Monóban is jól szól - Csató József szólólemeze

Csató Józsefet festőművészként és az Egerben többször látott, barkács-beat-popot játszó Bioberber zenekar frontembereként is ismerhetjük. A roppant szimpatikus és kreatív énekes-dalszerző ezúttal szólólemezzel jelentkezett.

Az albumot nyitó, Darth Vaderre hajazó monológgal átszőtt instrumentális intró (Bevezet) már rögtön az elején tudatosítja bennünk, hogy ez a Bioberber opuszokhoz képest egy experimentálóbb és eklektikusabb anyag. A lemez második dala (Egyszerű) a tavalyi Architecture in Helsinki album (Moment Bends) világát idézi és címéhez méltóan megmutatja, hogy egy jó popdal mennyire pofonegyszerűdolog. A prüntyögős, táncos szintialapot játékos xilofon csilingelés és andalító gitártémák színezik; a szövegvilág pedig a művész-életforma veszélyeire hívja fel a figyelmet végtelen bájossággal.

És itt meg is érkeztünk a legzseniálisabb pillanatokhoz. A Nap+por című szám egy igazi folk gyöngyszem. Most hosszasan sorolhatnám, hogy mely általunk szeretett híres erdei, szakállas bandák (Iron and Wine, Akron Family, stb.) dallamaira emlékeztet, de tényleg teljesen fölösleges, mert ez a dal 2 perc 57 másodpercnyi tömény szeretet. Tiszta, őszinte és érzékeny. A szöveg tökéletesen simul bele ebbe a harmóniába és ügyesen elkerüli, hogy átlépje a giccsesség határát. Ez a szívet melengető ballada nálam az idei év legjobb magyar nyelvű szerzeményei között van.
A kiadvány csúcspontját követő Könny (találó cím, mert a Nap+por hallgatása közben tényleg el lehet morzsolni párat) új irányba viszi az albumot: hangsúlyosobbá válik a kísérletező elektronika, ám ez korántsem jár színvonalcsökkenéssel. Az instrumentális dal hangulata és hangszeres megoldásai (melodikára emlékeztető hangok, robotikus gépzörejek) a Blur 13 című korongját (azon belül is a Caramelt, az 1992-t, a Battle-t és a Mellow Song-ot) juttatták eszembe, ami igencsak jót jelent, mivel ez a kedvenc anyagom a Damon Albarn vezette bandától.
A lemez közepe (Panda, Alfabéta) mutatja talán a legtöbb rokonságot Csató Józsi anyazenekarával a Bioberberrel, mind a szövegvilág (az állatok roppant fontos ihlettforásai a dalszerző és festőművész munkáinak) mind a magyar alternatív zenei hagyományokat követő gitártémák és refrének.




Fontos tulajdonsága a Monober szerzeményeknek, hogy nem jellemző rájuk a hazai alternatív szcénában tapasztalható betegség (lásd kispál-hatások vagy lazák és menők vagyunk "Bermudában", esetleg a "megmondom a frankót, mert ismerem az utcát" stílus), így a dalszövegek képesek sajátosak, egyediek maradni, olyan "csatójózsisak". A dalok tobzódnak a más szerzők soraival összetéveszthetetlen szóképektől, amik olykor esetlenek, ám mindvégig kedvesek és rokonszenvesek.

A Te+én éterien andalító gitárhullámai egy komorabb, merengőbb világba kalauzolják el a kedves hallgatót, amiből a Gyere velem bluesköntösbe bújtatott, táncparkettre csábító, vokóderszerű énekkel és dobgéppel felturbózott mozgalmassága lendít ki. A dal primitívnak ható refrénje valószínűleg a hasonló sémákra épülő diszkókimnuszok felé kacsint oda pajkosan és ironikusan. Festőember révén nem csoda, hogy keretes szerkezetű albumot adott ki a mezőkövesdi születésű énekes-dalszerző, így a szintén instrumentális Kivezet zárja le ezt az izgalmas lemezt.

A Monober első kiadványa ékes példája annak, hogy igenis vannak figyelemre érdemes, mindenféle pózoktól és belterjes hájpolásoktól mentes, gyönyörű poplemezek itthon is. Csató Józsi dalai újfent bebizonyították, hogy a kevesebb néha több, és a szeretet fontosabb eleme az alkotásnak, mint a cool lista, a jól kitalált design vagy az éppen aktuális divathullám.

(A lemez tetszőleges összegért (akár ingyen is) letölthető a Monober bandcamp oldaláról.) 

7 perces kirándulás egy indusztriális világba # Destroy The Plastic Chairs! : Uborkaszezon

Az egri szobazene nagykövetének is tekinthető Destroy The Plastic Chairs! immáron ötödik lemezét tette közzé a tegnapi nap folyamán. A sokat sejtetően Uborkaszezonra keresztelt hanganyag a DTPC! első magyar címet viselő megjelenése.
A mindössze 7 perces album egyfajta konceptlemeznek is tekinthető, hiszen a dalcímek összeolvasásakor (Manufaktúra, Éhbér, Üzemi baleset) egy vérbeli proletár tragikus élettörténete rajzolódik ki. A zenekar tagjai szerint ennek az albumnak az a koncepciója, hogy igazából nem volt előre meghatározott elgondolás a számok felvétele előtt és közben egyet kivéve: élvezzék ki maximálisan a ritkán adódó, közös próba lehetőségeit.
 

A lemez erősen improvizatív, persze a szó legkevésbé sem jazzes értelmében. Az egy perc körüli, főként szintetizor-szőnyeg alá söpört dalokra így könnyedén ráaggatható a neo-avantgárd vagy a dadaista jelző is. Az experimentálást láthatóan kedvelő zenekar még magához képest is egy igen zajosan zakatoló, csörömpölő, kattogó, rendkívül ösztönös hanganyaggal rukkolt elő, mely egy olyan világba kalauzol el bennünket, ahol fizikailag is tapintható a feszültség, a kemény munkával, anyagi problémákkal zsúfolt napok frusztrációja és agysejtromboló idegessége egyaránt ott izzik a septiben összehegesztett "dalok" olvasztótégelyében.

 Az Uborkaszezon című lemez az összes DTPC!-felvételhez hasonlóan most is ingyenesen letölthető innen vagy a csapat bandcamp oldaláról.
A zenekarral kapcsolatos egyéb információt itt találhattok: https://www.facebook.com/dtpcband

Popméter Seasons vol. 4. - Téli válogatás

Bármilyen nehezen is indult, február első hétvégéjére végre könyörtelenül beköszöntött a fagyos tél és a vele járó zimankós időjárás. Tudjuk jól, hogy ez sokatokat igencsak megviseli, ezért ennek fényében készítettük el a tavaly áprilisban megkezdett évszakprojektünk záródarabját, vagyis a Popméter gondos munkával összeállított téli válogatását. A gyöngélkedőknek és az egészségtől kicsattanóknak egyaránt melegen ajánljuk a paplan alá és a szezonális problémák mellé egy csésze forró tea társaságában. Alacsony fűtési költségeket és jó egészséget kívánunk mindenkinek!

Popméter Seasons vol. 4. - Téli válogatás (2012) by Popméter on Mixcloud

Foxes in Fiction – Snow Angels
Tényleg nem szeretném fölöslegesen tépni a szám. A címében igazából minden benne van. Idióta fasz vagy, ha nem hallgatod meg! (maUgly)




Low - Words
Srácok-lányok, geci hidegek vannak mostanság. Úgyhogy zárkózzatok csak be jól, tekerjétek fel a fűtést maxra, indítsátok el ezt a számot, és szakadjon meg a szívetek! A téli depitől nem fognak megmenteni ezek a dallamok sem. Élvezzétek hát! (el balage)




The KLF - No More Tears
Ezt a dalt főleg decemberi hajnalokon hallgattam. Mondhatnám, hogy káprázatos volt megpillantani a napfényt egy korai téli órában, az ébren töltött éjszaka után, de a koszos időjárás ezt nem tette lehetővé. A KLF azonban így is tökéletesen megragadta ezt a pillanatot, élvezzétek ti is - a háromperces popdalok rajongói meg léptessenek nyugodtan. (colbas)




Broadcast - Minus One
Ez aztán a hamisítatlanul fagyos zene! Éteri hangzásvilágát leginkább egy süvítő hóvihar közepén álló tanyán élvezhetjük, de sípályagondnokok is előszeretettel hallgathatják. (colbas)


Telefon Tel Aviv - Immolate Yourself
Ugye, hogy bárkivel előfordulhat, hogy a hóvihar elől menekülve egy olyan menedékbe sikerül tévednie, ahol csak jegesmedvék vannak? Ez egyértelmű. Ráadásul könnyen meg is fázhatunk, és ha ez nem lenne elég, még el is eshetünk (jaj). Szóval a tél egy igazán veszélyes évszak. Ezért alszik csomó király állat téli álmot. (norB)




Möbel - Winter
Jó, tudom, attól még nem lesz egy dal téli, hogy ez a címe, de valamiért nagyon a fülembe/lejátszómba ragadt ez a szám az elmúlt hónapokban. (boktm)



Caribou - Bowls
Az ünnepek mögöttünk, de a csilingelés mindig jól esik. Mintha sok-sok jégcsappal vernék azokat az ütemeket. (boktm)




The Field - Over The Ice
Egyik kedvenc party himnuszom, amit még egyetlen partyban sem hallottam. Kár! Pedig ebben aztán csurig van a 90-es évek elejének Rave-hangulata, -hangzásvilága, amit személy szerint marhára imádok, és nosztalgiával gondolok vissza arra az időszakra. Helyét a válogatásban részben a szám címe teszi indokolttá, de főleg a háttérben megbújó melankólia. Valószínűleg energikussága miatt, hallgatásakor általában egy nagy hóvihart vizionálok, amitől alig lát az ember, épp csak tompa fényeket. (De most komolyan!) Amúgy a fanvideó is passzos. (el balage)




The Dodos - Winter
A tél az egyetlen olyan évszak, ami kétszer is beköszönt egy naptári éven belül. A decemberi fagyoskodást megelőzi a január-februárban tartó időszak. Ezt a dalt tavaly februárban hallgattam rongyosra, a fagyos éjjeleken hazafelé bandukolva sokszor volt szívmelengető társam ez a szerzemény. (gasztro)




Sufjan Stevens - Futile Devices
A fogvacogtató hidegről egy meleg, fűtött helyre betérni, bebújni a takaró alá, netán még egy csésze teát vagy forraltbort meginni igencsak megnyugtató, "cosy" érzés. Körülbelül olyan békét adó dolog, mint újra egy olyan helyen aludni, ahol korábban már szívesen láttak egy-egy éjszakára. Kellemesen ismerős hangulat fogja el az embert. Erről a dalról valahogy mindig ez jut az eszembe. (gasztro)




Richard & Linda Thompson - A Heart Needs A Home
Szinte lehetetlen igazán jó popzenei válogatást elkészíteni úgy, hogy ne kerülne bele legalább egy dalszerző házaspár szerzeménye (pl. ebben a listában még ott a Low, vagy a múltkoriban Serge Gainsbourg és Jane Birkin párosa). Szóval megnyugodhattok, ismét egy kúl válogatással van dolgotok. Abba most nem mennék bele, hogy Richard és asszonya, Linda miért ontották magukból annak idején zsínórban a szomorú dalokat, azért tételezzük fel, hogy a házastársi viszony csupa öröm és boldogság. Csalogassuk kedvesünket az ágyba, ígérjünk neki fűt-fát (persze ilyenkor főleg fát, ugyebár), majd érintsük össze szívünket ezzel a dallal. Jót fog tenni. (el balage)




I Was A King – Snow Song
A Red Hot Chili Peppers nagysikerű opusza, a Snow (Hey Oh) azért eléggé magas labda lehetett volna ehhez a válogatáshoz, de csicska azért nem vagyok, úgyhogy NO PROBLEMO! (maUgly)

I Was A King – Snow Song


Deerhunter - Little Kids
Tavaly januárban teljesen elvarázsolódtam Debrecenben, amikor a buszra várva hatalmas pelyhekben kezdett el hullni a hó erre a dalra. Az andalítóan kergetőző hókristályok teljes összhangban voltak a hangokkal, még a ködben átszűrődő piros lámpák fényei is a szám ritmusára villództak. Ámulattal álltam, mint kisgyermek a karácsonyfa előtt. Ez a 4 perc 22 másodperc tökéletes volt. (gasztro)




Crystal Stilts - Frost Inside The Asylum
Tudom ám, hogy milyen a tél! És a hó! Utóbbi kétségtelenül csodálatos pelyhekben hull a kristálytiszta patakok áztatta, farkasok és szánhúzó kutyák által bejárt tűlevelű erdő egyetlen, mosómedvesapkás, eget kémlelő, vagy ha úgy tetszik "gézelő" lakójára. (norB)




Ravens & Chimes – January
Tudom én, hogy egyébként sincs valami meleg, de ettől a daltól még inkább kiráz majd a hideg. Pedig hát olyan szép, és annyira elbűvölően mutat rá arra a tényre, hogy a szerelemnek nemcsak a tavasz áll piszok jól, hanem a tél is. (maUgly)

Ravens & Chimes – January


The Chills - Pink Frost
Majdnem pontosan két éve Komáromba utaztam, hogy találkozzak egy lánnyal. Akkor is ilyen teles idő volt. De az is lehet, hogy ősz, esetleg tavasz, mert egy klasszikus V-alakban vonuló lúdcsoportot is fotóztam. Végül is a lényeg az, hogy egy fasza kis krimóban ültünk, fapadokkal, Morissette és Beatles poszterekkel a falon. Meg teáztunk. Szóval biztos hideg volt. Aztán végül hazautaztam. (norB)




The Mamas & The Papas - California Dreamin'
Itt meg egy klasszikus, egyenesen a popzene hőskorából. A kaliforniai tél azért nem lehet olyan szörnyű, a levelek például ahelyett, hogy lehullnának, simán csak megbarnulnak - ettől függetlenül egy szomorú téli séta alá kiváló aláfestés ez a dal. (colbas)




Hó Márton és a Jégkorszak - Négy évszak: tél, tél, tél, tél
Na jó, létezik nála relevánsabb előadó ebben a tematikában? Nem hinném. Nagy nyári sláger lesz, én mondom. (boktm)

Popméter Óévbúcsúztató

Még ki sem heveritek majd a karácsonyi szaloncukor- és bejglitúladagolást, amikor a Popméter egy újabb zenés est keretein belül lát benneteket vendégül az ország egyik legjobb romkocsmájában, azaz a Jaffa klubban. A Popméter december 30-ai óévbúcsúztatója – a fellépők névsorát tekintve – több szempontból is valódi csemegének ígérkezik.

Kezdjük mindjárt az idei év legünnepeltebb előadójával, Hó Mártonnal és a Jégkorszakkal! Az énekes-dalszerző és csapata nem véletlenül nyerte el Dalok a fürdőszobából című lemezével az egyébként szőrösszívű hazai popszakértők ujjongó lelkesedését. Az albumhoz az Erik Sumo Bandből, az Amorf-projektekből, valamint Péterfy Bori mellől egyaránt ismerős Tövisházi Ambrus producerként adta a nevét, hogy aztán Hó Márton iránymutatásával végre megvalósulhasson a honi alter-színtér szükségszerű felfrissítése, mi több, vérpezsdítő paradigmaváltása.
Hó Márton egyébként nem először jár Egerben: legutóbb még Szőke Barna gitárossal adta legelső vidéki koncertjét a Bíboros udvarán, a mostani fellépés során pedig az immár négytagú Jégkorszakkal együtt ünnepli majd a zenekari felállás első évfordulóját.

Hó Márton és a Jégkorszak – Szandra

A Sad Kolibries twee attitűddel előadott tengerentúli indie popja valóságos hiánytermék a magyar könnyűzenei színtéren. A csapat a magyarországi hálószoba-boom egyik legelső előfutárából mára remek koncertzenekarrá érett. Debütáló fellépésüket mindjárt az Air France nevű svéd duó előtt adták a Rohamban, azóta pedig olyan előadókkal játszottak egy színpadon, mint az Amber Smith és a Kollaps, melyek közül – szervezői tevékenységünk révén – már mindkettővel találkozhatott az egri közönség. A Sad Kolibries ráadásul épp remek időszakát éli: koncertről koncertre dinamikus fejlődésen megy keresztül. A mikrofont ugyan még néha megfejelik, és olykor a füstgéptől is meghátrálnak, a színpadon dús és nyúlánk gitárfolyamaikkal egyre nagyobb csodákat visznek véghez. Valójában épp erről kellene szólnia a twee popnak, és szerencsére a Sad Kolibries fellépésein nincs is szó másról.



A Random Characters név mögött megbújó Frendl György az idei magyar szobazene-forradalom egyik nagy felfedezettje. A debreceni dalszerző, akit sajátos hangja miatt többen is a magyar J Mascisnak tartanak, bár csak az idén indította el ezt a projektjét, a debreceni zenei életben már jó ideje ismerik őt mint kiváló gitárost. Korábban a Sziget fesztiválon is fellépő Utazónapló zenekart erősítette, majd különböző gospeles templomi bandák után idén júniusban jelentette meg első önálló anyagát, melyet egy hónappal később követett a folytatás. RC Gyuri dalain érződik, hogy tanult, képzett zenész kezek munkája, de szerencsére a technikai tudás sosem csap át öncélú „jazzkonzis” bravúrkodásba. Sőt, az olykor szelíd melankóliába, máskor játékos experimentálásba csomagolt, kiváló popérzékenységről tanúskodó számok egy olyan énekes-dalszerzőt mutatnak, aki fülbemászó, könnyedén dúdolható refrének és sötétebb tónusú, fúziósabb dallamok megírására egyaránt képes. A számok hangszerelése egy igen változatos és izgalmas világgá áll össze: az egyszerű popdaloktól kezdve találkozhatunk jazzes, bluesos megoldásokkal, kézszárítógép-suhogással, kristálypohár-csilingeléssel, madárfüttyös balladával, sőt újabban még andalítóan ringató chillwave-vel is! Az élőben kétfősre kiegészülő Random Characters bemutatkozó koncertje az év egyik legkellemesebb meglepetése lehet nemcsak az egri közönség, hanem valamennyi popbarát számára is.



A koncertek után Popméter-buli, vagyis zenés-táncos őrület az este fellépőinek társaságában.


POPMÉTER ÓÉVBÚCSÚZTATÓ:
HÓ MÁRTON ÉS A JÉGKORSZAK, SAD KOLIBRIES, RANDOM CHARACTERS

Időpont: 2011. december 30. (péntek) 20:00
Helyszín: Jaffa CoolTour Club (Eger, Vörösmarty út 25-27.)
Belépés: INGYENES!

>> Facebook-esemény <<

Nyár és ősz a Pásztorvölgyben # Destroy The Plastic Chairs! – Road to Shepherd's Valley

Idén már a harmadik EP-jét adja ki a magyar hálószobaszcénához és az egri indie színtérhez megannyi szállal kapcsolódó Destroy The Plastic Chairs! A legfrissebb anyag címét a próbák és felvételek helyszínéül szolgáló kertvárosi környezet, Eger-Felnémet ihlette. A trió a dalokat egész pontosan a Maugliék garázsában kialakított galériában rögzítette.
A borítót a szintifenomén Mesti kedvese, a rémisztő vezetéknevű Gschwendtner Zsófia készítette.
Az alábbiakban a négy új szerzeményről és a lemezkészítéssel kapcsolatos élményeikről maguk a DTPC! tagjai mesélnek.

"Rengeteg klassz emlék fűződik a Road to Sheperd's Valley-hez. Maga a zenélés, a galéria Mauglyék garázsában, ahol a dalokat felvettük, a nyár, de leginkább a banda tagjait összekötő barátság az, amiért érdemes volt csinálni."

(Mesti)

"Remek időtöltés volt a Sheperd's Valley rögzítése. Különösen, hogy a saját otthonomban élvezhettem a barátaim társaságát. Anyukám türelme, egy piros bevásárlókosárnyi 'hangszer', pihentető cigizések a teraszon és a legtöbbször frissen nyírt fűben, paradicsomtócsa a rövidnadrágom hátulján, sörfoltok a szőnyegen és a kanapén, rendszerváltás előtti Ibusz-plakátok Csehszlovákiáról és Szovjetunióról, a kanapé színes barázdái – nagyjából ezek hagytak mély nyomot bennem."
(Maugli)

"Maugliék garázsa a Pásztorvölgyben tökéletes próbahely lett. A 11-es buszon szállított sörök, a finom vacsorák és az önfeledt ökörködések otthonává vált. A próbák után/közben sokszor kosaraztunk fonalgombolyagokkal,többször is megcsodálhattuk Hapek Tony Hawk-os játékokból ellesett gördeszkatudását és az egyfajta padlásként szolgáló galériájában mindig lehetett valami király kincset találni. [...] Igazi áldás, hogy két ilyen kivételes emberrel vagyok egy zenekarban."
(Gasztro)


1. Heartbreaking News:

"Ez az első olyan dalunk, amibe bevetettük a melodikát is és egyből éreztük, hogy 'megemeli' a számot. Amikor az első perc környékén beindult a dallam, akkor már mindhárman tudtuk, hogy ez egy sikeres próba lesz."
(Gasztro)

"Erről például az jut az eszembe, ahogy az Érsekkert szélén állva Gasztro a telefonján felvett jegyzetét mutatja nekem, meg az is, amit aztán a zenélés közben éreztünk. Izzadtunk ám rendesen!"
(Mesti)

"Azon a próbán, amikor a Heartbreaking News-t rögzítettük, teljesen kisebesedett a tenyerem, helyenként már foszlott róla a bőr, meg minden. A végén már csak portörlőronggyal voltam képes megfogni a hangszerem. Több órán keresztül ugyanezt a dal gyűrtük. Egyébként baromi idegesítően indul, de tényleg."
(Maugli)


2. Flows:

"Ezt a dalt a frenetikus Bikavér ünnepes bulit követő reggel vettem fel, miután Söcsöt feltettem a buszra. A bakelitet idéző sercegést a digitális fényképezőgépem rossz mikrofonja okozza."
(Gasztro)

"Szerintem a Gasztro számról-számra egyre jobb énekes-dalszerzővé válik. Ékes példája ennek a Flows, amelyben például maximálisan kibontakozik mint MŰVÉSZ, értitek. Mondjuk azt a filmet a makulátlan elméről meg a ragyogásról rohadtul utálom."
(Maugli)


3. Cross of Blue Eyes:
"Ebben csak ketten játszunk Mauglival, mert Mesti épp Londonban téblábolt. Nem volt semmi szövegem a gitárdallamra, meg is kérdeztem Hapekot, hogy nem írna-e valamit, mi jár a fejében most? Azt mondta, hogy HALÁL! Aztán leült és 3 perc alatt megírta ezt a gyönyörű szöveget."
(Gasztro)

"Nem tudom, mi van velem, de én tényleg nagyon sokat gondolok az elmúlásra. Nemcsak a halálra, hanem úgy általában mindennek a végére. Emlékszem, a próba után Gasztro lelkendezve mesélte az anyukámnak a konyhánkban, hogy a kisfia milyen szépséges dalszöveget írt. Angolul. Első csalódás. A Halálról. Második csalódás. Hát, nem lennék az anyukám... Ja, és baszki, ez megjelent a Recorder-kazin is, szóval eléggé büntet!"
(Maugli)

4. Magnetic Girl:
"Amikor ez a szám született, rengeteg Magnetic Fields-et hallgattam és sokszor azt kívántam, hogy bárcsak olyan csodálatos dalokat tudnék írni, mint Stephin Merritt. Ez a szöveg kiindulópontja. Mesti védjegyszerű szintijátéka és Maugli hurkapálcikás kacatpop dobolása mindig emlékeztet arra, hogy a 'Destroy The Plastic Chairs!' legénységéhez tartozni legalább olyan örömteli dolog, mintha a Magnetic Fields tagja lennék!"
(Gasztro)

"Emlékszem, első hallásra nem rajongtam a dal vázlatáért, ezzel szemben a felvétel során folyton ujjongtam, hogy vegyük fel még egyszer, hisz' annyira király ezt játszani!"
(Mesti)


A "Road to Shepherd's Valley" az összes DTPC!-felvételhez hasonlóan természetesen most is ingyen letölthető innen vagy a csapat Bandcamp-oldaláról.

Pete és kis Pete kalandjai Iggy Poptól Debbie Harryig

A kilencvenes években öröm volt gyereknek lenni: volt Turbo rágónk, a kosaraskártya gyűjtés virágkorát élte (és gyerekkorom egyik hőse, Michael Jordan még aktív volt), szinte minden játékboltban lehetett kapni gombfocit és nem utolsósorban ha az időjárás épp lehetetlenné tette, hogy a játszón vagy a grundokon lógjunk, akkor még mindig ott volt nekünk a Nickelodeon. Ez a csatorna mára legendássá vált generációm körében, egy kultikus emlékké, amire szinte mindenki mézédes nosztalgiával gondol vissza. Ki ne emlékezne a Rocko modern életére, a Hé, Arnold!-ra, a Jaj, a szörnyek!-re, a Kablam!-ra, a Ren és Stimpyre, a Fecsegő Tipegőkre, A kifordított fiúra? Ezek mind-mind zseniális rajzfilmek voltak, melyek óriási hatást gyakoroltak pubertás kori előtti (és utáni) fejlődésünkre. Ahogy azt mondani szokás: ezeken nőttünk fel.

A Nicktoonsos mesék mellett a hús-vér embereket felvonultató sorozatok is képviseltették magukat a csatorna programjai között. Az „Óóó, már megint kezdi…”-vel és a narancs szódával elhíresült Keanen és Kel, a tinik problémáival szembesülő és már számítógéppel rendelkező (akkor ez csúcsszuper menőség volt a szemünkben!) Clarissa és az infantilizmus legmagasabb szintjein szórakoztató Pete és kis Pete volt a három kedvencem, de közülük is kiemelkedett az azonos névre keresztelt, répa hajú testvérpárról szóló széria. Mind a mai napig nem találkoztam még csak hasonló sorozattal sem, ami ennyire pontosan elkapta volna a gyerekkor lényegét. Ebben benne volt minden: a „nem akarok lefeküdni, mert a világ másik felén most is játszanak a gyerekek” problémája, a „nem merek táncolni a lányokkal” örök kétsége, a „hogyan találjam meg újra a kedvenc dalomat, ha kezd kimenni a dallama a fejemből?” esete. Hosszasan tudnék még áradozni a Pete és kis Pete-ről, Petuniáról, kis Pete táncoló tetkójáról vagy Artie-ról, a világ legerősebb emberéről, de jelen írás célja, hogy olyan szempontból mutassa be ezt a nagyszerű sorozatot, ami miatt ezen sorokat épp a Popméter blogon olvasod. Ez pedig a zene.

Nyolc-tíz évesen természetesen fogalmam sem volt róla, hogy kik is azok, akik olykor felbukkantak a két Pete oldalán a képernyőn, de amikor három-négy éve újra elővettem kedvenc sorozatom részeit, szépen sorban estek le a tantuszok. A legelső és egyben legkézenfekvőbb zenész szpottolásom Iggy Pop volt. A Stooges legendás énekese kis Pete lány pajtijának, Nonának az édesapját, James Mecklenberg-öt alakította 5 epizód erejéig.
A bohókás, a szomszédok által köztudottan volt rocker apukát megformáló Iggyről kiderül, hogy utálja a kenukat, szeret táncolni és egy alkalommal „Stooge”-nak nevezett egy figyelmetlenül takarító rosszfiút is.

Legemlékezetesebb pillanatait a Dance Fever című részben nyújtotta, amikor az alsósok bálján mindenáron táncolni szeretett volna szeretett kislányával, akit teljesen zavarba hozott túlbuzgóságával. Csalódottságában szóba elegyedett a suli legnagyobb lúzerével, Wayne-nel, aki valami különleges dolgot javasolt neki, majd imádnivaló módon egy menő „Rock on!”-nal biztatta Iggy-t, aki ezek után egy dalt is előadott, de igyekezete nem ért lassúzást.

Ezek után sokkal élesebb szemmel méregettem a mellékszereplőket, és Richard Edson felbukkanása egy sokkal kevésbé evidens felfedezést jelentett. Ő a Valentin napi leszámolás című részben szerepelt, melyben egy matektanárnő iránt szerelemre lobbant karbantartót alakított, akinek a két Pete véletlenül megölte a tintahalát egy diszkosszal. (A sorozat infantilizmusára egy jó példa ez a rész is.) Richard Edson neve ismerős lehet az egyik legkirályabb tinifilm, a Meglógtam a Ferrarival miatt vagy Jim Jarmusch 1983-as kultfilmje, Stranger than Paradise kapcsán. Ezek sem elhanyagolható információk, de a szóban forgó színész életútjának legmenőbb pontját mégis az jelenti, hogy ő volt a Sonic Youth első dobosa és a New York-i post-punk héroszok 1982-ben megjelent első, self-titled lemezén is ő játszott.

A legendás zenekarokból felbukkanó szereplők sorát gyarapítja Michael Stipe is, a nemrég feloszlott R.E.M. énekese, aki egy strandon standoló fagylaltárus figuráját formálta meg egész hitelesen.

Egy másik epizódban a New York Dolls frontembere, David Johansen tűnik fel, mint vadőr, aki épp Buster Poindexter alterego név alatt adott ki szólólemezeket a sorozat ideje alatt. Az X=Why című részben Gordon Ganóval találkozhatunk, mint kicsinált helyettesítő matematika tanár. Gano a 2009-ig aktív Violent Femmes zenekar énekes-dalszövegírója.

A híres mellékszereplőket felvonultató sorozat persze nem feledkezett meg az alternatív zenei szcéna női tagjairól sem, így kaphatott szerepet például Kate Pierson is, a B-52’s énekesnője. Ő egy rejtélyes, vak milliomos nőt alakított, aki állítólag ismeri Mister Tastee-t, a környék mindig fejfedőt viselő, ismeretlen kilétű jégkrémfelelősét. A széria készítői tényleg nem szarral gurítottak, ennek bizonyítéka az is, hogy még a Blondie díváját, Debbie Harry-t is sikerült rábírniuk, hogy ugorjon be egy snitt erejéig a Pete és kis Pete kalandjaiba. Az ominózus jelenetben a két Pete aknakeresőt játszik 3D-ben a szomszéd nénit megszemélyesítő Harry udvarán, aki eleinte elzárkózik, hogy pénzt adjon a fiúk nem kívánatos munkájáért, de végül rábólint a kedves ajánlatra miután a kiskutyáját a levegőbe repíti egy detonáció.

A diákok állandó problémáját bemutató Beteg nap című részben kis Pete iskolaundora odáig fajul, hogy megkér egy élelmiszeriparban dolgozó hölgyet, hogy lejárt szavatosságú tápióka pudingot szerezzen be neki. Ez a segítőkész bűntárs Sarah Shannon volt, akit a 90-es évekbeli indie és shoegaze színtér egyik jeles zenekarának, a nevüket egy Primal Scream B-side daltól kölcsönző Velocity Girl énekesnőjeként ismerhetünk. Két tagjuk a twee pop zászlóshajóját, a Black Tambourine-t is erősítette.

Két sztárszereplő érdemel még említést, az egyikük Suzzy Roche, a 70-es évektől működő The Roches formáció egyik tagja. Ő egy közlekedési rendőr bőrébe bújt a sorozat kedvéért. A gazdag vokálharmóniákban utazó folk testvértrió mind a mai napig aktív. A másik rendhagyó stábtag Juliana Hatfield, aki egy bájos menzáslányt alakított. Nagy Pete bele is zúgott rendesen! Az ő neve elsőre nekem sem mondott semmit, de kis kutakodással kiderült, hogy a 2001-ben feloszlott, bostoni Blake Babies énekes- és basszeroscsaját tisztelhetjük benne, sőt egy időben a Lemonheads tagjai is volt! Érdekesség, hogy a powerpopot játszó Blake Babies „keresztapja” a beat generáció hírhedt költője, Allen Ginsberg. Egy Harvard egyetemi felolvasó esten ugyanis feltette a kezét és kérdését az épp akkor alakult banda egyik tagja, hogy Ginsberg szerint mi legyen a zenekaruk neve? A költő a Blake Babies-t javasolta. Csodálkozunk, hogy a gimis Pete egyből belehabarodott ebbe a lányba?

A fenti popkulturális kavalkád után egyáltalán nem meglepő, hogy a Pete és kis Pete kalandjai nemcsak fizikai valójukban vonultatott fel irdatlanul kúl embereket. A sorozat 4 évada alatt olyan remek zenekarok tisztelték meg egy vagy több dallal is a készítőket, mint a Magnetic Fields (Lovers from the Moon; Why I cry; The flowers she sent and the flowers she said she sent), az Apples in Stereo, a Stephin Merritt fémjelezte The 6ths vagy a Polaris (a főcímben hallható Hey Sandy; a National által is feldolgozott Ashamed of the story I told). Az ismertebb előadók mellett megtaláljuk a soundtracken a 90-es évek Amerikájában az addig alternatívnak számító gitárzenék térnyerésével előtérbe kerülő bandákat is: a Chug (akiknek a Flowers című számuk még a nyári popméter válogatásba is befért), a Fat Tulips, a Nice és a Racecar is ezek közé tartoznak. Ők bár kevésbé ismertek, dalaik tökéletes aláfestést biztosítottak a hamisítatlanul 90-es évekbeli sorozat jeleneteihez. Igazából fogalmam sincs, hogy a Pete és kis Pete készítői hogy tudtak ilyen kis költségvetésből ennyi sztárt, számot és jogdíjat megfizetni, gondolom haveri alapon ment a dolog. A Pete és kis Pete kalandjai tényleg egy önfeledten játékos, indie széria volt, ami sok szempontból jókor volt jó helyen: a független zenék mainstreambe áramlásával esély nyílt egy ilyen sorozatra, amiben két elvarázsolt fiatalember kockásingben és hasonló mintájú vadászsapkában bolondozhatott kedvére az üres suliban, miközben a Tidal wave szólt a háttérben az Apples in Stereótól.

Elmondhatatlanul hálás vagyok a Nickelodeonnak, hogy belevágtak ebbe a projektbe annak idején és képernyőjükre tűzték ezt a mára már valóban legendássá vált műsort. Nekik köszönhetően nyolc-tízévesen sosem unatkoztunk otthon, ha épp rossz volt az idő és tíz évvel később újra sokat segített: megismertetett velem számos olyan zenekart, dalt és albumot (a Magnetic Fields: The Wayward bus című megunhatatlan lemezét is ennek a sorozatnak köszönhetem), ami miatt bátran mondhatom, hogy a Pete és kis Pete kalandjait minden zenebuzzancsnak szívből ajánlom! Az egyik részben elhangzó csodás The 6ths szám üzenetével ellentétben ebből a sorozatból nem lehet kiszeretni.

Viszlát, kisterem! - A Popméter búcsúbulija

Híveink!

Mint már mindenki tudja, egy időszak most lezárul Eger kulturális életében, ugyanis 2012. január elsejétől az Egal Cult Club egészen más keretek között működik majd tovább.

A szeptember óta tartó Egal Finálé számunkra legfontosabb állomása jövő szombaton érkezik el, amikor csapatunk is elbúcsúzik fő telephelyétől, a klub kistermétől. A 2007. októberi nyitány óta rengeteg bulit rendeztünk itt, jóformán havonta pörgettük a slágereket, és most egy csodálatos búcsúestet rendezünk - természetesen az összes Popméter-tag részvételével.

Voltak itt amúgy megdöbbentően király esték: székeken táncolás és csöveken lógás, szuper filmvetítések (a legklasszikusabb persze ez), hangos zene esetén a világítás felkapcsolása, folyamatos konfliktusok és hülye számkérések, szilánkok, tócsa, verejték és minden, ami a földalatti őrülettel együtt járt.

Most tehát nyomunk egy utolsó bulit odalent, a lehető legjobban bevált DJ-párosokkal, mint például: az örök klasszikus bokTM & el balage, az élelmiszer-disco két őrmestere, colbas & gasztro, valamint a piros nadrágok és puha kardigánok házasságából életre kelt norB & ma-ugly kettős.

És hogy milyen szellemben búcsúzunk a kisteremtől? Hát erre maga MC Cobramone adja meg a választ, az I Love Popméter című slágeréből kifelejtett négy sorral:

Tele a kisterem
az indiere ráverem
a popra áll a faszom
az elektrót szájba baszom!

VISZLÁT, KISTEREM!
Búcsúzik a Popméter
2011. november 12., szombat

helyszín: Egal klub, kisterem
kezdés: 21 óra
jegyár: pár száz forint
facebook esemény

Popméter Seasons vol. 3. - Őszi válogatás

Idei nagy sorozatunkban már sorra vettük a kedvenc tavaszi és nyári dalainkat, most pedig természetesen az ősziek következnek. A jóformán fél évig tartó nyár után simán belerázódtunk az októberi hangulatba, hogy mennyire is sikerült ez, döntsétek el ti, és hallgassátok meg a Popméter őszi válogatását!

Popméter Seasons Vol. 3 - Őszköszöntő (2011) by Popméter on Mixcloud

Motorama - Wind In Her Hair
A szelet kétségtelenül jobban utálom, mint az esőt. Persze, ha egy megfakult szilvafalevelet kell kisegítenem egy leányzó hajából, azt azért annyira nem bánom. (norB)




Jens Lekman - Maple Leaves (7" Version)
Amúgy szerintem elég nehéz összeválogatni egy őszi mixet, szóval tökre segítenek a kulcsszavak, hogy "falevél", meg ilyesmi, tiszta szerencse, hogy Jens Lekman is jegyez egy ilyen számot, nem? (colbas)




Gorky's Zygotic Mynci - How I Long
Igaz, hogy ez a hangulat akár nyár végén is elkaphat minket, ám mégis ősszel a legaktuálisabb: belecsöppenni a munkába, esetleg az iskolai mindennapokba, és rádöbbenni, mennyire csodálatos volt az elmúlt nyarunk, és vajon mennyi ideig hagyja még ott nyomát a szívünkben?! Ezt az érzést senki sem tudja jobban megragadni a Gorky's-nál, hiszen ők annyira okosak voltak, hogy még egy albumot is elkészítettek ennek szellemében. (colbas)




Jane Birkin & Serge Gainsbourg - Je T'Aime Moi Non Plus
Még hogy az ősznek nincs meg a maga romantikája?! Gyerünk, elő a plédekkel, bújjatok alá és kezdjetek valamit egymással (vagy magatokkal)! Ha pedig a francia popzseni Serge Gainsbourg és kedvese, Jane Birkin erotikus, lihegős dallamait is közel engeditek, attól tutira végetek lesz. (el balage)




Blur - Good song
2003-ban még nem volt netem és mp3-lejátszóm sem, így sokakhoz hasonlóan az MTV-n és a VH1-on keresztül ismerkedtem a zenével. Talán ez volt a harmadik Blur klip, amit életemben láttam, a The Universal és természetesen a Song 2 után. Már elsőre a kedvencek közé került és persze egyből szerettem volna egy levélfújó gépet is, hogy én is kedvemre szórakozhassak. Ilyenkor ősszel a lehulló levelekről és termésekről mindig ez a videó jut eszembe. (gasztro)




Nick Drake – Day Is Done
A dalcsokor ezen pontján valószínűleg mindenkinél eltörik majd a mécses. Sebaj, katonadolog! (maUgly)




Beat Happening - Indian Summer
Az idei ősz egészen október második hetéig csodálatosan napfényes volt. Ez a rövidgatya-póló kombós indián nyár sokszor elfeledtette velem, hogy a legtöbb évben ilyentájt már az esőáztatta, búskomor lemezek útjára terelt az időjárás. (gasztro)




Cloud Nothings – Hey Cool Kid
Az ilyen bágyadt gitárhangzásra reccsenek a legszívszorítóbban a színesre száradt falevelek a cipőtalpunk alatt. (ma-ugly)




John Maus - Hey Moon
Ezt a számot minden évben elkészíti valaki, idén tökéletes lett, és bár még nincs itt a tél, de egy kis csilingelés mindig jólesik. (boktm)




The Radio Dept. - Pulling Our Weight
Az elmúlt pár év őszi napjain számtalanszor bandukoltam erre a dalra. Persze a klipje is megér pár percet az életünkből a maga apró, esőcseppekkel áztató felhőcskéjével. (norB)




Hangmás - Reset
Abszolút favorit ez a szám, mióta elkezdtem fázni reggelenként munkába menet. Szuper napindító, akár hétfőn is. (boktm)


My Bloody Valentine – Only Shallow
Olyannyira hangosan ordít az őszi hangulat ebből a shoegaze klasszikusból, hogy a dal (de akár a teljes Loveless album) hallgatását nem is érdemes más szezonra időzíteni. Egyébként az egyik kedvenc videoklipem is ehhez a számhoz készült. (el balage)




Cocteau Twins - Amelia
Nekem általában olyan az ősz vége, hogy hosszú éjszakákra a számítógép előtt kell ragadnom, ilyenkor olyan éjjel 2-3 között mindig előkerül valami fantasztikus album, amit az Isten is erre az idősávra teremtett - a Cocteau Twins pontosan ilyen. (colbas)




Moonbeams – Oh Anna
Az idei első évszakköszöntő válogatásunkban azt mondtam, hogy ha tavasz, akkor csakis a twee pop jöhet szóba, most pedig azt mondom, hogy ősszel kizárólag a shoegaze. Ellenvetés? Ugyan, ne nevettessetek! (ma-ugly)




The Cure - Disintegration
Az őszi válogatásból elmaradhatlan, az életemből meg egyenesen kihagyhatatlan Cure-szerzemény. (norB)




Harold Budd/Brian Eno – Late October
Az alkalmi, kortárs ambient szerzőpáros melankolikus hangvételű The Plateaux Of Mirror c. műve talán a valaha legtöbbet hallgatott lemez nálam az ősz-téli szezonban, melyen szereplő Late October hallatán tényleg elhisszük: az egyedüllétnek és az elmúlásnak is megvan a maga szépsége. Az alábbi fanvideó a hangulatot még inkább kiteljesítő képi világot is nyújt. (el balage)




Barkóczi Noémi - Bogár
Ja persze megint, mit tehetnék, engem megvett ez a lány! (boktm)



Luke Temple - In the Open
A Here We Go Magic agya, Luke Temple nemrég jelentette meg harmadik szólólemezét, amiről ez a dal szeptember végén, az ősz egyik legtökéletesebb napjához, nyitott ablak mellett hibátlan aláfestésként szolgált. (gasztro)

Az élettel teli hétköznapok háttérzenéje - Keith Freund: Constant Comments

Bevallom férfiasan azon emberek csoportjába tartozom, akik eddig semmit sem tudtak Keith Freundról, ám szerencsére azon zenebuzzancsok táborát is gyarapítom, akik egy-egy megragadó lemezborító alapján szívesen hallgatnak meg albumokat teljesen ismeretlen, noname előadóktól is. A múlt héten teljesen véletlenül találtam rá erre a végtelenül egyszerű, ám a magamfajta sportfanatikusok számára igen szívmelengető borítóra. A rusztikus kosárpalánk számos gyerekkori mókázást felidézett és ez a fajta gyermeki természetesség és nyitottság a lemezre is jellemző.
A 12 dalból álló album (bár hétköznapi történéseket örökít meg) nem egy hétköznapi darab, így nem is volna érdemes számonként elemezni. Ez a hanganyag sok-sok élmény lenyomata, de tekinthetünk rá úgyis, mint egy konkrét nap eseményeinek audiális naplóbejegyzésére. Ahogy Keith Freund fogalmaz:
"The album is a collection of hungover Sunday afternoon guitar pieces coupled with field recordings from tours/vacations. It's four years worth of moods recorded onto cassette tapes".

Olyan ez a lemez, mintha Freund a nagyvilágban bóklászva és mindenhová bebukkantva, mint egy kíváncsi kisgyerek élménygyűjtő kalandtúrát szervezett volna magának. Sajátos látásmódja az impresszionistákat is eszünkbe juttathatja, de egy Monet festményt nem tud meghallgatni az ember, szóval nálam most Freund barátunk vezet ebben a "hangulatfestő versenyben." (Persze a Holt Költők Társasága óta is tudhatjuk, hogy a könnyűzene és a nagybetűs Művészet összehasonlítása nem feltétlenül szerencsés: "Ez nem az amerikai slágerlista! Jó ez a Byron a 40. helyen, kár, hogy nem lehet rá táncolni!")


Freund betekintést enged egy tetszőleges város hétköznapjaiba és végig az ő perspektívájából vizsgálhatjuk az eseményeket. Azt láttatja, amit ő látott és azt hallhatjuk, amit ő tényleg hallott és kazettára rögzített. Az éterien meditatív gitárjátékkal, olykor csak egy-egy hangfoszlánnyal körbeszőtt és dalba foglalt történések (két férfi német nyelvű párbeszéde, kosarazás közbeni gyerekzsivaly és nevetés, a berlini metró suhanása és ajtóhangja, a tetőt verdeső eső, az óceán partrasodródása, tücsökciripelés, madárcsicsergés, stb.) teljesen instanttá és interaktívvá varázsolják ezt a kollázsszerű hanganyagot. A lemez címe tökéletesen megragadja a lényeget: Freund zenéje folyamatosan kommentálja, kiegészíti a körülötte zajló eseményeket. Az élményektől több lesz maga a zenész is és ő is hozzátesz a látottakhoz valamit a dallamokkal.

A lemez hallgatásakor mi is részesei leszünk a történetnek, könnyedén Keith Freund helyébe képzelhetjük magunkat, aki háttérbehúzódó, ám pontos megfigyelőként az élet hangjaival harmonizáló gitárjátékkal szolgáltat megnyugtató és ismeretlenül is ismerős háttérzenét. Sokan úgy gondolhatják, hogy ez tökéletes filmzene lenne, mivel a párbeszédek és az épp zajló események miatt eleve olyan érzése lehet az embernek, hogy ez egy rövidfilm hangsávja a kép nélkül. Ez a tulajdonsága is szerethetővé és izgalmassá teszi a lemezt: Freund láttatja a dolgokat és hagyományos dalszöveg nélkül is rendkívül kifejező és megkapó világot formál.



Ez a játékos és bátran experimentáló lemez számomra sokkal többet mond az életről, mint sok világmegváltónak szánt album. A maga bájos természetességével (néha szószerint, például a Supernaturealm című szám) és őszinteségével üde színfolt az idei év eddigi megjelenései között. Az egyik legérdekesebb album, amit idén hallottam, bátran ajánlom midenkinek, akiknek a zenehallgatás élményén túl a dallamok mögött rejlő élmények is fontosak.

Ha az audiális hangulatok mellett kíváncsiak vagytok Keith Freund vizuális munkáira is, akkor ezeken az oldalakon nézelődjetek:
http://constantcomments.tumblr.com/
http://spacetrek.tumblr.com/

Borzkaromvillantás # My Badger Claws

A Kanagawa és a Popméter legénysége igencsak mozgalmas estét zárt szerdán. Reméljük, mindenkinek sikerült kipihennie a féktelen mulatozást. (Fényképalbum itt, videók itt.) A több szempontból is izgalmas koncert (egyenruhás közönségre nem számítottunk) és az őrületes bulizást hozó dj-szettek után szerencsére a Jaffából való távozást követően sem állt meg a dilivonat: az est fellépőivel zakatoltunk tovább az egri éjszakában. A hajnalig tartó haverkodás egyik legörömtelibb mozzanata, hogy a hiperaktív és szupercuki basszusgitáros lánnyal, Gaby Feltennel való beszélgetés közben kiderült, hogy van egy szobaprojektje otthon Den Haagban, My Badger Claws néven. Jó-jó, manapság már bárkinek lehet bedroom pop formációja, de a tegnapi remek koncert után érthető módon lelkesen loholtam hazafelé, hogy lecsekkolhassam a füzetből kitépett cetlire firkált soundcloud oldalt. Szerencsére nem kellett csalódnom. A mókás nevű My Badger Claws hat dala ismét bebizonyította számomra, hogy mindig érdemes magunknál papírt és tollat hordani és azt is igazolta, hogy az ilyen szobaprojektek a legtöbb esetben hamar belopják magukat a szívembe.
A számok, mint maga Gaby is, igen sokszínűek. A 8-bites zúgással operáló I Has a Sad című dal viseli magán leginkább a Kanagawa (ex-Failotron) keze nyomát. Ha szerdán hiányoltátok az éneket a koncerten, akkor ez a szám megmutathatja, hogy milyen is lenne a Kanagawa énekkel. A Spring Fever karcos gitárhangzását Gaby bájos vokálja teszi tavaszi szellőhöz hasonlóan könnyeddé és kellemessé; a You Make the Forestben a szolid zajfüggöny alatt szitárként ható bendzsó/ukulele meditatív monotonsága a folk világát idézi. A Your Horrible Couch egy gyakori problémát dolgoz fel: a házibuliban kanapén alvás nehézségeiről szóló popdballadában énekel talán a legandalítóbban posztunk holland hősnője. És itt el is érkeztünk a kedvenc "Borzkarmaim" dalomhoz. A Cat Inside már első hallásra teljesen leveszi az embert a lábáról. A félszeg ukulele, a derűs fütyörészés, a játékos furulya és a cukin szerelmes szöveg egyszerűen tüneményes! Az egyik legklasszabb twee dal, amelyet idén hallottam. Végül a lassan hömpölygő, matekosabb, cipőbámulós Hunter Gatherer következik, mely szépen fokozatosan jut el a katarzisig.

Latest tracks by My Badger Claws

A lengyel Who Invented Double Tap után ez a második szobaprojekt az idén, amelyet közvetlenül a név mögött megbújó ismerős írt fel nekem egy fecnire, szóval fiúk-lányok, mindig legyen nálatok kéznél íróeszköz, sosem tudhatjátok, hogy ki szobazenész és ki nem!

Popméter Seasons vol. 2. - Nyárköszöntő

Április elején megígértük, idén egyik olvasónk sem fogja elveszíteni a fonalat, ha könnyűzenéről van szó, hiszen a Popméter minden egyes évszakhoz elkészíti a saját válogatáskazettáját.


Nyakunkon a nyár, sőt, szinte már benne vagyunk a közepében: izzik az aszfalt, folyik a dinnyelé, olvad a Cikk Cakk Trio - ezt a hangulatot próbálja megfogni a Popméter Nyárköszöntő Mixtape. Sikerült? Majd írjatok!

Ha egyben szeretnéd meghallgatni a válogatást, klikkelj érte fentebb, de ha érző lény vagy, esetleg a videók és letöltések is érdekelnek, akkor az alábbi sorok neked íródtak:


Air – Modular Mix
Ennél kifejezőbb számot aligha tudnék elképzelni fülledt, döglesztő nyári délutánokra. Tipp: ha netán strandra készülnél, érdemes betenni a törölköző és a naptej mellé. Végtelen módra állítva a lejátszót, kiváló hangulati aláfestés lehet egy kiadós vízparti szundításhoz. (el balage)

Air - Modular Mix (via DiscoWorkout)


Acid House Kings - Windshield
A tavaszi válogatásban csopitársam, ma-Ugly megállapította, hogy "Ha tavasz, akkor kizárólag twee pop, semmi más." Nos, ez még nyáron sincs másképp. Legalábbis ennek a svéd triónak a dalait ajánlott jó sokszor lepörgetni. (el balage)




The Flaming Lips – It's Summertime
Minden évszakváltásnak van egyfajta nosztalgikus hangulata. Emlékeztek még, hogyan vártátok gyerekként a nyarat? Mi sem volt jobb annál, mint egész nap egy darab kővel vagy bottal játszadozni, majd éjszakába nyúló biciklizéseket tartani. (el balage)

The Flaming Lips – It's Summertime (via melophobe)


Caetano Veloso - Tropicália
Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy csak tropicália-számokat teszek be a nyári válogatásomba, végül elvetettem ezt az opciót. Ám ezt a dalt hallva talán mindenkinek leesik, hogy mi innen Közép-Európából csak ugatjuk az igazi nyár-feelinget, miközben Caetano Veloso és a többi brazil nagymester a kisujjából rázza ki ezeket a forró slágereket! (colbas)




Ideal - Monotonie
Nyár = bambulás, monotónia, hőség, pálmafák, egzotikus országok. Hasonlóan gondolkodott a német újhullám jelentős képviselője, az Ideal is, amikor 1982 egyik unalmas délutánján feltalálták a chillwave-et. (colbas)




Korallreven - Honey Mine (Lissvik Remix)
Egész egyszerűen még mindig képtelen vagyok baleári dallamok nélkül elkészíteni egy nyári válogatást. Jelen esetben a svéd (mi más lenne?!) Korallreven a főszereplő, akik a csendes-óceáni Szamoa szigetén alakították zenekarukat. Nekünk valószínűleg marad a Tisza-tó, de ha ilyen zenéket döngetünk, tulajdonképpen lehetnénk akár a kilencedik emeleten is - a nyarunk úgyis hibátlan lesz! (colbas)

Korallreven - Honey Mine (Lissvik Remix) (via GORILLA VS. BEAR)


Ducktails - Beach Point Pleasant
Nyáron, azon kívül, hogy sört meg pizzát tömsz a pofádba, akár a vízparton is üldögélhetnél igazi kacsák vízparti meséi után kutakodva, ... (norB)




Hot Spa - Kiola Beach
... de ha mégis a sör és a délutáni csipakiszedés mellett döntenél, előtte azért mindenképp hallgasd meg az ausztrál srácok egyetlen szerzeményét, ... (norB)




El Guincho - Kalise
... és egyél ebből a kibaszott nagy "gyümölcsöskosárból"! (norB)




Chug - Flowers
Ez a dal számomra egyenlő a nyár kezdetének mámorító érzésével, a végre-valahára ránk szakadó önfeledt szabadsággal. Mint sok minden mást, ezt az élményt is a legendás Pete és kis Pete című sorozatnak köszönhetem. Ez a szám szól, amikor a két Pete 35 órára megkapja a szülőktől a házat és elindul a féktelen mókázás. (gasztro)




The Drums - Let's Go Surfing
Bár nálunk a bodysurfölés elterjedtebb nyaranta a fesztiválszezonban, mint az igazi hullámlovaglás, ez a dal még a Tisza-tavat is képes egy csobbanásnyi óceánná varázsolni. (gasztro)




Boat Club - Always Away
Igazándiból a teljes Caught By The Breeze lemezt beválogattam volna szívem szerint. Ezt a svéd duót hallgatva a baleári hanghullámok olyan láblógatós békességbe sodornak, hogy azt reméljük, sosem lesz vége a nyárnak. (gasztro)




False Jesii – The Morning Sun
Álmos nyári reggelek a szabadban – ez az élmény, gondolom, mindenkinek megvan. Ha pedig közben ezt hallgatjátok, akkor éppen kurvára bejött az Élet. (ma-ugly)




Work Drugs – Rad Racer
A Work Drugs életművére kiválóan lehetne mondjuk egy jachton szeretkezni ilyen baromi szenvedélyeseket. De hát ez a dal épp egy másik közlekedési eszközről szól. (ma-ugly)




Piresian Beach – Summertime
Egyébként ti is gecire utáljátok ezt az egész nyarasdit, nem? (ma-ugly)

Piresian Beach – Summertime (via HELLHOLE ENTRANCE)


Chad Valley - Now That I’m Real (How Does It Feel) ft. Rose Dagul
Ennyi csilingelés idén nyáron is kell. Nálam abszolút summer hit! (boktm)




CSS - Hits Me Like A Rock
Visszatértek, és egy igazán sexy nyári albumot ígérnek! (Én hiszek nekik.) (boktm)

CSS - Hits Me Like A Rock (via Stereogum)


PNAU - Solid Ground
Minden nyárra jut egy ausztrál sláger. Ők aztán tudják milyen az igazán dögös napsütés! (boktm)

Egy a hidegnek, egy a melegnek- Who Invented Double Tap

A hét és talán az idei év egyik legkellemesebb meglepetése volt számomra, hogy a tegnapi nap során egy lány felírta füzetlapomra a lengyel Who Invented Double Tap nevét. Az egyszemélyes szobaprojektként működő, varsói chillwave formációt lengyel csoporttársam, Bogumiła ajánlotta, ami nem is csoda, hiszen ő és a Who Invented Double Tap név mögött megbújó Antonina testvérek. Ahogy azt Bogu újságolta, ez a projekt még nagyon új, körülbelül 3 hete létezik. A "zenekar" névválasztását azzal indokolta hogy amíg Angliában laktak sosem tudták megérteni, hogy miért folyik külön csapból a hideg és a meleg víz. A valóban talányos jelenség okát kutató varsói lányok Evaporate című dalukkal csatlakoztak az idén gomba módra szaporodó (közép-kelet-európai) szobazene produkciók sorához. Az atmoszférikus bemutatkozó dalhoz videóklip is készült, amit Bogumiła készített Barcelonában és Debrecenben rögzített felvételekből.

WhoinventedDoubleTap - Evaporate from WhoInventedDoubleTap on Vimeo.

Ilyen ígéretes debütálás után kíváncsian várom a hasonlóan klassz folytatást. Már csak a lengyel-magyar barátság okán is.

Április 7. – Nichtstuer, X-Menz Idiotronic, Lamantin és Popméter a Szabad az Á-ban

Csütörtökön ismét felkínálkozunk a budapesti éjszakában, ezúttal a Lamantin Club Special keretein belül, a Szabad az Á-ban. Ez ugyan már önmagában is egyfajta ígéret részünkről a szórakozásra és a bulizásra, de az est lényegét a jól ismert Lamantin házirendnek megfelelően, ismét élő fellépések adják.

Blaskovits Ferenc személyében bemutatkozik a neofolk-ként címkézett Nichtstuer, majd az ő műsorát követően az electrotrash-t játszó X-Menz Idiotronic tagsága igyekszik majd bolondos zenéjével és előadásmódjával némi derűt és döbbenetet előidézni a hallgatókban.

Az est zárásaként a Lamantin DJ-k mellett ma-Ugly, Gasztro és Colbas nyomják majd a Popméter igazát egészen kifulladásig, míg el nem hiszitek.

További információk itt találhatók, valamint érdemes hallgatni ma este 8-tól a Fúzió Rádiót, a Lamantin műsorának vendége ugyanis Nichtstuer lesz, aki saját szerzeményei mellett, kedvenc hallgatnivalóiból is válogat majd.

Popméter Seasons vol.1. - Tavaszköszöntő

Pattannak a rügyek, itt az április - most már végérvényesen beköszöntött a tavasz. Nincs ezzel másképp a Popméter sem, mi most épp az ötletelésben éljük ki magunkat, így hát kitaláltuk a következőt: ahány évszak, annyi Popméter-mixtape!

Most pedig rögtön itt az első válogatásunk, amelyben minden tagunk 3-3 dallal képviseli magát. Kommentárjaikat az alábbi sorokban olvashatjátok:

Hammer Of Gods - Galaxis
Mindig nagy jelentősége van annak a ténynek, ha egy hazai banda valami különlegesen jó anyaggal rukkol elő. A Hammer-ös fiúk március elején dobták fel a netre a második nagylemezüket beharangozó Heal EP-t, melyen szereplő Galaxis című számuk egy kiemelkedően jó felvétel. (el balage)




Koncz Zsuzsa - A napfény
A dal 1971-ből való, amikor Zsuzsi néni még beat zenében utazott (több pályatársához hasonlóan), köszönhetően az Illés háttérmunkájának és szerzői tevékenységének, és persze a Pepita Records-nak. De ez most ne érdekeljen senkit, hallgassátok a számot és örüljetek a jó időnek.
Viszlát téli depresszió, helló napfény! (el balage)




Fleet Foxes - Helplessness Blues
2008-as nagysikerű debütálásukat követően a tavasz első szeleivel a fürge rókák is újra felbukkantak, mégpedig a májusban megjelenő új album címadó dalával. (el balage)




The Pains Of Being Pure At Heart – My Terrible Friend
Ha tavasz, akkor kizárólag twee pop, semmi más. (ma-ugly)




Say Hi – Trees Are A Swayin'
Erősebb kutya baszik. A szerelemben is. :( (ma-ugly)




Sean McCann – Star Charge
Zúgjatok! Búgjatok! Kúrjatok! Szezonja van. (ma-ugly)




Smith Westerns - Weekend
Ennél a dalnál kevés klasszabb ráhangolódás van a csodás tavaszi hétvégékre, amik baráti futballal és önfeledt mulatságokkal telnek. Ezeket és a garázsgitárokat remélem sosem fogom kinőni! (gasztro)




Iron and Wine - Walking Far From Home
Egyszerűen odavagyok az ilyen vokál harmóniákért. Napfényes sétákon Samuel Beam és a sunbeam a legjobb útitárs. (gasztro)




Coconut Records - Wires
Valahogy tavaly és idén is úgy alakult, hogy kókusz lemezzel indítottam a tavaszt. Nánánánánáná. (gasztro)




The Cure - Doing The Unstuck
A tavaszi zsongást szinte nem is lehetne ennél energikusabb, anarchistább dallal kezdeni. (norB)




Jacques Dutronc - Et moi, et moi ,et moi
Ahogy Robi bácsinak, úgy Jakab bácsinak is nyoma lesz az idei attitűdömben (ezt főleg a lányoknak mondom). (norB)




Oregon Bike Trail - Swimsuit
...és lassan a fecske úszonadrágok is előkerülhetnek. (norB)




GM49 - A telken
Számomra a tavasz igazi megtestesítője ez a dal: "szólít a vetemény", "vonz, mint egy mágnes az a néhány négyszögöl" - egyszerűen nincs még egy szerzemény, mely ennyire kiválóan adná vissza a hétvégi kerti munkák kissé verejtékgőzös, ám végezetül mindig felhőtlen boldogsággal járó hangulatát, hiszen a "házhoz kert való". (colbas)




Elli et Jacno - Main Dans La Main
Nem volt még egy dal, amit ennyiszer meghallgattam volna az utóbbi fél évben; ám ha valamikor, akkor most itt van a szezonja. Ugyanis ahogy a szám címe elárulja - "Kéz a kézben" - a téma nem más, mint két tizenéves gondtalan szerelme - tavasszal ez is gyakrabban előfordul! (colbas)





Elastic Summer - Super Powers
Micsoda fülbemászó dallamok! Indie-pop! Frissesség! 2011 tavasz! (colbas)




Metronomy - The Look
Remélem hisztérikusabb tavaszunk lesz mint a tavalyi, és hisztisebb bandát nem ismerek a Metronomynál. (boktm)




Architecture In Helsinki - Escapee
Azt mondták a nyár slágere lesz (legyen!), de a tavaszi lendületnek ad inkább egy nagy löketet. (boktm)




Barkóczi Noémi - Hey Sir
Egy szál gitár + egy szál lány = tavaszi hangulat.
Szerintem bizonyitva! (boktm)