2011. december 24., szombat

Popméter Óévbúcsúztató


Még ki sem heveritek majd a karácsonyi szaloncukor- és bejglitúladagolást, amikor a Popméter egy újabb zenés est keretein belül lát benneteket vendégül az ország egyik legjobb romkocsmájában, azaz a Jaffa klubban. A Popméter december 30-ai óévbúcsúztatója – a fellépők névsorát tekintve – több szempontból is valódi csemegének ígérkezik.

Kezdjük mindjárt az idei év legünnepeltebb előadójával, Hó Mártonnal és a Jégkorszakkal! Az énekes-dalszerző és csapata nem véletlenül nyerte el Dalok a fürdőszobából című lemezével az egyébként szőrösszívű hazai popszakértők ujjongó lelkesedését. Az albumhoz az Erik Sumo Bandből, az Amorf-projektekből, valamint Péterfy Bori mellől egyaránt ismerős Tövisházi Ambrus producerként adta a nevét, hogy aztán Hó Márton iránymutatásával végre megvalósulhasson a honi alter-színtér szükségszerű felfrissítése, mi több, vérpezsdítő paradigmaváltása.
Hó Márton egyébként nem először jár Egerben: legutóbb még Szőke Barna gitárossal adta legelső vidéki koncertjét a Bíboros udvarán, a mostani fellépés során pedig az immár négytagú Jégkorszakkal együtt ünnepli majd a zenekari felállás első évfordulóját.


Hó Márton és a Jégkorszak – Szandra

A Sad Kolibries twee attitűddel előadott tengerentúli indie popja valóságos hiánytermék a magyar könnyűzenei színtéren. A csapat a magyarországi hálószoba-boom egyik legelső előfutárából mára remek koncertzenekarrá érett. Debütáló fellépésüket mindjárt az Air France nevű svéd duó előtt adták a Rohamban, azóta pedig olyan előadókkal játszottak egy színpadon, mint az Amber Smith és a Kollaps, melyek közül – szervezői tevékenységünk révén – már mindkettővel találkozhatott az egri közönség. A Sad Kolibries ráadásul épp remek időszakát éli: koncertről koncertre dinamikus fejlődésen megy keresztül. A mikrofont ugyan még néha megfejelik, és olykor a füstgéptől is meghátrálnak, a színpadon dús és nyúlánk gitárfolyamaikkal egyre nagyobb csodákat visznek véghez. Valójában épp erről kellene szólnia a twee popnak, és szerencsére a Sad Kolibries fellépésein nincs is szó másról.



A Random Characters név mögött megbújó Frendl György az idei magyar szobazene-forradalom egyik nagy felfedezettje. A debreceni dalszerző, akit sajátos hangja miatt többen is a magyar J Mascisnak tartanak, bár csak az idén indította el ezt a projektjét, a debreceni zenei életben már jó ideje ismerik őt mint kiváló gitárost. Korábban a Sziget fesztiválon is fellépő Utazónapló zenekart erősítette, majd különböző gospeles templomi bandák után idén júniusban jelentette meg első önálló anyagát, melyet egy hónappal később követett a folytatás. RC Gyuri dalain érződik, hogy tanult, képzett zenész kezek munkája, de szerencsére a technikai tudás sosem csap át öncélú „jazzkonzis” bravúrkodásba. Sőt, az olykor szelíd melankóliába, máskor játékos experimentálásba csomagolt, kiváló popérzékenységről tanúskodó számok egy olyan énekes-dalszerzőt mutatnak, aki fülbemászó, könnyedén dúdolható refrének és sötétebb tónusú, fúziósabb dallamok megírására egyaránt képes. A számok hangszerelése egy igen változatos és izgalmas világgá áll össze: az egyszerű popdaloktól kezdve találkozhatunk jazzes, bluesos megoldásokkal, kézszárítógép-suhogással, kristálypohár-csilingeléssel, madárfüttyös balladával, sőt újabban még andalítóan ringató chillwave-vel is! Az élőben kétfősre kiegészülő Random Characters bemutatkozó koncertje az év egyik legkellemesebb meglepetése lehet nemcsak az egri közönség, hanem valamennyi popbarát számára is.



A koncertek után Popméter-buli, vagyis zenés-táncos őrület az este fellépőinek társaságában.


POPMÉTER ÓÉVBÚCSÚZTATÓ:
HÓ MÁRTON ÉS A JÉGKORSZAK, SAD KOLIBRIES, RANDOM CHARACTERS


Időpont: 2011. december 30. (péntek) 20:00
Helyszín: Jaffa CoolTour Club (Eger, Vörösmarty út 25-27.)
Belépés: INGYENES!

2011. december 8., csütörtök

Hangmás és Hammer of Gods a Jaffában



A Popméter jól bírja az idei iramot, ezért még az év utolsó hónapjára is tartogat meglepetéseket. De még milyeneket! December 10-én, azaz szombaton este a harmadik lemezét turnéztató Hangmás, valamint a Dorozsmai Gergő (The Moog) által vezetett Hammer of Gods ad majd frenetikusnak ígérkező koncertet a Jaffában.

A rendkívül energikus és letaglózó fellépéseiről elhíresült Hangmás a legfrissebb, Ragadozó című albumával készül leigázni a várost. A csapat élén álló Minda Endrét nem véletlenül tartja számon a szakma Magyarország egyik legjobb, extázisra leginkább hajlamos frontembereként. Modern meséi a sötét éjszakákról nyers szintetizátorhangzással, feszes dobokkal és poszt-punk ihlette gitártémákkal karöltve elevenednek meg a színpadon.


Hangmás – Darabokban

Az este előzenekaraként fellépő Hammer of Gods a hazai indie-színtér legjobbjait tudja a sorai közt – élén mindjárt Moog Gergővel, a dobok mögött Sleeping Machine Petivel, "a witch house magyarországi apostolával", a basszusgitáron pedig az örökkön kúl RocknRolival. Zenéjük hol kíméletesebb, hol könyörtelenebb gitárfüggönyökbe burkolva tiszteleg az indie rock mára már kanonizált legendái előtt, mint például a Flaming Lips, a Sonic Youth és a Dinosaur Jr.



A koncerteket követően a Popméter a Lamantin koncertszervező és rádiós alakulattal együtt pörgeti majd a lemezeket.



HAMMER OF GODS és HANGMÁS lemezbemutató koncert

Időpont: 2011. december 10. (szombat) 20:00
Helyszín: Jaffa CoolTour Club (Eger, Vörösmarty út 25-27.)
Belépő: a koncertekre mindössze 500 forint, a fellépések utáni buli pedig INGYENES!


Fontos! A koncertek az emeleten zajlanak, tehát a klub alsó szintje belépő nélkül is látogatható lesz.

További információkért, tartalmakért, valamint hamarosan induló nyereményjátékért keressétek fel az esemény Facebook-oldalát!


2011. november 29., kedd

Nyár és ősz a Pásztorvölgyben # Destroy The Plastic Chairs! – Road to Shepherd's Valley


Idén már a harmadik EP-jét adja ki a magyar hálószobaszcénához és az egri indie színtérhez megannyi szállal kapcsolódó Destroy The Plastic Chairs! A legfrissebb anyag címét a próbák és felvételek helyszínéül szolgáló kertvárosi környezet, Eger-Felnémet ihlette. A trió a dalokat egész pontosan a Maugliék garázsában kialakított galériában rögzítette.
A borítót a szintifenomén Mesti kedvese, a rémisztő vezetéknevű Gschwendtner Zsófia készítette.
Az alábbiakban a négy új szerzeményről és a lemezkészítéssel kapcsolatos élményeikről maguk a DTPC! tagjai mesélnek.



"Rengeteg klassz emlék fűződik a Road to Sheperd's Valley-hez. Maga a zenélés, a galéria Mauglyék garázsában, ahol a dalokat felvettük, a nyár, de leginkább a banda tagjait összekötő barátság az, amiért érdemes volt csinálni."
(Mesti)

"Remek időtöltés volt a Sheperd's Valley rögzítése. Különösen, hogy a saját otthonomban élvezhettem a barátaim társaságát. Anyukám türelme, egy piros bevásárlókosárnyi 'hangszer', pihentető cigizések a teraszon és a legtöbbször frissen nyírt fűben, paradicsomtócsa a rövidnadrágom hátulján, sörfoltok a szőnyegen és a kanapén, rendszerváltás előtti Ibusz-plakátok Csehszlovákiáról és Szovjetunióról, a kanapé színes barázdái – nagyjából ezek hagytak mély nyomot bennem."
(Maugli)

"Maugliék garázsa a Pásztorvölgyben tökéletes próbahely lett. A 11-es buszon szállított sörök, a finom vacsorák és az önfeledt ökörködések otthonává vált. A próbák után/közben sokszor kosaraztunk fonalgombolyagokkal,többször is megcsodálhattuk Hapek Tony Hawk-os játékokból ellesett gördeszkatudását és az egyfajta padlásként szolgáló galériájában mindig lehetett valami király kincset találni. [...] Igazi áldás, hogy két ilyen kivételes emberrel vagyok egy zenekarban."
(Gasztro)


1. Heartbreaking News:

"Ez az első olyan dalunk, amibe bevetettük a melodikát is és egyből éreztük, hogy 'megemeli' a számot. Amikor az első perc környékén beindult a dallam, akkor már mindhárman tudtuk, hogy ez egy sikeres próba lesz."
(Gasztro)

"Erről például az jut az eszembe, ahogy az Érsekkert szélén állva Gasztro a telefonján felvett jegyzetét mutatja nekem, meg az is, amit aztán a zenélés közben éreztünk. Izzadtunk ám rendesen!"
(Mesti)

"Azon a próbán, amikor a Heartbreaking News-t rögzítettük, teljesen kisebesedett a tenyerem, helyenként már foszlott róla a bőr, meg minden. A végén már csak portörlőronggyal voltam képes megfogni a hangszerem. Több órán keresztül ugyanezt a dal gyűrtük. Egyébként baromi idegesítően indul, de tényleg."
(Maugli)


2. Flows:

"Ezt a dalt a frenetikus Bikavér ünnepes bulit követő reggel vettem fel, miután Söcsöt feltettem a buszra. A bakelitet idéző sercegést a digitális fényképezőgépem rossz mikrofonja okozza."
(Gasztro)

"Szerintem a Gasztro számról-számra egyre jobb énekes-dalszerzővé válik. Ékes példája ennek a Flows, amelyben például maximálisan kibontakozik mint MŰVÉSZ, értitek. Mondjuk azt a filmet a makulátlan elméről meg a ragyogásról rohadtul utálom."
(Maugli)


3. Cross of Blue Eyes:
"Ebben csak ketten játszunk Mauglival, mert Mesti épp Londonban téblábolt. Nem volt semmi szövegem a gitárdallamra, meg is kérdeztem Hapekot, hogy nem írna-e valamit, mi jár a fejében most? Azt mondta, hogy HALÁL! Aztán leült és 3 perc alatt megírta ezt a gyönyörű szöveget."
(Gasztro)

"Nem tudom, mi van velem, de én tényleg nagyon sokat gondolok az elmúlásra. Nemcsak a halálra, hanem úgy általában mindennek a végére. Emlékszem, a próba után Gasztro lelkendezve mesélte az anyukámnak a konyhánkban, hogy a kisfia milyen szépséges dalszöveget írt. Angolul. Első csalódás. A Halálról. Második csalódás. Hát, nem lennék az anyukám... Ja, és baszki, ez megjelent a Recorder-kazin is, szóval eléggé büntet!"
(Maugli)

4. Magnetic Girl:
"Amikor ez a szám született, rengeteg Magnetic Fields-et hallgattam és sokszor azt kívántam, hogy bárcsak olyan csodálatos dalokat tudnék írni, mint Stephin Merritt. Ez a szöveg kiindulópontja. Mesti védjegyszerű szintijátéka és Maugli hurkapálcikás kacatpop dobolása mindig emlékeztet arra, hogy a 'Destroy The Plastic Chairs!' legénységéhez tartozni legalább olyan örömteli dolog, mintha a Magnetic Fields tagja lennék!"
(Gasztro)

"
Emlékszem, első hallásra nem rajongtam a dal vázlatáért, ezzel szemben a felvétel során folyton ujjongtam, hogy vegyük fel még egyszer, hisz' annyira király ezt játszani!"
(Mesti)


A "Road to Shepherd's Valley" az összes DTPC!-felvételhez hasonlóan természetesen most is ingyen letölthető innen vagy a csapat Bandcamp-oldaláról.

2011. november 21., hétfő

Valami azért igazán történhetett volna # The Horrors


maUgly beszámolóját a Horrors budapesti koncertjéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.



2011. november 8., kedd

Pete és kis Pete kalandjai Iggy Poptól Debbie Harryig

A kilencvenes években öröm volt gyereknek lenni: volt Turbo rágónk, a kosaraskártya gyűjtés virágkorát élte (és gyerekkorom egyik hőse, Michael Jordan még aktív volt), szinte minden játékboltban lehetett kapni gombfocit és nem utolsósorban ha az időjárás épp lehetetlenné tette, hogy a játszón vagy a grundokon lógjunk, akkor még mindig ott volt nekünk a Nickelodeon. Ez a csatorna mára legendássá vált generációm körében, egy kultikus emlékké, amire szinte mindenki mézédes nosztalgiával gondol vissza. Ki ne emlékezne a Rocko modern életére, a Hé, Arnold!-ra, a Jaj, a szörnyek!-re, a Kablam!-ra, a Ren és Stimpyre, a Fecsegő Tipegőkre, A kifordított fiúra? Ezek mind-mind zseniális rajzfilmek voltak, melyek óriási hatást gyakoroltak pubertás kori előtti (és utáni) fejlődésünkre. Ahogy azt mondani szokás: ezeken nőttünk fel.

A Nicktoonsos mesék mellett a hús-vér embereket felvonultató sorozatok is képviseltették magukat a csatorna programjai között. Az „Óóó, már megint kezdi…”-vel és a narancs szódával elhíresült Keanen és Kel, a tinik problémáival szembesülő és már számítógéppel rendelkező (akkor ez csúcsszuper menőség volt a szemünkben!) Clarissa és az infantilizmus legmagasabb szintjein szórakoztató Pete és kis Pete volt a három kedvencem, de közülük is kiemelkedett az azonos névre keresztelt, répa hajú testvérpárról szóló széria. Mind a mai napig nem találkoztam még csak hasonló sorozattal sem, ami ennyire pontosan elkapta volna a gyerekkor lényegét. Ebben benne volt minden: a „nem akarok lefeküdni, mert a világ másik felén most is játszanak a gyerekek” problémája, a „nem merek táncolni a lányokkal” örök kétsége, a „hogyan találjam meg újra a kedvenc dalomat, ha kezd kimenni a dallama a fejemből?” esete. Hosszasan tudnék még áradozni a Pete és kis Pete-ről, Petuniáról, kis Pete táncoló tetkójáról vagy Artie-ról, a világ legerősebb emberéről, de jelen írás célja, hogy olyan szempontból mutassa be ezt a nagyszerű sorozatot, ami miatt ezen sorokat épp a Popméter blogon olvasod. Ez pedig a zene.

Nyolc-tíz évesen természetesen fogalmam sem volt róla, hogy kik is azok, akik olykor felbukkantak a két Pete oldalán a képernyőn, de amikor három-négy éve újra elővettem kedvenc sorozatom részeit, szépen sorban estek le a tantuszok. A legelső és egyben legkézenfekvőbb zenész szpottolásom Iggy Pop volt. A Stooges legendás énekese kis Pete lány pajtijának, Nonának az édesapját, James Mecklenberg-öt alakította 5 epizód erejéig.
A bohókás, a szomszédok által köztudottan volt rocker apukát megformáló Iggyről kiderül, hogy utálja a kenukat, szeret táncolni és egy alkalommal „Stooge”-nak nevezett egy figyelmetlenül takarító rosszfiút is.

Legemlékezetesebb pillanatait a Dance Fever című részben nyújtotta, amikor az alsósok bálján mindenáron táncolni szeretett volna szeretett kislányával, akit teljesen zavarba hozott túlbuzgóságával. Csalódottságában szóba elegyedett a suli legnagyobb lúzerével, Wayne-nel, aki valami különleges dolgot javasolt neki, majd imádnivaló módon egy menő „Rock on!”-nal biztatta Iggy-t, aki ezek után egy dalt is előadott, de igyekezete nem ért lassúzást.

Ezek után sokkal élesebb szemmel méregettem a mellékszereplőket, és Richard Edson felbukkanása egy sokkal kevésbé evidens felfedezést jelentett. Ő a Valentin napi leszámolás című részben szerepelt, melyben egy matektanárnő iránt szerelemre lobbant karbantartót alakított, akinek a két Pete véletlenül megölte a tintahalát egy diszkosszal. (A sorozat infantilizmusára egy jó példa ez a rész is.) Richard Edson neve ismerős lehet az egyik legkirályabb tinifilm, a Meglógtam a Ferrarival miatt vagy Jim Jarmusch 1983-as kultfilmje, Stranger than Paradise kapcsán. Ezek sem elhanyagolható információk, de a szóban forgó színész életútjának legmenőbb pontját mégis az jelenti, hogy ő volt a Sonic Youth első dobosa és a New York-i post-punk héroszok 1982-ben megjelent első, self-titled lemezén is ő játszott.

A legendás zenekarokból felbukkanó szereplők sorát gyarapítja Michael Stipe is, a nemrég feloszlott R.E.M. énekese, aki egy strandon standoló fagylaltárus figuráját formálta meg egész hitelesen.

Egy másik epizódban a New York Dolls frontembere, David Johansen tűnik fel, mint vadőr, aki épp Buster Poindexter alterego név alatt adott ki szólólemezeket a sorozat ideje alatt. Az X=Why című részben Gordon Ganóval találkozhatunk, mint kicsinált helyettesítő matematika tanár. Gano a 2009-ig aktív Violent Femmes zenekar énekes-dalszövegírója.

A híres mellékszereplőket felvonultató sorozat persze nem feledkezett meg az alternatív zenei szcéna női tagjairól sem, így kaphatott szerepet például Kate Pierson is, a B-52’s énekesnője. Ő egy rejtélyes, vak milliomos nőt alakított, aki állítólag ismeri Mister Tastee-t, a környék mindig fejfedőt viselő, ismeretlen kilétű jégkrémfelelősét. A széria készítői tényleg nem szarral gurítottak, ennek bizonyítéka az is, hogy még a Blondie díváját, Debbie Harry-t is sikerült rábírniuk, hogy ugorjon be egy snitt erejéig a Pete és kis Pete kalandjaiba. Az ominózus jelenetben a két Pete aknakeresőt játszik 3D-ben a szomszéd nénit megszemélyesítő Harry udvarán, aki eleinte elzárkózik, hogy pénzt adjon a fiúk nem kívánatos munkájáért, de végül rábólint a kedves ajánlatra miután a kiskutyáját a levegőbe repíti egy detonáció.

A diákok állandó problémáját bemutató Beteg nap című részben kis Pete iskolaundora odáig fajul, hogy megkér egy élelmiszeriparban dolgozó hölgyet, hogy lejárt szavatosságú tápióka pudingot szerezzen be neki. Ez a segítőkész bűntárs Sarah Shannon volt, akit a 90-es évekbeli indie és shoegaze színtér egyik jeles zenekarának, a nevüket egy Primal Scream B-side daltól kölcsönző Velocity Girl énekesnőjeként ismerhetünk. Két tagjuk a twee pop zászlóshajóját, a Black Tambourine-t is erősítette.

Két sztárszereplő érdemel még említést, az egyikük Suzzy Roche, a 70-es évektől működő The Roches formáció egyik tagja. Ő egy közlekedési rendőr bőrébe bújt a sorozat kedvéért. A gazdag vokálharmóniákban utazó folk testvértrió mind a mai napig aktív. A másik rendhagyó stábtag Juliana Hatfield, aki egy bájos menzáslányt alakított. Nagy Pete bele is zúgott rendesen! Az ő neve elsőre nekem sem mondott semmit, de kis kutakodással kiderült, hogy a 2001-ben feloszlott, bostoni Blake Babies énekes- és basszeroscsaját tisztelhetjük benne, sőt egy időben a Lemonheads tagjai is volt! Érdekesség, hogy a powerpopot játszó Blake Babies „keresztapja” a beat generáció hírhedt költője, Allen Ginsberg. Egy Harvard egyetemi felolvasó esten ugyanis feltette a kezét és kérdését az épp akkor alakult banda egyik tagja, hogy Ginsberg szerint mi legyen a zenekaruk neve? A költő a Blake Babies-t javasolta. Csodálkozunk, hogy a gimis Pete egyből belehabarodott ebbe a lányba?

A fenti popkulturális kavalkád után egyáltalán nem meglepő, hogy a Pete és kis Pete kalandjai nemcsak fizikai valójukban vonultatott fel irdatlanul kúl embereket. A sorozat 4 évada alatt olyan remek zenekarok tisztelték meg egy vagy több dallal is a készítőket, mint a Magnetic Fields (Lovers from the Moon; Why I cry; The flowers she sent and the flowers she said she sent), az Apples in Stereo, a Stephin Merritt fémjelezte The 6ths vagy a Polaris (a főcímben hallható Hey Sandy; a National által is feldolgozott Ashamed of the story I told). Az ismertebb előadók mellett megtaláljuk a soundtracken a 90-es évek Amerikájában az addig alternatívnak számító gitárzenék térnyerésével előtérbe kerülő bandákat is: a Chug (akiknek a Flowers című számuk még a nyári popméter válogatásba is befért), a Fat Tulips, a Nice és a Racecar is ezek közé tartoznak. Ők bár kevésbé ismertek, dalaik tökéletes aláfestést biztosítottak a hamisítatlanul 90-es évekbeli sorozat jeleneteihez. Igazából fogalmam sincs, hogy a Pete és kis Pete készítői hogy tudtak ilyen kis költségvetésből ennyi sztárt, számot és jogdíjat megfizetni, gondolom haveri alapon ment a dolog. A Pete és kis Pete kalandjai tényleg egy önfeledten játékos, indie széria volt, ami sok szempontból jókor volt jó helyen: a független zenék mainstreambe áramlásával esély nyílt egy ilyen sorozatra, amiben két elvarázsolt fiatalember kockásingben és hasonló mintájú vadászsapkában bolondozhatott kedvére az üres suliban, miközben a Tidal wave szólt a háttérben az Apples in Stereótól.

Elmondhatatlanul hálás vagyok a Nickelodeonnak, hogy belevágtak ebbe a projektbe annak idején és képernyőjükre tűzték ezt a mára már valóban legendássá vált műsort. Nekik köszönhetően nyolc-tízévesen sosem unatkoztunk otthon, ha épp rossz volt az idő és tíz évvel később újra sokat segített: megismertetett velem számos olyan zenekart, dalt és albumot (a Magnetic Fields: The Wayward bus című megunhatatlan lemezét is ennek a sorozatnak köszönhetem), ami miatt bátran mondhatom, hogy a Pete és kis Pete kalandjait minden zenebuzzancsnak szívből ajánlom! Az egyik részben elhangzó csodás The 6ths szám üzenetével ellentétben ebből a sorozatból nem lehet kiszeretni.

2011. november 4., péntek

Viszlát, kisterem! - A Popméter búcsúbulija


Híveink!

Mint már mindenki tudja, egy időszak most lezárul Eger kulturális életében, ugyanis 2012. január elsejétől az Egal Cult Club egészen más keretek között működik majd tovább.

A szeptember óta tartó Egal Finálé számunkra legfontosabb állomása jövő szombaton érkezik el, amikor csapatunk is elbúcsúzik fő telephelyétől, a klub kistermétől. A 2007. októberi nyitány óta rengeteg bulit rendeztünk itt, jóformán havonta pörgettük a slágereket, és most egy csodálatos búcsúestet rendezünk - természetesen az összes Popméter-tag részvételével.

Voltak itt amúgy megdöbbentően király esték: székeken táncolás és csöveken lógás, szuper filmvetítések (a legklasszikusabb persze ez), hangos zene esetén a világítás felkapcsolása, folyamatos konfliktusok és hülye számkérések, szilánkok, tócsa, verejték és minden, ami a földalatti őrülettel együtt járt.

Most tehát nyomunk egy utolsó bulit odalent, a lehető legjobban bevált DJ-párosokkal, mint például: az örök klasszikus bokTM & el balage, az élelmiszer-disco két őrmestere, colbas & gasztro, valamint a piros nadrágok és puha kardigánok házasságából életre kelt norB & ma-ugly kettős.

És hogy milyen szellemben búcsúzunk a kisteremtől? Hát erre maga MC Cobramone adja meg a választ, az I Love Popméter című slágeréből kifelejtett négy sorral:

Tele a kisterem
az indiere ráverem
a popra áll a faszom
az elektrót szájba baszom!

VISZLÁT, KISTEREM!
Búcsúzik a Popméter
2011. november 12., szombat

helyszín: Egal klub, kisterem
kezdés: 21 óra
jegyár: pár száz forint
facebook esemény

2011. november 2., szerda

Szerelmes voltam a Varga Zsuzsába # Hó Márton és a Jégkorszak – Dalok a fürdőszobából



Október 31-én a jelent meg Hó Márton és a Jégkorszak debütáló nagylemeze, szerzői kiadásban, ingyen (is) letölthető digitális formátumban. A 38 perces album jó pár száma ismerősen csenghet azoknak az egrieknek, akik ott voltak Marci 2010 -es egri koncertjén. Az akkor még két gitárral fellépő Jégkorszak az Egerben is otthonosan mozgó Szőke Barna társaságában szórakoztatta a Bíboros közönségét. Hó Márton azóta rengeteg érdekes, olykor meghökkentő produkcióval állt elő, gondolhatunk itt a James Blake feldolgozására, vagy az idén mindenkit megbolondító Fluor és Quimby szám összedolgozására.



Időközben elkészült a mostani albumot is bevezető Szeles Mónika EP is, melynek bemutatóján a Popméter is pörgethetett.
A zenekar mindezalatt négytagúra bővült: a megjelent albumon a már említett Szőke Barna gitározik, akit a The Qualitons és a Planet 55 bandákból ismerhettek, a szintén egri múlttal rendelkező Gulyás Kristóf (szintén Planet 55) dobol, és Horváth Kristóf (Live Large) basszusgitározik. A produceri munkálatokat a magyar könnyűzenei életben jól ismert Tövisházi Ambrus (Amorf Ördögök, Péterfy Bori stb.) végezte.
Az album lemezbemutatója december 10-én lesz a Rohamban.


Hallgassátok:





(Egy kis segítség: Az album ingyen letölthető, ha az összeghez nullát írsz, de senkit sem beszélünk le a támogatásról. Sőt, amennyiben módotok van rá, egyenesen buzdítunk benneteket az anyagi elismerésre.)

2011. október 24., hétfő

4 éves a Popméter - Népi Papa és a Haverok valamint Halál Judit a Jaffában

Itt az október és végre-végre, egyre közeledik a Popméter születésnapja (immár a negyedik), melynek pontos dátuma tulajdonképp nincs, de amit rendre a Halloweenhez (angolszász szokásokat nem kedvelők számára: halottak napjához) legközelebb eső hétvégi napon szoktunk ünnepelni féktelen bulizás keretében, haverek közt, barátnőkkel, fanokkal, és persze Tesco Disco Kecskével – ahogy tavaly is.

Magunk közt szoktunk viccelődni azon, hogy vajon melyik lesz a Popméter éve és persze mindig az aktuálisra esik a választásunk - jogosan, hisz' ez az egész buli, melybe négy évvel ezelőtt belecsöppentünk egyre jobb és jobb. De ami most következik, annál akkor sem találhattunk volna ki jobbat, ha a legmocskosabb fantáziálgatásba merülünk. Egy igazán vadnak ígérkező Popméter buli vár mindenkire olyan fellépővel, mellyel már régóta adósai vagyunk a város és a környék popperei számára. Idén úgy döntöttünk, nem halogatjuk tovább a tartozást és törlesztünk.

Elhívtuk hát koncertezni Magyarország egyetlen, homoszexuális popzenét játszó csapatát, olyan (Popméter-)bulihimnuszok megálmodóit, mint a "Lobognak a nagy csöcsök", a "Baszni, Baszni" vagy a "Pattanj popóra", jön tehát a Népi Papa és a Haverok.

Másik vendégünk a Halál Judit, mely Győrből indult, jelenleg Budapesten üzemel, és aktívan részt vett a magyar hálószoba-színtér berobbantásában. Zenéjükben fellelhető a nyolcvanas évek magyar punkzenekarainak lendülete, ám itt nem áll meg tudományuk, hiszen a ballada-szerű Balatonnal az idei év egyik legjobban eltalált magyar dalát is ők jegyzik.

Kedves barátaink, szeretettel várunk tehát Benneteket idén is az Év Egri Bulijára!

Különösen nagy szeretettel invitáljuk a Popméter drága Apukáját, Instabil-t és Anyukáját, Csillut, akiktől eddig a legtöbb odafigyelést, támogatást és bátorítást kaptuk. Csók a Családnak! - Balázs, Danó, Dávid, Gabó, Norbi és Tomi.

ps.:
- A jelmez nem kötelező, de ajánlott. Ugyan nem farsang lesz, de Popsztárnak öltözők előnyben!
- Torta idén is lesz, de lehet sütni még még, a sütiből sosem elég! (Legfeljebb majd visztek haza maradékot.)

4 éves a Popméter - NÉPI PAPA ÉS A HAVEROK / HALÁL JUDIT
2011. október 29., szombat
21 óra
Jaffa CoolTour Club
Eger, Vörösmarty út 25-27.
A belépés INGYENES.

NÉPI PAPA ÉS A HAVEROK
facebook
myspace

HALÁL JUDIT
facebook
bandcamp

A koncertek után pedig ők DJ-znek:

VIBRATOR és COLBAS
JEHOVA és MA-UGLY

Az eseményt Facebookon is követhetitek.

2011. október 21., péntek

Popméter Seasons vol. 3. - Őszi válogatás


Idei nagy sorozatunkban már sorra vettük a kedvenc tavaszi és nyári dalainkat, most pedig természetesen az ősziek következnek. A jóformán fél évig tartó nyár után simán belerázódtunk az októberi hangulatba, hogy mennyire is sikerült ez, döntsétek el ti, és hallgassátok meg a Popméter őszi válogatását!

Motorama - Wind In Her Hair
A szelet kétségtelenül jobban utálom, mint az esőt. Persze, ha egy megfakult szilvafalevelet kell kisegítenem egy leányzó hajából, azt azért annyira nem bánom. (norB)




Jens Lekman - Maple Leaves (7" Version)
Amúgy szerintem elég nehéz összeválogatni egy őszi mixet, szóval tökre segítenek a kulcsszavak, hogy "falevél", meg ilyesmi, tiszta szerencse, hogy Jens Lekman is jegyez egy ilyen számot, nem? (colbas)




Gorky's Zygotic Mynci - How I Long
Igaz, hogy ez a hangulat akár nyár végén is elkaphat minket, ám mégis ősszel a legaktuálisabb: belecsöppenni a munkába, esetleg az iskolai mindennapokba, és rádöbbenni, mennyire csodálatos volt az elmúlt nyarunk, és vajon mennyi ideig hagyja még ott nyomát a szívünkben?! Ezt az érzést senki sem tudja jobban megragadni a Gorky's-nál, hiszen ők annyira okosak voltak, hogy még egy albumot is elkészítettek ennek szellemében. (colbas)




Jane Birkin & Serge Gainsbourg - Je T'Aime Moi Non Plus
Még hogy az ősznek nincs meg a maga romantikája?! Gyerünk, elő a plédekkel, bújjatok alá és kezdjetek valamit egymással (vagy magatokkal)! Ha pedig a francia popzseni Serge Gainsbourg és kedvese, Jane Birkin erotikus, lihegős dallamait is közel engeditek, attól tutira végetek lesz. (el balage)




Blur - Good song
2003-ban még nem volt netem és mp3-lejátszóm sem, így sokakhoz hasonlóan az MTV-n és a VH1-on keresztül ismerkedtem a zenével. Talán ez volt a harmadik Blur klip, amit életemben láttam, a The Universal és természetesen a Song 2 után. Már elsőre a kedvencek közé került és persze egyből szerettem volna egy levélfújó gépet is, hogy én is kedvemre szórakozhassak. Ilyenkor ősszel a lehulló levelekről és termésekről mindig ez a videó jut eszembe. (gasztro)




Nick Drake – Day Is Done
A dalcsokor ezen pontján valószínűleg mindenkinél eltörik majd a mécses. Sebaj, katonadolog! (maUgly)




Beat Happening - Indian Summer
Az idei ősz egészen október második hetéig csodálatosan napfényes volt. Ez a rövidgatya-póló kombós indián nyár sokszor elfeledtette velem, hogy a legtöbb évben ilyentájt már az esőáztatta, búskomor lemezek útjára terelt az időjárás. (gasztro)




Cloud Nothings – Hey Cool Kid
Az ilyen bágyadt gitárhangzásra reccsenek a legszívszorítóbban a színesre száradt falevelek a cipőtalpunk alatt. (ma-ugly)




John Maus - Hey Moon
Ezt a számot minden évben elkészíti valaki, idén tökéletes lett, és bár még nincs itt a tél, de egy kis csilingelés mindig jólesik. (boktm)




The Radio Dept. - Pulling Our Weight
Az elmúlt pár év őszi napjain számtalanszor bandukoltam erre a dalra. Persze a klipje is megér pár percet az életünkből a maga apró, esőcseppekkel áztató felhőcskéjével. (norB)




Hangmás - Reset
Abszolút favorit ez a szám, mióta elkezdtem fázni reggelenként munkába menet. Szuper napindító, akár hétfőn is. (boktm)


My Bloody Valentine – Only Shallow
Olyannyira hangosan ordít az őszi hangulat ebből a shoegaze klasszikusból, hogy a dal (de akár a teljes Loveless album) hallgatását nem is érdemes más szezonra időzíteni. Egyébként az egyik kedvenc videoklipem is ehhez a számhoz készült. (el balage)




Cocteau Twins - Amelia
Nekem általában olyan az ősz vége, hogy hosszú éjszakákra a számítógép előtt kell ragadnom, ilyenkor olyan éjjel 2-3 között mindig előkerül valami fantasztikus album, amit az Isten is erre az idősávra teremtett - a Cocteau Twins pontosan ilyen. (colbas)




Moonbeams – Oh Anna
Az idei első évszakköszöntő válogatásunkban azt mondtam, hogy ha tavasz, akkor csakis a twee pop jöhet szóba, most pedig azt mondom, hogy ősszel kizárólag a shoegaze. Ellenvetés? Ugyan, ne nevettessetek! (ma-ugly)




The Cure - Disintegration
Az őszi válogatásból elmaradhatlan, az életemből meg egyenesen kihagyhatatlan Cure-szerzemény. (norB)




Harold Budd/Brian Eno – Late October
Az alkalmi, kortárs ambient szerzőpáros melankolikus hangvételű The Plateaux Of Mirror c. műve talán a valaha legtöbbet hallgatott lemez nálam az ősz-téli szezonban, melyen szereplő Late October hallatán tényleg elhisszük: az egyedüllétnek és az elmúlásnak is megvan a maga szépsége. Az alábbi fanvideó a hangulatot még inkább kiteljesítő képi világot is nyújt. (el balage)




Barkóczi Noémi - Bogár
Ja persze megint, mit tehetnék, engem megvett ez a lány! (boktm)



Luke Temple - In the Open
A Here We Go Magic agya, Luke Temple nemrég jelentette meg harmadik szólólemezét, amiről ez a dal szeptember végén, az ősz egyik legtökéletesebb napjához, nyitott ablak mellett hibátlan aláfestésként szolgált. (gasztro)

Túlságosan szép, gusztustalanul giccses # M83 – Hurry Up, We're Dreaming




maUgly írását az M83 legújabb lemezéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.



M83 – Midnight City (Alcala Remix) (via umstrum||music)

2011. október 15., szombat

Két buli egy hét alatt!


A szülinapi hét kedd estéjén néhány jó barátunkkal közösen szórakoztatunk benneteket a Jaffában. További, folyamatosan bővülő részletekért keressétek fel az esemény Facebook-oldalát.



Ám előtte, szombat este Kovács Zsófia Inspiration című fotókiállításának nem szokványos megnyitóját vezényeljük le a már tavasszal vendégül látott "A Ló és a Lovász" DJ-duóval, az elektronikus zene miskolci tudoraival. A helyszín a jól bejáratott bulibarlangunk, a hamarosan végleg bezáró Egal klub kisterme lesz.

2011. október 6., csütörtök

Redőny vs. sunshine pop # Hangmás – Ragadozó


maUgly írását a Hangmás harmadik lemezéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.


Ragadozó – Hangmás-lemezpremier (LG)

2011. szeptember 19., hétfő

A nagy Dokkoló buli

Elég rég nyomultunk már az Egálban, úgyhogy éppen itt volt az ideje egy újabb kistermes bulinak.


Ezúttal a Haver Bulik örökös hiányzója, a tekintélyt parancsoló Dokkoló lesz segítségünkre, aki korábbi nyilatkozata alapján igazán ért hozzá, hogyan is kell levezényelni egy DJ-szettet. Korábbi pályafutása során rendkívüli mennyiségű zenével tömte meg magát, és miután sok-sok év után maga mögött hagyta az északi sarkkörön túl készített produkciókat, figyelme a populárisabb irányzatok felé fordult. Ezt ő sem bánhatta meg, hiszen így már DJ-ként is látókörünkbe került, és szombaton várhatóan hömpölygő közönség előtt debütál majd a pultban.
DOKKOLJATOK VELÜNK!!!

A NAGY DOKKOLÓ BULI
2010. szeptember 24., szombat

DJ-k: Dokkoló & colbas, bokTM, el balage, gasztro, ma-ugly, norB
helyszín: Egal klub, kisterem
kezdés: 22 óra
jegyár: pár száz forint
facebook esemény

2011. szeptember 18., vasárnap

A parasztok a büdös hippik után kullogtak # Los Campesinos! & Tunng


maUgly és Eron Mezza beszámolóit a Tunng és a Los Campesinos! trafós koncertjeiről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.


Los Campesinos! – By Your Hand (via Fluxblog)

2011. szeptember 13., kedd

Az élettel teli hétköznapok háttérzenéje - Keith Freund: Constant Comments


Bevallom férfiasan azon emberek csoportjába tartozom, akik eddig semmit sem tudtak Keith Freundról, ám szerencsére azon zenebuzzancsok táborát is gyarapítom, akik egy-egy megragadó lemezborító alapján szívesen hallgatnak meg albumokat teljesen ismeretlen, noname előadóktól is. A múlt héten teljesen véletlenül találtam rá erre a végtelenül egyszerű, ám a magamfajta sportfanatikusok számára igen szívmelengető borítóra. A rusztikus kosárpalánk számos gyerekkori mókázást felidézett és ez a fajta gyermeki természetesség és nyitottság a lemezre is jellemző.
A 12 dalból álló album (bár hétköznapi történéseket örökít meg) nem egy hétköznapi darab, így nem is volna érdemes számonként elemezni. Ez a hanganyag sok-sok élmény lenyomata, de tekinthetünk rá úgyis, mint egy konkrét nap eseményeinek audiális naplóbejegyzésére. Ahogy Keith Freund fogalmaz:
"The album is a collection of hungover Sunday afternoon guitar pieces coupled with field recordings from tours/vacations. It's four years worth of moods recorded onto cassette tapes".

Olyan ez a lemez, mintha Freund a nagyvilágban bóklászva és mindenhová bebukkantva, mint egy kíváncsi kisgyerek élménygyűjtő kalandtúrát szervezett volna magának. Sajátos látásmódja az impresszionistákat is eszünkbe juttathatja, de egy Monet festményt nem tud meghallgatni az ember, szóval nálam most Freund barátunk vezet ebben a "hangulatfestő versenyben." (Persze a Holt Költők Társasága óta is tudhatjuk, hogy a könnyűzene és a nagybetűs Művészet összehasonlítása nem feltétlenül szerencsés: "Ez nem az amerikai slágerlista! Jó ez a Byron a 40. helyen, kár, hogy nem lehet rá táncolni!")


Freund betekintést enged egy tetszőleges város hétköznapjaiba és végig az ő perspektívájából vizsgálhatjuk az eseményeket. Azt láttatja, amit ő látott és azt hallhatjuk, amit ő tényleg hallott és kazettára rögzített. Az éterien meditatív gitárjátékkal, olykor csak egy-egy hangfoszlánnyal körbeszőtt és dalba foglalt történések (két férfi német nyelvű párbeszéde, kosarazás közbeni gyerekzsivaly és nevetés, a berlini metró suhanása és ajtóhangja, a tetőt verdeső eső, az óceán partrasodródása, tücsökciripelés, madárcsicsergés, stb.) teljesen instanttá és interaktívvá varázsolják ezt a kollázsszerű hanganyagot. A lemez címe tökéletesen megragadja a lényeget: Freund zenéje folyamatosan kommentálja, kiegészíti a körülötte zajló eseményeket. Az élményektől több lesz maga a zenész is és ő is hozzátesz a látottakhoz valamit a dallamokkal.

A lemez hallgatásakor mi is részesei leszünk a történetnek, könnyedén Keith Freund helyébe képzelhetjük magunkat, aki háttérbehúzódó, ám pontos megfigyelőként az élet hangjaival harmonizáló gitárjátékkal szolgáltat megnyugtató és ismeretlenül is ismerős háttérzenét. Sokan úgy gondolhatják, hogy ez tökéletes filmzene lenne, mivel a párbeszédek és az épp zajló események miatt eleve olyan érzése lehet az embernek, hogy ez egy rövidfilm hangsávja a kép nélkül. Ez a tulajdonsága is szerethetővé és izgalmassá teszi a lemezt: Freund láttatja a dolgokat és hagyományos dalszöveg nélkül is rendkívül kifejező és megkapó világot formál.



Ez a játékos és bátran experimentáló lemez számomra sokkal többet mond az életről, mint sok világmegváltónak szánt album. A maga bájos természetességével (néha szószerint, például a Supernaturealm című szám) és őszinteségével üde színfolt az idei év eddigi megjelenései között. Az egyik legérdekesebb album, amit idén hallottam, bátran ajánlom midenkinek, akiknek a zenehallgatás élményén túl a dallamok mögött rejlő élmények is fontosak.

Ha az audiális hangulatok mellett kíváncsiak vagytok Keith Freund vizuális munkáira is, akkor ezeken az oldalakon nézelődjetek:
http://constantcomments.tumblr.com/
http://spacetrek.tumblr.com/

2011. szeptember 9., péntek

Egy mondatban

Ha már a napokban ilyen hűvös, szeles időjárás köszöntött be és mindenkit eláraszt a koraőszi szentimentalizmus (legalábbis engem mindenképp... és azért jó érzés, még ha biztos el is múlik), s a szabadban való poroszkálásunk közben bájos csevejekbe bonyolódunk, akkor ez egy mindenképp megfelelő pillanat arra, hogy elárasszalak benneteket pár olyan videoklippel – főleg, hogy én videoklipeket általában nem is nagyon nézek, írni róluk meg pláne nem szoktam –, amelyekben valójában semmi különös nincs a viszonylagos frissességükön kívül, viszont velük nagyon is (újra) átélhető az az érzés, mondjuk egy sólámpa fényénél, amit az a csevej vagy tulajdonképpen bármilyen más dolog okoz, ami után a sárgás-barnás-lilás levelek által koptatott hazaút értelmét nyeri.


Devon Williams - Your Sympathy



Letting Up Despite Great Faults - Teenage Tide




Mark McGuire - Get Lost



Girls - Vomit



Cold Showers - I Don't Mind


2011. szeptember 6., kedd

Vákuumba csomagolva # Tunnels – The Blackout


Ha hallottál már a Jackie-O Motherfuckerről vagy esetleg az Eternal Tapestryről, akkor minden bizonnyal Nicholas Bindemanról is. Sajnos én nem, viszont a napokban épp az utóbbi zenekarral ismerkedtem, amikor kiderült, hogy ezeknek a minimalista, szintis, mondhatni vákuumba csomagolt felvételeknek a legfőbb birtokosa szintén Nicholas. Persze azért ennek hatására nem jöttem annyira izgalomba, hogy elővegyek egy zsebkendőt, de arra mindenképp megfelelő volt, hogy helyette (mármint a zsepi helyett) egy Blank Dogs lemezt is végigpörgessek.




Számról-számra nem szeretnék végigmenni, viszont annyit azért hozzátennék, hogy a Red Road című szerzemény a Deus Exet, egy általam is sokat kínzott videojátékot juttatja eszembe. Ám ha jobban belegondolok, akkor az egész lemez lehetne egy amolyan soundtrack, mondjuk egy Lynch-filmé, de akár egy '70-80-as évekbeli, rég elfeledett sci-fié is.


2011. szeptember 2., péntek

Egy újabb reggel a Tilosban # Felkelők


Hétfő reggel ismét sikerült korán ébredni, majd útnak indulni a Tilos Rádióba, hogy kivehessem a részem D1 (Datascent) és Szefi (Tilos Rádió) 5:00 órakor kezdődő, Felkelők című műsorából egy DJ-szett erejéig.

Legyen szó bulizásról, rádiózásról, rég álltam már a lemezjátszók mögött egyedül (a legutóbbi szereplés a műsorban Berlinrox mellett zajlott), így ez most kifejezetten üdítően hatott, egészen elmerülhettem saját szettemben. Koncepció nem volt - zene viszont bőven -, így a hivatalos műsoridő leteltét követően is folytattam a válogatást, míg a következő műsor szerkesztői meg nem érkeztek.
Élmény volt azt látni, hogy a korai időpont ellenére is mennyien hallgatják a műsort. Ezt a velem szemben lévő monitoron futó chat-ablakon lehetett követni, ahol a (nemcsak magyar) hallgatók örömüket (vagy épp nemtetszésüket) fejezték ki az épp hallottakkal kapcsolatosan.

Ami a zenéket illeti, négy viszonylag új hazai szerzemény is bekerült a lejátszóba a Möbel (róluk itt írtunk), Saint Leidal And The 2nd, Fatime és a Zombie Girlfriend előadásában, melyek egyébként megtalálhatók a 2. magyar lo-fi válogatáson is (ingyen letölthető). Mindezek mellett hallható volt még avantgárd kollázs zene, minimál elektronika, '80s szinti-pop, rock and roll az '50-es évekből, illetve a jelenleg futó irányzatok néhány képviselője is jelen volt egy-egy szám erejéig.

A lehetőségért ismét köszönet jár a műsor házigazdáinak. Budapest legfontosabb közösségi rádiójában még mindig tök jó dolog szerepelni!

A szett az alábbi lejátszó segítségével közvetlenül is meghallgatható (a számok listája indításkor jelenik meg), innen pedig le is tölthető.

2011. augusztus 25., csütörtök

A Bioberber és a búbánatos búvár esete


A Bioberber mindig is kilógott a hazai, úgymond menőnek számító zenekarok fősodrából, talán épp azon oknál fogva, mert a zenéléshez való hozzáállása révén az aktuális trendekkel szinte homlokegyenest szembemegy. Nem meglepő tehát, ha a zenekart egyfajta – általuk is felvállalt – uncoolság övezi. Pedig a manapság oly' divatos hálószobapop szellemében Csató József már 2005 óta kreál "bioslágereket" e név alatt. 2008-tól pedig már zenekari felállásban, élőben is ontják magukból sajátos, képekben bővelkedő lo-fi beatdalaikat. (Tavaly nyáron, meghívásunkra Egerben is felléptek.) Nemrégiben pedig új szám született a biolaborban.

A csapat dalnoka ezúttal egy régi témát túrt elő ötletgyűjteményéből. Egész pontosan egy "ős" Bioberber szám került továbbgondolásra otthoni körülmények között, a jól bevált zenebarkács módszerek segítségével. Ahogy legtöbb szerzeményüknek, ennek is megvan a maga kis háttérsztorija. Az egykedvűen, komótos tempóban cammogó, a 90-es évek melankolikus hangvételű alternatív zenéit megidéző dal egy olyan - a depresszióból kilépő - személyről szól, akihez heteken át nem jutottak el a szavak, mintha csak a víz alatt lett volna. Ő a Búvár.

Bioberber - Búvár

A Bioberber egyébként ma este koncertezik testvérzenekaruk, a Hó Márton és a Jégkorszak társaságában, és ha minden igaz, a jókedv, a tánc és a romantika mellett némi bú is vár majd mindazokra, akik ellátogatnak a Szilvuplé-ba.

2011. augusztus 16., kedd

Sziget '11 beszámoló

Mivel semmi kedvem részletes koncertbeszámolókat írni - van belőlük épp elég -, öt napról meg végeláthatatlanul hosszú is lenne, így inkább pontokba szedve foglalom össze élményeimet az idei Sziget Fesztiválról.

A koncertekről:
  • a legkirályabb: Dizzee Rascal a feje tetejére állította az egész Szigetet; sejtettem azért, hogy a Dance Wiv Me - Holiday - Bonkers záróhármas mellett lehetetlenség a földön maradni, de ekkora partizást még én se vártam - örökké hálásak lehetünk a Szigetnek, hogy nem dugták el a Party Arénába.
  • amit előzetesen a legjobban vártam: ide egyértelműen a Pulp kerül, hiszen néhányszor álmodtam már erről, itt meg le is írtam. Nos, Jarvis tényleg szuper és szórakoztató volt, a színpadi háttér meg egyenesen a leggyönyörűbb, amit eddig a Nagyszínpadon láttam. A várva várt katarzis azonban valahogy elmaradt - persze még így is a Sziget második legjobb produkciójáról beszélünk - de mondjuk a hideg sajnos nem rázott ki.


  • amihez túl világos volt: az Interpolról újra bebizonyosodott, hogy csak sötétben működik igazán. Sőt, ezt például szívesen bedugtam volna zárt térbe, pedig én azért eléggé lelkesedem a szabadtéri koncertek iránt. Paul Banks hajviseletére pedig nincsenek szavak, hogyan viselheti ezt el Helena Christensen?!
  • ahol először mutogattam rapperek módjára: hát, ez bizony Kid Cudi előadásán történt.
  • amitől semmit nem vártam, de meglepően szórakoztató volt: a Kaiser Chiefs - pontosabban a frontember, Ricky Wilson - magával ragadott, folyton a kamerának pózolt, futott vagy másfél kilométert a színpadon, mesterien oldotta meg a feladatát.
  • a legviccesebb: nem én vagyok az az ember, aki tisztában van a Tankcsapda életművének minden részletével, de náluk viccesebb zenekart nem tudok elképzelni. Mióta négy éve láttam őket lángcsóvák és szélgépek közepette, egészen beléjük szerettem. Idén újra belenéztem a koncertjükbe: a színpad okádta a füstöt, Lukács László meg azt is mondta például, hogy "ez itt a szájbabaszott Magyarország"!
  • cikiség: a 30 Seconds To Mars minden porcikája ciki, kezdve az ötven eszét vesztett lány (és két fiú) színpadra hívásával, a közönség leültetésén át a szuperszexi Jared Letoig. És ezen még az sem változtat, hogy itt láttam először konfettiesőt koncerten.
  • cukiság: elsőre én is meglepődtem, de Ellie Jackson a La Rouxból élőben egy nagyon aranyos lány! Marináról meg ne is beszéljünk!
Minden másról, pozitívan:
  • A fesztiválkártya jó dolog, bár főleg akkor, ha minden nap kinn vagy a Szigeten.
  • A koncerthelyszínek királya az Európa Színpad volt, eddig alig töltöttem időt a nagy domb mellett - idén szinte minden nap megfordultam arra, még akkor is, ha különösebben nem is érdekelt semmi.
  • A literes fröccsökkel is idén találkoztam először, ezek konkrétan koncertekre lettek kitalálva - lecsavarható, visszazárható, és ha szerencséd van, még a bor is szuper.
  • Még egy érdekes adalék az italokról (és egy kis morzsa a WC Figyelő blognak): a konténeres piszoárok tetején gond nélkül megáll a fröccsös palack, és a dobozos sör is, óriási kényelmet nyújtván ezzel a vizelő férfiaknak.
  • Talán az egész Sziget legcsodálatosabb pillanata volt, amikor a vasárnapi White Lies előtt megszólalt a hangfalakból a Gépnarancs filmzenéje. Egy hatalmas mezőn, sötétségben, nem is létezhet szebb pillanat.
  • A Sziget megközelítése kerékpárral a legideálisabb, a déli híd felől ráadásul a lassan hömpölygő tömeggel sem kell megküzdeni a belépésért. Persze hazafelé nyilván nehezebb, de ha nekem fél 8-kor sikerült, akkor valószínűleg nektek sem okozhat majd problémát!
  • A legérthetetlenebb kritika a Szigettel kapcsolatban: kevés a magyar, sok a külföldi. Kit is érdekel ez pontosan? Annyira szeretnénk másokkal beszélgetni, de sajnos nem értjük a nyelvüket, vagy mi van?! Bénaság.
  • Minden Szigeten legyen olyan buli, ahol lehet nyomulni 2001-06 indie slágereire. Én annyira boldogtalan lennék, ha az éjszaka közepén valami hülye hipszterkedést kellene hallgatnom a Helicopter helyett - szóval köszönök mindent Tesco Kecsítónak. Nem mellesleg ő a legteátrálisabb DJ, akivel valaha találkoztam!
Minden másról, negatívan:
  • Mi ez a köcsögség, hogy letört fákkal és ágakkal vonulunk a Sziget utolsó éjszakáján? Törne le mindnek a keze, de legalábbis szakadna le a karszalagja!
  • 23 óra után szinte alig láttam koncertet, ez így nem egészen van rendjén.

A fentiekből kitűnik, olyan nagyon azért nem akadtak problémáim a Szigettel. Sőt, annyira nem, hogy az eddigi ötből simán ez volt számomra a legélvezetesebb. Hogy miért? Talán mert pont összejött minden: otthonossá vált a helyszín és maga a város, a program kielégítette az igényeimet, végig tiszta volt az idő, és mert amíg diákjegy van, eszembe sem jutna kihagyni egy ilyen fasza bulit.

A világ egyik leggyönyörűbb embere # Cowboy Junkies, Sziget '11


ma-Ugly beszámolóját a Cowboy Junkies koncertjéről az Indexen olvashatjátok.



Cowboy Junkies – Sweet Jane (Sziget, 2011)

2011. augusztus 9., kedd

Stadionrock és a Fiatal Érző Nők



Bár csak az utolsó nap nézek ki a Szigetre, azért leírtam az Indexen (úristen!!) hogy miket érdemes megnézni a fesztivál ideje alatt. A címhez és az összeegyeztethetetlen tagmondatokhoz egyaránt semmi közöm, mindannyian a CENZÚRA áldozatai. Ne szomorkodjatok!

2011. augusztus 5., péntek

Egyedi Péter a Bíboros udvarán


Mindenkinek megvan a maga története. Szerencsére Egyedi Péter – a nyár során Egerben is fellépő Óriás frontembere, valamint az Isten Háta Mögött zenekar basszusgitárosa – sincs ezzel másképp. Az énekes-gitáros már több éve ír és vesz fel dalokat a fenti név alatt, többnyire hálószoba-körülmények között, akusztikus gitárján finoman szöszmötölve. A lo-fi külsőbe csomagolt számok rendkívül személyesek és már-már fájdalmasan szépek. Régóta dédelgetett vágyunk válik tehát valóra azzal, hogy Peti augusztus 20-án, az államalapítás ünnepén Egerben is előadja majd dalait. A koncert helyszíne a Bíboros poharazó udvara lesz, előtte pedig a már jól ismert Barkóczi Noémi készíti elő a színpadot, nagyjából hasonló szellemben.
Peti széles emocionális skáláját kiválóan jelzi, hogy akusztikus estjein előszeretettel dolgoz fel vicces, nagyon vicces és a legkevésbé sem vicces slágereket; de olykor egykori zenekara, a mára szinte kultikus státuszba emelkedett annabarbi dalait is előveszi.

A zenész tavasszal rögzítette az Ez egy ilyen világ című dalát, amelyhez klip is készült. A saját gyártású videóban Peti a nagyszülei otthonának állít emléket. Ahogy a megözvegyült nagymamájával egymásba karolva mosolyognak több mint négy percen keresztül, az egyszerre végtelenül aranyos és, az ismert kontextusba helyezve, borzasztóan szívszorító. Egyszerűségében és őszinteségében felkavaró.




A többi MMAMT-dalt lent meghallgathatjátok, kettőt pedig szabadon le is tölthettek közülük.

mmamt by egyedipeter


Mindenkinek Megvan A Maga Története és Barkóczi Noémi koncertek

Időpont: 2011. augusztus 20. (szombat), 20:00
Helyszín: Bíboros Poharazó, udvar
Belépés: INGYENES!

Az esemény Facebook-oldallal is rendelkezik.

2011. július 28., csütörtök

07. 29. - Our Bedroom: Le Hjärta, Kegyelemkettes, Halál Judit @ SZFÉRA, Budapest


Megnyitotta kapuit a Szféra nevű hely Budapesten, a Madách Színház közelében. Ez alkalomból, pénteken klubavatót tartanak a hazai bedroom-közösség szolgalelkű "szobalányai", a That's What I Call Lo-Fi szervezésében. Az odalátogatók olyan zenekarok koncertjeit élvezhetik, mint a Halál Judit, a Le Hjärta, valamint a Kegyelemkettes, ezt követően pedig akár reggelig is bulizhatnak Adam, a Surf No Pants és természetesen a TWICLF DJ-szettjeire. Azt pedig már csak a meghatottságtól elcsukló hangon említjük meg, hogy a Popméter legénységének egyhatod része is beáll majd a DJ-pult mögé.

A program INGYENES lesz, de az ún. "Tetszik" dobozba bárki bedobhatja tízforintosát vagy ezresét, mellyel kizárólag az est fellépőit támogatja.

Az esemény oldala Facebook-on.

A szervezők üzenik, hogy a közösség kabalája, a Juhász is ott lesz! Ha a tömeg felemeli, szétosztanak pár üveg pezsgőt!