Most tulajdonképpen mindegy, hogy igen avagy sem - megpróbáljuk nektek összefoglalni, mi is történt július 8-án az Egri Csillag színpadon.
Kezdjük az egészet azzal, hogy egy aranyos kis helyszín volt ez: virágba öltöztették a Zenepavilont, az Érsekkert gyepszőnyegét teleszórták párnákkal, szőnyegekkel és fénylő lámpásokkal, a borosüvegekből fehér szegfűk pislogtak a napsugarakba, miközben zöldellő fák ölelték körül a színpadot.
Pár perccel 15 óra előtt bele is csaptunk a lecsóba, ekkor még szolidan, kedves dalokkal próbáltunk kedveskedni az arra járóknak. Szép lassan egyre többen foglaltak helyet a zöldben és a székeken, fanatikusaink jelentek meg az ország rengeteg tájegységéről.
Utánunk nyomban Barkóczi Noémi koncertje következett, akihez mint előadóművész korábban még nem volt szerencsém, szóval egész izgatottan vártam a koncertjét. A színpad kialakítása folytán a pincesorok felé igyekvő tömeg az előadás közepette vonult át az Érsekkert belsejébe; ez azonban legfeljebb a koncert közönségét zavarhatta, Noémi ugyanis egy egészen korrekt műsorral állt elő. Ha elkerülte volna a figyelmeteket, elárulom hogy voltak feldolgozások is, például a Grizzly Beartől! Nem vagyok egészen az a fajta, aki annyira odavan a magányos singer-songwriterekért, de hát azért tehetek egy-két kivételt, jó?!
Barkóczi Noémi - Bor (Egri Csillag Színpad)
Az időközben megérkező Lamantin tovább fokozta a hangulatot, ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a pénteki napon tulajdonképpen sem alsó, sem felső korhatára nem lesz a rendezvénynek. Óvodáskorú kislányok táncoltak a színpad előtt, miközben 12 éves kisfiúk próbálták rávenni a már sokat látott fővárosi dj-ket, hogy azért mégiscsak toljanak már le legalább egy Ramones-számot, ne lacafacázzanak tovább!
Az utolsó, egyben második koncertet pénteken a morningdeer szolgáltatta, akik magabiztosan hozták az avantgárd, jazzes elemekkel operáló szobazenét, az ekkorra már jelentősen megnövekedett létszámú közönség előtt.
A érsekkerti este lezárásaként végül előbb a Gumipop DJ-csapata pakolta a zenéket, a látottak alapján elég magas színvonalon, ugyanis az utánuk következő Past Perfect már egy forróra melegített táncteret vehetett át, rajta számtalan szórakozó fiatallal. Ekkor már kezdett olyanná válni a hangulat, mint amilyennel csak a Popméter-születésnapokon találkozhatunk: őrült, dilis, táncos, és természetesen barátságos. A buli ezután a Jaffa klubban folytatódott, egészen hajnalig.
Na, és szerintetek milyen volt a pénteki nap? Számoljatok be!
A többi képet amúgy itt megtaláljátok.
(Végül szeretnénk köszönetet mondani a fellépőknek, vendégeinknek, a Part Egyesületnek, meg úgy általában mindenkinek, akik nélkül nem jött volna össze ez a rendezvény. Szóval köszi.)
(Végül szeretnénk köszönetet mondani a fellépőknek, vendégeinknek, a Part Egyesületnek, meg úgy általában mindenkinek, akik nélkül nem jött volna össze ez a rendezvény. Szóval köszi.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése