Nyughatatlan tébolyda # Wolf Parade – Expo 86

ma-Ugly írását a Wolf Parade harmadik nagylemezéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.


Wolf Parade – Ghost Pressure (via Sub Pop)

Az érdektelenségtől az idegösszeroppanásig # Wolf Parade, The Amsterdams & Æ

ma-Ugly beszámolóját a Wolf Parade, a The Amsterdams és az Æ koncertjéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.

További videók itt.

Wolf Parade – What Did My Lover Say? (It Always Had to Go This Way) (via Consequence of Sound)

"I love you but I hate this city" # Sunset Rubdown - Dragonslayer

Úgy érzem, már az elején le kell szögeznem, hogy díszpéldánya voltam azoknak a zenebarátoknak, akik a Wolf Parade 2005-ös Apologies To The Queen Mary című lemezétől összefosták magukat, majd a tavalyi At Mount Zoomer hallatán csak húzták a szájukat, hiányolván a grandiózus zaklatottságot.
A zenekar ékes példája annak, hogy két dudás, jelen esetben Spencer Krug és Dan Boeckner, igenis jól megfér egy csárdában. A Wolf Parade két agya közül mégis Krug volt az, aki iránt közepes mértékű rajongással tudtam lelkesedni. Nem is szeretném tovább leplezni gyermeteg elfogultságom. Pedig látszólag közel sincs olyan menő, mint Boeckner, aki még a béna tetoválásai ellenére is marha jól néz ki, közös zenekara van a meglehetősen kúl feleségével (Handsome Furs, ugye), akivel ráadásul izgalmas promófotókkal népszerűsítik a házas élet olykor azért kifejezetten csábító szépségeit. Az I'm Confused klipjének záró képsorait nézve, nekik bármikor elhiszem, hogy frigyre lépni igenis lehet klassz.

A Krug szólóprojektjeként indult Sunset Rubdown aktuális nagylemeze, a Dragonslayer már a negyedik a sorban. Ha viszont a teljes zenekarra épülő albumokat számoljuk, akkor csupán a harmadik. A 2005-ös Snake's Got A Leg után a Shut Up I Am Dreaming volt az első, amin Spencer már három másik zenésszel kiegészülve játszotta fel a dalokat. Ezt követte a szintén pozitívan fogadott Random Spirit Lover, most, 2009-ben, pedig újfent bemutatkozik egy tag. Ő Mark Nicol, bass & percussion.
Az együttes szimpatizánsai már a lemez kiszivárgásának napján több fórumon is kikiáltották egyöntetű elégedettségüket, és máris azon tanakodtak, hogy a Pitchfork majd vajon milyen számjegyet tesz a nyolcas és a pont után. Mert az már az első hallgatás során egyértelműnek bizonyult mindenki számára, hogy az új anyag nem "süllyedhet" a nyolcas határ alá. Akadtak olyanok is, akik már aznap eltalálták a későbbi 8.3-as végeredményt. Ezzel a pontszámmal pedig a Sunset Rubdown ismét bekerült a népszerű magazin "Best new music" szekciójába.

Krug munkáit mindig is jellemezte egy jókora adag kísérletezőkedv, melynek köszönhetően nem csupán bátran, hanem kellő hozzáértéssel és érzékenységgel nyúlt a dalokhoz. Gyakorlatilag bármihez is ér, abból bizony arany lesz. Nincs ez másképp a Dragonslayer esetében sem. A dalok lassan és fokozatosan építkeznek, új rétegek bevonásával bővítik magukat, amelyeket aztán a későbbiekben nem félnek lebontani sem. Elsöprő hangulati gazdagság jellemzi az anyagot, egyre csak feszíti az idegeket, kicsit megőrül, majd miután kibontakozott, leépíti önmagát, leül és megpihen. Majd kezdi elölről. Ez a folyamat pedig közel 50 percen keresztül ismétli önmagát. Egyszer fent, egyszer lent. Úgy lep meg dalról-dalra, hogy végig a dalforma határain belül marad. Ez pedig tényleg nagy érdem a pop és a (pozitív értelemben vett) kiszámíthatóság keretein belül.
Mindezt csak tovább fokozza Camilla Wynne Ingr bájos hangja, mely már-már twee-be hajló cukisággal oldja a görcsös feszültséget, és töri meg Krug zaklatott kántálását.

Szerencsére a dalszövegek továbbra is nagyon rendben vannak. A legcsodálatosabb sorok például a You Go On Ahead című dalban hallhatók:

When me and the boys were out
We killed a thousand butterflies
So I put their wings into my mouth and
Said a prayer for our safe arrival
And then a big black car crossed our path
And I wondered whether or not that shit was empty

Azt hiszem, közel olyan zseniális, mint a Holiday Song szövege a Pixiestől. Engem teljesen lenyűgözött. Mint ahogy az egész lemez.

Spencer Krug azon kevés zenész egyike, aki képtelen hibázni. Ezen képessége pedig nem véletlenül tette a zenebuzeráns blogszféra egyik legnagyobb kedvencévé. Népszerűségét talán egyedül csak Bradford Cox (Atlas Sound, Deerhunter) szárnyalhatja túl.
A hype tehát ezúttal is jogos. Mi több, kötelezően ajánlott!


Sunset Rubdown - Idiot Heart (via Jagjaguwar)


Sunset Rubdown - Nightingale / December Song (via I guess I'm floating)

2008 legjobb albumai a Popméter szerint (első rész)

Lassan mindenki 2009 lázban ég, ami nem csoda, hisz' holnap jelenik meg az új Animal Collective nagylemez (amiről ma-Ugly már írt egy szép kritikát blogunkba), jön az új Franz Ferdinand album és még sok izgalmas megjelenés várható.
Azért jó néhány zenerajongó januárban szokta bepótolni előző évi lemaradását, mi pedig nem tudtuk megállni, hogy ne nehezítsünk a helyzetükön :), így a Popméter team tagjainak egyéni listái alapján összeállítottuk 2008-as top 26 listánkat. Az első részben az utolsó 16 kedvencről olvashattok.

Második rész következik... majd valamikor... :)


26. Wolf Parade - At Mount Zoomer (Sub Pop)

Három évvel fantasztikus debütálásuk után a Dan Boeckner és Spencer Krug páros egy igen meggyőző folytatással álltak elő. Wolf Parade névre hallgató projektjük szinti-központú dallamos-koszos progresszív gitárzenéje igazán kellemes hallgatnivaló volt számunkra a tavalyi évben, épp csak egy hajszálnyival teljesítette alul az első albumot. Épp ezért, illetve a 2008-as év felhozatalának is köszönhetően, csak a 26. helyet sikerült elnyernie kedvenceink közt. Azonban néhány tagunk listáján, illetve sok egyéb más listán is igen előkelő helyen végzett.

videó: Wolf Parade - I'll Believe in Anything

myspace: myspace.com/wolfparade

25. Atlas Sound - Let The Blind Lead Those Who Can See But Cannot Feel (Kranky)

A Deerhunter énekes Bradford Cox, szólóprojektjével a tavalyi esztendő egyik legjobb pszichedelikus ambient lemezét készítette el. A hatodik osztályos kora óta az Atlas Sound nevet viselő Marfan-szindrómában szenvedő fiú betegsége és addigi élete szinte megcáfolhatatlanul rányomja bélyegét a lemez hangulatára. Nyitottabb zenerajongóknak kötelező darab.



videó: Atlas Sound - Recent Bedroom

myspace: myspace.com/bradfordcox

24. Cut Copy - In Ghost Colours (Modular Interscope)

A tavalyi csajozós gitár-szinti-pop lemezek közül nálunk egyértelműen a Cut Copy volt a nyerő. Vidám, napsugarak áztatta indie dancefloor zenéjükkel le sem tagadhatnák a fiúk, hogy ausztrálok. Naná, hogy a legtöbb számot a lemezről Popméter bulikban is leadtuk. A Feel the love című dalukhoz pedig igen kellemes élményeink kötődnek (erre talán majd egy következő post-ban visszatérünk).


videó: Cut Copy - Hearts on Fire

myspace: myspace.com/cutcopy

23. Glasvegas - Glasvegas (Sony BMG)

Figyelem, újabb élvonalba törő banda a láthatáron! A 2003 óta létező, kisebb klubokban, pubokban koncertező skót Glasvegas-t ugyanaz az Alan McGee fedezte fel, aki egykor a Jesus and Mary Chain-t és az Oasis-t. Márpedig ha az ő keze van a dologban, akkor az a zenekar szinte biztos, hogy be fog futni. Enyhén zajos űr-rockjával, életigenlő dalaival a kvartettnek erre minden esélye meg is van. A tavaly év végén kiadott (2 évig készült!) debütáló lemezükkel igen nagy feltűnést keltettek és már most is relatíve nagy rajongótábort tudhatnak magukénak. Reméljük, nem jutnak a Coldplay sorsára!

videó: Glasvegas - Geraldine (Live at BBC)

myspace: myspace.com/glasvegas

22. El Guincho - Alegranza (Young Turks/XL)

A barcelonai Pablo Diáz-Reixa egyszemélyes zenekara 2008 tavaszán nem egy átlagos (elektronikus) tánczenei lemezzel állt elő. Nem átlagos, mert nem szintetikus, sokkal inkább naturalista. Zenebarkács módszereit tekintve leginkább Panda Bear-hez, esetleg The Field-hez hasonlítható. Hangulatában azonban merőben más. Itt végig a vidámságé a főszerep. Élő(nek tűnő) törzsi dobok, spanyol nyelven kántált énekek. Már-már el is hinnénk, hogy élő világzenével van dolgunk, míg nem egyszer csak ráeszmélnünk, hogy végtelenített loop-ok alkotják a zenék alapját. Viszont pont ez a végtelenített, afrobeat alapú, eksztatikus latin bulihangulat teszi izgalmassá a lemezt. Erősen ajánlott a kevésbé szemellenzős, popzenéket és/vagy elektronikus tánczenéket kedvelőknek egyaránt.

videó: El Guincho - Kalise

myspace: myspace.com/elguincho

21. Lindstrøm - Where You Go I Go Too (Smalltown Supersound)

A Hans-Peter Lindstrøm névre hallgató norvég producer egészen sajátos, pulzáló űr-diszkójával teljesen levett minket a lábunkról. A háromtételes, egyenként 10 és 30 perc hosszúságú számokból álló epikus hangulatú lemez kellemes meglepetés volt számunkra a tavalyi évben. Ezen első albuma előtt egy öt évet felidéző kislemez kollekciója jelent meg, azonban érezhetően itt teljesedik ki legjobban művészileg. Nem rossz teljesítmény egy country zenéken felnőtt sráctól :)

videó: Lindstrøm at We Love Sounds Festival, Melbourne

myspace: myspace.com/feedelity

20. Chad VanGaalen - Soft Airplane (Sub Pop)

Szintén egy egyszemélyes zenekarral állunk szemben, azzal a különbséggel, hogy VanGaalen nemcsak dalokat ír és játszik, hanem ő maga készíti animációs videóklippjeit és lemezeinek borítóit is. Egy figura, telve kreativitással, kísérletező kedvvel, a csináld magad mentalitás egyik legjobb példamutatója. Élő fellépésein gyakran ő a dobos, a gitáros, a harmonikás egy személyben. Koszos, lo-fi hangzású zenéjéből a bugyuta elektronikus kütyüket sem nélkülözi. Remegő tenorja tele fájdalommal és gyönyörrel, mely tökéletesen illik a néhol sötét és ijesztő, antiutópisztikus hangulatú dalokba. Az album teljesen magával ragadó, egy pillanatig sem unalmas, imádjuk!

videó: Chad Van Gaalen - Molten Light

myspace: myspace.com/chadvangaalen

19. Mystery Jets - Twenty One (679)

Az új album dőzsöl a jókedvben, vidámságban, ahogy az a Mystery Jets-től elvárható. Hozza a kellő slágeradagot is, melyek közül kiemelkednek a "Young Love" és a "Half in Love with Elizabeth". A Twenty One nem okozott csalódást, ám túl sok meglepetést sem, kivéve egyet: az album producere az eletronikus zenei körökben ismert Erol Alkan volt, akinek az indie szcéna is sok remixet köszönhet.
Csapatunkban (és zenei körökben is) ugyan megoszlanak a vélemények a lemezzel kapcsolatban, de ha szereted a fiatalos, magabiztos popzenéket és a tini érzés sem múlt még ki belőled, érdemes utána járni 2009-ben is.

videó: Mystery Jets - Young Love

myspace: myspace.com/mysteryjets

18. of Montreal - Skeletal Lamping (Polyvinyl)

Az of Montreal az Elephant 6 kiadó berkeiből kinövő, mondhatni párja nincs zenekar. Nem sűrűn kerül a felszínre ekkora zenei kotyvasz, mint amit ők produkálnak. Lehengerlő, ahogyan képesek ennyi zenei stílust (indie pop, disco, afrobeat, funk, operett, r’n’b, reggae, pszichedélia, krautrock) és hangulatelemet (rejtélyes, ellentmondó, humoros, őrült, romantikus, züllött) sajátos, már-már giccses popmasszává formálni (a nem túl kielégítő magyarázat erre talán a frontember, Kevin Barnes hibbant személyisége lehet). Mindezt hozták kilencedik stúdióalbumukon is, a Skeletal Lamping-en. Talán kissé túlzásba is estek, a lemez érezhetően nagyra törekvő, ámde ennek ellenére szerethető és kiemelkedően jó dalokban is bővelkedik. A zenei médiumok hol lehúzták, hol magasztalták az anyagot, nálunk a 18. helyet sikerült elnyernie kedvenceink között.

videó: of Montreal - An Eluardian Instance (Live)

myspace: myspace.com/ofmontreal

17. CSS - Donkey (Sub Pop)

Ha ló nincs, a szamár is jó. Ez a közmondás megállja a helyét a népszerű brazil zenekar második, Donkey című albuma kapcsán is. A 2006-ban megjelent, elsöprő sikerű és igazi bulislágerekben bővelkedő debütáló lemezüket (Cansei de Ser Sexy) követően minden zenekedvelő nagy elvárásokkal és gyermeki kíváncsisággal tekintett a 2008-as CSS korong megjelenése elé.
Azt már az elején leszögezhetjük, hogy a tavaly elkészült Donkey jóval kevesebb klasszikus értelemben vett "atomslágert" tartalmaz, mint elődje. A viszonylag kedvezőtlen fogadtatásban az is szerepet játszhatott, hogy a három éve még megsüvegelendő újdonságként, üde színfoltként ható CSS-hangzás megszokottá vált zenei körökben. Mindezek ellenére szerintünk így is bővelkedik jó pillanatokban az album. Elég, ha csak a zúzós gitárokat felvonultató Rat is deadet, a nevéhez hűen szép Beautiful Songot vagy a nyári Popméter bulikon is előszeretettel játszott, vicces című Jager Yogát említjük.
Bár a Donkey elmaradt az első lemez színvonalától, nem lett olyan ló, de szamárnak megfelel! Nagy csalódást így sem okozott a Lovefoxxx által vezetett, energikusan vidám és játékos zenekar. A harmadik lemez - ahogy a szakértők szokták mondani: mint minden együttes életében - vízválasztó lesz. Reméljük azzal majd sikerül átvinnie ennek a szimpatikus csapatnak az első albummal magasra tett lécet.

videó: CSS - Move

myspace: myspace.com/canseidesersexy

16. Hercules And Love Affair - Hercules And Love Affair (Mute)

A 2008-as év egyik legnagyobb szenzációja volt a new york-i DJ, Andrew Butler és az Antony and the Johnsons frontember, Antony Hegarty projektje, a Hercules and Love Affair.
Nem is szaporítanánk a szót, egy tökéletes tánczenei darab ez, aki pedig tavaly nem érezte úgy, hogy azonnal pörögnie kell egyet valahol a Blindra, azt most azonnal felmentjük blogunk olvasása alól!


videó: Hercules and Love Affair - Blind

myspace: myspace.com/herculesandloveaffair

15. Sébastien Tellier - Sexuality (Record Makers/Lucky Number)

A francia Sebastien Tellier Sexuality című albuma minden bizonnyal egyike volt az elmúlt év legmeghökkentőbb alkotásainak. A korábban már sok más műfajban is emlékezeteset alkotó párizsi popzenész konceptalbumot készített a szexről, nem feledkezve meg az ehhez passzoló lemezborítókról és videoklipekről sem, sikerült teljesen megtalálnia az összhangot.
Igazi retro-elektronikával állunk szemben, a hangzás a hetvenes-nyolcvanas évek szintipopját idézi, amatőr dobgépek, a háttérben pedig női nyögések és fülledt erotikus hangulat árad minden eldugott sarokból.

videó: Sébastian Tellier - Divine

myspace: myspace.com/sebastientellier

14. Fleet Foxes - Fleet Foxes (Sub Pop)

Az igen sokat sejtető ötszámos Sun Giant EP-t követő debütáló nagylemez meghallgatása után már biztosan tudni lehetett, hogy az év egyik (ha nem a leg-leg) legfontosabb lemeze lesz, a Seattle-ből származó Fleet Foxes pedig a világ egyik legkeresettebb zenekara (Magyarországon túl sajnos és persze). Sóvárgó hangulatú indie zenéjükben minden benne van, ami az amerikai folkban jó. Ha valamiképp elkerülted ezt a lemezt, érdemes bepótolni a találkozást. Ettől még a hegyekben legelésző birkanyájak is libabőrösek voltak tavaly.

videó: Fleet Foxes - White Winter Hymnal

myspace: myspace.com/fleetfoxes

13. Metronomy - Nights Out (Because)

A második albummal előjönni a legnehezebb -szokták hangoztatni a kritikusok. Erről valószínűleg az időközben háromtagúra bővült, londoni székhelyű electro-pop banda mit sem hallott.
Az albumon nincsenek töltelék számok. Érezhetően, egy elejétől a végéig tudatosan összeállított bulilemezzel van dolgunk, melyen többek közt a klubok sivárságáról, a béna csajozós élményekről szólnak a dalok.
A Nights Out egy különböző zenei hatásokkal tarkított album, mely megigézi mind a jelen, mind a múlt (pl. Kraftwerk, New Order) zenekarait. A sok pittyegés, géphang és az énekhang tökéletesen megférnek egymás mellett. A Radio Ladio vagy a prince-szerű Thing For Me igazán fülbemászó dallamokkal rendelkeznek.
Mindez Joseph Mountra érdeme, aki megmutatta, hogy egy kvázi "fun music" is lehet élettel, gondolatokkal, kisérletezgetéssekel teli. Szerintünk érdemes odafigyelni rájuk.

videó: Metronomy - A Thing For Me

myspace: myspace.com/metronomy

12. The Kills - Midnight Boom (Domino)

Az Alison "VV" Mosshart énekesnő és Jamie "Hotel" Hince gitáros alkotta indie/garage duó 2008-ban is nagyot robbantott (és ez nemcsak puszta utalás az album címére) harmadik nagylemezükkel. Itt mutatták meg igazán, hogy képesek úgy "slágeres" dalokat írni, hogy közben megtartják eredetiségüket. Energikus, blues-zal kacérkodó, programozott dobokat használó, karcos gitárzenéjük tele meglepetésekkel, melyek mindegyike felér egy erős tarkóvágással. Ezzel a lemezzel teljesen ledaráltak minket... Abszolút party-kompatibilis! Ajánljuk minden újhullám, illetve Yeah Yeah Yeahs rajongónak.

videó: The Kills - U R A Fever

myspace: myspace.com/thekills

11. Deerhunter - Microcastle (Kranky)

A fáradhatatlan Bradford Cox, akiről már jó pár sorral feljebb megmondtuk a frankót, ezen a lemezen is megmutatta, hogyan kell mély érzésekkel, populárisan cipőt bámulni 2008-ban.
Visszhang, zajfüggöny, torzítás, no és persze az elmaradhatatlan, bágyadt elvágyódás.

videó: Deerhunter - Agoraphobia

myspace: myspace.com/deerhunter