Popméter Seasons vol. 4. - Téli válogatás

Bármilyen nehezen is indult, február első hétvégéjére végre könyörtelenül beköszöntött a fagyos tél és a vele járó zimankós időjárás. Tudjuk jól, hogy ez sokatokat igencsak megviseli, ezért ennek fényében készítettük el a tavaly áprilisban megkezdett évszakprojektünk záródarabját, vagyis a Popméter gondos munkával összeállított téli válogatását. A gyöngélkedőknek és az egészségtől kicsattanóknak egyaránt melegen ajánljuk a paplan alá és a szezonális problémák mellé egy csésze forró tea társaságában. Alacsony fűtési költségeket és jó egészséget kívánunk mindenkinek!

Popméter Seasons vol. 4. - Téli válogatás (2012) by Popméter on Mixcloud

Foxes in Fiction – Snow Angels
Tényleg nem szeretném fölöslegesen tépni a szám. A címében igazából minden benne van. Idióta fasz vagy, ha nem hallgatod meg! (maUgly)




Low - Words
Srácok-lányok, geci hidegek vannak mostanság. Úgyhogy zárkózzatok csak be jól, tekerjétek fel a fűtést maxra, indítsátok el ezt a számot, és szakadjon meg a szívetek! A téli depitől nem fognak megmenteni ezek a dallamok sem. Élvezzétek hát! (el balage)




The KLF - No More Tears
Ezt a dalt főleg decemberi hajnalokon hallgattam. Mondhatnám, hogy káprázatos volt megpillantani a napfényt egy korai téli órában, az ébren töltött éjszaka után, de a koszos időjárás ezt nem tette lehetővé. A KLF azonban így is tökéletesen megragadta ezt a pillanatot, élvezzétek ti is - a háromperces popdalok rajongói meg léptessenek nyugodtan. (colbas)




Broadcast - Minus One
Ez aztán a hamisítatlanul fagyos zene! Éteri hangzásvilágát leginkább egy süvítő hóvihar közepén álló tanyán élvezhetjük, de sípályagondnokok is előszeretettel hallgathatják. (colbas)


Telefon Tel Aviv - Immolate Yourself
Ugye, hogy bárkivel előfordulhat, hogy a hóvihar elől menekülve egy olyan menedékbe sikerül tévednie, ahol csak jegesmedvék vannak? Ez egyértelmű. Ráadásul könnyen meg is fázhatunk, és ha ez nem lenne elég, még el is eshetünk (jaj). Szóval a tél egy igazán veszélyes évszak. Ezért alszik csomó király állat téli álmot. (norB)




Möbel - Winter
Jó, tudom, attól még nem lesz egy dal téli, hogy ez a címe, de valamiért nagyon a fülembe/lejátszómba ragadt ez a szám az elmúlt hónapokban. (boktm)



Caribou - Bowls
Az ünnepek mögöttünk, de a csilingelés mindig jól esik. Mintha sok-sok jégcsappal vernék azokat az ütemeket. (boktm)




The Field - Over The Ice
Egyik kedvenc party himnuszom, amit még egyetlen partyban sem hallottam. Kár! Pedig ebben aztán csurig van a 90-es évek elejének Rave-hangulata, -hangzásvilága, amit személy szerint marhára imádok, és nosztalgiával gondolok vissza arra az időszakra. Helyét a válogatásban részben a szám címe teszi indokolttá, de főleg a háttérben megbújó melankólia. Valószínűleg energikussága miatt, hallgatásakor általában egy nagy hóvihart vizionálok, amitől alig lát az ember, épp csak tompa fényeket. (De most komolyan!) Amúgy a fanvideó is passzos. (el balage)




The Dodos - Winter
A tél az egyetlen olyan évszak, ami kétszer is beköszönt egy naptári éven belül. A decemberi fagyoskodást megelőzi a január-februárban tartó időszak. Ezt a dalt tavaly februárban hallgattam rongyosra, a fagyos éjjeleken hazafelé bandukolva sokszor volt szívmelengető társam ez a szerzemény. (gasztro)




Sufjan Stevens - Futile Devices
A fogvacogtató hidegről egy meleg, fűtött helyre betérni, bebújni a takaró alá, netán még egy csésze teát vagy forraltbort meginni igencsak megnyugtató, "cosy" érzés. Körülbelül olyan békét adó dolog, mint újra egy olyan helyen aludni, ahol korábban már szívesen láttak egy-egy éjszakára. Kellemesen ismerős hangulat fogja el az embert. Erről a dalról valahogy mindig ez jut az eszembe. (gasztro)




Richard & Linda Thompson - A Heart Needs A Home
Szinte lehetetlen igazán jó popzenei válogatást elkészíteni úgy, hogy ne kerülne bele legalább egy dalszerző házaspár szerzeménye (pl. ebben a listában még ott a Low, vagy a múltkoriban Serge Gainsbourg és Jane Birkin párosa). Szóval megnyugodhattok, ismét egy kúl válogatással van dolgotok. Abba most nem mennék bele, hogy Richard és asszonya, Linda miért ontották magukból annak idején zsínórban a szomorú dalokat, azért tételezzük fel, hogy a házastársi viszony csupa öröm és boldogság. Csalogassuk kedvesünket az ágyba, ígérjünk neki fűt-fát (persze ilyenkor főleg fát, ugyebár), majd érintsük össze szívünket ezzel a dallal. Jót fog tenni. (el balage)




I Was A King – Snow Song
A Red Hot Chili Peppers nagysikerű opusza, a Snow (Hey Oh) azért eléggé magas labda lehetett volna ehhez a válogatáshoz, de csicska azért nem vagyok, úgyhogy NO PROBLEMO! (maUgly)

I Was A King – Snow Song


Deerhunter - Little Kids
Tavaly januárban teljesen elvarázsolódtam Debrecenben, amikor a buszra várva hatalmas pelyhekben kezdett el hullni a hó erre a dalra. Az andalítóan kergetőző hókristályok teljes összhangban voltak a hangokkal, még a ködben átszűrődő piros lámpák fényei is a szám ritmusára villództak. Ámulattal álltam, mint kisgyermek a karácsonyfa előtt. Ez a 4 perc 22 másodperc tökéletes volt. (gasztro)




Crystal Stilts - Frost Inside The Asylum
Tudom ám, hogy milyen a tél! És a hó! Utóbbi kétségtelenül csodálatos pelyhekben hull a kristálytiszta patakok áztatta, farkasok és szánhúzó kutyák által bejárt tűlevelű erdő egyetlen, mosómedvesapkás, eget kémlelő, vagy ha úgy tetszik "gézelő" lakójára. (norB)




Ravens & Chimes – January
Tudom én, hogy egyébként sincs valami meleg, de ettől a daltól még inkább kiráz majd a hideg. Pedig hát olyan szép, és annyira elbűvölően mutat rá arra a tényre, hogy a szerelemnek nemcsak a tavasz áll piszok jól, hanem a tél is. (maUgly)

Ravens & Chimes – January


The Chills - Pink Frost
Majdnem pontosan két éve Komáromba utaztam, hogy találkozzak egy lánnyal. Akkor is ilyen teles idő volt. De az is lehet, hogy ősz, esetleg tavasz, mert egy klasszikus V-alakban vonuló lúdcsoportot is fotóztam. Végül is a lényeg az, hogy egy fasza kis krimóban ültünk, fapadokkal, Morissette és Beatles poszterekkel a falon. Meg teáztunk. Szóval biztos hideg volt. Aztán végül hazautaztam. (norB)




The Mamas & The Papas - California Dreamin'
Itt meg egy klasszikus, egyenesen a popzene hőskorából. A kaliforniai tél azért nem lehet olyan szörnyű, a levelek például ahelyett, hogy lehullnának, simán csak megbarnulnak - ettől függetlenül egy szomorú téli séta alá kiváló aláfestés ez a dal. (colbas)




Hó Márton és a Jégkorszak - Négy évszak: tél, tél, tél, tél
Na jó, létezik nála relevánsabb előadó ebben a tematikában? Nem hinném. Nagy nyári sláger lesz, én mondom. (boktm)

Popméter buli a Jaffában

Szevasztok!

Az utóbbi időben nem voltunk híján az egri koncerteknek - ezt a fergeteges tempót azonban mi sem bírjuk mindig.
Ezért most úgy döntöttünk, megvárjuk amíg kitavaszodik; addig pedig visszatérünk a lemezjátszókhoz, és hatalmasakat szórakozunk veletek!
Így lesz ez január 21-én, a Jaffában is, ahol újra gurulnak majd a sörök, visítanak a kislányok, és ölelkeznek a férfiak.
Mi pedig pakoljuk a király zenéket - AHOGY SZOKTUK.

POPMÉTER DJ SET
2012. január 21. (szombat), 21:00
Helyszín: Jaffa CoolTour Club (Eger, Vörösmarty út 25-27.)
Belépés: ingyenes
Facebook

Viszlát, kisterem! - A Popméter búcsúbulija

Híveink!

Mint már mindenki tudja, egy időszak most lezárul Eger kulturális életében, ugyanis 2012. január elsejétől az Egal Cult Club egészen más keretek között működik majd tovább.

A szeptember óta tartó Egal Finálé számunkra legfontosabb állomása jövő szombaton érkezik el, amikor csapatunk is elbúcsúzik fő telephelyétől, a klub kistermétől. A 2007. októberi nyitány óta rengeteg bulit rendeztünk itt, jóformán havonta pörgettük a slágereket, és most egy csodálatos búcsúestet rendezünk - természetesen az összes Popméter-tag részvételével.

Voltak itt amúgy megdöbbentően király esték: székeken táncolás és csöveken lógás, szuper filmvetítések (a legklasszikusabb persze ez), hangos zene esetén a világítás felkapcsolása, folyamatos konfliktusok és hülye számkérések, szilánkok, tócsa, verejték és minden, ami a földalatti őrülettel együtt járt.

Most tehát nyomunk egy utolsó bulit odalent, a lehető legjobban bevált DJ-párosokkal, mint például: az örök klasszikus bokTM & el balage, az élelmiszer-disco két őrmestere, colbas & gasztro, valamint a piros nadrágok és puha kardigánok házasságából életre kelt norB & ma-ugly kettős.

És hogy milyen szellemben búcsúzunk a kisteremtől? Hát erre maga MC Cobramone adja meg a választ, az I Love Popméter című slágeréből kifelejtett négy sorral:

Tele a kisterem
az indiere ráverem
a popra áll a faszom
az elektrót szájba baszom!

VISZLÁT, KISTEREM!
Búcsúzik a Popméter
2011. november 12., szombat

helyszín: Egal klub, kisterem
kezdés: 21 óra
jegyár: pár száz forint
facebook esemény

4 éves a Popméter - Népi Papa és a Haverok valamint Halál Judit a Jaffában

Itt az október és végre-végre, egyre közeledik a Popméter születésnapja (immár a negyedik), melynek pontos dátuma tulajdonképp nincs, de amit rendre a Halloweenhez (angolszász szokásokat nem kedvelők számára: halottak napjához) legközelebb eső hétvégi napon szoktunk ünnepelni féktelen bulizás keretében, haverek közt, barátnőkkel, fanokkal, és persze Tesco Disco Kecskével – ahogy tavaly is.

Magunk közt szoktunk viccelődni azon, hogy vajon melyik lesz a Popméter éve és persze mindig az aktuálisra esik a választásunk - jogosan, hisz' ez az egész buli, melybe négy évvel ezelőtt belecsöppentünk egyre jobb és jobb. De ami most következik, annál akkor sem találhattunk volna ki jobbat, ha a legmocskosabb fantáziálgatásba merülünk. Egy igazán vadnak ígérkező Popméter buli vár mindenkire olyan fellépővel, mellyel már régóta adósai vagyunk a város és a környék popperei számára. Idén úgy döntöttünk, nem halogatjuk tovább a tartozást és törlesztünk.

Elhívtuk hát koncertezni Magyarország egyetlen, homoszexuális popzenét játszó csapatát, olyan (Popméter-)bulihimnuszok megálmodóit, mint a "Lobognak a nagy csöcsök", a "Baszni, Baszni" vagy a "Pattanj popóra", jön tehát a Népi Papa és a Haverok.

Másik vendégünk a Halál Judit, mely Győrből indult, jelenleg Budapesten üzemel, és aktívan részt vett a magyar hálószoba-színtér berobbantásában. Zenéjükben fellelhető a nyolcvanas évek magyar punkzenekarainak lendülete, ám itt nem áll meg tudományuk, hiszen a ballada-szerű Balatonnal az idei év egyik legjobban eltalált magyar dalát is ők jegyzik.

Kedves barátaink, szeretettel várunk tehát Benneteket idén is az Év Egri Bulijára!

Különösen nagy szeretettel invitáljuk a Popméter drága Apukáját, Instabil-t és Anyukáját, Csillut, akiktől eddig a legtöbb odafigyelést, támogatást és bátorítást kaptuk. Csók a Családnak! - Balázs, Danó, Dávid, Gabó, Norbi és Tomi.

ps.:
- A jelmez nem kötelező, de ajánlott. Ugyan nem farsang lesz, de Popsztárnak öltözők előnyben!
- Torta idén is lesz, de lehet sütni még még, a sütiből sosem elég! (Legfeljebb majd visztek haza maradékot.)

4 éves a Popméter - NÉPI PAPA ÉS A HAVEROK / HALÁL JUDIT
2011. október 29., szombat
21 óra

Jaffa CoolTour Club

Eger, Vörösmarty út 25-27.
A belépés INGYENES.

NÉPI PAPA ÉS A HAVEROK
facebook
myspace

HALÁL JUDIT
facebook
bandcamp

A koncertek után pedig ők DJ-znek:

– VIBRATOR és COLBAS
– JEHOVA és MA-UGLY

Az eseményt Facebookon is követhetitek.

Popméter Seasons vol. 3. - Őszi válogatás

Idei nagy sorozatunkban már sorra vettük a kedvenc tavaszi és nyári dalainkat, most pedig természetesen az ősziek következnek. A jóformán fél évig tartó nyár után simán belerázódtunk az októberi hangulatba, hogy mennyire is sikerült ez, döntsétek el ti, és hallgassátok meg a Popméter őszi válogatását!

Popméter Seasons Vol. 3 - Őszköszöntő (2011) by Popméter on Mixcloud

Motorama - Wind In Her Hair
A szelet kétségtelenül jobban utálom, mint az esőt. Persze, ha egy megfakult szilvafalevelet kell kisegítenem egy leányzó hajából, azt azért annyira nem bánom. (norB)




Jens Lekman - Maple Leaves (7" Version)
Amúgy szerintem elég nehéz összeválogatni egy őszi mixet, szóval tökre segítenek a kulcsszavak, hogy "falevél", meg ilyesmi, tiszta szerencse, hogy Jens Lekman is jegyez egy ilyen számot, nem? (colbas)




Gorky's Zygotic Mynci - How I Long
Igaz, hogy ez a hangulat akár nyár végén is elkaphat minket, ám mégis ősszel a legaktuálisabb: belecsöppenni a munkába, esetleg az iskolai mindennapokba, és rádöbbenni, mennyire csodálatos volt az elmúlt nyarunk, és vajon mennyi ideig hagyja még ott nyomát a szívünkben?! Ezt az érzést senki sem tudja jobban megragadni a Gorky's-nál, hiszen ők annyira okosak voltak, hogy még egy albumot is elkészítettek ennek szellemében. (colbas)




Jane Birkin & Serge Gainsbourg - Je T'Aime Moi Non Plus
Még hogy az ősznek nincs meg a maga romantikája?! Gyerünk, elő a plédekkel, bújjatok alá és kezdjetek valamit egymással (vagy magatokkal)! Ha pedig a francia popzseni Serge Gainsbourg és kedvese, Jane Birkin erotikus, lihegős dallamait is közel engeditek, attól tutira végetek lesz. (el balage)




Blur - Good song
2003-ban még nem volt netem és mp3-lejátszóm sem, így sokakhoz hasonlóan az MTV-n és a VH1-on keresztül ismerkedtem a zenével. Talán ez volt a harmadik Blur klip, amit életemben láttam, a The Universal és természetesen a Song 2 után. Már elsőre a kedvencek közé került és persze egyből szerettem volna egy levélfújó gépet is, hogy én is kedvemre szórakozhassak. Ilyenkor ősszel a lehulló levelekről és termésekről mindig ez a videó jut eszembe. (gasztro)




Nick Drake – Day Is Done
A dalcsokor ezen pontján valószínűleg mindenkinél eltörik majd a mécses. Sebaj, katonadolog! (maUgly)




Beat Happening - Indian Summer
Az idei ősz egészen október második hetéig csodálatosan napfényes volt. Ez a rövidgatya-póló kombós indián nyár sokszor elfeledtette velem, hogy a legtöbb évben ilyentájt már az esőáztatta, búskomor lemezek útjára terelt az időjárás. (gasztro)




Cloud Nothings – Hey Cool Kid
Az ilyen bágyadt gitárhangzásra reccsenek a legszívszorítóbban a színesre száradt falevelek a cipőtalpunk alatt. (ma-ugly)




John Maus - Hey Moon
Ezt a számot minden évben elkészíti valaki, idén tökéletes lett, és bár még nincs itt a tél, de egy kis csilingelés mindig jólesik. (boktm)




The Radio Dept. - Pulling Our Weight
Az elmúlt pár év őszi napjain számtalanszor bandukoltam erre a dalra. Persze a klipje is megér pár percet az életünkből a maga apró, esőcseppekkel áztató felhőcskéjével. (norB)




Hangmás - Reset
Abszolút favorit ez a szám, mióta elkezdtem fázni reggelenként munkába menet. Szuper napindító, akár hétfőn is. (boktm)


My Bloody Valentine – Only Shallow
Olyannyira hangosan ordít az őszi hangulat ebből a shoegaze klasszikusból, hogy a dal (de akár a teljes Loveless album) hallgatását nem is érdemes más szezonra időzíteni. Egyébként az egyik kedvenc videoklipem is ehhez a számhoz készült. (el balage)




Cocteau Twins - Amelia
Nekem általában olyan az ősz vége, hogy hosszú éjszakákra a számítógép előtt kell ragadnom, ilyenkor olyan éjjel 2-3 között mindig előkerül valami fantasztikus album, amit az Isten is erre az idősávra teremtett - a Cocteau Twins pontosan ilyen. (colbas)




Moonbeams – Oh Anna
Az idei első évszakköszöntő válogatásunkban azt mondtam, hogy ha tavasz, akkor csakis a twee pop jöhet szóba, most pedig azt mondom, hogy ősszel kizárólag a shoegaze. Ellenvetés? Ugyan, ne nevettessetek! (ma-ugly)




The Cure - Disintegration
Az őszi válogatásból elmaradhatlan, az életemből meg egyenesen kihagyhatatlan Cure-szerzemény. (norB)




Harold Budd/Brian Eno – Late October
Az alkalmi, kortárs ambient szerzőpáros melankolikus hangvételű The Plateaux Of Mirror c. műve talán a valaha legtöbbet hallgatott lemez nálam az ősz-téli szezonban, melyen szereplő Late October hallatán tényleg elhisszük: az egyedüllétnek és az elmúlásnak is megvan a maga szépsége. Az alábbi fanvideó a hangulatot még inkább kiteljesítő képi világot is nyújt. (el balage)




Barkóczi Noémi - Bogár
Ja persze megint, mit tehetnék, engem megvett ez a lány! (boktm)



Luke Temple - In the Open
A Here We Go Magic agya, Luke Temple nemrég jelentette meg harmadik szólólemezét, amiről ez a dal szeptember végén, az ősz egyik legtökéletesebb napjához, nyitott ablak mellett hibátlan aláfestésként szolgált. (gasztro)

A nagy Dokkoló buli

Elég rég nyomultunk már az Egálban, úgyhogy éppen itt volt az ideje egy újabb kistermes bulinak.


Ezúttal a Haver Bulik örökös hiányzója, a tekintélyt parancsoló Dokkoló lesz segítségünkre, aki korábbi nyilatkozata alapján igazán ért hozzá, hogyan is kell levezényelni egy DJ-szettet. Korábbi pályafutása során rendkívüli mennyiségű zenével tömte meg magát, és miután sok-sok év után maga mögött hagyta az északi sarkkörön túl készített produkciókat, figyelme a populárisabb irányzatok felé fordult. Ezt ő sem bánhatta meg, hiszen így már DJ-ként is látókörünkbe került, és szombaton várhatóan hömpölygő közönség előtt debütál majd a pultban.
DOKKOLJATOK VELÜNK!!!

A NAGY DOKKOLÓ BULI
2010. szeptember 24., szombat

DJ-k: Dokkoló & colbas, bokTM, el balage, gasztro, ma-ugly, norB
helyszín: Egal klub, kisterem
kezdés: 22 óra
jegyár: pár száz forint
facebook esemény

Sziget '11 beszámoló

Mivel semmi kedvem részletes koncertbeszámolókat írni - van belőlük épp elég -, öt napról meg végeláthatatlanul hosszú is lenne, így inkább pontokba szedve foglalom össze élményeimet az idei Sziget Fesztiválról.

A koncertekről:

• a legkirályabb: Dizzee Rascal a feje tetejére állította az egész Szigetet; sejtettem azért, hogy a Dance Wiv Me - Holiday - Bonkers záróhármas mellett lehetetlenség a földön maradni, de ekkora partizást még én se vártam - örökké hálásak lehetünk a Szigetnek, hogy nem dugták el a Party Arénába.

• amit előzetesen a legjobban vártam: ide egyértelműen a Pulp kerül, hiszen néhányszor álmodtam már erről, itt meg le is írtam. Nos, Jarvis tényleg szuper és szórakoztató volt, a színpadi háttér meg egyenesen a leggyönyörűbb, amit eddig a Nagyszínpadon láttam. A várva várt katarzis azonban valahogy elmaradt - persze még így is a Sziget második legjobb produkciójáról beszélünk - de mondjuk a hideg sajnos nem rázott ki.

• amihez túl világos volt: az Interpolról újra bebizonyosodott, hogy csak sötétben működik igazán. Sőt, ezt például szívesen bedugtam volna zárt térbe, pedig én azért eléggé lelkesedem a szabadtéri koncertek iránt. Paul Banks hajviseletére pedig nincsenek szavak, hogyan viselheti ezt el Helena Christensen?!

• ahol először mutogattam rapperek módjára: hát, ez bizony Kid Cudi előadásán történt.

• amitől semmit nem vártam, de meglepően szórakoztató volt: a Kaiser Chiefs - pontosabban a frontember, Ricky Wilson - magával ragadott, folyton a kamerának pózolt, futott vagy másfél kilométert a színpadon, mesterien oldotta meg a feladatát.

• a legviccesebb: nem én vagyok az az ember, aki tisztában van a Tankcsapda életművének minden részletével, de náluk viccesebb zenekart nem tudok elképzelni. Mióta négy éve láttam őket lángcsóvák és szélgépek közepette, egészen beléjük szerettem. Idén újra belenéztem a koncertjükbe: a színpad okádta a füstöt, Lukács László meg azt is mondta például, hogy "ez itt a szájbabaszott Magyarország"!

• cikiség: a 30 Seconds To Mars minden porcikája ciki, kezdve az ötven eszét vesztett lány (és két fiú) színpadra hívásával, a közönség leültetésén át a szuperszexi Jared Letoig. És ezen még az sem változtat, hogy itt láttam először konfettiesőt koncerten.

• cukiság: elsőre én is meglepődtem, de Ellie Jackson a La Rouxból élőben egy nagyon aranyos lány! Marináról meg ne is beszéljünk!
  

Minden másról, pozitívan:

• A fesztiválkártya jó dolog, bár főleg akkor, ha minden nap kinn vagy a Szigeten.

• A koncerthelyszínek királya az Európa Színpad volt, eddig alig töltöttem időt a nagy domb mellett - idén szinte minden nap megfordultam arra, még akkor is, ha különösebben nem is érdekelt semmi.

• A literes fröccsökkel is idén találkoztam először, ezek konkrétan koncertekre lettek kitalálva - lecsavarható, visszazárható, és ha szerencséd van, még a bor is szuper.

• Még egy érdekes adalék az italokról (és egy kis morzsa a WC Figyelő blognak): a konténeres piszoárok tetején gond nélkül megáll a fröccsös palack, és a dobozos sör is, óriási kényelmet nyújtván ezzel a vizelő férfiaknak.

• Talán az egész Sziget legcsodálatosabb pillanata volt, amikor a vasárnapi White Lies előtt megszólalt a hangfalakból a Gépnarancs filmzenéje. Egy hatalmas mezőn, sötétségben, nem is létezhet szebb pillanat.

• A Sziget megközelítése kerékpárral a legideálisabb, a déli híd felől ráadásul a lassan hömpölygő tömeggel sem kell megküzdeni a belépésért. Persze hazafelé nyilván nehezebb, de ha nekem fél 8-kor sikerült, akkor valószínűleg nektek sem okozhat majd problémát!

• A legérthetetlenebb kritika a Szigettel kapcsolatban: kevés a magyar, sok a külföldi. Kit is érdekel ez pontosan? Annyira szeretnénk másokkal beszélgetni, de sajnos nem értjük a nyelvüket, vagy mi van?! Bénaság.

• Minden Szigeten legyen olyan buli, ahol lehet nyomulni 2001-06 indie slágereire. Én annyira boldogtalan lennék, ha az éjszaka közepén valami hülye hipszterkedést kellene hallgatnom a Helicopter helyett - szóval köszönök mindent Tesco Kecsítónak. Nem mellesleg ő a legteátrálisabb DJ, akivel valaha találkoztam!
  

Minden másról, negatívan:

• Mi ez a köcsögség, hogy letört fákkal és ágakkal vonulunk a Sziget utolsó éjszakáján? Törne le mindnek a keze, de legalábbis szakadna le a karszalagja!

• 23 óra után szinte alig láttam koncertet, ez így nem egészen van rendjén.

A fentiekből kitűnik, olyan nagyon azért nem akadtak problémáim a Szigettel. Sőt, annyira nem, hogy az eddigi ötből simán ez volt számomra a legélvezetesebb. Hogy miért? Talán mert pont összejött minden: otthonossá vált a helyszín és maga a város, a program kielégítette az igényeimet, végig tiszta volt az idő, és mert amíg diákjegy van, eszembe sem jutna kihagyni egy ilyen fasza bulit.

You have killed me # Morrissey koncertje Krakkóban

A külföldi fesztiválok mostanában rendre kimaradnak számomra, azonban az általam rajongásig tisztelt zenekarokhoz az utóbbi időben mégis jó néhányszor van szerencsém: beszélhetünk itt a tavalyi szigetes Specials és Madness de a bécsi Interpol koncertről is. Idén azonban sikerült minden eddigi nagy nevet felülmúlni, és Bécs helyett észak felé, Krakkóba venni az irányt: július 22-én Morrissey lépett fel a Klub Studioban.

Mintha az időjárás is a hangulatunknak próbált volna kedvezni; az egész napot borult égbolt és szitáló eső jellemezte, a sorbanállásnál pedig már egészen októberire fordult az időjárás - jobb is volt ez így, nehezemre esett volna tűző napsütésben várakozni Moz koncertjére.

Nem sokat kellett várni az első meglepetésre: a koncertterem alig volt nagyobb, mint mondjuk az A38 hajó. Szerencsére mondjuk sokkal inkább széles, mint hosszú, és egy tribünszerű emelvényen még ülhettek is a rajongók, mi pedig alig 15 méterről élvezhettük az előadást.

Pontosan 20 órakor az angol suhancokból álló Heartbreaks csapott a húrok közé, akikről előzetesen semmit nem tudtam, de inkább valami komolykodó alternatív rockzenére számítottam, mintsem Razorlightra emlékeztető '05-ös indie-rockra. Így legalább nem volt unalmas a koncert, bár ebben jelentős része volt annak, hogy a tagok egészen elképesztő dolgokat műveltek a színpadon. Például mindenki csámcsogva rágózott(!), a basszusgitáros lépésről-lépésre lenyúlta a Clash zenekar mozgáskultúráját(!!), az énekesük bántó hangon énekelt(!!!, a dobos pedig egész egyszerűen egy retardált volt. Mindent egybevéve azonban a zenét leszámítva tényleg nem volt unalmas, és szerencsére 30 percnél nem is várakoztatták tovább a nagymester közönségét.


Az átszerelés alatt - ha jól vettem ki - Morrissey kedvenc előadóitól vetítettek videokat, így láthattuk például többek közt Lou Reedet, Nicot, a Sparksot és a New York Dollst is.

20:50-kor egy hosszú, már-már extázisba vezérlő dobszóló és fényparádé közepette megjelent a színpadon Moz, és már indult is az I Want The One I Can't Have: repkedtek a virágcsokrok, rázott a hideg, előjött a libabőr, ennél jobb koncertkezdést én még nem láttam soha, de megkockáztatom, hogy ennek az előadásnak is a legerősebb pillanatairól beszélünk most. Aztán sikerült még inkább lázba hozni a közönséget az Irish Blood, English Hearttal, majd jött a többi szóló-sláger a közelmúltból: You Have Killed Me, I'm Throwing My Arms Around Paris, One Day Goodbye Will Farewell.

Morrissey - I Want The One I Can't Have @ Krakkó, Studio

Morrissey a régebbi albumairól is előhúzott egy-egy dalt, így például a Speedwayt a Vauxhall And I-ről, az Ouija Board, Ouija Boardot a Bona Dragről, a You're The One For Me, Fatty-t a Your Arsenalról és végül az Everyday Is Like Sunday-t a Viva Hate-ről. Közben a fent már említett Lou Reed is meg lett említve egy feldolgozás erejéig (Satellite of Love), és a legújabb Moz-dal, az Action Is My Middle Name is megszólalt, miután a nagymester bemutatta a zenekarát.


Akikről nem csak amiatt érdemes szólni, hogy "FUCK FUR" feliratú pólót viseltek az egész koncert alatt, hanem mert elképesztő erővel és pontossággal nyomták végig az előadást. Már megjelenésre is rendkívül rendezett és jól szituált fiatalemberek látszatát keltették, nagyot lendítettek a produkción aznap este.

A dalokra visszatérve: nem maradt el az a dal, amivel Morrissey legnagyobb hatást gyakorolt a hallgatóságára, nyilván a There's A Light That Never Goes Out-ról van itt szó, ami egy óriási közös éneklésbe torkollt. Előzetesen én is ide vártam a legnagyobb katarzist, ám valahogy ez a monumentalitás kicsit zavarta számomra a dal intimitását - ez szerintem egész biztosan jobban működik a szobában ülve. Ezen kívül még két Smiths-dal szólalt meg este, az I Know It's Over, és zárásként a Meat Is Murder. Utóbbi előtt természetesen nem maradhatott el Morrissey kritikája a McDonaldssal és a "Kentucky Fried Shit"-tel kapcsolatban, de a zenekar fantasztikus ereje is itt volt érezhető leginkább. Miután ugyanis Moz levonult a színpadról, olyan vad hangulat és zaj kerekedett a színpadon, hogy hajlamos voltam azt hinni, miközben a hatalmas gongot ütik, bölléreket lógatnak fel a tetőszerkezetre és a vérükben fürdik a zenekar. Ez persze nem történt meg, de azt azért érezni lehetett, hogy itt valaki nagyon utálja ám az állatok húsát!

Morrissey - Meat Is Murder @ Krakkó, Studio

A ráadás csak egy számból állt, ezt Morrissey azzal magyarázta, hogy másnap egy pszichiáterrel kell találkoznia Varsóban. Hogy ez igaz vagy sem, valószínűleg soha nem tudjuk meg - így a zseniális First Of A Gang To Die zárta a koncertet, ennél nem is kívánhattam volna többet, azt hiszem.

Sokat gondolkodtam, hogy létezik-e még olyan produkció, ami ennél is nagyobb hatással volt rám eddigi életem során; a Smiths igen, nyilván, de hát az megkockáztatható, hogy ők már soha nem állnak össze. Ennyire karizmatikus egyéniség, aki ha egész munkásságát játszaná el, akkor sem bírnám levenni a szemem róla, egész egyszerűen nem létezik. Lehet, hogy nem most volt a legnagyobb formában (persze, hiszen megharapta egy kutya! - tényleg, ez vajon hogy történhetett, annyira kíváncsi lennék?!), már nem táncol a színpadon, egyre kevesebb haját tudja a magasba állítani, életkorunkból fakadóan azonban sokkal hamarabb nem is láthattuk volna őt koncertezni.

Másnap Krakkóban az októberi időjárás augusztusira fordult. Kisütött a nap, mi pedig megmagyarázhatatlanul nagy energiával magunkba töltve autóztunk keresztül a Magas-Tátrán, hogy az éjszaka közepén Egerbe érkezve megünnepeljük ezt az egészet a legjobb spanokkal, a Popméter Haver Buli közepette.
Super Moz!

(A fotók saját kézből vannak, a setlist meg itt található.)

Hagyományt teremtünk # Popméter Haver Buli 2011

2010 júniusában került sor az első Popméter Haver Bulira, amikor is úgy döntöttünk, a hozzánk legközelebb állókkal csinálunk egy szuper estét, és meghívjuk őket a dj-pult mögé.

Aki ott volt, valószínűleg kiválóan szórakozott, így idén - hagyományteremtő szándékkal - újra jön a Haver Buli, mégpedig július 23-án, szombaton. Forró mulatság lesz, igazi házibuli - a helyszín pedig természetesen az efféle rendezvényekre specializálódott Egal kisterem, ahol mindenki vonyíthat kedvére!

A fellépőkkel kapcsolatban azt a koncepciót követtük, hogy minden egyes Popméter-tag egy Hawer társaságában nyomja le a buli ráeső részét, így tehát hat páros munkásságát élvezhetitek majd. Köztünk lesz:

• Dalma, aki a két legutóbbi plakátunk elkészítésénél szorgoskodott
• Janka, aki a legősibb fanatikusaink egyike
• Panni, aki a fél országot is átszelné, hogy egy jó bulit találjon
• KGB, az Egri Ifjúsági Zenebuzzancs Közösség főtitkára
• MC Cobramone, a bulizás szenátora
• Silo, aki nélkül nem zajlott még le fontos buli a városban

Nos, remélem ezek után mindenki képbe került, és letolja a képét a bulinkra!

POPMÉTER HAVER BULI
2010. július 23. szombat

helyszín: Egal klub, kisterem
kezdés: 21 óra
facebook

Zöldellő fák árnyékában # Egri Csillag Színpad, július 8.

Ott voltatok az eddigi legnagyobb szabású Popméter-rendezvényen?
Most tulajdonképpen mindegy, hogy igen avagy sem - megpróbáljuk nektek összefoglalni, mi is történt július 8-án az Egri Csillag színpadon.

Kezdjük az egészet azzal, hogy egy aranyos kis helyszín volt ez: virágba öltöztették a Zenepavilont, az Érsekkert gyepszőnyegét teleszórták párnákkal, szőnyegekkel és fénylő lámpásokkal, a borosüvegekből fehér szegfűk pislogtak a napsugarakba, miközben zöldellő fák ölelték körül a színpadot.


Pár perccel 15 óra előtt bele is csaptunk a lecsóba, ekkor még szolidan, kedves dalokkal próbáltunk kedveskedni az arra járóknak. Szép lassan egyre többen foglaltak helyet a zöldben és a székeken, fanatikusaink jelentek meg az ország rengeteg tájegységéről.


Utánunk nyomban Barkóczi Noémi koncertje következett, akihez mint előadóművész korábban még nem volt szerencsém, szóval egész izgatottan vártam a koncertjét. A színpad kialakítása folytán a pincesorok felé igyekvő tömeg az előadás közepette vonult át az Érsekkert belsejébe; ez azonban legfeljebb a koncert közönségét zavarhatta, Noémi ugyanis egy egészen korrekt műsorral állt elő. Ha elkerülte volna a figyelmeteket, elárulom hogy voltak feldolgozások is, például a Grizzly Beartől! Nem vagyok egészen az a fajta, aki annyira odavan a magányos singer-songwriterekért, de hát azért tehetek egy-két kivételt, jó?!

Barkóczi Noémi - Bor (Egri Csillag Színpad)

Az időközben megérkező Lamantin tovább fokozta a hangulatot, ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a pénteki napon tulajdonképpen sem alsó, sem felső korhatára nem lesz a rendezvénynek. Óvodáskorú kislányok táncoltak a színpad előtt, miközben 12 éves kisfiúk próbálták rávenni a már sokat látott fővárosi dj-ket, hogy azért mégiscsak toljanak már le legalább egy Ramones-számot, ne lacafacázzanak tovább!


Az utolsó, egyben második koncertet pénteken a morningdeer szolgáltatta, akik magabiztosan hozták az avantgárd, jazzes elemekkel operáló szobazenét, az ekkorra már jelentősen megnövekedett létszámú közönség előtt.

A érsekkerti este lezárásaként végül előbb a Gumipop DJ-csapata pakolta a zenéket, a látottak alapján elég magas színvonalon, ugyanis az utánuk következő Past Perfect már egy forróra melegített táncteret vehetett át, rajta számtalan szórakozó fiatallal. Ekkor már kezdett olyanná válni a hangulat, mint amilyennel csak a Popméter-születésnapokon találkozhatunk: őrült, dilis, táncos, és természetesen barátságos. A buli ezután a Jaffa klubban folytatódott, egészen hajnalig.


Na, és szerintetek milyen volt a pénteki nap? Számoljatok be!

A többi képet amúgy itt megtaláljátok.

(Végül szeretnénk köszönetet mondani a fellépőknek, vendégeinknek, a Part Egyesületnek, meg úgy általában mindenkinek, akik nélkül nem jött volna össze ez a rendezvény. Szóval köszi.)

Popméter Seasons vol. 2. - Nyárköszöntő

Április elején megígértük, idén egyik olvasónk sem fogja elveszíteni a fonalat, ha könnyűzenéről van szó, hiszen a Popméter minden egyes évszakhoz elkészíti a saját válogatáskazettáját.


Nyakunkon a nyár, sőt, szinte már benne vagyunk a közepében: izzik az aszfalt, folyik a dinnyelé, olvad a Cikk Cakk Trio - ezt a hangulatot próbálja megfogni a Popméter Nyárköszöntő Mixtape. Sikerült? Majd írjatok!

Ha egyben szeretnéd meghallgatni a válogatást, klikkelj érte fentebb, de ha érző lény vagy, esetleg a videók és letöltések is érdekelnek, akkor az alábbi sorok neked íródtak:


Air – Modular Mix
Ennél kifejezőbb számot aligha tudnék elképzelni fülledt, döglesztő nyári délutánokra. Tipp: ha netán strandra készülnél, érdemes betenni a törölköző és a naptej mellé. Végtelen módra állítva a lejátszót, kiváló hangulati aláfestés lehet egy kiadós vízparti szundításhoz. (el balage)

Air - Modular Mix (via DiscoWorkout)


Acid House Kings - Windshield
A tavaszi válogatásban csopitársam, ma-Ugly megállapította, hogy "Ha tavasz, akkor kizárólag twee pop, semmi más." Nos, ez még nyáron sincs másképp. Legalábbis ennek a svéd triónak a dalait ajánlott jó sokszor lepörgetni. (el balage)




The Flaming Lips – It's Summertime
Minden évszakváltásnak van egyfajta nosztalgikus hangulata. Emlékeztek még, hogyan vártátok gyerekként a nyarat? Mi sem volt jobb annál, mint egész nap egy darab kővel vagy bottal játszadozni, majd éjszakába nyúló biciklizéseket tartani. (el balage)

The Flaming Lips – It's Summertime (via melophobe)


Caetano Veloso - Tropicália
Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy csak tropicália-számokat teszek be a nyári válogatásomba, végül elvetettem ezt az opciót. Ám ezt a dalt hallva talán mindenkinek leesik, hogy mi innen Közép-Európából csak ugatjuk az igazi nyár-feelinget, miközben Caetano Veloso és a többi brazil nagymester a kisujjából rázza ki ezeket a forró slágereket! (colbas)




Ideal - Monotonie
Nyár = bambulás, monotónia, hőség, pálmafák, egzotikus országok. Hasonlóan gondolkodott a német újhullám jelentős képviselője, az Ideal is, amikor 1982 egyik unalmas délutánján feltalálták a chillwave-et. (colbas)




Korallreven - Honey Mine (Lissvik Remix)
Egész egyszerűen még mindig képtelen vagyok baleári dallamok nélkül elkészíteni egy nyári válogatást. Jelen esetben a svéd (mi más lenne?!) Korallreven a főszereplő, akik a csendes-óceáni Szamoa szigetén alakították zenekarukat. Nekünk valószínűleg marad a Tisza-tó, de ha ilyen zenéket döngetünk, tulajdonképpen lehetnénk akár a kilencedik emeleten is - a nyarunk úgyis hibátlan lesz! (colbas)

Korallreven - Honey Mine (Lissvik Remix) (via GORILLA VS. BEAR)


Ducktails - Beach Point Pleasant
Nyáron, azon kívül, hogy sört meg pizzát tömsz a pofádba, akár a vízparton is üldögélhetnél igazi kacsák vízparti meséi után kutakodva, ... (norB)




Hot Spa - Kiola Beach
... de ha mégis a sör és a délutáni csipakiszedés mellett döntenél, előtte azért mindenképp hallgasd meg az ausztrál srácok egyetlen szerzeményét, ... (norB)




El Guincho - Kalise
... és egyél ebből a kibaszott nagy "gyümölcsöskosárból"! (norB)




Chug - Flowers
Ez a dal számomra egyenlő a nyár kezdetének mámorító érzésével, a végre-valahára ránk szakadó önfeledt szabadsággal. Mint sok minden mást, ezt az élményt is a legendás Pete és kis Pete című sorozatnak köszönhetem. Ez a szám szól, amikor a két Pete 35 órára megkapja a szülőktől a házat és elindul a féktelen mókázás. (gasztro)




The Drums - Let's Go Surfing
Bár nálunk a bodysurfölés elterjedtebb nyaranta a fesztiválszezonban, mint az igazi hullámlovaglás, ez a dal még a Tisza-tavat is képes egy csobbanásnyi óceánná varázsolni. (gasztro)




Boat Club - Always Away
Igazándiból a teljes Caught By The Breeze lemezt beválogattam volna szívem szerint. Ezt a svéd duót hallgatva a baleári hanghullámok olyan láblógatós békességbe sodornak, hogy azt reméljük, sosem lesz vége a nyárnak. (gasztro)




False Jesii – The Morning Sun
Álmos nyári reggelek a szabadban – ez az élmény, gondolom, mindenkinek megvan. Ha pedig közben ezt hallgatjátok, akkor éppen kurvára bejött az Élet. (ma-ugly)




Work Drugs – Rad Racer
A Work Drugs életművére kiválóan lehetne mondjuk egy jachton szeretkezni ilyen baromi szenvedélyeseket. De hát ez a dal épp egy másik közlekedési eszközről szól. (ma-ugly)




Piresian Beach – Summertime
Egyébként ti is gecire utáljátok ezt az egész nyarasdit, nem? (ma-ugly)

Piresian Beach – Summertime (via HELLHOLE ENTRANCE)


Chad Valley - Now That I’m Real (How Does It Feel) ft. Rose Dagul
Ennyi csilingelés idén nyáron is kell. Nálam abszolút summer hit! (boktm)




CSS - Hits Me Like A Rock
Visszatértek, és egy igazán sexy nyári albumot ígérnek! (Én hiszek nekik.) (boktm)

CSS - Hits Me Like A Rock (via Stereogum)


PNAU - Solid Ground
Minden nyárra jut egy ausztrál sláger. Ők aztán tudják milyen az igazán dögös napsütés! (boktm)

Time To Get Away - az érzékeny búcsú!

Mint világban jártas, jól értesült fiatalok, valószínűleg hallottatok már az LCD Soundsystemről. Ha esetleg mégsem, az most tulajdonképpen egészen mindegy, mert ha szombaton ellátogattok a szokásos kistermes bulinkra, semmi sem marad előttetek ismeretlen.



Hosszú idő után ugyanis újra filmvetítéssel kedveskedünk rajongóinknak, pontban 21 órától az LCD Soundsystem New York-i búcsúkoncertjének felvételét tekinthetitek meg az Egál kistermében. Az asztalokat visszatoljuk a helyükre, gurulhatnak a sörök, közben pedig megy a vetítés - hogy is szoktuk ezt mondani, masszázs a fülnek?!



Utána éjféltől pedig a már jól bevált, hamisítatlan Popméter-hangulat következik, úgyhogy mindenki készítse elő a dilifelszerelését!!!

TIME TO GET AWAY

LCD SS búcsúkoncert-vetítés
Popméter DJ-set
Időpont: 2011. május 14. (szombat), 21:00
Helyszín: Egal kisterem
Belépés: 500 HUF, lányoknak 22 óráig ingyenes

"Denis Denis, oh with your eyes so blue" - Jacno pályafutásának főbb momentumai

Világéletemben nem tanultam franciául. Ebből kifolyólag nem is csúsztattam nagyot, amikor jó egy éve azt állítottam a Blip-csatornámon, hogy tudásom kimerül a 'végbélkúp' = 'suppositoire' azonosság ismeretében. Nos, mindezek ellenére kifejezetten rajongok a francia nyelvű zenékért, kezdve a 60-as évekbeli yé-yé irányzattól az őrületes cold-wave válogatásokig rengeteg szuper albumot köszönhetünk Franciaországnak. Most azt a Csodálatos Férfit ismerhetjük meg, aki még Debbie Harry-t is megihlette a Denis című szám erejéig - ő pedig nem más, mint Jacno.

Jacno 1957-ben született Párizsban, Denis Quillard néven. Láncdohányosként rajongója volt a Gauloises cigarettamárkának, művészneve is innen eredeztethető: Marcel Jacno tervezte ugyanis a dobozon szereplő sisakos logót.

Zenei karrierjét a Les Stinky Toys nevű bandában kezdte, mely Párizs első punkzenekarai közé tartozott. Kezdeti mérsékelt sikereik után, Malcolm McLaren invitálására felléptek Londonban, a 100 Clubban rendezett fesztiválon, nem kisebb nevek, mint a Clash, a Sex Pistols, a Damned, a Buzzcocks és a Siouxsie & The Banshees társaságában. A Stinky Toys sikerében nagy szerepe volt történetünk másik fő szereplőjének, az énekesnő Elli Medeirosnak is. Jacno egy 1973-as diáktüntetésen ismerte meg az uruguayi származású lányt, akivel aztán egy ideig együtt éltek, és több zenei projektet is beindítottak.

Les Stinky Toys - Birthday Party (1979)

A Stinky Toys 1979-es feloszlásakor már a párizsi punkszíntér emblematikus zenekarának számított; mindezek ellenére Jacno folyton tagadta, hogy "punkok" lennének. A Kraftwerk ebben az évben adta ki a Trans-Europe Express című albumát, nagy hatást gyakorolva ezzel a francia művészre, aki 1979-ben megjelentette első saját kiadványát, a Rectangle EP-t. Az album dalai geometriai formákról kapták nevüket, a Rectangle című számhoz pedig egy őrületesen kúl videoklip is készült. Ez a dal amellett, hogy egy korabeli Nesquik tévéreklám háttérzenéje volt, kiváló alapot szolgáltatott Gigi D'Agostinonak, hogy lenyúlja az alapot és elkészítse belőle az elmúlt évtized sokat emlegetett slágerét, a La Passiont. Ugye emlékszik mindenki?!

Jacno - Rectangle (1980)

A saját EP után Jacno és Elli Medeiros útja újra keresztezte egymást, Elli & Jacno néven három stúdióalbumot adtak ki. Egytől-egyik fülbemászó, játékos szinti-pop dalokat írtak, mint például már a Popméter Tavaszköszöntőjében is említett Main Dans La Main, a nem kevésbé slágeres Le Telephone, vagy az Oh La La. Hogy mennyire hibátlan is volt ez a produkció, semmi sem bizonyítja jobban, mint a videoklipjeik - ahol tulajdonképp semmi sem történik, mégis lélegzetelállítóan menő az összes; Jacno hideg tekintetétől kezdve Elli páratlanul eltalált fellépőruhájáig bezárólag nem hiányzik itt semmi a tökéletes popzenei élményből.

Elli et Jacno - Main Dans La Main (1980)

Miután 1984-ben véget ért közös karrierjük, Jacno még kiadott néhány szólóalbumot, melyek sikere elmaradt a korábbiaktól. 2006-ban a foci-vb idejére időzítve előállt egy dallal, amiben azt hirdette, hogy "a sport öl" - néhány év múlva azonban megtapasztalhatta, a láncdohányzás még inkább, ugyanis 2009 novemberében, 52 évesen rákban vesztette életét a manapság kissé elfeledett francia zenész.

Éljen az ifjúság! - KGB debütáló bulija

Hirtelen megsokasodtak a Popméter-teli események, rendezvények mostanság - ugye ti is észrevettétek? Egy hét alatt két buli, ráadásul nem is egy városban - na igen, elég erősen diktáljuk a tempót mostanság.



A csütörtöki lamantinos est után szombaton újra találkozhattok velünk, immáron Egerben, az Egal kistermében. Miért is lesz különleges ez az éjszaka? Hát azért, mert egy olyan sráccal találkozhattok a pult mögött, aki aznap fog először lemezeket pakolgatni, és próbálja majd a közönséget táncra bírni. Ő pedig nem más, mint a KGB néven szereplő fiatal barátunk, aki már régóta a Popméter - tehát magyarul a POPZENE - forró tüzének melege körül hevíti magát, igen nagy sikerrel. Rendkívüli szorgalommal pumpálja agyába a könnyűzene minden fontos momentumát, és reméljük, szombat este ti sem fogtok benne csalódni!


KGB DEBÜTÁLÓ BULIJA

DJ-k: Popméter, KGB
Időpont: 2011. április 9. (szombat), 21:00
Helyszín: Egal kisterem
Belépés: 500 HUF, lányoknak 22 óráig ingyenes

Április 7. – Nichtstuer, X-Menz Idiotronic, Lamantin és Popméter a Szabad az Á-ban

Csütörtökön ismét felkínálkozunk a budapesti éjszakában, ezúttal a Lamantin Club Special keretein belül, a Szabad az Á-ban. Ez ugyan már önmagában is egyfajta ígéret részünkről a szórakozásra és a bulizásra, de az est lényegét a jól ismert Lamantin házirendnek megfelelően, ismét élő fellépések adják.

Blaskovits Ferenc személyében bemutatkozik a neofolk-ként címkézett Nichtstuer, majd az ő műsorát követően az electrotrash-t játszó X-Menz Idiotronic tagsága igyekszik majd bolondos zenéjével és előadásmódjával némi derűt és döbbenetet előidézni a hallgatókban.

Az est zárásaként a Lamantin DJ-k mellett ma-Ugly, Gasztro és Colbas nyomják majd a Popméter igazát egészen kifulladásig, míg el nem hiszitek.

További információk itt találhatók, valamint érdemes hallgatni ma este 8-tól a Fúzió Rádiót, a Lamantin műsorának vendége ugyanis Nichtstuer lesz, aki saját szerzeményei mellett, kedvenc hallgatnivalóiból is válogat majd.

Popméter Seasons vol.1. - Tavaszköszöntő

Pattannak a rügyek, itt az április - most már végérvényesen beköszöntött a tavasz. Nincs ezzel másképp a Popméter sem, mi most épp az ötletelésben éljük ki magunkat, így hát kitaláltuk a következőt: ahány évszak, annyi Popméter-mixtape!

Most pedig rögtön itt az első válogatásunk, amelyben minden tagunk 3-3 dallal képviseli magát. Kommentárjaikat az alábbi sorokban olvashatjátok:

Hammer Of Gods - Galaxis
Mindig nagy jelentősége van annak a ténynek, ha egy hazai banda valami különlegesen jó anyaggal rukkol elő. A Hammer-ös fiúk március elején dobták fel a netre a második nagylemezüket beharangozó Heal EP-t, melyen szereplő Galaxis című számuk egy kiemelkedően jó felvétel. (el balage)




Koncz Zsuzsa - A napfény
A dal 1971-ből való, amikor Zsuzsi néni még beat zenében utazott (több pályatársához hasonlóan), köszönhetően az Illés háttérmunkájának és szerzői tevékenységének, és persze a Pepita Records-nak. De ez most ne érdekeljen senkit, hallgassátok a számot és örüljetek a jó időnek.
Viszlát téli depresszió, helló napfény! (el balage)




Fleet Foxes - Helplessness Blues
2008-as nagysikerű debütálásukat követően a tavasz első szeleivel a fürge rókák is újra felbukkantak, mégpedig a májusban megjelenő új album címadó dalával. (el balage)




The Pains Of Being Pure At Heart – My Terrible Friend
Ha tavasz, akkor kizárólag twee pop, semmi más. (ma-ugly)




Say Hi – Trees Are A Swayin'
Erősebb kutya baszik. A szerelemben is. :( (ma-ugly)




Sean McCann – Star Charge
Zúgjatok! Búgjatok! Kúrjatok! Szezonja van. (ma-ugly)




Smith Westerns - Weekend
Ennél a dalnál kevés klasszabb ráhangolódás van a csodás tavaszi hétvégékre, amik baráti futballal és önfeledt mulatságokkal telnek. Ezeket és a garázsgitárokat remélem sosem fogom kinőni! (gasztro)




Iron and Wine - Walking Far From Home
Egyszerűen odavagyok az ilyen vokál harmóniákért. Napfényes sétákon Samuel Beam és a sunbeam a legjobb útitárs. (gasztro)




Coconut Records - Wires
Valahogy tavaly és idén is úgy alakult, hogy kókusz lemezzel indítottam a tavaszt. Nánánánánáná. (gasztro)




The Cure - Doing The Unstuck
A tavaszi zsongást szinte nem is lehetne ennél energikusabb, anarchistább dallal kezdeni. (norB)




Jacques Dutronc - Et moi, et moi ,et moi
Ahogy Robi bácsinak, úgy Jakab bácsinak is nyoma lesz az idei attitűdömben (ezt főleg a lányoknak mondom). (norB)




Oregon Bike Trail - Swimsuit
...és lassan a fecske úszonadrágok is előkerülhetnek. (norB)




GM49 - A telken
Számomra a tavasz igazi megtestesítője ez a dal: "szólít a vetemény", "vonz, mint egy mágnes az a néhány négyszögöl" - egyszerűen nincs még egy szerzemény, mely ennyire kiválóan adná vissza a hétvégi kerti munkák kissé verejtékgőzös, ám végezetül mindig felhőtlen boldogsággal járó hangulatát, hiszen a "házhoz kert való". (colbas)




Elli et Jacno - Main Dans La Main
Nem volt még egy dal, amit ennyiszer meghallgattam volna az utóbbi fél évben; ám ha valamikor, akkor most itt van a szezonja. Ugyanis ahogy a szám címe elárulja - "Kéz a kézben" - a téma nem más, mint két tizenéves gondtalan szerelme - tavasszal ez is gyakrabban előfordul! (colbas)





Elastic Summer - Super Powers
Micsoda fülbemászó dallamok! Indie-pop! Frissesség! 2011 tavasz! (colbas)




Metronomy - The Look
Remélem hisztérikusabb tavaszunk lesz mint a tavalyi, és hisztisebb bandát nem ismerek a Metronomynál. (boktm)




Architecture In Helsinki - Escapee
Azt mondták a nyár slágere lesz (legyen!), de a tavaszi lendületnek ad inkább egy nagy löketet. (boktm)




Barkóczi Noémi - Hey Sir
Egy szál gitár + egy szál lány = tavaszi hangulat.
Szerintem bizonyitva! (boktm)

03.30. - Popméter @ Radio Lamantin

Mint tudjátok, szerdán a Lamantin rádióműsorának vendégei voltunk. Az adásban elhangzó dalokat lent megtaláljátok, a kétórás műsort pedig jövő szerdáig még le is tölthetitek.
Itt az első óra, itt pedig a második.

------------- POPMÉTER : --------------

OS MUTANTES - Panis Et Circences
BRIAN ENO & DAVID BYRNE - Mea Culpa
THE RADIO DEPT. - Why Won't You talk About It
PS I LOVE YOU - Leftovers
SATÖBBI - Róma
BIKINI - Gyerekmese
MARY MÖÖR - Pretty Day
THE BEES - Chicken Payback
THE MONOCHROME SET - Expresso
BATTLES - Ddiamondd
MARKUS - Ich Will Spaß
LOW - Witches
THE CHILLS - Doledrums
SONIC YOUTH - Bubblegum
THE UNICORNS - Child Star
KURT VILE - Peeping Tomboy
THE EMBASSY - State '08
PANDA BEAR - Surfers Hymn (Actress)
LINEAR MOVEMENT - Way Out Of Living
SIRIUSMO - Bad Idea
EL GUINCHO - Mientes
TUNE YARDS - Bizness

------------ dunkelheit : -----------

DABRYE - Magic Says
COM TRUISE - Sundriped
MITCH MURDER - Coup De Théâtre
NEIL YOUNG - Hold On To Your Love
LEGOWELT - A Crazy Plan
AL HANUßEN - S-enclosing
CUBE - CONCERT BOY

Tonight: Pop Metre in the Radio Lamantin

Épp itt volt már az ideje, hogy ne csak felvételen, hanem személyesen is jelen legyünk egy Lamantin műsor erejéig a Fúzió Rádióban. A vendégszereplés fő apropóját az adja, hogy április 7-én esemény lesz a Szabad az Á-ban, ahol a koncerteket követően a vízitehén zenefelelőseivel osztozunk majd a lemezjátszókon. Másrészt, ha már beugró DJ-ink amúgy is a fővárosban tengetik hétköznapjaikat, elvárható tőlük, hogy az FM 93,5 hallgatóinak is adjanak némi zenei ízelítőt, kizárólag Popméter-hangnemben.


Ma este tehát a Fúzió Rádióban Csodálatos Colbas és Szuper El Balázs zenéket szelektál a Nagy Vízitehénnel 20-22 óráig. Az internetezők online itt, a budapestiek pedig az FM 93,5 Mhz-en foghatják az adást.

Jó szórakozást!

Buli szombaton - a Popméter Pajtában

Szevasztok, Popméter-őrültek!

Szoktak úgy kezdeni ajánlót, hogy "van egy jó hírünk", hát most nekünk is van egy. Ugye emlékeztek még arra, amikor éppen Miskolcra mentünk szórakoztatni a helyi közönséget? Nos, hát annyira forróra sikerült az éjszaka, úgy összemelegedtünk a borsodi fiatalokkal, hogy már egész egyszerűen nem bírjuk nélkülük!

Pontosabban a Ló és a Lovász alkalmi DJ-formáció nélkül, ők szombaton mindenkit szeretettel várnak majd egy "deephouse/dubtechno/darkminimal/idm/dubstep/futuregarage", szóval értitek, magyar nyelven szólva: HÚZÓS buliba! Persze előtte lesz Popméter DJ-set is, tesszük a dolgunkat, ahogy szoktuk, nem lacafacázunk, kaptok, mint Mátészalka!

Popméter Pajta - A Ló és a Lovász & Popméter DJ Set

Időpont: 2011. március 12. (szombat), 21:00
Helyszín: Egal kisterem
Belépés: 500 HUF, lányoknak 22 óráig ingyenes

Facebook-esemény itt.