7 perces kirándulás egy indusztriális világba # Destroy The Plastic Chairs! : Uborkaszezon

Az egri szobazene nagykövetének is tekinthető Destroy The Plastic Chairs! immáron ötödik lemezét tette közzé a tegnapi nap folyamán. A sokat sejtetően Uborkaszezonra keresztelt hanganyag a DTPC! első magyar címet viselő megjelenése.
A mindössze 7 perces album egyfajta konceptlemeznek is tekinthető, hiszen a dalcímek összeolvasásakor (Manufaktúra, Éhbér, Üzemi baleset) egy vérbeli proletár tragikus élettörténete rajzolódik ki. A zenekar tagjai szerint ennek az albumnak az a koncepciója, hogy igazából nem volt előre meghatározott elgondolás a számok felvétele előtt és közben egyet kivéve: élvezzék ki maximálisan a ritkán adódó, közös próba lehetőségeit.
 

A lemez erősen improvizatív, persze a szó legkevésbé sem jazzes értelmében. Az egy perc körüli, főként szintetizor-szőnyeg alá söpört dalokra így könnyedén ráaggatható a neo-avantgárd vagy a dadaista jelző is. Az experimentálást láthatóan kedvelő zenekar még magához képest is egy igen zajosan zakatoló, csörömpölő, kattogó, rendkívül ösztönös hanganyaggal rukkolt elő, mely egy olyan világba kalauzol el bennünket, ahol fizikailag is tapintható a feszültség, a kemény munkával, anyagi problémákkal zsúfolt napok frusztrációja és agysejtromboló idegessége egyaránt ott izzik a septiben összehegesztett "dalok" olvasztótégelyében.

 Az Uborkaszezon című lemez az összes DTPC!-felvételhez hasonlóan most is ingyenesen letölthető innen vagy a csapat bandcamp oldaláról.
A zenekarral kapcsolatos egyéb információt itt találhattok: https://www.facebook.com/dtpcband

Feltámadunk!

Mára virradóra végleg bezárta kapuit az egri underground élet egyik – s jóidőre talán utolsó – bástyája, a Jaffa klub. Az egyre inkább ellehetetlenített helyzetű szórakozóhely így kereken egy évig szolgálhatta a város földalatti kultúráját. A fölösleges sirámok helyett mi inkább ennek a csodás esztendőnek állítanánk emléket ezzel a reményeink szerint reprezentatív videóválogatással, melyben a Jaffába szervezett koncertjeink halványuló emlékét szeretnénk – időben visszafelé haladva – feleleveníteni. Idézzük hát fel együtt a múltat, és tegyünk közösen a jövőért!

Random Characters feat. Destroy Gasztro – Ocean of Distance

Sad Kolibries – The Mountaineer

Hó Márton és a Jégkorszak – Szandra

Népi Papa és a Haverok - A japán és a kínai

Halál Judit – Tükrök + Rendőrállam

Kanagawa – Pavilion Sisters

X-Menz Idiotronic – Omen (The Prodigy)

A fentieken kívül ne feledkezzünk meg a Hammer of Gods és a Hangmás frenetikus koncertjéről sem, amelyekről sajnálatos módon nem készült felvétel, noha az év legkompromisszummentesebb bulija volt. Továbbá mindenképp elevenítsük fel a hajnalba nyúló dj-szetteket, az állandó hangerőparát, a Part Café üldögélős estjeit, a hatóságok oly gyakori cseszegtetését, tehát nagyjából mindazt, amivel egy szubkulturális közösségi térnek meg kell küzdenie. Ha pedig valakinek még ez sem lenne elég, akkor vegye elő Barkóczi Noémi háromszámos koncertfelvételét, a Jaffa Live című minilemezt, és azzal alapozza meg a hangulatát!

A magunk részéről megannyi hálával tartozunk, szóval köszönjük szépen, Jaffa, s nyugodj békében!

Nyár és ősz a Pásztorvölgyben # Destroy The Plastic Chairs! – Road to Shepherd's Valley

Idén már a harmadik EP-jét adja ki a magyar hálószobaszcénához és az egri indie színtérhez megannyi szállal kapcsolódó Destroy The Plastic Chairs! A legfrissebb anyag címét a próbák és felvételek helyszínéül szolgáló kertvárosi környezet, Eger-Felnémet ihlette. A trió a dalokat egész pontosan a Maugliék garázsában kialakított galériában rögzítette.
A borítót a szintifenomén Mesti kedvese, a rémisztő vezetéknevű Gschwendtner Zsófia készítette.
Az alábbiakban a négy új szerzeményről és a lemezkészítéssel kapcsolatos élményeikről maguk a DTPC! tagjai mesélnek.

"Rengeteg klassz emlék fűződik a Road to Sheperd's Valley-hez. Maga a zenélés, a galéria Mauglyék garázsában, ahol a dalokat felvettük, a nyár, de leginkább a banda tagjait összekötő barátság az, amiért érdemes volt csinálni."

(Mesti)

"Remek időtöltés volt a Sheperd's Valley rögzítése. Különösen, hogy a saját otthonomban élvezhettem a barátaim társaságát. Anyukám türelme, egy piros bevásárlókosárnyi 'hangszer', pihentető cigizések a teraszon és a legtöbbször frissen nyírt fűben, paradicsomtócsa a rövidnadrágom hátulján, sörfoltok a szőnyegen és a kanapén, rendszerváltás előtti Ibusz-plakátok Csehszlovákiáról és Szovjetunióról, a kanapé színes barázdái – nagyjából ezek hagytak mély nyomot bennem."
(Maugli)

"Maugliék garázsa a Pásztorvölgyben tökéletes próbahely lett. A 11-es buszon szállított sörök, a finom vacsorák és az önfeledt ökörködések otthonává vált. A próbák után/közben sokszor kosaraztunk fonalgombolyagokkal,többször is megcsodálhattuk Hapek Tony Hawk-os játékokból ellesett gördeszkatudását és az egyfajta padlásként szolgáló galériájában mindig lehetett valami király kincset találni. [...] Igazi áldás, hogy két ilyen kivételes emberrel vagyok egy zenekarban."
(Gasztro)


1. Heartbreaking News:

"Ez az első olyan dalunk, amibe bevetettük a melodikát is és egyből éreztük, hogy 'megemeli' a számot. Amikor az első perc környékén beindult a dallam, akkor már mindhárman tudtuk, hogy ez egy sikeres próba lesz."
(Gasztro)

"Erről például az jut az eszembe, ahogy az Érsekkert szélén állva Gasztro a telefonján felvett jegyzetét mutatja nekem, meg az is, amit aztán a zenélés közben éreztünk. Izzadtunk ám rendesen!"
(Mesti)

"Azon a próbán, amikor a Heartbreaking News-t rögzítettük, teljesen kisebesedett a tenyerem, helyenként már foszlott róla a bőr, meg minden. A végén már csak portörlőronggyal voltam képes megfogni a hangszerem. Több órán keresztül ugyanezt a dal gyűrtük. Egyébként baromi idegesítően indul, de tényleg."
(Maugli)


2. Flows:

"Ezt a dalt a frenetikus Bikavér ünnepes bulit követő reggel vettem fel, miután Söcsöt feltettem a buszra. A bakelitet idéző sercegést a digitális fényképezőgépem rossz mikrofonja okozza."
(Gasztro)

"Szerintem a Gasztro számról-számra egyre jobb énekes-dalszerzővé válik. Ékes példája ennek a Flows, amelyben például maximálisan kibontakozik mint MŰVÉSZ, értitek. Mondjuk azt a filmet a makulátlan elméről meg a ragyogásról rohadtul utálom."
(Maugli)


3. Cross of Blue Eyes:
"Ebben csak ketten játszunk Mauglival, mert Mesti épp Londonban téblábolt. Nem volt semmi szövegem a gitárdallamra, meg is kérdeztem Hapekot, hogy nem írna-e valamit, mi jár a fejében most? Azt mondta, hogy HALÁL! Aztán leült és 3 perc alatt megírta ezt a gyönyörű szöveget."
(Gasztro)

"Nem tudom, mi van velem, de én tényleg nagyon sokat gondolok az elmúlásra. Nemcsak a halálra, hanem úgy általában mindennek a végére. Emlékszem, a próba után Gasztro lelkendezve mesélte az anyukámnak a konyhánkban, hogy a kisfia milyen szépséges dalszöveget írt. Angolul. Első csalódás. A Halálról. Második csalódás. Hát, nem lennék az anyukám... Ja, és baszki, ez megjelent a Recorder-kazin is, szóval eléggé büntet!"
(Maugli)

4. Magnetic Girl:
"Amikor ez a szám született, rengeteg Magnetic Fields-et hallgattam és sokszor azt kívántam, hogy bárcsak olyan csodálatos dalokat tudnék írni, mint Stephin Merritt. Ez a szöveg kiindulópontja. Mesti védjegyszerű szintijátéka és Maugli hurkapálcikás kacatpop dobolása mindig emlékeztet arra, hogy a 'Destroy The Plastic Chairs!' legénységéhez tartozni legalább olyan örömteli dolog, mintha a Magnetic Fields tagja lennék!"
(Gasztro)

"Emlékszem, első hallásra nem rajongtam a dal vázlatáért, ezzel szemben a felvétel során folyton ujjongtam, hogy vegyük fel még egyszer, hisz' annyira király ezt játszani!"
(Mesti)


A "Road to Shepherd's Valley" az összes DTPC!-felvételhez hasonlóan természetesen most is ingyen letölthető innen vagy a csapat Bandcamp-oldaláról.

Illness, Sabot, Depakine Chrono # Kis Zsinagóga, 2011. 06. 06.

Hétfőn este három külföldi zenekar is fellépett az egri Kis Zsinagógában. A rendezvény érdekessége az volt, hogy mindhárom csapat nagyon hasonló elven működik: duó felállásban, dobbal és gitárral játszanak nyers és kraftos rockzenét, nagyon hangosan. Az ének pedig nagy ívben le van szarva. A zenészeknek egyrészt lehetősége sem lenne, hogy még ezzel is vacakoljanak, másrészt annyira virtuóz és izgalmas, amit csinálnak, hogy – bár elsőre talán kissé szokatlan – a dallamokat megismerve nem is hiányzik belőle a vokalitás. Zenei dialógusok három felvonásban: Depakine Chrono, Sabot és Illness.

Mikor a koncert helyszínére, a zsinagóga emeletére érek, a cseh Depakine Chrono már javában zajol. A dobos rendkívül erőteljes (értsd. kikúrt durva) teljesítménye mellett a gitáros játéka már szimplán csak tisztességesnek hat. A koncertet – BokTM mellett – az Illnes tagjai is rögzítették, és nem sokkal azután, hogy a terembe léptem, Emilio már nagyon kedvesen integetett is felém a kamerája mögül.

Az Államok után Csehországban tanyát verő Sabot az épület másik helyszínén, egy lépcsőházi előszobában lépett fel. Az aprócska teremben csak a legelszántabbak nézték végig a műsorukat. A Sabot érdekessége, hogy a dob mellé nem gitár, hanem basszusgitár társul, amelyet Christopher Rankin szólaltat meg. Chris simán elférne akár a Nomeansno-ban is, de ami még ennél is jópofább, hogy a szemüvegét fekete szigszalaggal rögzíti a füle mögötti bőrfelületre. A Sabot zenéje egyszerre agyas és játékos. Hilary Binder dobosról jóformán csak a felsője alól felsejlő mellbimbói árulják el, hogy nő; na és persze, a lábai sem olyan szőrösek, mint egy férfié. A számok között szívesen mesél régi egri élményeiről, a független kultúráról, művészetekről és zenéről, szóval úgy magáról az egész indie-mentalitásról, meg ezek anyagi támogatásáról.

Az angol Illnessről a márciusi koncertjük kapcsán már nagyjából mindent elmondtunk. Az előttük fellépő bandák koncertjének végighallgatása miatt már ők is fáradtabbak voltak kicsivel, mint a legutóbbi egri fellépésükön. Ugyan ezúttal nem tették tönkre a lábdobot, mégis szuper műsort pattintottak össze. Az este három fellépője közül az Illness zenéje volt a legspontánabb és a legkönnyebben emészthetőbb, szóval kifejezetten passzolt is a végére.

Az est zárásakor Hilary a Sabotból udvariasan megkért mindenkit, hogy ha tehetik, támogassák a három csapatot vagy egy sör árával vagy valamilyen hanganyag vásárlásával. A rendezvény legkomikusabb – és egyben legelkeserítőbb – pillanatai következtek ekkor: a megjelentek egymásra ostobán nézve adogatták tovább az útnak indult, még mindig üres fémtálcát, a valamivel gyorsabban kapcsolók pedig kétségbe esve igyekeztek minél hamarabb eliszkolni a helyszínről.

Mikor a pénztárcámat elpakolva, az utolsók egyikeként, leharcolt aggyal és már-már vérző füllel tántorogtam ki a teremből, valaki megpaskolta a hátamat. Természetesen a mosolygós Emilio volt az. Szívélyesen üdvözölt, hogy csacsogjunk egy kicsit. Szegény már csak a legkukább énemmel és a legdöcögősebb angoltudásommal szembesülhetett, de még ennek ellenére is megajándékozott egy hét inches lemezzel – a Fat Bicth zenekarral közösen kiadott splitjükkel. Méghozzá mindezt csak azért, mert tökre kedveli a DTPC!-t. Na, ezek aztán végtelenül kedves srácok! Nem is nagyon búcsúzkodtunk, hamarosan úgyis találkozunk.

ALERT! Cicás kontent! # Destroy The Plastic Chairs! – Cat’s Life

Az év elején jelent meg a Destroy The Plastic Chairs! bemutatkozó EP-je, aminek örömére akkor össze is hoztunk egy minikoncertet és egy bulit. Alig fél év eltelte után ma végre megérkezett a folytatás is, Cat's Life címmel. A csapat mentalitása mit sem változott, továbbra is őszinte esetlenséggel, öniróniával és DIY-szellemiséggel közelíti meg az azóta már intézményesült magyar hálószobapopot. Az egyetlen különbség a debütáláshoz képest, hogy a DTPC! kinőtte az instrumentális világát, és már angol nyelvű ének is hallható a dalokban. A hanganyag természetesen szabadon meghallgatható és birtokolható is. A dalszövegeket pedig a zenekar Bandcamp-oldalán olvashatjátok.

A Weather Report of a Heart részeges, düledező felvezetése után a Sad Kolibries egyik felével, ModesTomival közösen készített Metróslány hallható, amellyel valószínűleg megteremtettük a girlgaze műfaját. Az A Bowl of Micro-Phone Calls szomorkás, külvárosi folkját a címével vicceskedő Oast (a coast without a Sea) követi, amelyben énekesünk, Gasztro a magyar J Mascis, Random Characters Gyuri elektromos gitárján rokkol egyet. A címadó szám pedig a morcosan dörmögő gitárral, az alattomos szintetizátorral és a fémesen csattogó söröshordóval maga a megtestesült poszt-plasztik punk. A bónuszfelvételnek szánt záródal egyik korai kedvencünk, a The Good, The Bad & The Queen 80's Life című számának puritán újraértelmezése, még abból az időből, amikor hatan zenéltünk együtt.

A borító megvalósításáért hatalmas nagy köszönet Moroncsik Ádámnak.

Rajongani pedig továbbra is lehetséges.

Üdvök és ölelések mindenkinek,
Gasztro, Mesti és maUgly

"You are the word, the word is Destroy!" - A Destroy The Plastic Chairs! első fellépése elé

A történet négy és fél éve kezdődött egy napfényes nyári délutánon, az aranyszívű fenegyerek, MC Cobramone által szervezett, azóta már legendássá vált Sarud Fesztiválon. Ez a mulatság arról is nevezetes, hogy az alkoholmámorban úszó ifjak a kerti eszközökkel való dobolás hevében ripityára törtek négy darab műanyag széket. A közös zajkeltés és destruktív mókázás annyira megihlette a zenebuzzancs fiúkat, hogy el is nevezték ezt a jelenséget, így született meg a Destroy The Plastic Chairs!
Első két évében a banda csak mítosz szintjén létezett, a tagok próbálás helyett a zenekarban betöltendő szerepek leosztásával foglalatoskodtak. 2008 nyarán azonban beindult a tényleges zenélés, melynek becses gyümölcse az idén januárban napvilágot látott 6 számos self-titled EP.
Ezt az örömteli eseményt szeretné most megünnepelni a minden szinten DIY-szellemiséget képviselő DTPC! egy minikoncerttel. A barkácspop szobazenekar tehát kinyitja az ajtót és elhagyja egy időre a biztonságot nyújtó lakást, hogy otthonossá varázsolja, belakja dalaival a színpadok világát is. Aki csak egyszer is dobolt az életében asztalon, fazekon, vödrön, kannán, lavóron, bármin, annak ott a helye!

Időpont: 2011. február 5. (szombat) 22:00
Helyszín: Egál klub
Belépés: 22 óráig lányoknak ingyenes, utána kb. 500 HUF

Fácse-esemény itt.

A minifellépés előtt és után a Popméter gárdája a DTPC! legénységével karöltve pörgeti majd a lemezeket, a jól megszokott őrületes hangulat tehát garantált!

Destroy The Plastic Chairs!

Végre elkészült a Popméterhez megannyi szállal kapcsolódó Destroy The Plastic Chairs! barkácspopzenekar első hivatalos kiadványa! A csapat nevét viselő EP hat számot tartalmaz az utóbbi időkből. A dalok instrumentálisak, és szigorúan lo-fi módon rögzítettük őket. A felvételeken hallhattok dobozgitárt, cuki xilofont, szintiket, zongorát, djembét, csörgőket, szemeteskosarat, virágkaspót, sakktáblát, lavórt, kartondobozt, pénzérméket, legóűrhajót, és az isten tudja csak, még mi mindent.

A Destroy The Plastic Chairs! EP-t meghallgathatjátok itt, és ingyen letölthetitek a zenekar Bandcamp-oldaláról.

Bár a DTPC! jelenleg csak trió felállásban működik, a számokban többen is közreműködtek.
A felvételeken szereplők teljes névsora:
Kurta Szilvia, Szerencsi Dániel, Szelényi Viktor, Pálóczy Dávid, Ködöböcz Gábor, Kovács M. Dávid

A csapatért rajongani itt tudtok.

A legkúlabb szülinapi ajándék # MC Cobramone - I love Popmeter

MC Cobramone nem csupán a régió első számú Ganxsta 'Döglégy' Zoltán rajongója, és jóval több, mint a Popméter közeli barátja. Az ő személyében testesül meg minden, amit nagybetűs Jófejségnek szokás nevezni. Az egri éjszakai élet csupa szív fenegyereke, a vidámság nagykövete, az önfeledt szórakozás feltétlen híve, klubestjeink egyik állandó díszvendége, aki jelenlétével számos rendezvényünket megtisztelte már. Mi több, ő a Popméterhez ezer szállal kötődő Destroy The Plastic Chairs! barkácspop-zenekar (baszod anyád, Sad Kolibries!) zenei képzettséggel nem rendelkező multiinstrumentalistája is! Lénye megkerülhetetlen a posványos egri mindennapokban. Unikális egyénisége nemcsak mindenkori társaságának kedvez, hanem üdítően hat a város vérszegény kulturális életére is. Ahol ő van, oda egész biztosan menőség és derűlátás költözik.

Legnagyobb bánatunkra e Remek Férfi egyetemi elfoglaltságai miatt nem tudott megjelenni a süteményszagú, sörben és pálinkában úszó születésnapi zsúrunkon. Ám mivel szíve vajból van, és kenyérre lehet kenni, megajándékozott bennünket egy egyszerre humoros és mélyenszántó felvétellel.

MC Cobramone - I love Popmeter


Köszönjük, Haver! Hiányod égető volt.