Az 1984-es balatonszemesi rock-tábor hasonló szerepet töltött be a hazai punk életében, mint a tudatmódosító szerekben úszó Woodstock a retkes lábú hippiknél. Itt mutatkozott be ugyanis a magyar punk második generációjának néhány sajátosan magyar, mégis üdítően egyedülálló képviselője. Nevezetesen a Herpesz, az Auróra Cirkáló, a Marina Revue, illetve a sorból némileg kilógó Vágtázó Halottkémek is.
Ne feledjük, hogy ekkoriban a "Három T", illetve dr. Erdős Péter "popcézár" áldásos tevékenységének időszakát éljük. Ez idő tájt ilyen nyíltan rendszerellenes produkciókkal a publikum elé állni óriási kúlságnak számított. Minden tiszteletünk ezeké a fiatal, ízig-vérig tökös srácoké.
Valahányszor beleásom magam a hazai underground-kultúra sanyarú sorsába, kénytelen vagyok újra és újra rádöbbenni, hogy egyszerűen nem létezett menőbb zenekar a Herpesznél. Mégsem szeretnék a nagyszerűségükről áradozni, mert (szerencsére) megtette ezt már helyettem más. Egész pontosan a sokak által csak a "nemzeti avantgárd géniuszaként" emlegetett Pozsonyi 'Bucó' Ádám, aki A magyar punk története című művében így lelkesedett a csapat iránt:
"A négy tag - billentyű, szólógitár, dob, ének - mindegyike oly egyszerű természetességgel teszi a dolgát, annyira mentes még a legcsekélyebb pózolástól is, hogy a látvány egész egyszerűen üdítő. [...] Sajátos billentyűfutamokra épülő, nyers, ámde kidolgozott punk-zenéjük egyedi és izgalmas. Későbbi sorsukról semmit nem tudok."
Sajnos, én sem, pedig ezekkel a fiúkkal aztán bármikor baromi szívesen megismerkednék.
Herpesz - Kórház
Az Auróra Cirkáló vadsága számomra már kicsit erőltetettnek tűnik, bár a minden kétséget kizáróan félelmetesen hatásos és energikus előadásmódjuk valóban páratlan. Bótos Kriszta pánikszerű visítozása és őrült szexi halálhörgése nélkül azonban mit sem érne az egész. Ez később, az énekesnő távozásával, be is bizonyosodott. A zenekar megközelítőleg ilyenkor módosította a nevét Aurórára és indult el a középszerűség és a bénaság szupersztrádáján.
Auróra Cirkáló - Fojtogatók
És azt tudtátok, hogy a stílusjegyekre leginkább ügyelő magyar shoegaze-zenekar a Marina Revue volt?
Mellesleg ők aggatták magukra itthon elsőként a "hardcore" címkét. Azóta sem született jobb magyar dalcím, mint a nihilizmussal bőségesen átitatott Robbanj fel te negédes világ.
Mellesleg ők aggatták magukra itthon elsőként a "hardcore" címkét. Azóta sem született jobb magyar dalcím, mint a nihilizmussal bőségesen átitatott Robbanj fel te negédes világ.
Marina Revue - Rohad a bolygó
Ilyen felvételek láttán, őszintén remélem, hogy a jövőben minden kedves Olvasónk hazafias büszkeséggel hirdeti majd a magyar punk felsőbbrendűségét. Összeszorul a szívem, valahányszor szembesülök azzal az igazsággal, miszerint a falfirkák tévednek, és a punk igenis halott.
Pedig ebben tényleg nagyok voltunk. Csakhogy a "gengszterváltás" (annyi minden más mellett) nemcsak Horn Gyula miniszterelnökségét hozta magával, hanem a Hétköznapi Csalódások, az Alvin és a Mókusok, a Fürgerókalábak, illetve hasonlóan ostoba társaik globalizált lázadását is. Így ezt is sikerült elbasznunk. Mint annyi mindent már.
Bejegyzések
