Február vége óta egyre csak várok. Ekkor ismerkedtem meg ugyanis a We have the guts EP-vel. Azóta jóformán nem is telt el úgy hét, hogy ne vettem volna elő legalább egyszer az öt dal valamelyikét. Szóval egyre csak vártam, hátha akad majd valaki, aki jól megmondja a frankót helyettem. Hiába.
Egészen ezidáig elkötelezett trapista szerzetes módjára mélyen hallgattam is, de úgy érzem, mostanra már igazán eljött az ideje, hogy világgá kürtöljem több hónapos lelkesedésem okát.
A göteborgi Jesper Norda nevével először az If There Is Something nevű "electro-rock" duója kapcsán találkoztam, melyet egy Åbi Berglund nevű fiatalemberrel közösen alapított. Januárban meg is jelent egy lemezük Put Your Jacket On címmel, s bár sok újdonságot nem sikerült felmutatniuk, a Late Of The Pier - So So Modern tengelyen mozgó fiataloknak mégis joggal szerezhetett örömöt. Már amennyiben eljutott hozzájuk a szabadon letölthető anyag híre. Divatosan gagyi szinti, leporolt 80-as évek, puffogó dobgép, táncparkettre csábító dinamika, és néhány kifejezetten trendi szám.
Norda szólóprojektje azonban teljesen más, mindössze a zongora és az ének párosára épít. Egészen egyszerű, mégis pont ettől válik olyan emberközelivé. Hangjából olyan rendkívüli melegség árad, mely a szívbemarkoló billentyűkkel kiegészülve, szinte azonnal elolvaszt minden közelébe kerülő fagyos vackot. Első hallásra képes voltam azt hinni, hogy a National frontembere, Matt Berninger adott ki álnéven pár szólófelvételt. Egészen meghökkentő a hasonlóság. Kicsit olyan, mintha a Fake empire kezdő taktusait hallanánk valamivel több mint 18 perc hosszúságúra nyújtva. Akit a 2007-es Boxer után még ez sem hoz lázba, az MOST bátran elszégyellheti magát. No, még véletlenül sem azért, mert gyászhuszárnak lenni annyira cool, hanem mert az a lemez valóban csodálatos.
A nagyfokú emocionalitás azonban nemcsak a zenén, hanem a dalszövegeken is erősen rajta hagyja a nyomát. A sorok elsősorban a felnőtt lét és az érett párkapcsolatok témakörében íródtak. Kamaszkori vergődésnek szinte semmi nyoma: ezúttal tényleg nagy ívben le van tojva a lány a szomszéd lépcsőházból, illetve már a puncs és vanília ízű fagyi sem okoz különösebb örömet. Helyette Bill Callahan (egykoron Smog) kiegyensúlyozott nyugalma, Mr. E (Eels) józan tisztánlátása és Morrissey szigorúan nagykorú érzékenysége keveredik valami egészen lenyűgöző módon.
Mindez pedig teljesen szabadon (értsd: totál ingyen) beszerezhető. Még a hülyének is megéri, nemhogy egy magamfajta introvertált zenebuzinak.
A We have the guts EP tényleg nem fogja megváltani a világot, de mindenképp szebbé és élhetőbbé teszi. Egy érett férfi zavarbaejtően őszinte vallomásai. Megnyugtat és felzaklat. Emberekről embereknek.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése