Belong - Common Era

Habár ez a new-orleansi együttes már lassan egy évtizede jelen van a zenevilágban, a napokban megjelent lemezük csupán a második. Ha a Katrina-hurrikánra gondolunk, ez talán nem is olyan meglepő. Viszont az újabb megjelenést ismét 'sikerült' egy természeti csapáshoz igazítani...

Nem tudom, hogy ez az én hibám-e, vagy valami tőlem független dologé, de az idei lemezt hallgatván más nem is nagyon jutott eszembe a pusztoláson kívül. Azt azért mégse mondanám, hogy temet. A szépségnek s mindenféle gyönyörnek megvan az a tulajdonsága, hogy egyszer tovaszáll, elmúlik, és igazából ezek mégsem vesznek el, csak átalakultak valami érthetetlenné, groteszkké. És szerintem pont ez az, amit a Common Era is oly' elszántan és kétségbeesetten próbál megértetni velünk.

Hogy ne legyek ennyire metafórikus és zeneileg is megközelítsem, a Common Era (stream) már sokkal inkább egy poplemez, az előző lemezükhöz képest mindenképp. Az ambient dallamok mellett már az énekkel is találkozhatunk a 9 szám során, és az instrumentalitás is előtérbe került: benne rejlik a hűvös elektronika, csakúgy, mint a shoegaze legnihilistább elemei, nem elfelejtkezvén a 80-as évek post-punk hangulatáról.

Belong - Never Came Close (via AlteredZones)

myspace: Belong
Kranky Records

Csábító sötétség # Detachments – Detachments

Sebastian Marsalnak sok barátja van. A sort a lemez producere, James Ford nyitja, aki amellett, hogy a Simian Mobile Disco egyik tagja, a Klaxons és a nem is oly' régen az "új New Ordernek" (...) kikiáltott Delphic lemezén is dolgozott. Őt a H.A.L. c. szám asszisztense, Andrew Weatherall követi, aki olyan előadók remixeit jegyzi, mint Siouxsie Sioux, Primal Scream vagy a Fuck Buttons. Puszipajtása még az a Tim Goldsworthy, aki eredetileg az UNKLE tagja, de mostanság a The Rapture, a Cut Copy vagy a Hercules and Love Affair munkáit is segíti, mindamellett a DFA Records társtulajdonosa is; de ha ez sem lenne elég, akkor Tim barátunk még a színpadra is fellép Marsal társaságában egy-két dallam erejéig. Csakúgy, mint az egykori Joy Division/New Order-ikon, Peter Hook, akinek egyik személyes kedvence az északnyugat-londoni székhelyű kvartett, a Detachments.

Igen, most már nagyjából helyben is vagyunk; le se lehetne mosni a '79-82-es évek boldog idejének Gary Numan, Fad Gadget, Kraftwerk, The Human League és a korai Factory bandák "szennyezte", magányos, sötét, "iparos" foltjait. De mi nem is akarjuk, ellenben Sebastiannal:
"Sokszor úgy emlegetnek minket, mint valami 'indusztriál' banda... mi a f...??! Azt se tudom egyáltalán mit jelent... meg Joy Division... blabla... a H.A.L. c. számunkat például a hip-hop iránti szeretetem inspirálta. Ha úgy adódna, hogy egy lakatlan szigeten kellene élnem, akkor inkább vinnék magammal egy Pet Shop Boys lemezt, mint egy kibaszott Nine Inch Nails-t!" – mondotta a Clash magazinnak adott interjújában.

Hogy magáról az albumról is említsek pár szót, a nyitószám, az Audio/Video, csak úgy, mint a már említett H.A.L., igen erőteljesen pulzáló, elektronikus élvezetben részesít. A Fear No Fear picit döcögős post-punk funky-ba taszít minket, míg az új single (a hozzá készült klipet lentebb meg is nézhetitek), a Holiday Romance elég szintit nyújt ahhoz, hogy a nyaralás borús és töprengős, mintsem vidám legyen.

Ha az idei év 80-as évek poszt-punk útjain kalandozó együtteseit nézzük, akkor – a Motorama szintén debütáló albuma mellett – a Detachments mindenképp kiemelkedik.

Detachments - Holiday Romance from bang on on Vimeo.

"Рок-н-ролл мертв, а я...еще нет" # Motorama - Alps

Nehéz mostanság kitűnni (aztán a pódium tetején is maradni) post-punk, wave költeményekkel a 80-as évek eleje óta, de pár üde, sötét színfolt azért mégis akad. Gondolom, mindenki ismeri már "régebbről" az Interpol-t, The Horrors-t, Editors-t, These New Puritans-t, illetve jelen korunkból a The XX-et vagy a Cold Cave-et. Utóbbi sort azt hiszem, nyugodt szívvel folytathatom egy olyan orosz(!) bandával, jelesül a Motorama-val, akik ugyan már két éve jelen vannak borongós, Joy Divison áztatta zenéjükkel, de debütáló lemezük megjelenésére idén került sor.

Az - egy Budapest című számmal is rendelkező - együttes első, teljes egészében otthon felvett kilenc dalos LP-je letölthető ingyenesen a zenekar honlapjáról. Pár szavas mondandómat bezárandó, szerintem az idei év egyik legjobb lemeze.

До свидания!

Motorama - Letter Home (Alps 2010)