2008 legjobb albumai a Popméter szerint (második rész)

Lassan vége a januárnak, ideje elszakadni az előző évtől. Top 26 listánk második részével búcsúzunk 2008-tól (csá!) és hangolódunk rá egyre jobban 2009-re (üdv!). Reméljük, az újév zenei termése is lesz olyan pazar, mint a tavalyié. Jó szórakozást a listához!

Ha lemaradtál az első részről, itt elcsípheted.

Akit pedig érdekel, hogy miből állt össze a teljes lista, a bejegyzés végén megtalálja a Popméter DJ-k egyéni listáira mutató linkeket.


10. TV On The Radio - Dear Science (DGC/Interscope)

A brooklyn-i színtérről származó TV On The Radio ezen a lemezén szakított korábbi kísérletezős korszakával. Persze ez nem jelenti azt, hogy az új zenék nem bővelkednek ötletekben, mert nagyon is! Csak a hangzás lett letisztultabb, a dalok lettek "slágeresebbek". Azonban a zenekar továbbra is bravúrosan bánik a különféle stíluselemek (mint: art rock, elektronika, funk, jazz, hip-hop, afrobeat, stb.) ütköztetésével. Az eredmény pedig egy semmi mással össze nem téveszthető TVOTR hangzás, ugyanakkor egymástól teljesen különböző számok, melyek mindegyikében más-más stílusok dominálnak. Mindez sokban köszönhető a csapat zenei agyának (és egyetlen fehér tagjának), David Andrew Sitek-nek.
Egy majdnem tökéletes albumot adott ki kezei közül az évezred egyik legfontosabb indie zenekara.

videó: TV On The Radio - Dancing Choose

myspace: myspace.com/tvotr

9. These New Puritans - Beat Pyramid (Domino)

Történt egyszer, hogy néhány fiatal srác elindította egy nem létező zenekar weboldalát "These New Puritans" néven. Imidzset építettek a kvázi zenekar köré, sztorikat, kamuhíreket találtak ki. Már rajongóik is voltak, amikor még egy dalnyi hangot nem adtak ki magukból. A srácok ekkor már részt vettek különböző zenei projektekben, az oldal népszerűsége adta meg nekik a lökést ahhoz, hogy addigi tapasztalataikat közös számok készítésénél kamatoztassák. Így történt, hogy egy weboldalból zenekar lett. Nem is akármilyen!
Debütáló anyagukat végighallgatva rögtön kiderült, hogy nem egy átlagos post-punk bandával van dolgunk. A gitárok legfeljebb csak a slágeresebb szerzeményekben kerülnek előtérbe. A hangsúly sokkal inkább a dobokon és az elektronikán van. Az ének helyett is inkább a hipnotikusan ismételt kiabálást művelik a srácok. A lemez végig sejtelmes, sötét, ugyanakkor árad belőle az energia, teljesen leköti a hallgató figyelmét. Szokták emlegetni velük kapcsolatban a nu rave skatulyát, szerintünk inkább intellektuális post-punk. Várjuk a folytatást!

videó: These New Puritans - Elvis

myspace: myspace.com/thesenewpuritans

8. Los Campesinos! - Hold On Now, Youngster (Wichita)

A 2006-ban alakult héttagú walesi formáció tavaly elképesztő aktivitásról tett tanúbizonyságot, miután két lemezzel is sikerült előrukkolniuk. Ezek közül a debütáló album ért el nagyobb sikereket, és nem véletlenül. A Ramones-testvérmodellt adaptáló Campesino-kollektívánál nem sok banda írt vidámabb albumot a tavalyi évben. A februárban megjelent Hold On Now Youngster-nél még az időzítéssel sem volt probléma, ugyanis ezt a zenét még a Jóisten is virágzó fák közt megejtett napsütéses tavaszi sétákra teremtette. És milyen érdekes, újra hosszabbodnak a nappalok, melegszik az idő, így ha véletlenül kihagytad őket 2008-ban, idén tavasszal mindenképp pótold be a lemaradást!

videó: Los Campesinos! - You! Me! Dancing!

myspace: myspace.com/loscampesinos

7. The Dodos - Visiter (Frenchkiss)

Hallottatok már olyat, hogy folk és még progresszív is? Nem?! Esetleg a Dodos-t? Miiii?! Irgum-burgum!
A tavalyi év egyik leginnovatívabb, legnagyobb meglepetését okozó - Magyarországon igencsak alulhallgatott - lemeze díszeleg itt a hetedik helyen, és még több figyelem és nyitott fül után sóvárog. A lemezt hallgatva olyan érzésünk lehet, mintha egy egész színpadnyi zenekarral lenne dolgunk. Köszönhető ez a - Meric Long és Logan Kroeber fiatalemberek alkotta - freak folk duó változatos hangszerhasználatának.
Lírikus dallamok, akusztikus gitárjáték, komplex és kiszámíthatatlan dob(szét)verés egyvelegét nyújtja a hallgatónak ez az eszement folk-lemez. Jó példa arra, hogy lehet izgalmas és progresszív zenét készíteni bármiféle elektronika felhasználása nélkül is.

videó: The Dodos - Fools

myspace: myspace.com/thedodos

6. Love is All - A Hundred Things Keep Me Up At Night (What's Your Rupture?)

Aki még 2008-ban is azt merte állítani, hogy Svédország a korán sötétedés, a hosszú, hideg telek és a társadalmi jólétben sokáig eléldegélő kispolgárok miatt egy meglehetősen unalmas és hűvös hely lehet, az biztos, hogy nem követi figyelemmel a svéd zeneipart, mely csak úgy termeli ki magából a jobbnál-jobb, elképesztően energikus és önfeledt zenét játszó bandákat. Ezek közé tartozik a Love is All is, mely 2006-ban robbant be az indie-szcénába, Nine Times That Same Song című lemezével. Ezt követte a tavaly megjelent A Hundred Things Keep Me Up at Night, mely méltó folytatása a zenekar sikertörténetének. Az albumon hallható dalok kifogástalan pop darabok, a remek énekesnő, Josephine Olausson hangja olykor az '50-es, '60-as évek -ettes-re végződő lánygroupok dallamait idézi, olykor pedig a Yeah Yeah Yeahs extravagáns frontlady-jét, Karen O-t juttathatja eszünkbe. A Love is All kulcsa a lendületben, a dinamikában rejlik. A gitárok, a szintetizátor és a rendkívül karakteres szaxofon alkotta muzsika olyan energiákat szabadít fel az emberben, hogy egyszerűen muszáj táncra perdülni tőle! A feszes ritmikájú dalok sodrása jókedvvel árasztja el az embert. Ezek után ki ne utazna szívesen Svédországba, mondjuk egy Love is All koncertre?!

videó: Love Is All - Wishing Well On The Beach

myspace: myspace.com/loveisall8

5. Crystal Castles - Crystal Castles (Different/Last Gang)

A tavalyi egy fiú - egy lány felállású formációk közül a kanadai Crystal Castles-t szerettük legjobban. Ugyan nem ők az elektronikus zenei magasművészet zászlóvivői, sőt vannak kifejezetten gyenge számaik is, de legalább nem hagyományos, amit művelnek!
Ha van olyan "vocalist", aki képes az őrületbe kergetni minket, akkor az egyértelműen Alice Glass főállású punk hisztérika. Őrült egyénisége, nyers viselkedése és velőtrázó sikolya nélkül nem lenne ennyire működőképes az Ethan Kath által elindított provokációs gépezet.
A lemezen vegyesen találhatók zajos elektró és elszállós szinti-pop számok, de Ethan az Atari nevű számítógép 8 bites hangjai iránti rajongását sem titkolja el a hallgató elől. Ezek a bugyutának ható prüntyögések szinte minden számban fellelhetők. Nu rave? Ha már létezik ez az idióta címke, a Crystal Castles-re bátran rá lehet húzni.
Ezek a kattant fiatalok tavaly minden mocskukat ránk kenték ezzel a lemezzel, mi pedig élveztük!

videó: Crystal Castles - Vanished

myspace: myspace.com/crystalcastles

4. MGMT - Oracular Spectacular (Columbia)

A tavalyi évet rendszerező listák előkelő pozícióit jó néhány helyen kibérelte magának két brooklyni zenekar. Nálunk a kéttagú MGMT épp, hogy csak leszorult a dobogóról. A gitáros-énekes Andrew VanWyngarden és a billentyűs Ben Goldwasser a szinti-popos, ám egyben űr- és stadionrockos hangzást apokaliptikus szövegekkel párosította össze, közben kínosan ügyelve arra, hogy képi világukkal és megjelenésükkel is beleégessék magukat az emlékezetünkbe. Tavaly hazánkba is ellátogattak, egy szigetes koncert erejéig. És ne feledjük, az év első felében alig telt el Popméter buli a Kids vagy a még szélesebb körben ismert Time to Pretend nélkül!

videó: MGMT - Electric Feel

myspace: myspace.com/mgmt

3. Foals - Antidotes (Sub Pop)

Újabb "csoda" az angolszász területről az Antidotes című album, mellyel az oxfordi Foals ajándékozott meg minket. Az alig három éve létező bandát nem lehet beskatulyázni egyféle zenei vonulatba sem, repertoárjukban felfedezhető az indie, a poszt-punk és a new rave is. Megszólal a trombita, monoton dobolás és a kissé hisztérikus gitár. Mégis, ha egyféle jelzőt kellene rájuk mondani, akkor az csakis a kissé progresszív "math-rock" lehet. A banda zenei és képi világa egybeforrt, együtt létezik. A klipjeik még inkább segítenek megérteni azt, amit a modern világunkról gondolnak. Szerintünk ez egy nagyszerű, precíz tánczenés album, néhol a Bloc Party-ra emlékeztető elemekkel.

videó: Foals - Olympic Airways

myspace: myspace.com/foals

2. Late Of The Pier - Fantasy Black Channel (Astralwerks)

A Late Of The Pier azon kivételes brit zenekarok közé tartozik, akik képesek voltak valami izgalmasan vagányat, fiatalosan frisset alkotni a tavalyi esztendőben. Lemezük igazi stílusparádé: progresszív rock, szinti-pop, art rock, heavy metal, electro, post-punk mind-mind fellelhetők, gyakran egy számon belül is egyszerre, vagy akár egymást követően úgy, hogy az egész így is konzisztens és élvezhető marad. Az a fajta indie-bulizene, ami a táncparketten túl is működőképes, izgalmas hallgatnivaló. Szinte minden egyes újrahallgatáskor bele tudtunk szeretni egy másik számba vagy momentumba. És mindez négy, zavarbaejtően fiatal srác érdeme. Az ő példájuk is jól mutatja, hogy érdemes odafigyelni a fiatalokra, nemcsak a sokadik körüket futó, unalmassá vált, aktualitásukat vesztett, kiöregedett művészekre.

videó: Late Of The Pier - Heartbeat

myspace: myspace.com/lateofthepier

1. Vampire Weekend - Vampire Weekend (XL)

A Popméter szerint az év albumát a másik brooklyni sztárzenekar, a Vampire Weekend jegyzi! Nincs ebben semmi meglepetés, ezek az egyetemista srácok könnyed, légies zenéjükkel egyszerűen meghódították a világ jó ízléssel rendelkező felét. A hangzásuk kapcsán a legtöbben az afrobeatet és a Talking Heads-et emlegetik példaképükként, ám kétség sem fér hozzá, a Columbia egyetem négy diákjából verbuválódott zenekar egyedülállót alkotott. Az A-Punk vicces kis dallama tavaly tömegek fülébe vándorolt be hívatlanul, és ne feledjük, a többi tíz dal sem marad el ettől. A hype nem érte el őket annyira, mint a 2008-as listákon nagy ellenfelüknek bizonyuló MGMT-t, a négy szemérmetlenül uncool külsővel bíró szimpatikus fiatalember lehet, hogy ennek is köszönheti első helyét a Popméter listáján! Várjuk a folytatást!

videó: Vampire Weekend - Oxford Comma

myspace: myspace.com/vampireweekend

Popméter DJ-k egyéni toplistái:

- Bitchboy top 50 albumok
- ma-Ugly évértékelő
- Colbas top 20 albumok + top 10 számok
- BokTM top 21 albumok
- NorB top 17 albumok
- Gasztro top 15 albumok

2008 legjobb albumai a Popméter szerint (első rész)

Lassan mindenki 2009 lázban ég, ami nem csoda, hisz' holnap jelenik meg az új Animal Collective nagylemez (amiről ma-Ugly már írt egy szép kritikát blogunkba), jön az új Franz Ferdinand album és még sok izgalmas megjelenés várható.
Azért jó néhány zenerajongó januárban szokta bepótolni előző évi lemaradását, mi pedig nem tudtuk megállni, hogy ne nehezítsünk a helyzetükön :), így a Popméter team tagjainak egyéni listái alapján összeállítottuk 2008-as top 26 listánkat. Az első részben az utolsó 16 kedvencről olvashattok.

Második rész következik... majd valamikor... :)


26. Wolf Parade - At Mount Zoomer (Sub Pop)

Három évvel fantasztikus debütálásuk után a Dan Boeckner és Spencer Krug páros egy igen meggyőző folytatással álltak elő. Wolf Parade névre hallgató projektjük szinti-központú dallamos-koszos progresszív gitárzenéje igazán kellemes hallgatnivaló volt számunkra a tavalyi évben, épp csak egy hajszálnyival teljesítette alul az első albumot. Épp ezért, illetve a 2008-as év felhozatalának is köszönhetően, csak a 26. helyet sikerült elnyernie kedvenceink közt. Azonban néhány tagunk listáján, illetve sok egyéb más listán is igen előkelő helyen végzett.

videó: Wolf Parade - I'll Believe in Anything

myspace: myspace.com/wolfparade

25. Atlas Sound - Let The Blind Lead Those Who Can See But Cannot Feel (Kranky)

A Deerhunter énekes Bradford Cox, szólóprojektjével a tavalyi esztendő egyik legjobb pszichedelikus ambient lemezét készítette el. A hatodik osztályos kora óta az Atlas Sound nevet viselő Marfan-szindrómában szenvedő fiú betegsége és addigi élete szinte megcáfolhatatlanul rányomja bélyegét a lemez hangulatára. Nyitottabb zenerajongóknak kötelező darab.



videó: Atlas Sound - Recent Bedroom

myspace: myspace.com/bradfordcox

24. Cut Copy - In Ghost Colours (Modular Interscope)

A tavalyi csajozós gitár-szinti-pop lemezek közül nálunk egyértelműen a Cut Copy volt a nyerő. Vidám, napsugarak áztatta indie dancefloor zenéjükkel le sem tagadhatnák a fiúk, hogy ausztrálok. Naná, hogy a legtöbb számot a lemezről Popméter bulikban is leadtuk. A Feel the love című dalukhoz pedig igen kellemes élményeink kötődnek (erre talán majd egy következő post-ban visszatérünk).


videó: Cut Copy - Hearts on Fire

myspace: myspace.com/cutcopy

23. Glasvegas - Glasvegas (Sony BMG)

Figyelem, újabb élvonalba törő banda a láthatáron! A 2003 óta létező, kisebb klubokban, pubokban koncertező skót Glasvegas-t ugyanaz az Alan McGee fedezte fel, aki egykor a Jesus and Mary Chain-t és az Oasis-t. Márpedig ha az ő keze van a dologban, akkor az a zenekar szinte biztos, hogy be fog futni. Enyhén zajos űr-rockjával, életigenlő dalaival a kvartettnek erre minden esélye meg is van. A tavaly év végén kiadott (2 évig készült!) debütáló lemezükkel igen nagy feltűnést keltettek és már most is relatíve nagy rajongótábort tudhatnak magukénak. Reméljük, nem jutnak a Coldplay sorsára!

videó: Glasvegas - Geraldine (Live at BBC)

myspace: myspace.com/glasvegas

22. El Guincho - Alegranza (Young Turks/XL)

A barcelonai Pablo Diáz-Reixa egyszemélyes zenekara 2008 tavaszán nem egy átlagos (elektronikus) tánczenei lemezzel állt elő. Nem átlagos, mert nem szintetikus, sokkal inkább naturalista. Zenebarkács módszereit tekintve leginkább Panda Bear-hez, esetleg The Field-hez hasonlítható. Hangulatában azonban merőben más. Itt végig a vidámságé a főszerep. Élő(nek tűnő) törzsi dobok, spanyol nyelven kántált énekek. Már-már el is hinnénk, hogy élő világzenével van dolgunk, míg nem egyszer csak ráeszmélnünk, hogy végtelenített loop-ok alkotják a zenék alapját. Viszont pont ez a végtelenített, afrobeat alapú, eksztatikus latin bulihangulat teszi izgalmassá a lemezt. Erősen ajánlott a kevésbé szemellenzős, popzenéket és/vagy elektronikus tánczenéket kedvelőknek egyaránt.

videó: El Guincho - Kalise

myspace: myspace.com/elguincho

21. Lindstrøm - Where You Go I Go Too (Smalltown Supersound)

A Hans-Peter Lindstrøm névre hallgató norvég producer egészen sajátos, pulzáló űr-diszkójával teljesen levett minket a lábunkról. A háromtételes, egyenként 10 és 30 perc hosszúságú számokból álló epikus hangulatú lemez kellemes meglepetés volt számunkra a tavalyi évben. Ezen első albuma előtt egy öt évet felidéző kislemez kollekciója jelent meg, azonban érezhetően itt teljesedik ki legjobban művészileg. Nem rossz teljesítmény egy country zenéken felnőtt sráctól :)

videó: Lindstrøm at We Love Sounds Festival, Melbourne

myspace: myspace.com/feedelity

20. Chad VanGaalen - Soft Airplane (Sub Pop)

Szintén egy egyszemélyes zenekarral állunk szemben, azzal a különbséggel, hogy VanGaalen nemcsak dalokat ír és játszik, hanem ő maga készíti animációs videóklippjeit és lemezeinek borítóit is. Egy figura, telve kreativitással, kísérletező kedvvel, a csináld magad mentalitás egyik legjobb példamutatója. Élő fellépésein gyakran ő a dobos, a gitáros, a harmonikás egy személyben. Koszos, lo-fi hangzású zenéjéből a bugyuta elektronikus kütyüket sem nélkülözi. Remegő tenorja tele fájdalommal és gyönyörrel, mely tökéletesen illik a néhol sötét és ijesztő, antiutópisztikus hangulatú dalokba. Az album teljesen magával ragadó, egy pillanatig sem unalmas, imádjuk!

videó: Chad Van Gaalen - Molten Light

myspace: myspace.com/chadvangaalen

19. Mystery Jets - Twenty One (679)

Az új album dőzsöl a jókedvben, vidámságban, ahogy az a Mystery Jets-től elvárható. Hozza a kellő slágeradagot is, melyek közül kiemelkednek a "Young Love" és a "Half in Love with Elizabeth". A Twenty One nem okozott csalódást, ám túl sok meglepetést sem, kivéve egyet: az album producere az eletronikus zenei körökben ismert Erol Alkan volt, akinek az indie szcéna is sok remixet köszönhet.
Csapatunkban (és zenei körökben is) ugyan megoszlanak a vélemények a lemezzel kapcsolatban, de ha szereted a fiatalos, magabiztos popzenéket és a tini érzés sem múlt még ki belőled, érdemes utána járni 2009-ben is.

videó: Mystery Jets - Young Love

myspace: myspace.com/mysteryjets

18. of Montreal - Skeletal Lamping (Polyvinyl)

Az of Montreal az Elephant 6 kiadó berkeiből kinövő, mondhatni párja nincs zenekar. Nem sűrűn kerül a felszínre ekkora zenei kotyvasz, mint amit ők produkálnak. Lehengerlő, ahogyan képesek ennyi zenei stílust (indie pop, disco, afrobeat, funk, operett, r’n’b, reggae, pszichedélia, krautrock) és hangulatelemet (rejtélyes, ellentmondó, humoros, őrült, romantikus, züllött) sajátos, már-már giccses popmasszává formálni (a nem túl kielégítő magyarázat erre talán a frontember, Kevin Barnes hibbant személyisége lehet). Mindezt hozták kilencedik stúdióalbumukon is, a Skeletal Lamping-en. Talán kissé túlzásba is estek, a lemez érezhetően nagyra törekvő, ámde ennek ellenére szerethető és kiemelkedően jó dalokban is bővelkedik. A zenei médiumok hol lehúzták, hol magasztalták az anyagot, nálunk a 18. helyet sikerült elnyernie kedvenceink között.

videó: of Montreal - An Eluardian Instance (Live)

myspace: myspace.com/ofmontreal

17. CSS - Donkey (Sub Pop)

Ha ló nincs, a szamár is jó. Ez a közmondás megállja a helyét a népszerű brazil zenekar második, Donkey című albuma kapcsán is. A 2006-ban megjelent, elsöprő sikerű és igazi bulislágerekben bővelkedő debütáló lemezüket (Cansei de Ser Sexy) követően minden zenekedvelő nagy elvárásokkal és gyermeki kíváncsisággal tekintett a 2008-as CSS korong megjelenése elé.
Azt már az elején leszögezhetjük, hogy a tavaly elkészült Donkey jóval kevesebb klasszikus értelemben vett "atomslágert" tartalmaz, mint elődje. A viszonylag kedvezőtlen fogadtatásban az is szerepet játszhatott, hogy a három éve még megsüvegelendő újdonságként, üde színfoltként ható CSS-hangzás megszokottá vált zenei körökben. Mindezek ellenére szerintünk így is bővelkedik jó pillanatokban az album. Elég, ha csak a zúzós gitárokat felvonultató Rat is deadet, a nevéhez hűen szép Beautiful Songot vagy a nyári Popméter bulikon is előszeretettel játszott, vicces című Jager Yogát említjük.
Bár a Donkey elmaradt az első lemez színvonalától, nem lett olyan ló, de szamárnak megfelel! Nagy csalódást így sem okozott a Lovefoxxx által vezetett, energikusan vidám és játékos zenekar. A harmadik lemez - ahogy a szakértők szokták mondani: mint minden együttes életében - vízválasztó lesz. Reméljük azzal majd sikerül átvinnie ennek a szimpatikus csapatnak az első albummal magasra tett lécet.

videó: CSS - Move

myspace: myspace.com/canseidesersexy

16. Hercules And Love Affair - Hercules And Love Affair (Mute)

A 2008-as év egyik legnagyobb szenzációja volt a new york-i DJ, Andrew Butler és az Antony and the Johnsons frontember, Antony Hegarty projektje, a Hercules and Love Affair.
Nem is szaporítanánk a szót, egy tökéletes tánczenei darab ez, aki pedig tavaly nem érezte úgy, hogy azonnal pörögnie kell egyet valahol a Blindra, azt most azonnal felmentjük blogunk olvasása alól!


videó: Hercules and Love Affair - Blind

myspace: myspace.com/herculesandloveaffair

15. Sébastien Tellier - Sexuality (Record Makers/Lucky Number)

A francia Sebastien Tellier Sexuality című albuma minden bizonnyal egyike volt az elmúlt év legmeghökkentőbb alkotásainak. A korábban már sok más műfajban is emlékezeteset alkotó párizsi popzenész konceptalbumot készített a szexről, nem feledkezve meg az ehhez passzoló lemezborítókról és videoklipekről sem, sikerült teljesen megtalálnia az összhangot.
Igazi retro-elektronikával állunk szemben, a hangzás a hetvenes-nyolcvanas évek szintipopját idézi, amatőr dobgépek, a háttérben pedig női nyögések és fülledt erotikus hangulat árad minden eldugott sarokból.

videó: Sébastian Tellier - Divine

myspace: myspace.com/sebastientellier

14. Fleet Foxes - Fleet Foxes (Sub Pop)

Az igen sokat sejtető ötszámos Sun Giant EP-t követő debütáló nagylemez meghallgatása után már biztosan tudni lehetett, hogy az év egyik (ha nem a leg-leg) legfontosabb lemeze lesz, a Seattle-ből származó Fleet Foxes pedig a világ egyik legkeresettebb zenekara (Magyarországon túl sajnos és persze). Sóvárgó hangulatú indie zenéjükben minden benne van, ami az amerikai folkban jó. Ha valamiképp elkerülted ezt a lemezt, érdemes bepótolni a találkozást. Ettől még a hegyekben legelésző birkanyájak is libabőrösek voltak tavaly.

videó: Fleet Foxes - White Winter Hymnal

myspace: myspace.com/fleetfoxes

13. Metronomy - Nights Out (Because)

A második albummal előjönni a legnehezebb -szokták hangoztatni a kritikusok. Erről valószínűleg az időközben háromtagúra bővült, londoni székhelyű electro-pop banda mit sem hallott.
Az albumon nincsenek töltelék számok. Érezhetően, egy elejétől a végéig tudatosan összeállított bulilemezzel van dolgunk, melyen többek közt a klubok sivárságáról, a béna csajozós élményekről szólnak a dalok.
A Nights Out egy különböző zenei hatásokkal tarkított album, mely megigézi mind a jelen, mind a múlt (pl. Kraftwerk, New Order) zenekarait. A sok pittyegés, géphang és az énekhang tökéletesen megférnek egymás mellett. A Radio Ladio vagy a prince-szerű Thing For Me igazán fülbemászó dallamokkal rendelkeznek.
Mindez Joseph Mountra érdeme, aki megmutatta, hogy egy kvázi "fun music" is lehet élettel, gondolatokkal, kisérletezgetéssekel teli. Szerintünk érdemes odafigyelni rájuk.

videó: Metronomy - A Thing For Me

myspace: myspace.com/metronomy

12. The Kills - Midnight Boom (Domino)

Az Alison "VV" Mosshart énekesnő és Jamie "Hotel" Hince gitáros alkotta indie/garage duó 2008-ban is nagyot robbantott (és ez nemcsak puszta utalás az album címére) harmadik nagylemezükkel. Itt mutatták meg igazán, hogy képesek úgy "slágeres" dalokat írni, hogy közben megtartják eredetiségüket. Energikus, blues-zal kacérkodó, programozott dobokat használó, karcos gitárzenéjük tele meglepetésekkel, melyek mindegyike felér egy erős tarkóvágással. Ezzel a lemezzel teljesen ledaráltak minket... Abszolút party-kompatibilis! Ajánljuk minden újhullám, illetve Yeah Yeah Yeahs rajongónak.

videó: The Kills - U R A Fever

myspace: myspace.com/thekills

11. Deerhunter - Microcastle (Kranky)

A fáradhatatlan Bradford Cox, akiről már jó pár sorral feljebb megmondtuk a frankót, ezen a lemezen is megmutatta, hogyan kell mély érzésekkel, populárisan cipőt bámulni 2008-ban.
Visszhang, zajfüggöny, torzítás, no és persze az elmaradhatatlan, bágyadt elvágyódás.

videó: Deerhunter - Agoraphobia

myspace: myspace.com/deerhunter