Popméter Seasons vol. 4. - Téli válogatás

Bármilyen nehezen is indult, február első hétvégéjére végre könyörtelenül beköszöntött a fagyos tél és a vele járó zimankós időjárás. Tudjuk jól, hogy ez sokatokat igencsak megviseli, ezért ennek fényében készítettük el a tavaly áprilisban megkezdett évszakprojektünk záródarabját, vagyis a Popméter gondos munkával összeállított téli válogatását. A gyöngélkedőknek és az egészségtől kicsattanóknak egyaránt melegen ajánljuk a paplan alá és a szezonális problémák mellé egy csésze forró tea társaságában. Alacsony fűtési költségeket és jó egészséget kívánunk mindenkinek!

Popméter Seasons vol. 4. - Téli válogatás (2012) by Popméter on Mixcloud

Foxes in Fiction – Snow Angels
Tényleg nem szeretném fölöslegesen tépni a szám. A címében igazából minden benne van. Idióta fasz vagy, ha nem hallgatod meg! (maUgly)




Low - Words
Srácok-lányok, geci hidegek vannak mostanság. Úgyhogy zárkózzatok csak be jól, tekerjétek fel a fűtést maxra, indítsátok el ezt a számot, és szakadjon meg a szívetek! A téli depitől nem fognak megmenteni ezek a dallamok sem. Élvezzétek hát! (el balage)




The KLF - No More Tears
Ezt a dalt főleg decemberi hajnalokon hallgattam. Mondhatnám, hogy káprázatos volt megpillantani a napfényt egy korai téli órában, az ébren töltött éjszaka után, de a koszos időjárás ezt nem tette lehetővé. A KLF azonban így is tökéletesen megragadta ezt a pillanatot, élvezzétek ti is - a háromperces popdalok rajongói meg léptessenek nyugodtan. (colbas)




Broadcast - Minus One
Ez aztán a hamisítatlanul fagyos zene! Éteri hangzásvilágát leginkább egy süvítő hóvihar közepén álló tanyán élvezhetjük, de sípályagondnokok is előszeretettel hallgathatják. (colbas)


Telefon Tel Aviv - Immolate Yourself
Ugye, hogy bárkivel előfordulhat, hogy a hóvihar elől menekülve egy olyan menedékbe sikerül tévednie, ahol csak jegesmedvék vannak? Ez egyértelmű. Ráadásul könnyen meg is fázhatunk, és ha ez nem lenne elég, még el is eshetünk (jaj). Szóval a tél egy igazán veszélyes évszak. Ezért alszik csomó király állat téli álmot. (norB)




Möbel - Winter
Jó, tudom, attól még nem lesz egy dal téli, hogy ez a címe, de valamiért nagyon a fülembe/lejátszómba ragadt ez a szám az elmúlt hónapokban. (boktm)



Caribou - Bowls
Az ünnepek mögöttünk, de a csilingelés mindig jól esik. Mintha sok-sok jégcsappal vernék azokat az ütemeket. (boktm)




The Field - Over The Ice
Egyik kedvenc party himnuszom, amit még egyetlen partyban sem hallottam. Kár! Pedig ebben aztán csurig van a 90-es évek elejének Rave-hangulata, -hangzásvilága, amit személy szerint marhára imádok, és nosztalgiával gondolok vissza arra az időszakra. Helyét a válogatásban részben a szám címe teszi indokolttá, de főleg a háttérben megbújó melankólia. Valószínűleg energikussága miatt, hallgatásakor általában egy nagy hóvihart vizionálok, amitől alig lát az ember, épp csak tompa fényeket. (De most komolyan!) Amúgy a fanvideó is passzos. (el balage)




The Dodos - Winter
A tél az egyetlen olyan évszak, ami kétszer is beköszönt egy naptári éven belül. A decemberi fagyoskodást megelőzi a január-februárban tartó időszak. Ezt a dalt tavaly februárban hallgattam rongyosra, a fagyos éjjeleken hazafelé bandukolva sokszor volt szívmelengető társam ez a szerzemény. (gasztro)




Sufjan Stevens - Futile Devices
A fogvacogtató hidegről egy meleg, fűtött helyre betérni, bebújni a takaró alá, netán még egy csésze teát vagy forraltbort meginni igencsak megnyugtató, "cosy" érzés. Körülbelül olyan békét adó dolog, mint újra egy olyan helyen aludni, ahol korábban már szívesen láttak egy-egy éjszakára. Kellemesen ismerős hangulat fogja el az embert. Erről a dalról valahogy mindig ez jut az eszembe. (gasztro)




Richard & Linda Thompson - A Heart Needs A Home
Szinte lehetetlen igazán jó popzenei válogatást elkészíteni úgy, hogy ne kerülne bele legalább egy dalszerző házaspár szerzeménye (pl. ebben a listában még ott a Low, vagy a múltkoriban Serge Gainsbourg és Jane Birkin párosa). Szóval megnyugodhattok, ismét egy kúl válogatással van dolgotok. Abba most nem mennék bele, hogy Richard és asszonya, Linda miért ontották magukból annak idején zsínórban a szomorú dalokat, azért tételezzük fel, hogy a házastársi viszony csupa öröm és boldogság. Csalogassuk kedvesünket az ágyba, ígérjünk neki fűt-fát (persze ilyenkor főleg fát, ugyebár), majd érintsük össze szívünket ezzel a dallal. Jót fog tenni. (el balage)




I Was A King – Snow Song
A Red Hot Chili Peppers nagysikerű opusza, a Snow (Hey Oh) azért eléggé magas labda lehetett volna ehhez a válogatáshoz, de csicska azért nem vagyok, úgyhogy NO PROBLEMO! (maUgly)

I Was A King – Snow Song


Deerhunter - Little Kids
Tavaly januárban teljesen elvarázsolódtam Debrecenben, amikor a buszra várva hatalmas pelyhekben kezdett el hullni a hó erre a dalra. Az andalítóan kergetőző hókristályok teljes összhangban voltak a hangokkal, még a ködben átszűrődő piros lámpák fényei is a szám ritmusára villództak. Ámulattal álltam, mint kisgyermek a karácsonyfa előtt. Ez a 4 perc 22 másodperc tökéletes volt. (gasztro)




Crystal Stilts - Frost Inside The Asylum
Tudom ám, hogy milyen a tél! És a hó! Utóbbi kétségtelenül csodálatos pelyhekben hull a kristálytiszta patakok áztatta, farkasok és szánhúzó kutyák által bejárt tűlevelű erdő egyetlen, mosómedvesapkás, eget kémlelő, vagy ha úgy tetszik "gézelő" lakójára. (norB)




Ravens & Chimes – January
Tudom én, hogy egyébként sincs valami meleg, de ettől a daltól még inkább kiráz majd a hideg. Pedig hát olyan szép, és annyira elbűvölően mutat rá arra a tényre, hogy a szerelemnek nemcsak a tavasz áll piszok jól, hanem a tél is. (maUgly)

Ravens & Chimes – January


The Chills - Pink Frost
Majdnem pontosan két éve Komáromba utaztam, hogy találkozzak egy lánnyal. Akkor is ilyen teles idő volt. De az is lehet, hogy ősz, esetleg tavasz, mert egy klasszikus V-alakban vonuló lúdcsoportot is fotóztam. Végül is a lényeg az, hogy egy fasza kis krimóban ültünk, fapadokkal, Morissette és Beatles poszterekkel a falon. Meg teáztunk. Szóval biztos hideg volt. Aztán végül hazautaztam. (norB)




The Mamas & The Papas - California Dreamin'
Itt meg egy klasszikus, egyenesen a popzene hőskorából. A kaliforniai tél azért nem lehet olyan szörnyű, a levelek például ahelyett, hogy lehullnának, simán csak megbarnulnak - ettől függetlenül egy szomorú téli séta alá kiváló aláfestés ez a dal. (colbas)




Hó Márton és a Jégkorszak - Négy évszak: tél, tél, tél, tél
Na jó, létezik nála relevánsabb előadó ebben a tematikában? Nem hinném. Nagy nyári sláger lesz, én mondom. (boktm)

Popméter Seasons vol. 3. - Őszi válogatás

Idei nagy sorozatunkban már sorra vettük a kedvenc tavaszi és nyári dalainkat, most pedig természetesen az ősziek következnek. A jóformán fél évig tartó nyár után simán belerázódtunk az októberi hangulatba, hogy mennyire is sikerült ez, döntsétek el ti, és hallgassátok meg a Popméter őszi válogatását!

Popméter Seasons Vol. 3 - Őszköszöntő (2011) by Popméter on Mixcloud

Motorama - Wind In Her Hair
A szelet kétségtelenül jobban utálom, mint az esőt. Persze, ha egy megfakult szilvafalevelet kell kisegítenem egy leányzó hajából, azt azért annyira nem bánom. (norB)




Jens Lekman - Maple Leaves (7" Version)
Amúgy szerintem elég nehéz összeválogatni egy őszi mixet, szóval tökre segítenek a kulcsszavak, hogy "falevél", meg ilyesmi, tiszta szerencse, hogy Jens Lekman is jegyez egy ilyen számot, nem? (colbas)




Gorky's Zygotic Mynci - How I Long
Igaz, hogy ez a hangulat akár nyár végén is elkaphat minket, ám mégis ősszel a legaktuálisabb: belecsöppenni a munkába, esetleg az iskolai mindennapokba, és rádöbbenni, mennyire csodálatos volt az elmúlt nyarunk, és vajon mennyi ideig hagyja még ott nyomát a szívünkben?! Ezt az érzést senki sem tudja jobban megragadni a Gorky's-nál, hiszen ők annyira okosak voltak, hogy még egy albumot is elkészítettek ennek szellemében. (colbas)




Jane Birkin & Serge Gainsbourg - Je T'Aime Moi Non Plus
Még hogy az ősznek nincs meg a maga romantikája?! Gyerünk, elő a plédekkel, bújjatok alá és kezdjetek valamit egymással (vagy magatokkal)! Ha pedig a francia popzseni Serge Gainsbourg és kedvese, Jane Birkin erotikus, lihegős dallamait is közel engeditek, attól tutira végetek lesz. (el balage)




Blur - Good song
2003-ban még nem volt netem és mp3-lejátszóm sem, így sokakhoz hasonlóan az MTV-n és a VH1-on keresztül ismerkedtem a zenével. Talán ez volt a harmadik Blur klip, amit életemben láttam, a The Universal és természetesen a Song 2 után. Már elsőre a kedvencek közé került és persze egyből szerettem volna egy levélfújó gépet is, hogy én is kedvemre szórakozhassak. Ilyenkor ősszel a lehulló levelekről és termésekről mindig ez a videó jut eszembe. (gasztro)




Nick Drake – Day Is Done
A dalcsokor ezen pontján valószínűleg mindenkinél eltörik majd a mécses. Sebaj, katonadolog! (maUgly)




Beat Happening - Indian Summer
Az idei ősz egészen október második hetéig csodálatosan napfényes volt. Ez a rövidgatya-póló kombós indián nyár sokszor elfeledtette velem, hogy a legtöbb évben ilyentájt már az esőáztatta, búskomor lemezek útjára terelt az időjárás. (gasztro)




Cloud Nothings – Hey Cool Kid
Az ilyen bágyadt gitárhangzásra reccsenek a legszívszorítóbban a színesre száradt falevelek a cipőtalpunk alatt. (ma-ugly)




John Maus - Hey Moon
Ezt a számot minden évben elkészíti valaki, idén tökéletes lett, és bár még nincs itt a tél, de egy kis csilingelés mindig jólesik. (boktm)




The Radio Dept. - Pulling Our Weight
Az elmúlt pár év őszi napjain számtalanszor bandukoltam erre a dalra. Persze a klipje is megér pár percet az életünkből a maga apró, esőcseppekkel áztató felhőcskéjével. (norB)




Hangmás - Reset
Abszolút favorit ez a szám, mióta elkezdtem fázni reggelenként munkába menet. Szuper napindító, akár hétfőn is. (boktm)


My Bloody Valentine – Only Shallow
Olyannyira hangosan ordít az őszi hangulat ebből a shoegaze klasszikusból, hogy a dal (de akár a teljes Loveless album) hallgatását nem is érdemes más szezonra időzíteni. Egyébként az egyik kedvenc videoklipem is ehhez a számhoz készült. (el balage)




Cocteau Twins - Amelia
Nekem általában olyan az ősz vége, hogy hosszú éjszakákra a számítógép előtt kell ragadnom, ilyenkor olyan éjjel 2-3 között mindig előkerül valami fantasztikus album, amit az Isten is erre az idősávra teremtett - a Cocteau Twins pontosan ilyen. (colbas)




Moonbeams – Oh Anna
Az idei első évszakköszöntő válogatásunkban azt mondtam, hogy ha tavasz, akkor csakis a twee pop jöhet szóba, most pedig azt mondom, hogy ősszel kizárólag a shoegaze. Ellenvetés? Ugyan, ne nevettessetek! (ma-ugly)




The Cure - Disintegration
Az őszi válogatásból elmaradhatlan, az életemből meg egyenesen kihagyhatatlan Cure-szerzemény. (norB)




Harold Budd/Brian Eno – Late October
Az alkalmi, kortárs ambient szerzőpáros melankolikus hangvételű The Plateaux Of Mirror c. műve talán a valaha legtöbbet hallgatott lemez nálam az ősz-téli szezonban, melyen szereplő Late October hallatán tényleg elhisszük: az egyedüllétnek és az elmúlásnak is megvan a maga szépsége. Az alábbi fanvideó a hangulatot még inkább kiteljesítő képi világot is nyújt. (el balage)




Barkóczi Noémi - Bogár
Ja persze megint, mit tehetnék, engem megvett ez a lány! (boktm)



Luke Temple - In the Open
A Here We Go Magic agya, Luke Temple nemrég jelentette meg harmadik szólólemezét, amiről ez a dal szeptember végén, az ősz egyik legtökéletesebb napjához, nyitott ablak mellett hibátlan aláfestésként szolgált. (gasztro)

Popméter Seasons vol. 2. - Nyárköszöntő

Április elején megígértük, idén egyik olvasónk sem fogja elveszíteni a fonalat, ha könnyűzenéről van szó, hiszen a Popméter minden egyes évszakhoz elkészíti a saját válogatáskazettáját.


Nyakunkon a nyár, sőt, szinte már benne vagyunk a közepében: izzik az aszfalt, folyik a dinnyelé, olvad a Cikk Cakk Trio - ezt a hangulatot próbálja megfogni a Popméter Nyárköszöntő Mixtape. Sikerült? Majd írjatok!

Ha egyben szeretnéd meghallgatni a válogatást, klikkelj érte fentebb, de ha érző lény vagy, esetleg a videók és letöltések is érdekelnek, akkor az alábbi sorok neked íródtak:


Air – Modular Mix
Ennél kifejezőbb számot aligha tudnék elképzelni fülledt, döglesztő nyári délutánokra. Tipp: ha netán strandra készülnél, érdemes betenni a törölköző és a naptej mellé. Végtelen módra állítva a lejátszót, kiváló hangulati aláfestés lehet egy kiadós vízparti szundításhoz. (el balage)

Air - Modular Mix (via DiscoWorkout)


Acid House Kings - Windshield
A tavaszi válogatásban csopitársam, ma-Ugly megállapította, hogy "Ha tavasz, akkor kizárólag twee pop, semmi más." Nos, ez még nyáron sincs másképp. Legalábbis ennek a svéd triónak a dalait ajánlott jó sokszor lepörgetni. (el balage)




The Flaming Lips – It's Summertime
Minden évszakváltásnak van egyfajta nosztalgikus hangulata. Emlékeztek még, hogyan vártátok gyerekként a nyarat? Mi sem volt jobb annál, mint egész nap egy darab kővel vagy bottal játszadozni, majd éjszakába nyúló biciklizéseket tartani. (el balage)

The Flaming Lips – It's Summertime (via melophobe)


Caetano Veloso - Tropicália
Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy csak tropicália-számokat teszek be a nyári válogatásomba, végül elvetettem ezt az opciót. Ám ezt a dalt hallva talán mindenkinek leesik, hogy mi innen Közép-Európából csak ugatjuk az igazi nyár-feelinget, miközben Caetano Veloso és a többi brazil nagymester a kisujjából rázza ki ezeket a forró slágereket! (colbas)




Ideal - Monotonie
Nyár = bambulás, monotónia, hőség, pálmafák, egzotikus országok. Hasonlóan gondolkodott a német újhullám jelentős képviselője, az Ideal is, amikor 1982 egyik unalmas délutánján feltalálták a chillwave-et. (colbas)




Korallreven - Honey Mine (Lissvik Remix)
Egész egyszerűen még mindig képtelen vagyok baleári dallamok nélkül elkészíteni egy nyári válogatást. Jelen esetben a svéd (mi más lenne?!) Korallreven a főszereplő, akik a csendes-óceáni Szamoa szigetén alakították zenekarukat. Nekünk valószínűleg marad a Tisza-tó, de ha ilyen zenéket döngetünk, tulajdonképpen lehetnénk akár a kilencedik emeleten is - a nyarunk úgyis hibátlan lesz! (colbas)

Korallreven - Honey Mine (Lissvik Remix) (via GORILLA VS. BEAR)


Ducktails - Beach Point Pleasant
Nyáron, azon kívül, hogy sört meg pizzát tömsz a pofádba, akár a vízparton is üldögélhetnél igazi kacsák vízparti meséi után kutakodva, ... (norB)




Hot Spa - Kiola Beach
... de ha mégis a sör és a délutáni csipakiszedés mellett döntenél, előtte azért mindenképp hallgasd meg az ausztrál srácok egyetlen szerzeményét, ... (norB)




El Guincho - Kalise
... és egyél ebből a kibaszott nagy "gyümölcsöskosárból"! (norB)




Chug - Flowers
Ez a dal számomra egyenlő a nyár kezdetének mámorító érzésével, a végre-valahára ránk szakadó önfeledt szabadsággal. Mint sok minden mást, ezt az élményt is a legendás Pete és kis Pete című sorozatnak köszönhetem. Ez a szám szól, amikor a két Pete 35 órára megkapja a szülőktől a házat és elindul a féktelen mókázás. (gasztro)




The Drums - Let's Go Surfing
Bár nálunk a bodysurfölés elterjedtebb nyaranta a fesztiválszezonban, mint az igazi hullámlovaglás, ez a dal még a Tisza-tavat is képes egy csobbanásnyi óceánná varázsolni. (gasztro)




Boat Club - Always Away
Igazándiból a teljes Caught By The Breeze lemezt beválogattam volna szívem szerint. Ezt a svéd duót hallgatva a baleári hanghullámok olyan láblógatós békességbe sodornak, hogy azt reméljük, sosem lesz vége a nyárnak. (gasztro)




False Jesii – The Morning Sun
Álmos nyári reggelek a szabadban – ez az élmény, gondolom, mindenkinek megvan. Ha pedig közben ezt hallgatjátok, akkor éppen kurvára bejött az Élet. (ma-ugly)




Work Drugs – Rad Racer
A Work Drugs életművére kiválóan lehetne mondjuk egy jachton szeretkezni ilyen baromi szenvedélyeseket. De hát ez a dal épp egy másik közlekedési eszközről szól. (ma-ugly)




Piresian Beach – Summertime
Egyébként ti is gecire utáljátok ezt az egész nyarasdit, nem? (ma-ugly)

Piresian Beach – Summertime (via HELLHOLE ENTRANCE)


Chad Valley - Now That I’m Real (How Does It Feel) ft. Rose Dagul
Ennyi csilingelés idén nyáron is kell. Nálam abszolút summer hit! (boktm)




CSS - Hits Me Like A Rock
Visszatértek, és egy igazán sexy nyári albumot ígérnek! (Én hiszek nekik.) (boktm)

CSS - Hits Me Like A Rock (via Stereogum)


PNAU - Solid Ground
Minden nyárra jut egy ausztrál sláger. Ők aztán tudják milyen az igazán dögös napsütés! (boktm)

Popméter Seasons vol.1. - Tavaszköszöntő

Pattannak a rügyek, itt az április - most már végérvényesen beköszöntött a tavasz. Nincs ezzel másképp a Popméter sem, mi most épp az ötletelésben éljük ki magunkat, így hát kitaláltuk a következőt: ahány évszak, annyi Popméter-mixtape!

Most pedig rögtön itt az első válogatásunk, amelyben minden tagunk 3-3 dallal képviseli magát. Kommentárjaikat az alábbi sorokban olvashatjátok:

Hammer Of Gods - Galaxis
Mindig nagy jelentősége van annak a ténynek, ha egy hazai banda valami különlegesen jó anyaggal rukkol elő. A Hammer-ös fiúk március elején dobták fel a netre a második nagylemezüket beharangozó Heal EP-t, melyen szereplő Galaxis című számuk egy kiemelkedően jó felvétel. (el balage)




Koncz Zsuzsa - A napfény
A dal 1971-ből való, amikor Zsuzsi néni még beat zenében utazott (több pályatársához hasonlóan), köszönhetően az Illés háttérmunkájának és szerzői tevékenységének, és persze a Pepita Records-nak. De ez most ne érdekeljen senkit, hallgassátok a számot és örüljetek a jó időnek.
Viszlát téli depresszió, helló napfény! (el balage)




Fleet Foxes - Helplessness Blues
2008-as nagysikerű debütálásukat követően a tavasz első szeleivel a fürge rókák is újra felbukkantak, mégpedig a májusban megjelenő új album címadó dalával. (el balage)




The Pains Of Being Pure At Heart – My Terrible Friend
Ha tavasz, akkor kizárólag twee pop, semmi más. (ma-ugly)




Say Hi – Trees Are A Swayin'
Erősebb kutya baszik. A szerelemben is. :( (ma-ugly)




Sean McCann – Star Charge
Zúgjatok! Búgjatok! Kúrjatok! Szezonja van. (ma-ugly)




Smith Westerns - Weekend
Ennél a dalnál kevés klasszabb ráhangolódás van a csodás tavaszi hétvégékre, amik baráti futballal és önfeledt mulatságokkal telnek. Ezeket és a garázsgitárokat remélem sosem fogom kinőni! (gasztro)




Iron and Wine - Walking Far From Home
Egyszerűen odavagyok az ilyen vokál harmóniákért. Napfényes sétákon Samuel Beam és a sunbeam a legjobb útitárs. (gasztro)




Coconut Records - Wires
Valahogy tavaly és idén is úgy alakult, hogy kókusz lemezzel indítottam a tavaszt. Nánánánánáná. (gasztro)




The Cure - Doing The Unstuck
A tavaszi zsongást szinte nem is lehetne ennél energikusabb, anarchistább dallal kezdeni. (norB)




Jacques Dutronc - Et moi, et moi ,et moi
Ahogy Robi bácsinak, úgy Jakab bácsinak is nyoma lesz az idei attitűdömben (ezt főleg a lányoknak mondom). (norB)




Oregon Bike Trail - Swimsuit
...és lassan a fecske úszonadrágok is előkerülhetnek. (norB)




GM49 - A telken
Számomra a tavasz igazi megtestesítője ez a dal: "szólít a vetemény", "vonz, mint egy mágnes az a néhány négyszögöl" - egyszerűen nincs még egy szerzemény, mely ennyire kiválóan adná vissza a hétvégi kerti munkák kissé verejtékgőzös, ám végezetül mindig felhőtlen boldogsággal járó hangulatát, hiszen a "házhoz kert való". (colbas)




Elli et Jacno - Main Dans La Main
Nem volt még egy dal, amit ennyiszer meghallgattam volna az utóbbi fél évben; ám ha valamikor, akkor most itt van a szezonja. Ugyanis ahogy a szám címe elárulja - "Kéz a kézben" - a téma nem más, mint két tizenéves gondtalan szerelme - tavasszal ez is gyakrabban előfordul! (colbas)





Elastic Summer - Super Powers
Micsoda fülbemászó dallamok! Indie-pop! Frissesség! 2011 tavasz! (colbas)




Metronomy - The Look
Remélem hisztérikusabb tavaszunk lesz mint a tavalyi, és hisztisebb bandát nem ismerek a Metronomynál. (boktm)




Architecture In Helsinki - Escapee
Azt mondták a nyár slágere lesz (legyen!), de a tavaszi lendületnek ad inkább egy nagy löketet. (boktm)




Barkóczi Noémi - Hey Sir
Egy szál gitár + egy szál lány = tavaszi hangulat.
Szerintem bizonyitva! (boktm)

Dél-olasz kíméletlenség # EELS ON HEELS - Letters EP

Olaszországot nem feltétlenül a zenéje miatt kedveljük. Talán egy épkézláb zenekart sem tudnánk említeni (persze az italo disco most kivétel, nah meg a Soviet Soviet, de a szintén olasz földről származő Casa Del Mirto-ról se feledkezzünk meg), ellenben mondjuk egy focicsapattal, mint például a AS Bari, amelynek városában az Eels On Heels is székel.

A 80-as évek experimentál hullámain edződött 4 fős banda először tavaly jelentkezett egy EP-vel (amely egyébként beszerezhető innen), s már akkor is érdeklődve figyeltem, hogy vajon miben mesterkednek ott a dél-olasz tengerparton . Ha teljes albummal nem is, de egy újabb kislemezzel idén is előpattantak, s valószínűleg mégjobban megszerették a 'brutal' jelzőt.

A 'Letters'-en 3 'trekk' plusz egy bónusz szám kapott helyet. Maga a név értelmet is nyer, ha megnézzük a számcímeket: Y, N és G. A nem csak emiatt rövidke lemezt legjobban a torzult, de mindamellett erőtől is duzzadó ütemek, a súlyosnak ható dobok, az elektronikus aggresszió, mondhatni a brutalitás jellemzi . Nem kifejezetten popzene, de ha hallgattál már (s ha nem, miért??) Health-t, These New Puritanst vagy Fuck Buttons-t, akkor velük se tégy kivételt!

Az EELS ON HEELS jelenleg hazájában turnézik, s már olyan zenekarokkal osztoztak a színpadon, mint pl a S.C.U.M., Parenthetical Girls, Project Komakino, szóval aki teheti vagy épp Olaszországban, esetleg Bari környékém tartózkodik, az menjen és nézze meg őket!


EELS ON HEELS - Antenna (Live)

Csábító sötétség # Detachments – Detachments

Sebastian Marsalnak sok barátja van. A sort a lemez producere, James Ford nyitja, aki amellett, hogy a Simian Mobile Disco egyik tagja, a Klaxons és a nem is oly' régen az "új New Ordernek" (...) kikiáltott Delphic lemezén is dolgozott. Őt a H.A.L. c. szám asszisztense, Andrew Weatherall követi, aki olyan előadók remixeit jegyzi, mint Siouxsie Sioux, Primal Scream vagy a Fuck Buttons. Puszipajtása még az a Tim Goldsworthy, aki eredetileg az UNKLE tagja, de mostanság a The Rapture, a Cut Copy vagy a Hercules and Love Affair munkáit is segíti, mindamellett a DFA Records társtulajdonosa is; de ha ez sem lenne elég, akkor Tim barátunk még a színpadra is fellép Marsal társaságában egy-két dallam erejéig. Csakúgy, mint az egykori Joy Division/New Order-ikon, Peter Hook, akinek egyik személyes kedvence az északnyugat-londoni székhelyű kvartett, a Detachments.

Igen, most már nagyjából helyben is vagyunk; le se lehetne mosni a '79-82-es évek boldog idejének Gary Numan, Fad Gadget, Kraftwerk, The Human League és a korai Factory bandák "szennyezte", magányos, sötét, "iparos" foltjait. De mi nem is akarjuk, ellenben Sebastiannal:
"Sokszor úgy emlegetnek minket, mint valami 'indusztriál' banda... mi a f...??! Azt se tudom egyáltalán mit jelent... meg Joy Division... blabla... a H.A.L. c. számunkat például a hip-hop iránti szeretetem inspirálta. Ha úgy adódna, hogy egy lakatlan szigeten kellene élnem, akkor inkább vinnék magammal egy Pet Shop Boys lemezt, mint egy kibaszott Nine Inch Nails-t!" – mondotta a Clash magazinnak adott interjújában.

Hogy magáról az albumról is említsek pár szót, a nyitószám, az Audio/Video, csak úgy, mint a már említett H.A.L., igen erőteljesen pulzáló, elektronikus élvezetben részesít. A Fear No Fear picit döcögős post-punk funky-ba taszít minket, míg az új single (a hozzá készült klipet lentebb meg is nézhetitek), a Holiday Romance elég szintit nyújt ahhoz, hogy a nyaralás borús és töprengős, mintsem vidám legyen.

Ha az idei év 80-as évek poszt-punk útjain kalandozó együtteseit nézzük, akkor – a Motorama szintén debütáló albuma mellett – a Detachments mindenképp kiemelkedik.

Detachments - Holiday Romance from bang on on Vimeo.

Pill Wonder - Jungle/Surf

Pill Wonder debütáló, magányos és esőcseppek áztatta délutánokon elkészülő albumának címe teljesen helytálló; csak el kell magunkat képzelni egy fáradt, önkéntes Indiana Jones-t játszó utazó helyébe, amint macsétájával épp az utolsó vágásokat ejti szegény dzsungelen, mielőtt egy rejtett vízesés felhőpárájából üvöltő jaguárok és trombitáló elefántok bukkannának elő, indákon himbálózó majmok társaságában. Majd miután az őserdő összes hallucinogén anyagát beszívta, az éjszaka közeledtével szerelembe esne a sziporkázó bennszülött, törzsi szüzekkel.

wishing whale - pill wonder from Martin Anderson on Vimeo.

Szóval, csizmákat a lábra, macsétát az övre, szeszkót a kézbe, aztán kezdődhet is a szűk húsz percnyi szörfözés.

Pill Wonder - Gone To The Market (via Knox Road)

Deastro - Moondagger

Randolph Chabot Detroit városában látta meg a napvilágot, s már tizenhét éves korára - ahogy ő azt nevezte - űrszimfóniák sokaságát írta meg. Habár igazán egyiket se szerette, mégis ezek az addigi életének egyik legcsodálatosabb dolgai voltak, amit valaha látott, s hallott. S ez az élmény nem is hagyta el őt; továbblépett és álmai zenéit kezdte el komponálni: különös lények, földönkívüliek, hősök énekét.

Mindez öt évvel ezelőtt kezdődött. Azóta a "csináld-magad-az-utcán" minden hangszerrel felvette a harcot, és három űrkazettára való megabájttal áldotta meg az intergalaktikus mezőket (mert imádott alkotni; imádta az emberek nagyszerűségét és nem tudta megállni, hogy valamit ne írjon róluk), szülei űrkabinjában kialakítva saját alteregóját, Deastro-t. Hősünk ekkor döntött úgy, hogy bandát toboroz maga mellé. S megszületett a Holdtőr.

És hogy az albumról is írjak néhány szót: atmoszférikus, shoegaze-ingelős, szintis, new wave-es, dream pop-os.
Ha szereted az M83-at, Dan Deacon-t, az Animal Collective-et, esetleg a Depeche Mode-ot, akkor mást nem tudok mondani, minthogy szúrd le magad a Holdtőrrel.

Deastro - Parallelogram (via Ghostly International)



Ami biztos: uralni fogja a kozmoszt... És 2009 legjobb számcíme is elkelt: 'Daniel Johnston Was Stabbed in the Heart with the Moondagger by the King of Darkness and His Ghost Is Writing this Song as a Warning to All of Us'.

Már alakul az új projekt! Alig várom!

Hacienda-ra emlékezve

Valamelyik nap nekiálltam videókat, felvételeket nézegetni a New Order-ről a jutyúbon. A zenekarról, mely előkelő helyet foglal el szívem csücskében. Megnéztem egy koncertrészletet is, mely a híres Hacienda klubban zajlott. Gondoltam, ez megér egy kis szösszenetet a klubról. Főleg, hogy a klub májusban nyílt... bár nem idén, még '82-ben.

Antony Howard Wilson (ismertebb nevén Tony Wilson), a Factory főnöke, Rob Gretton és a New Order a '80-as évek elején előálltak egy klub ötletével, mivel szerintük Manchesterben egy olyan klub sem volt, mely az ízlésüknek megfelelt volna, ki tudta volna szolgálni azt. A helyszín a '80-as és korai '90-es évek ún. "Madchester" időszak idején vált híressé, és egészen addig a világ leghíresebbjeként tartották számon. A Haçienda végül 1982. május 21-én nyílt meg, és az állandó pénzügyi problémák ellenére egészen 1997-ig működött, mely idő alatt legfőképpen a New Order albumeladásaiból élt.

Klubbá válása előtt jachtok építésére specializálódott üzlet, illetve raktárépület volt, később még moziként is működött, az 1970-es években manchesteri filmeket bemutatva dél-ázsiai bevándorlóknak. Eredetileg Rob Gretton ötlete volt, hogy a klubot a Factory Records (amely tulajdonosa, mint már említettem Tony Wilson) finanszírozza a New Order-rel karöltve. Így tulajdonképp az igazgatói kérdést is megoldották. A szórakozóhely egyébként a Whitworth Street West és az Albion Street sarkánál volt, közel Castlefield-hez, a városközpontban.

Az épületet a Factory grafikus dizájner, Peter Saville által is ajánlott mesterember, Ben Kelly tervezte. Az emeleten megtalálható volt egy színpad, egy tánctér, ruhatár, kávéház és egy karzat, erkély egy DJ-fülkével. A földszinten volt egy "Köcsög Áruló" nevezetű koktélbár, amely Anthony Blunt-ra, egy brit művészettörténészre utal, aki az akkori szovjeteknek kémkedett. A klubban található másik két bár nevének szintén köze volt a fickóhoz, ugyanis ezek a kémtársai után kapták a nevüket (The Kim Philby és Hicks). Az alsó pincehelyiségeket pedig 1995-ben alakították ki egy kisebb zenei térnek.

A Hacienda elnevezés a Situationist International radikális csoport 'The Hacienda must be built' szlogenjéből származik, mely sor egyébként Ivan Chtcheglov Formulary for New Urbanism című művében található. A Haçienda (ejtsd: aszienda) az amerikai kontinensen, a spanyol és portugál gyarmatosítók korában kialakult kifejezés, amely önellátó nagybirtok fajta nevezést jelöl, és építészeti hatást is gyakorolt azokra a területekre. Annak ellenére, hogy a cedilla (az a kis kampó, amelyet néhány betű alá tesznek kiejtés szempontjából) nem használatos a spanyol nyelvben, a Haçienda formát, kiejtést választották a klubnak, mert a cedilla a 'çi' szórészletet az 51-es számra, a klub bejegyzési számára emlékezteti.

Fennállása során olyan együtteseknek adott helyet, mint pl. a The Smiths (1983-ban háromszor is felléptek), Orchestral Manoeuvres in the Dark, Echo & the Bunnymen, Happy Mondays, Einstürzende Neubauten. Fellépéseik során mondhatni "belepréselték" a falba a színpad körül állókat. James, Oasis, Blur, illetve Madonna is itt adta első koncertjét 1984-ben a Channel 4 zenei csatorna The Tube című műsorának meghívására.



A helyszín "ritmusa" feküdt a város indie bandáinak, és lassacskán kialakult a "Madchester" kifejezés; a hömpölygő gitárdallamok kitűntek a ritmusból, melyekre táncolni tudtak az emberek. Az egész egy nagy őrület volt, a "szerelem nyara". Még a komoly újságnak számító Newsweek is címlapban emelte ki a városban folyó éjszakai életet. A Haçienda titka egyszerű volt: boldoggá tette az embereket, és úgy érezhették, hogy valami különlegesnek a részei.

A csúcspont, a klub virágkora azonban a '80-as évek közepén/végén jött el, amikor a Haçienda az első olyan klubok között volt, amelyek az "új tánc őrületet", a house zenét kezdték el játszani és - ennek is köszönhetően - a legismertebb, leghíresebb klub lett a világon. DJ-k, mint pl. Mike Pickering, Little Martin vagy Dave Eslam teltháznak pörgették a muzsikát a képzeletbeli Meztelen péntek éjszakákon (az elnevezés valószínüleg ahhoz is köthető, hogy egy medence is fellelhető volt a nagyteremben), mely hamar legendássá vált, és ezek a teltházas partik segítettek megerősíteni a hírnevet és az állandó adósságokból is kilendítette a Haçiendát az 1987-es évre.



A hangulat azonban 1990-re változni kezdett. Az ecstasy elterjedésével drogdílerek jelentek meg a klubban, és ezáltal a pénz is az ő kezükbe vándorolt; a Haçienda nagyon keveset látott az éjszakai költekezésekből. A dílerek területeket kezdtek el követelni a klubon belül, megfélemlítették a személyzetet és a közönséget is. Az ebből következő problémák egy rövid időre a Haçienda bezárásához vezettek 1991 elején.

A klub DJ-i egyébként folyamatosan szerepeltek különböző rádió és tévés műsorokban, mint pl. a Granada TV Juice című műsorában is. 1994 és 1997 között a Hacienda FM heti műsor volt a Kiss 102 nevezetű zenés, táncos Manchesteri rádióban.

A klub az utolsó éveiben számos lövöldözést ért meg, és kapcsolata a rendőrséggel, illetve a biztonságiakkal egy állandó probléma volt. Ennek a "csúcspontja" majdnem tragédiába torkollt, amikor is egy fiatal diákot egy kocsi elé löktek. A Haçienda szerencsétlenségére a helyi bírák, akik épp a helyszínt látogatták, az esetnek szemtanúi voltak.

Habár a rossz közbiztonság nagyban hozzájárult a klub bezárásához, a legvalószínűbb ok mégis pénzügyi vonatkozású. A klub egyszerűen nem profitált annyit az italok eladásából (ami ugye elsősorban a fő bevételi forrást jelenti egy ilyen jellegű klubnak), és ráadásul több törzsvendég, patrióta is drogokat kezdett el fogyasztani (alkohol helyett), ami szintén nem a klub kasszáját gyarapította. Végeredményben, a klub jövője megpecsételődött, adósságokba zuhant, és 1997 nyarán végérvényesen, örökre bezárt.

A Whitworth Street West-i telek tulajdonosai úgy döntöttek, hogy lerombolják az éjszakai klubot, és a helyét házak építésére használják fel. Az ikonikus nevet azonban továbbra is felhasználták az új projekthez, immáron a New Order basszusgitárosától, Peter Hook-tól kölcsönözve azt, mivel ő a tulajdonosa a Haçienda névnek s márkának. A klub helyszínén tehát ma már csak luxus házakat és épületeket találhatunk, de ha jól körbenéz az ember, akkor a környező falakon még bele lehet botlani a 'Hacienda must be built' vagy csak egyszerűen a 'Rewind' feliratokba...

Ha szeretnétek még jobban megismerkedni a sztorival, akkor ajánlom a 24 Hour Party People című filmet, mely - többek között - a Haçienda történetét mondja el Steve Coogan (filmbeli Tony Wilson) főszereplésével. A film 2001-ben készült, és külön érdekesség, hogy a kedvéért felépítették a Haçienda mását egy manchesteri gyárban, mely ki is nyitott egy éjszakára, míg a filmet forgatták.

Monomen (NO), Hangmás, Panic Radio, Kristóf Norbert - 2009. jan. 29., A38 hajó

Január 29-én, csütörtökön az A38 hajón lép fel a norvég Monomen. A '80-as évek újhullám és szinti-pop északi képviselői jelenleg egy kis minitúrán vesznek részt, mely Németország és Ausztria mellett Magyarországot is érinti.
A zenekar 2007-ben jelentette meg első, cím nélküli lemezét, melyet követően a siker sem maradt el. Azóta a fiatal srácokat Norvégia egyik legígéretesebb bandájaként tartják számon. A Drum Of Glass című számuk pedig az osztrák indie-chart-on egész a második helyig jutott.
Az, hogy a Hangmás és a Panic Radio is fellépnek, már önmagában is jó indok arra, hogy érdemes ellátogatni ezen az estén a hajóra. A két banda ugyanis már régóta vár az alkalomra, hogy ismét együtt koncertezhessenek.
Egyébként úgy hírlik, a program Kristóf Norbert kellemes, akusztikus koncertjével keződik, majd a zenekarok fellépései után a Panic Radio DJ-setjére lehet még táncolni egy kiadósat.

Az este az újhullám gyermekeié; a halotti tor garantált! :)

The Cure - 4:13 Dream (ajánló)

Most nem a legaktuálisabb lemezajánló fog következni, de mivel a név kötelez, nem állhatom meg, hogy ne írjak a kedvenc zenekarom legújabb albumáról, mely tavaly októberben jelent meg. Talán páran felkapják a fejüket: "jéé, ezek még mindig élnek és zenélnek??!".

A zenekar neve valószínűleg sokaknak ismerősen hangzik. Ki ne hallott volna a Lovecats, Boys Don't Cry, Lullaby című slágerekről, esetleg olvashatta a The Cure nevet egy másik zenekar inspiráló együttesei között.

Fennállásuk során eddig 12 stúdióalbummal rukkoltak elő a lassan az ötvenedik ikszen átlépő fiatalemberek, kik '92 óta négyévenként jelentettek meg új lemezeket.
Az aktuális albumhoz 33 dalt vettek fel, ebből végül 13, vidámabbnak nevezhető dal került fel a lemezre (a többi szám, ha nem is az összes várhatóan egy 'dark album' tracklistjét fogják majd képezni, mely Robert Smith szerint még az áprilisi születésnapja előtt meg fog jelenni).
Pár számot már ismerhettek, hiszen májustól-augusztusig minden hónap 13-án (bűvös szám) megjelentettek egy single-t - The Only One, Freakshow, Sleep When I'm Dead (mely egyébként egy 1985-ös demo felvétel alapján készült) és The Perfect Boy címekkel - egy-egy 'a' és 'b' oldalas szerzeménnyel.

Tehát 2008, új Cure album, tizenharmadik a sorban. Nyögvenyelősen, de kijött. Csodát ne várjunk tőle; olyan fülbemászó slágerek, mint a Just Like Heaven vagy a Friday I'm In Love nem születtek, de talán pár hallgatás után sikerrel dúdolnád, hogy "And it's the same sway/Yeah It's the same slide/It's the same swish/Oh It's the same smile/Yeah It's the same but/It's not quite right"...

Ha azonban most akarsz megismerkedni a Cure-ral, ne ezzel az albummal kezdd :)


Alább belehallgathatsz a számokba:

The Cure - The Only One (live)



Stay cured!