idegesítően önelégült mosolyokkal.
Egyébként a dal a május 25-én/26-án megjelent Veckatimest című lemezen szerepel. Ez pedig az album második legjobb szerzeménye, ha esetleg bárkit is érdekelne. Csak remélni tudom, hogy ehhez készül majd a következő hivatalos videó.




A Fát Dönteni végtelenül jópofa barkácsklipje után az Óriás is újabb mozgóképpel jelentkezett. A videót a zenekar május 1-én adott koncertjén vették fel a Dürer-kertben. Az A Kellő Hő a dal címe, amely a 2008-as Jön című lemez nyitánya is egyben.
Megkapó amerikai rockolás furcsán kicsavart szövegekkel. Én kifejezetten boldog vagyok, hogy végre van egy pár korsó sör után egész jól kiabálható, mégis intelligens rockzenekarunk. Ha így folytatják, a végén még letaszítják a trónjáról a hazai rock felett uralkodó, vérprofi Tankcsapdát. Azt hiszem, én szívből örülnék neki. Lukács Laci egy jó ideje már egyébként is ciki.

2009. május 24., vasárnap

Ezt a dalt a szív lelte, remélem sok ember szívlelte

Jószívvel ajánlom a kedves olvasók szíves figyelmébe ezt a szívvel-lélekkel előadott, szívbemarkolóan gyönyörű dalt, melynek szerzője egy svéd fiatalember, Daniel Hedin, művésznevén Le Days, akinek debütáló lemeze nemrégiben jelent meg a Series Two Records kiadó gondozásában. Az album és főként a Blood Red Heart című zseniális szerzemény gyorsan a szívembe lopta magát, így szívügyemnek tekintettem, hogy kiöntsem azt, ami betölti mostanság.

2009. május 21., csütörtök

The Prime Time Of Your Life


Daft Punkot remixelt a magyar újelektró-duó

Az interneten jelent meg az a Daft Punk-remixalbum, amely tíz vezető zeneblog nemzetközi együttműködésének eredményeként készült el. A Human After All dalainak egyikét a magyar Tits & Clits duó formálta át, egy dán blog felkérésére.

Május 20-ától érhető el teljes terjedelmében az a remixalbum, amelyen a Daft Punk Human After All albumának dalait értelmezték újra feltörekvő fiatal elektróelőadók a világ minden tájáról.

A francia robot-rockerek 2005-ös nagylemezét annak idején általános fanyalgás fogadta mind a kritika, mind a közönség részéről, ám azóta a nimbusza sokat emelkedett. Ebből kiindulva tíz elismert, trenddiktáló zeneblog úgy döntött, egy közös projekt keretében „újrafényeztetik” a dalokat: mindegyik blog választ egy számot a lemezről, majd a remixelésre felkér egy általuk nagy reménységnek tartott és a feladatra alkalmasnak ítélt előadót.

A tíz remixelő közé bekerült a magyar Tits & Clits duó is, akiket a dán Data Sapiens blog bízott meg a The Prime Time Of Your Life 2009-esre hangolt verziójának elkészítésével. A srácok nagyon örültek a megtisztelő felkérésnek, amely egyben eddigi pályafutásuk legnagyobb kihívását jelentette. ”Éreztük, hogy oda kell tennünk magunkat, hisz nem kis feladat egy mára már klasszikusnak számító album egyik számához hozzányúlni. Az volt a célunk, hogy a saját ízlésünkre formáljuk. Mind hangzásában, mind szerkezetében megpróbáltunk újra felépíteni a számot. Csupán apró részleteket vettünk át az eredetiből, hetekig csavartuk, állítgattuk a sávokat, mire végül elégedettek lettünk az eredménnyel” - meséli a munkáról BCS, a budapesti duó egyik fele.

A Remix After All címre keresztelt kompiláció további résztvevői közt olyan blogszíntér-kedvencek szerepelnek, mint a Disco Villains, Revolte, Chew Fu vagy Dirty Disco Youth. A komplett remixalbum letölthető innen

A Daft Punk-remix a Tits & Clits eddigi karrierjének kétségtelenül legkiemelkedőbb állomása (azt leszámítva, hogy egy zenéjükkel szerepeltek Tiësto rádióműsorában), a fiúk azonban nem érnek rá a babérjaikon pihenni: nemrég fejeztek be egy remixet Péterfy Borinak, a napokban jelenik meg egy másik átiratuk az amerikai Gigabeat kiadónál, s két saját számuk ugyancsak hamarosan kiadásra kerül.

Tits & Clitsék Budapesten legközelebb május 22-én a Trafóban játszanak, majd június 18-án a Dürer-kertben, július 31-én az A38 Tetőteraszán lépnek fel. Június 27-én pedig a Győr melletti Püspökerdőn megrendezésre kerülő DumDum fesztiválon zenélnek, az angol Zodiac Cartel előtt.


Ektiv Management

Hacienda-ra emlékezve

Valamelyik nap nekiálltam videókat, felvételeket nézegetni a New Order-ről a jutyúbon. A zenekarról, mely előkelő helyet foglal el szívem csücskében. Megnéztem egy koncertrészletet is, mely a híres Hacienda klubban zajlott. Gondoltam, ez megér egy kis szösszenetet a klubról. Főleg, hogy a klub májusban nyílt... bár nem idén, még '82-ben.

Antony Howard Wilson (ismertebb nevén Tony Wilson), a Factory főnöke, Rob Gretton és a New Order a '80-as évek elején előálltak egy klub ötletével, mivel szerintük Manchesterben egy olyan klub sem volt, mely az ízlésüknek megfelelt volna, ki tudta volna szolgálni azt. A helyszín a '80-as és korai '90-es évek ún. "Madchester" időszak idején vált híressé, és egészen addig a világ leghíresebbjeként tartották számon. A Haçienda végül 1982. május 21-én nyílt meg, és az állandó pénzügyi problémák ellenére egészen 1997-ig működött, mely idő alatt legfőképpen a New Order albumeladásaiból élt.

Klubbá válása előtt jachtok építésére specializálódott üzlet, illetve raktárépület volt, később még moziként is működött, az 1970-es években manchesteri filmeket bemutatva dél-ázsiai bevándorlóknak. Eredetileg Rob Gretton ötlete volt, hogy a klubot a Factory Records (amely tulajdonosa, mint már említettem Tony Wilson) finanszírozza a New Order-rel karöltve. Így tulajdonképp az igazgatói kérdést is megoldották. A szórakozóhely egyébként a Whitworth Street West és az Albion Street sarkánál volt, közel Castlefield-hez, a városközpontban.

Az épületet a Factory grafikus dizájner, Peter Saville által is ajánlott mesterember, Ben Kelly tervezte. Az emeleten megtalálható volt egy színpad, egy tánctér, ruhatár, kávéház és egy karzat, erkély egy DJ-fülkével. A földszinten volt egy "Köcsög Áruló" nevezetű koktélbár, amely Anthony Blunt-ra, egy brit művészettörténészre utal, aki az akkori szovjeteknek kémkedett. A klubban található másik két bár nevének szintén köze volt a fickóhoz, ugyanis ezek a kémtársai után kapták a nevüket (The Kim Philby és Hicks). Az alsó pincehelyiségeket pedig 1995-ben alakították ki egy kisebb zenei térnek.

A Hacienda elnevezés a Situationist International radikális csoport 'The Hacienda must be built' szlogenjéből származik, mely sor egyébként Ivan Chtcheglov Formulary for New Urbanism című művében található. A Haçienda (ejtsd: aszienda) az amerikai kontinensen, a spanyol és portugál gyarmatosítók korában kialakult kifejezés, amely önellátó nagybirtok fajta nevezést jelöl, és építészeti hatást is gyakorolt azokra a területekre. Annak ellenére, hogy a cedilla (az a kis kampó, amelyet néhány betű alá tesznek kiejtés szempontjából) nem használatos a spanyol nyelvben, a Haçienda formát, kiejtést választották a klubnak, mert a cedilla a 'çi' szórészletet az 51-es számra, a klub bejegyzési számára emlékezteti.

Fennállása során olyan együtteseknek adott helyet, mint pl. a The Smiths (1983-ban háromszor is felléptek), Orchestral Manoeuvres in the Dark, Echo & the Bunnymen, Happy Mondays, Einstürzende Neubauten. Fellépéseik során mondhatni "belepréselték" a falba a színpad körül állókat. James, Oasis, Blur, illetve Madonna is itt adta első koncertjét 1984-ben a Channel 4 zenei csatorna The Tube című műsorának meghívására.



A helyszín "ritmusa" feküdt a város indie bandáinak, és lassacskán kialakult a "Madchester" kifejezés; a hömpölygő gitárdallamok kitűntek a ritmusból, melyekre táncolni tudtak az emberek. Az egész egy nagy őrület volt, a "szerelem nyara". Még a komoly újságnak számító Newsweek is címlapban emelte ki a városban folyó éjszakai életet. A Haçienda titka egyszerű volt: boldoggá tette az embereket, és úgy érezhették, hogy valami különlegesnek a részei.

A csúcspont, a klub virágkora azonban a '80-as évek közepén/végén jött el, amikor a Haçienda az első olyan klubok között volt, amelyek az "új tánc őrületet", a house zenét kezdték el játszani és - ennek is köszönhetően - a legismertebb, leghíresebb klub lett a világon. DJ-k, mint pl. Mike Pickering, Little Martin vagy Dave Eslam teltháznak pörgették a muzsikát a képzeletbeli Meztelen péntek éjszakákon (az elnevezés valószínüleg ahhoz is köthető, hogy egy medence is fellelhető volt a nagyteremben), mely hamar legendássá vált, és ezek a teltházas partik segítettek megerősíteni a hírnevet és az állandó adósságokból is kilendítette a Haçiendát az 1987-es évre.



A hangulat azonban 1990-re változni kezdett. Az ecstasy elterjedésével drogdílerek jelentek meg a klubban, és ezáltal a pénz is az ő kezükbe vándorolt; a Haçienda nagyon keveset látott az éjszakai költekezésekből. A dílerek területeket kezdtek el követelni a klubon belül, megfélemlítették a személyzetet és a közönséget is. Az ebből következő problémák egy rövid időre a Haçienda bezárásához vezettek 1991 elején.

A klub DJ-i egyébként folyamatosan szerepeltek különböző rádió és tévés műsorokban, mint pl. a Granada TV Juice című műsorában is. 1994 és 1997 között a Hacienda FM heti műsor volt a Kiss 102 nevezetű zenés, táncos Manchesteri rádióban.

A klub az utolsó éveiben számos lövöldözést ért meg, és kapcsolata a rendőrséggel, illetve a biztonságiakkal egy állandó probléma volt. Ennek a "csúcspontja" majdnem tragédiába torkollt, amikor is egy fiatal diákot egy kocsi elé löktek. A Haçienda szerencsétlenségére a helyi bírák, akik épp a helyszínt látogatták, az esetnek szemtanúi voltak.

Habár a rossz közbiztonság nagyban hozzájárult a klub bezárásához, a legvalószínűbb ok mégis pénzügyi vonatkozású. A klub egyszerűen nem profitált annyit az italok eladásából (ami ugye elsősorban a fő bevételi forrást jelenti egy ilyen jellegű klubnak), és ráadásul több törzsvendég, patrióta is drogokat kezdett el fogyasztani (alkohol helyett), ami szintén nem a klub kasszáját gyarapította. Végeredményben, a klub jövője megpecsételődött, adósságokba zuhant, és 1997 nyarán végérvényesen, örökre bezárt.

A Whitworth Street West-i telek tulajdonosai úgy döntöttek, hogy lerombolják az éjszakai klubot, és a helyét házak építésére használják fel. Az ikonikus nevet azonban továbbra is felhasználták az új projekthez, immáron a New Order basszusgitárosától, Peter Hook-tól kölcsönözve azt, mivel ő a tulajdonosa a Haçienda névnek s márkának. A klub helyszínén tehát ma már csak luxus házakat és épületeket találhatunk, de ha jól körbenéz az ember, akkor a környező falakon még bele lehet botlani a 'Hacienda must be built' vagy csak egyszerűen a 'Rewind' feliratokba...

Ha szeretnétek még jobban megismerkedni a sztorival, akkor ajánlom a 24 Hour Party People című filmet, mely - többek között - a Haçienda történetét mondja el Steve Coogan (filmbeli Tony Wilson) főszereplésével. A film 2001-ben készült, és külön érdekesség, hogy a kedvéért felépítették a Haçienda mását egy manchesteri gyárban, mely ki is nyitott egy éjszakára, míg a filmet forgatták.


2009. május 18., hétfő

Ditavision


Volt ez az euro-atlanti zenecirkusz a nagyvilágban, pontosabban Moszkvában, és én alig bírtam magammal a héten, annyira vártam, hogy hétfőn megnézhessem a német fiú műsorát. Nem is annyira miatta, hisz' még a nevét sem tudom. De annyian megírták, hogy meglepetésként(?) Dita von Teese is kiáll a színpadra, a mindenféle sexy ígérettől pedig nagyon lelkes lettem. Sajnos azonban nem sokat láthattunk Marilyn Manson exéből, amiért nagyon nagy kár. Helyette viszont kaptunk valami ezüstflitteres bohócot, aki Rickey Martin vagy valami táncos-flatley akart lenni. Egy biztos, egyikkel se jártunk jól. De nem vagyok csalódott, mert Dita nagyon dögös volt.
Üzenném a show rendezőjének, hogy illett volna megmutatni azt az egyetlen izgalmas dolgot, amit ezen az esten láthattak (volna) az emberek világszerte. Kár érte.

Erről van szó:



És amiért genetikát tanulok:

2009. május 16., szombat

Emberkedés embereknek # Jesper Norda - We have the guts EP


Február vége óta egyre csak várok. Ekkor ismerkedtem meg ugyanis a We have the guts EP-vel. Azóta jóformán nem is telt el úgy hét, hogy ne vettem volna elő legalább egyszer az öt dal valamelyikét. Szóval egyre csak vártam, hátha akad majd valaki, aki jól megmondja a frankót helyettem. Hiába.
Egészen ezidáig elkötelezett trapista szerzetes módjára mélyen hallgattam is, de úgy érzem, mostanra már igazán eljött az ideje, hogy világgá kürtöljem több hónapos lelkesedésem okát.

A göteborgi Jesper Norda nevével először az If There Is Something nevű "electro-rock" duója kapcsán találkoztam, melyet egy Åbi Berglund nevű fiatalemberrel közösen alapított. Januárban meg is jelent egy lemezük Put Your Jacket On címmel, s bár sok újdonságot nem sikerült felmutatniuk, a Late Of The Pier - So So Modern tengelyen mozgó fiataloknak mégis joggal szerezhetett örömöt. Már amennyiben eljutott hozzájuk a szabadon letölthető anyag híre. Divatosan gagyi szinti, leporolt 80-as évek, puffogó dobgép, táncparkettre csábító dinamika, és néhány kifejezetten trendi szám.

Norda szólóprojektje azonban teljesen más, mindössze a zongora és az ének párosára épít. Egészen egyszerű, mégis pont ettől válik olyan emberközelivé. Hangjából olyan rendkívüli melegség árad, mely a szívbemarkoló billentyűkkel kiegészülve, szinte azonnal elolvaszt minden közelébe kerülő fagyos vackot. Első hallásra képes voltam azt hinni, hogy a National frontembere, Matt Berninger adott ki álnéven pár szólófelvételt. Egészen meghökkentő a hasonlóság. Kicsit olyan, mintha a Fake empire kezdő taktusait hallanánk valamivel több mint 18 perc hosszúságúra nyújtva. Akit a 2007-es Boxer után még ez sem hoz lázba, az MOST bátran elszégyellheti magát. No, még véletlenül sem azért, mert gyászhuszárnak lenni annyira cool, hanem mert az a lemez valóban csodálatos.

A nagyfokú emocionalitás azonban nemcsak a zenén, hanem a dalszövegeken is erősen rajta hagyja a nyomát. A sorok elsősorban a felnőtt lét és az érett párkapcsolatok témakörében íródtak. Kamaszkori vergődésnek szinte semmi nyoma: ezúttal tényleg nagy ívben le van tojva a lány a szomszéd lépcsőházból, illetve már a puncs és vanília ízű fagyi sem okoz különösebb örömet. Helyette Bill Callahan (egykoron Smog) kiegyensúlyozott nyugalma, Mr. E (Eels) józan tisztánlátása és Morrissey szigorúan nagykorú érzékenysége keveredik valami egészen lenyűgöző módon.

Mindez pedig teljesen szabadon (értsd: totál ingyen) beszerezhető. Még a hülyének is megéri, nemhogy egy magamfajta introvertált zenebuzinak.

A We have the guts EP tényleg nem fogja megváltani a világot, de mindenképp szebbé és élhetőbbé teszi. Egy érett férfi zavarbaejtően őszinte vallomásai. Megnyugtat és felzaklat. Emberekről embereknek.

2009. május 14., csütörtök

Budapest Fashion Week 2009

Lezajlott a 7. Fashion Week-ünk, a megszokott tervezők (Kenguru, Le Corset, Varga Gyöngyi, Reök Cili) mellett most újak, sőt külföldi tervezők is megmutatták kollekciójukat.
Magyarország sok mindennel, a divattal és a velejáróival együtt is le van maradva és alig éri utol magát, ami ezen az óriási divateseményen is meglátszott. A tervezők nagy része lopkodta az ötleteket. Stílusban, fazonban, színvilágban, és a ruhaköltemények anyagában is hagyott némi kivetnivalót maga után. Természetesen bővelkedett az esemény kiváló és kritizálhatatlan rucikban is.
A három napos rendezvényt (április 24-26) a VAM Design Centerben rendezték meg.
Az afterpartyn együtt rázták modellek és tervezők a vendégekkel. A zenét szolgáltatta: Dr. Zoidberg, Minek, Trevor McGregor.

Image and video hosting by TinyPic

2009. május 12., kedd

Majd megnő!


We Plants Are Happy Plants. Tavaly, egy Radiohead remixnél figyeltem fel erre a névre. Akkoriban csapott le rá az Ektiv, a Kollektiva közeli booking. A csapat, mely gründolt egy ungarische "edbangert", összefogva a tehetséges fiatal elektrósokat.
A honi elektró-diszkó kis kertésze pedig még mindig nagyon szellemes és izgalmas zenéket kreál, ontja magából a jobbnál jobb szerzeményeket, a remixekről nem is beszélve: Péterfy Bori, Daft Punk, Coldplay, Zagar számokra készült átiratok mind-mind nagy kedvenceim lettek.
A Bluebird talán az egyik legjobban sikerült szám, az Apollo pedig szintén egy telitalálat. Hallgassátok! A széles mosoly nem fog elmaradni.
Reméljük, egyszer majd Egerben is lesz szerencsénk meghallgatni a srácot élőben.


Épp "blogzártakor" találtam egy új, official videót, melyet itt nézhettek meg. De a kedvencem akkor is ez a vicces mash-up, a nagyon menő kölyökkel:

2009. május 6., szerda

Töltsd le, hallgasd meg: Hammer of Gods és Domina Massive számok

Előző írásunkban már felhívtuk mindenki figyelmét a közelgő Indie Weekend-re, melynek keretén belül - többek közt - két budapesti zenekar is bemutatkozik az egri Egál klubban, név szerint a Hammer of Gods és a Domina Massive. Utóbbinak hónapok óta ingyen letölthető a demó anyaga, a Hammer of Gods viszont kifejezetten az Indie Weekend lezajlásáig ingyenesen letölthetővé tett számotokra öt dalt az albumról.

Töltsétek, hallgassátok és ha bejött, nézzétek meg őket élőben, május 8-án az Egálban! A belépés ingyenes.

Hammer of Gods

1. Funeral Folk
2. 1999
3. Top 40
4. Kannibal Party Tonight
5. On The Shore


Domina Massive

letöltés


1. Aquadoll
2. What You've Never Seen Before
3. Marcel Proust
4. Lonely Café
5. Behind The Curtain
6. You Are My Best Friend
7. The Vocoder Fart Song (feat. Mareq)
8. Death At The Weeding (Reprise)
9. Strawberry Fields Forever

2009. május 4., hétfő

Indie Weekend - Popméter a fiatalság és a függetlenség szolgálatában

Egerben évek óta több szubkultúra is képviselteti magát. Nem kell nagyon szemfülesnek lenniük a helyi fiataloknak, jó eséllyel bele lehet futni egy-egy mega drum and bass partyba, teltházas hardcore, punk fesztiválba, vagy hip-hop megmozdulásba, ahol - a változatosság kedvéért (vagy inkább rovására) - egész este dnb, hardcore, punk vagy hip-hop zenékre szórakozhat(?) a közönség. Nem állítjuk, hogy ez feltétlenül rossz. Azt sem, hogy a változatosság minden esetben izgalmas. Na de hová lett a nyitottság, a függetlenség? Hol vannak az érzelmek?

A Popméterrel lassan két éve "fáradozunk" azon, hogy jobbnál-jobb és aktuális irányzatokat, zenéket, zenekarokat mutassunk be és kedveltessünk meg az egri fiatalsággal, miközben látványosan-hallhatóan, szinte erőltetett módon hirdetjük a különféle stílusok közti átjárhatóságot, vagyis a zenei függetlenséget.

Az Indie Weekend lesz az első olyan ingyenes, egész estés rendezvény az Egálban, amikor a független zenerajongók a nagy- és a kisteremben is koncertekre és DJ-szettekre szórakozhatnak, elégíthetik ki perverz zenei vágyaikat vagy csak szimplán bulizhatnak egy jót.

Május 8-ára két izgalmas zenekart és egy kisebb kupac DJ-t invitáltunk Egerbe.

- Mely zenekarok állnak színpadra?

- A Hammer of Gods és a Domina Massive.

- Kik ők?

- A Hammer of Gods a Moog zenekar mellékprojektjeként indult. Egész pontosan a Moog dobosának, Dorozsmai Gergőnek a zenekara, melynek Szabó Csabi és Leidal András voltak még alapító tagjai (ők Jehova és Bertold néven a Gumipop DJ-kollektíva tagjaiként lehetnek még ismerősek). Jelenleg a két állandó tag (Gergő és Bertold) mellett Mező és Rocknroli (aka DJ Csuklya) alkotják a bandát, kik nem mellesleg a Lamantin rádiós és DJ-csapat tagjai is (ki látja már ezt át?:)). De az EZ Basic frontembere, Szarvas Árpi is eltöltött már egy kis időt a zenekarban. Nem véletlen, hogy Magyarország egyetlen indie allstars bandájaként szokták őket emlegetni. First Audio Broadcast címmel tavaly év végén jelent meg albumuk szerzői kiadásban, mely igen pozitív kritikusi értékelést kapott.

Alább megtekinthető egy, a webcsatorna által készített interjú, bevágott koncertrészletekkel.



A Domina Massive a '90-es évek második felében indult. Az eredetileg trió felállású budapesti zenekar a kétezres évek első felében Magyarországon az elsők között ötvözte a postrock és az elektronikus zene elemeit. Akkoriban a klub- és fesztiválfellépéseik mellett nemegyszer koncerteztek Egerben és környékén is. A később egyre inkább a minimalista lo-fi gitárhangzás felé forduló csapat pár éves kihagyás után idén tért vissza, és hogyhogy nem, pont az Egálban lesz az újabban hat tagúra bővült zenekar második koncertje, debütáló fellépésüket követően, mely a Fúzió Rádió Fesztiválon, a Gödörben volt.

A következő videóban erről a koncertről készült felvételt nézhetitek meg (szigorúan lo-fi minőségben:)).



A zenekar demó anyaga innen letölthető.

- És lesz buli a koncertek után?

- Naná! A fellépő zenekarokhoz szorosan kapcsolódó Lamantin rádiós és DJ-csapat fog buliztatni. Tavaly október végén már szétcsapták egyszer a kistermet, most ugyanez a feladat a nagyteremben vár rájuk. A közönség pedig mindenféle eksztatikus táncnak nevezhető (vagy annak nem nevezhető) mozdulatsorokkal örvendezik velük együtt.

Kisteremben: Popméter DJ-k.

2009. május 1., péntek

Flora

Már szinte felháborít a legújabb Gucci parfüm arca Abbey Lee Kershaw gyönyörű, természetes szépsége. Véleményem szerint ő a nő, a tökéletes mindennel.
Április végétől forgalmazzák hazánkban az új illatot, Gucci - Flora.
A hozzá készült reklámot a híres-hírhedt, botrányos zseni, Chris Cunningham rendezte. A művész úr mesebelivé tesz bármit, amihez hozzányúl. Vegyük például az Aphex Twin, Björk, Madonna, Portishead klipeket, és még a reklámokról és a kisfilmekről nem is beszéltünk.
Nos, az új Gucci promó is olyan hatást kelt bennünk, mintha a legszebb álmunkat álmodnánk. Csak nem tudjuk rémálom, vagy leányálom.