Jó estét, Dirty Pop! # Franz Ferdinand - Tonight: Franz Ferdinand

A hajdani osztrák-magyar trónörökös nevét viselő, skót banda talán sosem volt ilyen divatos, mint a Tonight-on. Sőt, a srácok dögösebbek, mint valaha. De mire elég mindez, ha a világ már egyenesen megváltást, zenei forradalmat várt a dirty poptól?

A legnagyobb változás a két előző lemezhez képest, hogy az elektronika szokatlanul nagy szerepet kapott. Ez pedig különösen jót tett az album aktualitás-érzetének. Úgy szól minden, ahogy egy táncos gitárlemeznek (vagy gitáros tánclemeznek) szólnia kell 2009-ben. Az viszont, hogy ezek a skót srácok mennyire bánnak ügyesen az elektronikával, igencsak rányomhatja a bélyegét a végeredményre. És rá is nyomja, sajnos, mert mindegy, mikor tűnik fel, mindig rendkívül butácskának hat. Külön kiemelendő a lemez tizedik dala, a közel nyolc perces Lucid Dreams, amely akár simán véget is érhetne 2 perc 35 másodperc után. Ami utána következik, az nemcsak teljesen fölösleges, hanem felháborítóan rossz is. Semmi szükség rá.

Na és utána jön még az a két borzalmas lassú dal: a kedvesen szar Dream Again és a rendkívül idegesítő Katherine Kiss Me. Ha valami érzelgősen szépet akarok hallani, akkor előveszem valamelyik szimpatikus singer-songwriter tetszőlegesen kiválasztott lemezét, de ezt a két menthetetlenül selejtes alkotást soha. Ebben teljesen biztos vagyok. Gondolom, azt akarták érzékeltetni, hogy milyen jópofa dolog a bitang nagy "zúzás" után fáradtan ringatózni kicsit. Hát, ez így valahogy abszolút nem az!

Persze, szükségszerűtlen temetni a Franz Ferdinand-ot, az album utolsó (jó) pár percét lecsípve egy erősen közepes indie lemezt kaphatunk. Csak hát ugye a név kötelez. Alex Kapranos csapatától senki nem ezt várta. Főleg azok után, hogy beharangozták, micsoda mocskos popot kapunk majd az arcunkba.
Mert mit is takar a dirty pop? A fiúk valószínűleg előtúrták a jó öreg hivatkozási pontokat (The Fall, Gang of Four, Talking Heads stb.), majd amennyira csak tudták, aktualizálták a hangzásukat, és erre az alapra írtak pár középszerű dance-punk számot.
A Tonight feltehetőleg az indie-diszkók kedvence lesz 2009-ben. Kecske és Pipó minden bizonnyal csőnadrágos tinédzserek hordáit vonzza majd ezekkel a dalokkal a táncparkettre, arra az egyetlen helyre, ahol ez a lemez életképes.

És ha már táncparkett, a Tonight-ot leginkább egy diszkógömbhöz tudnám hasonlítani: pörög is, csillog is, és lüktet is, de belülről kurvára üres. Szigorúan egy estés darab.