Popméter Seasons vol.1. - Tavaszköszöntő

Pattannak a rügyek, itt az április - most már végérvényesen beköszöntött a tavasz. Nincs ezzel másképp a Popméter sem, mi most épp az ötletelésben éljük ki magunkat, így hát kitaláltuk a következőt: ahány évszak, annyi Popméter-mixtape!

Most pedig rögtön itt az első válogatásunk, amelyben minden tagunk 3-3 dallal képviseli magát. Kommentárjaikat az alábbi sorokban olvashatjátok:

Hammer Of Gods - Galaxis
Mindig nagy jelentősége van annak a ténynek, ha egy hazai banda valami különlegesen jó anyaggal rukkol elő. A Hammer-ös fiúk március elején dobták fel a netre a második nagylemezüket beharangozó Heal EP-t, melyen szereplő Galaxis című számuk egy kiemelkedően jó felvétel. (el balage)




Koncz Zsuzsa - A napfény
A dal 1971-ből való, amikor Zsuzsi néni még beat zenében utazott (több pályatársához hasonlóan), köszönhetően az Illés háttérmunkájának és szerzői tevékenységének, és persze a Pepita Records-nak. De ez most ne érdekeljen senkit, hallgassátok a számot és örüljetek a jó időnek.
Viszlát téli depresszió, helló napfény! (el balage)




Fleet Foxes - Helplessness Blues
2008-as nagysikerű debütálásukat követően a tavasz első szeleivel a fürge rókák is újra felbukkantak, mégpedig a májusban megjelenő új album címadó dalával. (el balage)




The Pains Of Being Pure At Heart – My Terrible Friend
Ha tavasz, akkor kizárólag twee pop, semmi más. (ma-ugly)




Say Hi – Trees Are A Swayin'
Erősebb kutya baszik. A szerelemben is. :( (ma-ugly)




Sean McCann – Star Charge
Zúgjatok! Búgjatok! Kúrjatok! Szezonja van. (ma-ugly)




Smith Westerns - Weekend
Ennél a dalnál kevés klasszabb ráhangolódás van a csodás tavaszi hétvégékre, amik baráti futballal és önfeledt mulatságokkal telnek. Ezeket és a garázsgitárokat remélem sosem fogom kinőni! (gasztro)




Iron and Wine - Walking Far From Home
Egyszerűen odavagyok az ilyen vokál harmóniákért. Napfényes sétákon Samuel Beam és a sunbeam a legjobb útitárs. (gasztro)




Coconut Records - Wires
Valahogy tavaly és idén is úgy alakult, hogy kókusz lemezzel indítottam a tavaszt. Nánánánánáná. (gasztro)




The Cure - Doing The Unstuck
A tavaszi zsongást szinte nem is lehetne ennél energikusabb, anarchistább dallal kezdeni. (norB)




Jacques Dutronc - Et moi, et moi ,et moi
Ahogy Robi bácsinak, úgy Jakab bácsinak is nyoma lesz az idei attitűdömben (ezt főleg a lányoknak mondom). (norB)




Oregon Bike Trail - Swimsuit
...és lassan a fecske úszonadrágok is előkerülhetnek. (norB)




GM49 - A telken
Számomra a tavasz igazi megtestesítője ez a dal: "szólít a vetemény", "vonz, mint egy mágnes az a néhány négyszögöl" - egyszerűen nincs még egy szerzemény, mely ennyire kiválóan adná vissza a hétvégi kerti munkák kissé verejtékgőzös, ám végezetül mindig felhőtlen boldogsággal járó hangulatát, hiszen a "házhoz kert való". (colbas)




Elli et Jacno - Main Dans La Main
Nem volt még egy dal, amit ennyiszer meghallgattam volna az utóbbi fél évben; ám ha valamikor, akkor most itt van a szezonja. Ugyanis ahogy a szám címe elárulja - "Kéz a kézben" - a téma nem más, mint két tizenéves gondtalan szerelme - tavasszal ez is gyakrabban előfordul! (colbas)





Elastic Summer - Super Powers
Micsoda fülbemászó dallamok! Indie-pop! Frissesség! 2011 tavasz! (colbas)




Metronomy - The Look
Remélem hisztérikusabb tavaszunk lesz mint a tavalyi, és hisztisebb bandát nem ismerek a Metronomynál. (boktm)




Architecture In Helsinki - Escapee
Azt mondták a nyár slágere lesz (legyen!), de a tavaszi lendületnek ad inkább egy nagy löketet. (boktm)




Barkóczi Noémi - Hey Sir
Egy szál gitár + egy szál lány = tavaszi hangulat.
Szerintem bizonyitva! (boktm)

Egyedül a twee-pop ellen # Cola Jet Set - Guitarras y Tambores

Olvasók!

Az elmúlt héten ránk köszöntött a tavasz, ennek remélem mindenki örül, végre belebújhattok az izompólóba, és titokzokniban járhatjátok a várost! Már csak valami jó zenét kellene ehhez találni, nemde?

Az igazán naprakész zenebarátok ilyenkor már biztos júniusi lemezeket hallgatnak, ám náluk helyzetüknél fogva előfordul, hogy ebben a verőfényes napsütésben is amatőr gitárzajt és dobpuffogást kénytelenek fülükre ereszteni. A közepesen naprakész zenebarátok is megpróbálják végigjárni ezt az utat, azonban egy idő után rájönnek, egyszerűen nincs más választásuk tavasszal, csak a twee pop.

Az idei szezon befutója nálam tehát a spanyol Cola Jet Set zenekar, akik 2005 után adtak ki idén újra nagylemezt, Guitarras y Tambores címmel. Most leszögezném, a szövegek tartalmáról csak elképzeléseim vannak, egyedül az album címét volt szorgalmam lefordítani (lásd, Gitárok és dobok, gondolom nem volt nehéz).

A banda a napfényes Barcelonából érkezett, három aranyos lány, egy korosabbnak kinéző férfi (aki a frontembernek számító aranyos lány férje is egyben, milyen cukik, igaz?), és egy, az angol gitárzenei hagyományokat külsőségekben kiválóan adoptáló dobos fiú alkotja. A szálakat hátulról pedig az az Elefant Records mozgatja, aki többek közt a Camera Obscura, a Television Personalities és a The School lemezeiért is felel, és amely által futtatott zenekarok iránt a jövőben kiemelt figyelmet fogok fordítani.

És mit hallhatunk hát az albumon? Gondtalan, álmodozós számokat, többnyire a három perces határon belül. A twee kultúra bővebb ismertetésétől most eltekintenék, megtették már ezt mások helyettem, mégpedig igényesen. A Cola Jet Set sem szenved hiányt cuki csíkos és pöttyös pólókból, szoknyákból, az egész produkcióból árad a napsütés és a fiatalság, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Csakhogy ellenben az általam eddig ismert hasonló zenekarokkal, ők nem svédek vagy skótok, walesiek vagy angolok, hanem Spanyolország képviselői, ami számomra mindenképp újdonság volt. És hiába volt a tavalyi nyaram meghatározó élménye ez a svéd indiepop-válogatás, amelyet egy, a közepesnél mindenképp aktívabb lengyel zenebarát blogján találtam, a Cola Jet Set bebizonyította, hogy ezt a zenét a spanyol ének még aranyosabbá teszi - milyen kár, hogy semmit nem értek belőle.

És hogy még egy kis finom párhuzamot vonjunk a múlt és barcelonai kedvencünk közt: bár néhány éve csak felületesen mártottam magam bele a spanyol Movida színtér utáni kutakodásba (többek közt persze megtalálva ezt a számot, amely nálam azóta is benne van a világon valaha született három legjobb dal közt), nem nehéz összefüggést találni a nyolcvanas évekbeli spanyol újhullámos zenekarok és a Cola Jet Set között, elég például megemlítenem a Los Modelos-t, és a Noche De Lluvia Madrid című szerzeményt.

A Guitarras y Tambores album legfőbb erőssége a tavaszi hallgatásnál, hogy nyomokban sem tartalmaz melankóliát és ontja magából a jókedvet. Az ős-twee hagyományokkal ellentétben itt nem találunk még minimális zajt sem, maradtak a finomra polírozott csilingelő gitárok, a táncolható dallamok és az elmaradhatatlan, kedves női énekhang. A dalok közül kiemelkedik a címadó Guitarras y tambores, az első klipdalként futtatott (és a 2008-as Euroviziós Fesztivál előselejtezőjében elbukó) El sueno mi de vida, valamint a Chocolate y té. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a Nadie nos va a poder parar című dal akkordjai kéretlenül is Jens Lekman Friday Night At The Drive-In Bingo-ját juttatják eszünkbe. Amelyre persze beindul a közönség Popméter bulin, haha!

Egy szó mint száz, a twee pop számomra továbbra is egy óriási barlang, amelyből egyelőre nem hogy kitalálni nem tudok, csak egyre mélyebbre kerülök benne, de talán jobb ez így mindenkinek. Nálam az idei Tavaszi Lemez címet a Cola Jet Set nyerte, ez a cím pedig jó esélyekkel kecsegtet a barcelonaiaknak egy 2009-es Top 10-es listás szerepléshez is.