Ez most mégis mi a jóságos csokigolyó?! Oké, persze, vágom, hogy a Church zenekar első nagylemeze, sőt még az is megvan, hogy a négy portlandi fiú közül ketten (Brandon és Richard Laws) testvérek.
Ám innentől kezdve semmit sem értek. Kezdve a poszt-rockból táplálkozó hangszerhasználattal, a dús melankólián át, egészen a Wild Beasts együttessel való zenei rokonságig.
Mert ráhúzhatjuk az experimentális jelzőt, vagy hívhatjuk "avant-pop"-nak, akkor sem fejezi ki kellőképpen azt a nyolc számnyi, leírhatatlanul bájos, ugyanakkor már-már fájdalmas bénaságot, melyet a bolygó legnagyobb vesztesei is sanyarú sorstragédiaként élnének meg.
A fiúk a szánalom- és a gyönyörkeltés meglehetősen keskeny határvonalán egyensúlyoznak, és tényleg csak egy hajszálon múlik, hogy ne essenek át egyik oldalra sem. Ez a nagy valószínűséggel tudatos zenei magatartás pedig megkíméli a végeredményt mind a giccstől, és mind az erőltetett geek-szerepvállalástól.
És akkor ott van még ez a minimalista, egyszerre beteges és lehangoló borító. A szívem megszakad, ha csak ránézek is, annyira szerencsétlen, nem hogy ha még a dalokat is hallom mellé!
Teljesen összezavartak. Magyarázatot követelek, de azonnal!
Church - Opposite People (via You Sound Like A Robot)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése