Valami azért igazán történhetett volna # The Horrors

maUgly beszámolóját a Horrors budapesti koncertjéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.

Egy mondatban

Ha már a napokban ilyen hűvös, szeles időjárás köszöntött be és mindenkit eláraszt a koraőszi szentimentalizmus (legalábbis engem mindenképp... és azért jó érzés, még ha biztos el is múlik), s a szabadban való poroszkálásunk közben bájos csevejekbe bonyolódunk, akkor ez egy mindenképp megfelelő pillanat arra, hogy elárasszalak benneteket pár olyan videoklippel – főleg, hogy én videoklipeket általában nem is nagyon nézek, írni róluk meg pláne nem szoktam –, amelyekben valójában semmi különös nincs a viszonylagos frissességükön kívül, viszont velük nagyon is (újra) átélhető az az érzés, mondjuk egy sólámpa fényénél, amit az a csevej vagy tulajdonképpen bármilyen más dolog okoz, ami után a sárgás-barnás-lilás levelek által koptatott hazaút értelmét nyeri.

Devon Williams - Your Sympathy

Letting Up Despite Great Faults - Teenage Tide

Mark McGuire - Get Lost

Girls - Vomit

Cold Showers - I Don't Mind

Illness, Sabot, Depakine Chrono # Kis Zsinagóga, 2011. 06. 06.

Hétfőn este három külföldi zenekar is fellépett az egri Kis Zsinagógában. A rendezvény érdekessége az volt, hogy mindhárom csapat nagyon hasonló elven működik: duó felállásban, dobbal és gitárral játszanak nyers és kraftos rockzenét, nagyon hangosan. Az ének pedig nagy ívben le van szarva. A zenészeknek egyrészt lehetősége sem lenne, hogy még ezzel is vacakoljanak, másrészt annyira virtuóz és izgalmas, amit csinálnak, hogy – bár elsőre talán kissé szokatlan – a dallamokat megismerve nem is hiányzik belőle a vokalitás. Zenei dialógusok három felvonásban: Depakine Chrono, Sabot és Illness.

Mikor a koncert helyszínére, a zsinagóga emeletére érek, a cseh Depakine Chrono már javában zajol. A dobos rendkívül erőteljes (értsd. kikúrt durva) teljesítménye mellett a gitáros játéka már szimplán csak tisztességesnek hat. A koncertet – BokTM mellett – az Illnes tagjai is rögzítették, és nem sokkal azután, hogy a terembe léptem, Emilio már nagyon kedvesen integetett is felém a kamerája mögül.

Az Államok után Csehországban tanyát verő Sabot az épület másik helyszínén, egy lépcsőházi előszobában lépett fel. Az aprócska teremben csak a legelszántabbak nézték végig a műsorukat. A Sabot érdekessége, hogy a dob mellé nem gitár, hanem basszusgitár társul, amelyet Christopher Rankin szólaltat meg. Chris simán elférne akár a Nomeansno-ban is, de ami még ennél is jópofább, hogy a szemüvegét fekete szigszalaggal rögzíti a füle mögötti bőrfelületre. A Sabot zenéje egyszerre agyas és játékos. Hilary Binder dobosról jóformán csak a felsője alól felsejlő mellbimbói árulják el, hogy nő; na és persze, a lábai sem olyan szőrösek, mint egy férfié. A számok között szívesen mesél régi egri élményeiről, a független kultúráról, művészetekről és zenéről, szóval úgy magáról az egész indie-mentalitásról, meg ezek anyagi támogatásáról.

Az angol Illnessről a márciusi koncertjük kapcsán már nagyjából mindent elmondtunk. Az előttük fellépő bandák koncertjének végighallgatása miatt már ők is fáradtabbak voltak kicsivel, mint a legutóbbi egri fellépésükön. Ugyan ezúttal nem tették tönkre a lábdobot, mégis szuper műsort pattintottak össze. Az este három fellépője közül az Illness zenéje volt a legspontánabb és a legkönnyebben emészthetőbb, szóval kifejezetten passzolt is a végére.

Az est zárásakor Hilary a Sabotból udvariasan megkért mindenkit, hogy ha tehetik, támogassák a három csapatot vagy egy sör árával vagy valamilyen hanganyag vásárlásával. A rendezvény legkomikusabb – és egyben legelkeserítőbb – pillanatai következtek ekkor: a megjelentek egymásra ostobán nézve adogatták tovább az útnak indult, még mindig üres fémtálcát, a valamivel gyorsabban kapcsolók pedig kétségbe esve igyekeztek minél hamarabb eliszkolni a helyszínről.

Mikor a pénztárcámat elpakolva, az utolsók egyikeként, leharcolt aggyal és már-már vérző füllel tántorogtam ki a teremből, valaki megpaskolta a hátamat. Természetesen a mosolygós Emilio volt az. Szívélyesen üdvözölt, hogy csacsogjunk egy kicsit. Szegény már csak a legkukább énemmel és a legdöcögősebb angoltudásommal szembesülhetett, de még ennek ellenére is megajándékozott egy hét inches lemezzel – a Fat Bicth zenekarral közösen kiadott splitjükkel. Méghozzá mindezt csak azért, mert tökre kedveli a DTPC!-t. Na, ezek aztán végtelenül kedves srácok! Nem is nagyon búcsúzkodtunk, hamarosan úgyis találkozunk.

Új bútor a hálószobában # Möbel

A hazai popzene hálószobájában még a tavasszal feltűnt egy új bútor. Nem, ez nem tévesztendő össze a Möbelix-féle hétköznapi, silány darabokkal. A Möbel minőségi produktum. Hogy az mennyire lo-fi, amit csinálnak, az vitatható, ugyanis a számok hangzása, kidolgozottsága meglepően jó. De lényeges kérdés ez egyáltalán? Merthogy Lechner Márk egyszemélyes projektje mögé bújva rendre olyan zenékkel lepi meg egyre növekvő hallgatótáborát, ami jó a fülnek, ahhoz nem fér kétség.



A számok visszafogottak, ugyanakkor a sok apró történés, karcos gitár hangocskák, effektek, és a telibe talált, néhol monoton, loop-olt zenei alapok nem hagyják lankadni a figyelmet. Márk szolid éneke pedig szépen simul mindebbe. A zenék tömörek, de tartalmasak. Hallgatásukkor megfigyelhető egyfajta kényszerű egyensúlyozás a hangok és rétegek mennyisége és milyensége tekintetében, némi feszültséget keltve ezzel a hallgatóban. Itt bizony minden pontosan ki van számolva, mindennek megvan a maga helye. Ezzel ugyan a Möbel könnyen bele is zúghatna az undorító sterilitás csapdájába, de a jó zenei ízlésnek és a zeneszerzéshez való hozzáállásnak hála, ezt messze elkerüli.

A hangszerelést illetően néhány dalban a gitár is fontos szerepet kap - és valljuk be, igen jól is áll a Möbel-nek. Azonban egy ígéret szerint a későbbiekben egyre inkább az elektronika-központúság lesz jellemzőbb. Ezt támasztják alá a pár napja megjelent Steps & Rotor című kétszámos mikro-EP felvételei is.



A tegnap folyamán pedig egy új videót is bezúztak az internet képcsövébe, mely egy szomorú hajvágás történetét jeleníti meg, és amelyet - a MOME-n épp végzős – Meat Shot-os srácok készítettek. Érdemes megnézni, mert elég jól sikerült, úgy a klip, mint a zene is.



A Möbel tehát eléggé egyedi színfoltja lehet a hazai színtérnek, ha így folytatja.

A videóban egyébként az énekes-szintis Márk mellett feltűnik egy gitáros srác is. Igen, a Möbel élő fellépései során ebben a duó felállásban adja elő számait. Első koncertjüket nem mellesleg rögtön az A38 tetőteraszán adták az ÚjNautilus irodalmi estjének keretein belül.

A bútor azonban újabb és újabb room-ok után kiált. Így ha minden igaz, hamarosan Egerben is bemutatkozhatnak!

Addig is küldünk nekik innen egy óriási YES!-t. We are waiting for you, Babies!

Motorama - One Moment

Nekem a Motorama 2009-2010 óriási felfedezése volt, s nem is csoda, hogy a mai napig figyelem, mit ügyködnek a már talán nem is oly' zord orosz földeken. Áprilisban egyébként egy igen erőltetett menetben végigkoncertezték Európát, s most már én is csak azt remélhetem, hogy egyszer ide is eljutnak, és valóban értelmet nyer a 'I see, it's Budapest in your eyes' c. sor.

De ami most igazán fontos, az az, hogy a tavalyi csodálatos Alps c. album után orosz hőseink nemrégiben egy újabb ragályosan fülbemászó, és mindamellett egy nosztalgikus "smiths-es" borítóval rendelkező dallal, vagy ha úgy tetszik, egy "pisznyével" leptek meg engem. Én meg most benneteket. Hacsak egy pillanatra is...

Truman Catbank # My Panda Shall Fly – Xerox

Bár lassan már mindenki megunja a 8bites zenéket, azért még akad egy két érdekes momentuma a szépen kimúló trendnek. Ennek egyik ilyen mozzanata lehet az az április közepén megjelent kislemez, amely a Sorry, I Took So Long címre hallgat, és amelyet a sri lankai származású Suren Seneviratne jegyez, aki amellett hogy tagja a LuckyPDF művészcsoportosulásnak, most a zenében keres új lehetőségeket.
My Panda Shall Fly néven futó projektének bemutatkozó kislemeze nem akárhol jelent meg: a wichitás Dam Mantle saját címkéje alatt. A kislemezen még jó pár remix is helyett kapott, érdemes azokat is meghallgatni.

My Panda Shall Fly - Sorry I Took So Long EP (Growing Records) by My Panda Shall Fly ♥

Mivel vizuális téren is alkotó művészről van szó, ezért el is várjuk, hogy Suren Seneviratne izgalmas mozgóképekkel erősítse meg zenéit. Első hivatalos klipje a Xerox című számhoz Daniel Swan és Sujo Tanaka által készített káprázatos videó. Mondhatni szemet kápráztató a mozgókép, amely olyan, mint egy Commodor64-es játék vhs-minőségű végigjátszása: végig izgulhatunk a kissé csúf macsekért, hogy vajon eléri-e célját, vagy sem. A befejezést nem részletezném, de úgy érzem, Truman Burbank is megjárta ezt az utat.

‘I want to run away / I’ve nothing more to say' # Girls Names - Dead To Me

Elöljáróban annyit, hogy ezt az albumot vártam legjobban a tavasszal, szóval őszinte leszek.

Igaz, hogy tavaly már volt egy EP-jük, bár akkor még nem is nagyon figyeltem fel rájuk. Viszont egy nap, ha jól emlékszem a Bloodwell c. számukra ugrott a zenelejátszóm, és "fúú, nekem ez kell most!"-érzés, vagy valami hasonló egyszerűsség villant át rajtam.

Girls Names : Blood River by SUPMAG

Azért is, mert ugye mostanság elég népszerűek lettek az olyan együttesek, akik a '60-as évek napfényes, szörf áztatta dallamait egy kis brit 'cipőbámulással' vegyítik. És hát én is elcsábultam. Visszatérve a "lánynevekre" (egyébként az én kedvenc női nevem az Anna, az ő favoritjuk meg ebből a videoból kiderül), újra végigtoltam a kislemezt, kutakodtam, hogy jelent-e meg azóta valami újdonság, meg videókat böngésztem, mint pl az otthon, egy szobában felvett, diszkólámpákkal megspékelt a Twin Peaks - Falling dal feldolgozása, vagy egy kis utcai mókázás, mint ez, amin lehet nem is ők vannak, ami végülis mindegy, de az nem, hogy azóta is ezt dúdolom.

Habár egy meglehetősen pontosan és szabatosan megalkotott lemezről van szó, azért a majdnem egy csokorra való, ikonikus együttesektől származó hatások szintén beleivódtak ebbe a félórás alkotásba, gondolok én itt pl a 'No More Words' Jesus and Mary Chain-es zizegésére, vagy a 'Nothing More to Say' JD Digital-óda játékára.


Ők az ír Girls Names, akik amúgy első koncerjükön úgy léptek fel, hogy még csak nem is gyakoroltak! Borzasztó bátor fiatalemberek ezek, a lány basszusgitáros ellenére is (neki van tetkója egyébként, szóval ő lehet nem is fél...)

Mindenesetre ezt az albumot ajánlom nem másnak, mint minden Anna nevű leányzónak! Húsvétra, kölni helyett belfastit..


Girls Names - When You Cry (session) via

Girls Names - I Lose

Sör és pattanások # No Age, Evil Men Have No Songs; A38 Hajó

ma-Ugly beszámolóját a No Age budapesti koncertjéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.



No Age – Teen Creeps (via Sub Pop)

Barkóczi Noémi az Érsekkertben

Nemrég már beszámoltunk Barkóczi Noémi debütáló EP-jéről és bemutatkozó koncertjének közelgő időpontjáról. Normális esetben nem is szaporítanánk tovább a szót, de ha már megörökítettük, ahogy Noémi a város egyik legbékésebb helyszínén, az Érsekkertben előadja néhány dalát, akkor kötelességünknek érezzük, hogy benneteket is tájékoztassunk róla. A mozgóképeket természetesen blogunkon meg is tekinthetitek.

Noemi Barkoczi – Hey Sir!



Noemi Barkoczi – Reggeli

Noémiért egyébként itt tudtok rajongani.

Kezdő ornitológusoknak # Hangmás – Darabokban

A Hangmás zenekar őszi fellépésén már az egri közönség is hallhatta a Darabokban című számot, amely az októberben megjelenő lemez beharangozó kislemezdala is lett. Ehhez a honi indie színtér egyik legfelkapottabb direktora, Veszéjes Szabó Áron rendezett videoklipet. Ő készített már például vámpíros klipet a Moognak és animációs videót a Pillsnek is.

A (nem)mindennapi képekkel színezett mozgókép a Corvintetőn rögzített koncertfelvétellel azt a lüktetést és dinamizmust próbálja meg visszaadni, amelyet a zenekar koncertjein átélhet az ember.

A legutóbbi statikus és vizuálisan megbolondított videóval ellentétben, amely a Katonák voltunkhoz készült, most egy végig intenzív, mindent megmutatni akaró, handycammel készített felvételt kapunk, ezzel is a nyerseséget és lendületet erősítve.

A zenekar most induló vidéki turnéján bárki meghallgathatja ezt a számot is, de ha esetleg birtokolni van kedvetek, akkor egy email-címért cserébe letölthetitek a zenekar megújult oldaláról.
A klip végén látható madár pedig egyszerűen gyönyörű.

Illness, Eger, Kis Zsinagóga Galéria, 2011. 03. 10.

Csütörtök este rendhagyó módon egy meglepően aktuális külföldi zenekar adott koncertet Egerben. A brightoni Illness a főváros és Szeged után – az elmaradt kecskeméti időpont helyett – a Kis Zsinagóga kortárs galériában is fellépett. Az angol fiatalokból álló, gitár-dob felállású duó zajos és virtuóz rockzenét játszik, melyet instrumentálisan, punk attitűddel és matekos dallamokkal ad elő. A csapat annyira friss, hogy a Some Vegetable Waste című bemutatkozó lemeze is alig több, mint egy hónapja jelent meg. Szabadon meghallgatható és letölthető itt:

A koncert rendkívüli energiája maximálisan meggyőzőnek bizonyult. A hangzás összehasonlíthatatlanul erősebb és élettel telibb volt, mint a felvételeken. Nagyjából két hasonlóan zajos duó, az inkább karcos No Age és az inkább lendületes Japandroids közé lehetne belőni. Az Illness rendkívül sok lehetőséget rejt magában: Emilio és Spencer egyetlen lemezen annyi témát és ötletet lő el, amennyiből más zenekarok komplett, több évtizedes életműveket építenek fel. Őket hallgatva mégis nyugtalanító hiányérzetünk támad, a dalaik ugyanis énekért ordítanak. Vagy hogy kicsivel érzékletesebb legyek, sokkal inkább ordításért énekelnek. Ígéretük és terveik szerint ez idővel megváltozik majd, ami persze további bizakodásra ad okot. Addig pedig nincs más dolgunk, mintsem türelemmel várni és a BokTM által készített felvételekkel alkalomadtán felidézni a remek koncertélményt.

A szextől a házasságig # Lykke Li – Wounded Rhymes

ma-Ugly írását Lykke Li második lemezéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.



Lykke Li – Youth Knows No Pain (via Punkreas.org)

Lykke Li – I Follow Rivers

Újra Budapesten!

Március 4-én immáron negyedjére vesszük be a fővárosi éjszakát. A Corvintető, a Klub Vittula és a Fogasház után ezúttal a Mappa Clubban tesszük majd tiszteletünk, ahol pénteken fellép majd Hó Márton és a Jégkorszak, a Rakéta, illetve a Peacetones is. A koncertek után mi szelektálunk majd a legjobb zenék közül egészen hajnalig, úgyhogy mindenképp megéri maradni is.

Az eseményre való hangolódáshoz feltétlenül tekintsétek meg a nemrégiben még csak duó felállásban létező Hó Márton és a Jégkorszak egri koncertjének teljes felvételét! Már csak azért is, mert nemcsak a koncert szervezése, hanem annak felvétele is hozzánk köthető.

Hó Márton és a Jégkorszak, Rakéta, Peacetones és Popméter

Időpont: 2011. március 4. (péntek), 21:00
Helyszín: Mappa Club (Budapest, Liliom utca 41.)
Belépés: 500 HUF

Facebook-esemény itt.

Karakter, markáns karakter nélkül # Say Hi – Um, Uh Oh

ma-Ugly írását a Say Hi legutóbbi albumáról a Lángoló Gitárok ömlesztett kritikái közt olvashatjátok.



Say Hi – Devils (via Barsuk Records)

Say Hi - "Devils" Video from stereogum on Vimeo.

Csak egy faszi samplerrel # Deerhoof – Deerhoof Vs. Evil; Cut Copy – Zonoscope

ma-Ugly írását a Deerhoof és a Cut Copy legfrissebb lemezeiről a Lángoló Gitárok ömlesztett kritikái közt olvashatjátok.


Deerhoof – Hey I Can (via Ca Va Cool)

Cut Copy – Pharaohs & Pyramids (via Aerial Noise)

Deerhoof – Super Duper Rescue Heads!

Lájkolnám a lájkod – Smith Westerns - Dye It Blonde

ma-Ugly írását a Smith Westerns második albumáról a Lángoló Gitárok ömlesztett kritikái közt olvashatjátok.



Smith Westerns – Imagine Pt. 3 (via Indie Rock Cafe)

Smith Westerns - Weekend from Fat Possum Records on Vimeo.

Csábító sötétség # Detachments – Detachments

Sebastian Marsalnak sok barátja van. A sort a lemez producere, James Ford nyitja, aki amellett, hogy a Simian Mobile Disco egyik tagja, a Klaxons és a nem is oly' régen az "új New Ordernek" (...) kikiáltott Delphic lemezén is dolgozott. Őt a H.A.L. c. szám asszisztense, Andrew Weatherall követi, aki olyan előadók remixeit jegyzi, mint Siouxsie Sioux, Primal Scream vagy a Fuck Buttons. Puszipajtása még az a Tim Goldsworthy, aki eredetileg az UNKLE tagja, de mostanság a The Rapture, a Cut Copy vagy a Hercules and Love Affair munkáit is segíti, mindamellett a DFA Records társtulajdonosa is; de ha ez sem lenne elég, akkor Tim barátunk még a színpadra is fellép Marsal társaságában egy-két dallam erejéig. Csakúgy, mint az egykori Joy Division/New Order-ikon, Peter Hook, akinek egyik személyes kedvence az északnyugat-londoni székhelyű kvartett, a Detachments.

Igen, most már nagyjából helyben is vagyunk; le se lehetne mosni a '79-82-es évek boldog idejének Gary Numan, Fad Gadget, Kraftwerk, The Human League és a korai Factory bandák "szennyezte", magányos, sötét, "iparos" foltjait. De mi nem is akarjuk, ellenben Sebastiannal:
"Sokszor úgy emlegetnek minket, mint valami 'indusztriál' banda... mi a f...??! Azt se tudom egyáltalán mit jelent... meg Joy Division... blabla... a H.A.L. c. számunkat például a hip-hop iránti szeretetem inspirálta. Ha úgy adódna, hogy egy lakatlan szigeten kellene élnem, akkor inkább vinnék magammal egy Pet Shop Boys lemezt, mint egy kibaszott Nine Inch Nails-t!" – mondotta a Clash magazinnak adott interjújában.

Hogy magáról az albumról is említsek pár szót, a nyitószám, az Audio/Video, csak úgy, mint a már említett H.A.L., igen erőteljesen pulzáló, elektronikus élvezetben részesít. A Fear No Fear picit döcögős post-punk funky-ba taszít minket, míg az új single (a hozzá készült klipet lentebb meg is nézhetitek), a Holiday Romance elég szintit nyújt ahhoz, hogy a nyaralás borús és töprengős, mintsem vidám legyen.

Ha az idei év 80-as évek poszt-punk útjain kalandozó együtteseit nézzük, akkor – a Motorama szintén debütáló albuma mellett – a Detachments mindenképp kiemelkedik.

Detachments - Holiday Romance from bang on on Vimeo.

of Montreal - Coquet Coquette

Az athensi of Montreal két évvel előző lemeze után új albummal tér vissza, melynek első kislemezéhez, a Coquet Coquettehez készült a fenti video.

Burjánzó vadságot tapasztalhatunk benne, Kevin Barnes és társai épp egy szigetet készülnek elfoglalni hajójukkal, ám nem várt ellenállásba ütköznek kannibálok személyében.

Az új album pedig - melynek címe False Priest -hasonló izgalmakat tartogat, kicsit hosszú, nem ér a Hissing Fauna... nyomába, de az előzőnél mindenképp jobb. Íme egy igazi szakértői vélemény néhány hallgatás után!

Schwule Fiúk, figyelem! # Male Bonding – Year's Not Long

Nem nagyon szeretnénk rácáfolni a minket ért rágalmakra, melyek szerint őrjítően nagy buzogányok vagyunk. A Male Bonding klipje akkora zsupánság, hogy még a heteroszexuális többség is könnyedén kísértésbe eshet.

Male Bonding "Year's Not Long" from Sub Pop Records on Vimeo.

A zenekar debütáló lemeze május első felében jelent meg, és a Nothing Hurts címet viseli.

Male Bonding – Year's Not Long (via Bigstereo)

Az érdektelenségtől az idegösszeroppanásig # Wolf Parade, The Amsterdams & Æ

ma-Ugly beszámolóját a Wolf Parade, a The Amsterdams és az Æ koncertjéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.

További videók itt.

Wolf Parade – What Did My Lover Say? (It Always Had to Go This Way) (via Consequence of Sound)