Amikor az ember a kedvenc együtteséről, daláról vagy épp albumáról ír, az egyrészt nagyon hálás, másrészt viszont rendkívül hálátlan feladat. A Slint kultikus második lemezéről akár oldalakon keresztül ömlenghetnék nektek én is, ám ettől ezúttal inkább megkímélek mindenkit, elvégre a fröcsögésemnek nem sok aktualitása lenne azon kívül, hogy a Spiderland idén márciusban lett húszéves. Hiába a zenekritikusok és egyéb popérzékenyek lelkesedése, a lemez képtelen volt komolyabb – vagy fogalmazzunk inkább úgy: kereskedelmi – sikereket elérni. Ha kicsit jobban belegondolunk, ez nem is olyan meglepő, elvégre ugyanabban az évben jelent meg, mint az az istenverte Nevermind! Persze amíg a Nirvana legismertebb albumához feldolgozáslemez is készült, a Slintről ugyanezt már nem mondhatjuk el, amivel nincs is semmi baj az ég adta világon. A Spiderland legerősebb dala kétségkívül a kegyetlen zárószám, a Good Morning, Captain!. Ennek a kivételesen nagyszerűre sikerült, nyolcbites verzióját készítette el egy methodairmoshpit nevű YouTube-felhasználó, aki vajmi keveset, de a semminél azért valamivel mégiscsak többet árul el magáról: "I'm a nerd with too much time on my hands" – vallja be a tizenhat éves Evan, a The Trash Compactor nevű zeneblog szerzője. Külön kiemelést érdemel, hogy a hangsáv mellé egy azzal harmonizáló pixeles képet is készített, amelyen a Spiderland borítóját és egyúttal a zenekar tagjait próbálta reprodukálni.
Ha valaki esetleg birtokolni is szeretné a feldolgozást, az innen, az Evan által megadott címről le is töltheti azt. Ha esetleg nem ismernétek vagy csak fel szeretnétek idézni a dal eredeti verzióját, itt meg tudjátok hallgatni:
A Kanagawa és a Popméter legénysége igencsak mozgalmas estét zárt szerdán. Reméljük, mindenkinek sikerült kipihennie a féktelen mulatozást. (Fényképalbum itt, videók itt.) A több szempontból is izgalmas koncert (egyenruhás közönségre nem számítottunk) és az őrületes bulizást hozó dj-szettek után szerencsére a Jaffából való távozást követően sem állt meg a dilivonat: az est fellépőivel zakatoltunk tovább az egri éjszakában. A hajnalig tartó haverkodás egyik legörömtelibb mozzanata, hogy a hiperaktív és szupercuki basszusgitáros lánnyal, Gaby Feltennel való beszélgetés közben kiderült, hogy van egy szobaprojektje otthon Den Haagban, My Badger Claws néven. Jó-jó, manapság már bárkinek lehet bedroom pop formációja, de a tegnapi remek koncert után érthető módon lelkesen loholtam hazafelé, hogy lecsekkolhassam a füzetből kitépett cetlire firkált soundcloud oldalt. Szerencsére nem kellett csalódnom. A mókás nevű My Badger Claws hat dala ismét bebizonyította számomra, hogy mindig érdemes magunknál papírt és tollat hordani és azt is igazolta, hogy az ilyen szobaprojektek a legtöbb esetben hamar belopják magukat a szívembe. A számok, mint maga Gaby is, igen sokszínűek. A 8-bites zúgással operáló I Has a Sad című dal viseli magán leginkább a Kanagawa (ex-Failotron) keze nyomát. Ha szerdán hiányoltátok az éneket a koncerten, akkor ez a szám megmutathatja, hogy milyen is lenne a Kanagawa énekkel. A Spring Fever karcos gitárhangzását Gaby bájos vokálja teszi tavaszi szellőhöz hasonlóan könnyeddé és kellemessé; a You Make the Forestben a szolid zajfüggöny alatt szitárként ható bendzsó/ukulele meditatív monotonsága a folk világát idézi. A Your Horrible Couch egy gyakori problémát dolgoz fel: a házibuliban kanapén alvás nehézségeiről szóló popdballadában énekel talán a legandalítóbban posztunk holland hősnője. És itt el is érkeztünk a kedvenc "Borzkarmaim" dalomhoz. A Cat Inside már első hallásra teljesen leveszi az embert a lábáról. A félszeg ukulele, a derűs fütyörészés, a játékos furulya és a cukin szerelmes szöveg egyszerűen tüneményes! Az egyik legklasszabb twee dal, amelyet idén hallottam. Végül a lassan hömpölygő, matekosabb, cipőbámulós Hunter Gatherer következik, mely szépen fokozatosan jut el a katarzisig.
A lengyel Who Invented Double Tap után ez a második szobaprojekt az idén, amelyet közvetlenül a név mögött megbújó ismerős írt fel nekem egy fecnire, szóval fiúk-lányok, mindig legyen nálatok kéznél íróeszköz, sosem tudhatjátok, hogy ki szobazenész és ki nem!
2010 júniusában került sor az első Popméter Haver Bulira, amikor is úgy döntöttünk, a hozzánk legközelebb állókkal csinálunk egy szuper estét, és meghívjuk őket a dj-pult mögé.
Aki ott volt, valószínűleg kiválóan szórakozott, így idén - hagyományteremtő szándékkal - újra jön a Haver Buli, mégpedig július 23-án, szombaton. Forró mulatság lesz, igazi házibuli - a helyszín pedig természetesen az efféle rendezvényekre specializálódott Egal kisterem, ahol mindenki vonyíthat kedvére!
A fellépőkkel kapcsolatban azt a koncepciót követtük, hogy minden egyes Popméter-tag egy Hawer társaságában nyomja le a buli ráeső részét, így tehát hat páros munkásságát élvezhetitek majd. Köztünk lesz:
Dalma, aki a két legutóbbi plakátunk elkészítésénél szorgoskodott
Janka, aki a legősibb fanatikusaink egyike
Panni, aki a fél országot is átszelné, hogy egy jó bulit találjon
KGB, az Egri Ifjúsági Zenebuzzancs Közösség főtitkára
A Kanagawa név talán még ismeretlenül cseng egri zenei körökben, de a Failotron-ról valószínűleg többetek is hallott már. Ha mégsem, akkor róla mindenképp érdemes tudni, hogy a név mögött megbújó Birtalan Áron a videojáték-zenét idéző chiptune műfaj legismertebb magyar képviselője. Hangszerei különböző videójátékok és hardverek, inspirációját pedig korai ambient és kísérleti zenék, valamint a 80-as évek post-punk és shoegaze irányzatai jelentik. Az évek során számos országban fellépett, többek közt Angliában, Malajziában, Olaszországban, Ausztriában, sőt még a műfaj legfontosabb eseményének számító Blip Festival-on is, New York-ban. (Nem meglepő tehát, hogy Failotron Áronnak olyannyira híre ment, hogy még a 2010-es hazai popkult celeblistán is egészen a 14. helyig jutott és tiszta csoda, hogy Egerben még nem járt.)
A részben holland (The Great Wave of) Kanagawa nemes egyszerűséggel a Failotron utódzenekara dobbal, basszussal és gitárral kiegészülve, mely önmagát a chiptune mellett a cipőbámulós pop és a matekrock határmezsgyéjére pozicionálja. A zenekart Áron mellett Gál Dániel (dob) és egy holland hölgytag, Gaby Felten (basszusgitár) alkotják. Az éppen zajló, szegedi, szolnoki, budapesti és bécsi állomásokat is érintő mini-turnéjuk során a napokban sikeres koncertet adtak a Veszprémi Utcazene Fesztiválon is. Az amerikai No Age áprilisi, A38 hajón adott koncertjén pedig ők voltak az egyik előzenekar.
Figyelem! A beígért Möbel live act sajnos ELMARAD. Ők a Kanagawa előtt léptek volna fel, azonban fontos hétköznapi teendőik miatt nem fért volna bele nekik egy egri út. De ami késik, nem múlik, valószínűleg még az idén lesz Möbel-koncert a városban.
Mindenesetre, némi vigaszként készítettek az egri fanok számára egy mixtape-et, idézem: "Ezt a mixtape-et az egri hipsztereknek dedikalom, akikhez sajnos nem jutok el a honapban <:,oc gyalazat borito, gyomorforgato beatmix, de sok szeretet!"
Mi pedig próbálunk addig keríteni helyettük másik fellépőt. Ha sikerül, akkor mindenképp közöljük. Ha nem, akkor a That's What I Call Lo-Fi (TWICLF) DJ-i fognak melegíteni a Kanagawa koncertje előtt, majd azt követően táncoltatni egészen zárásig.
Az INGYENES, egész estés program szerdán, 9 órakor veszi kezdetét a Jaffa CoolTour Club-ban.
A hét kezdőnapjának kora reggelén BokTM homemade mixe után, július 11-én ismét hallattuk magunkat a Tilos Rádióban, a DatascentFelkelők című műsorában – ezúttal élőben.
A szereplés lehetősége egy budapesti partyban töltött éjszaka dőlt el, mikor is összefutottunk régi ismerősünkkel, D1-gyel, a műsor házigazdájával, aki saját bevallása szerint még mindig nagyon kedveli a Popmétert. Ezen a tényen meghatódva szinte azonnal felvetődött a vendégszereplés ötlete. Így aztán jómagam és a korai Popméter bulik egyik fontos szereplője, illetve a néhai Part Rádió Csapnivaló című elektronikus zenei műsorának lelkes szerkesztője, Dénes (aka Berlinrox) a legközelebbi adandó alkalommal szintén a (korán) Felkelők közt tudhattuk magunkat.
Szettünket reggel 6-tól fél 8-ig játszottuk kisebb-nagyobb elkalandozásokkal, de alapvetően az elektronikus zene jegyében, a barátság hullámhosszán. A palettán fellelhetők érzelmes house zenék, finomabb és csattogósabb (post-)dubstep-ek, oldschool elektronika, chillwave, baleár dallamok és persze némi zajongás, pszichedélia és gitárzene is belefért (mit hagytunk még ki?). Ezek után azt hiszem, nem igazán kell ecsetelni, kiknek ajánljuk a mixet, de lényegében azoknak, akik nem csak az ilyen vagy olyan, szűkebb keretek között mozgó e-zenei stílusok rajongói; vagyis nyitott szellemű könnyűzene fogyasztóknak.
Egyébként az épp adott technikai lehetőségekhez igazodva, Dénes bakelit lemezeivel játszadozott, én pedig pendrive-om húrjait csapkodtam (legközelebb majd cserélünk, vagy kombináljuk ezeket, ahogy alakul). Mixelési tudásunkat annyira nem fitogtattuk, ergo a szett ilyen szempontból itt-ott hibádzik, de ha úgy vesszük - és ezt minden elfogultság nélkül kijelenthetjük - épp ez a tökéletlenség adja az egész szépségét.
Tehát hajrá zenerajongók, nyomjátok meg azt a play gombot! Ha pedig birtokolni akarjátok az anyagot, töltsétek bátran!
01 Hot Natured - Forward Motion (feat. Ali Love) / Hot Creations 02 Teengirl Fantasy - Cheaters / Merok 03 Jay haze - I Wait For You (feat. Laila Tov) / Contexterrior 04 Gang Gang Dance - Chinese High / 4AD 05 Daphni - Mapfumo / Resista 06 Washed Out - Amor Fati / Sub Pop 07 Pantha Du Prince - Welt Am Draht (Animal Collective Version) / Rough Trade 08 Aa - Flag Day / Gigantic 09 Kode9 & The Spaceape - Otherman / Hyperdub 10 Black Dice - Chicken Shit / Paw Tracks 11 Instra:Mental - Thomp / Nonplus+ 12 The Soft Moon - We Are We / Captured Tracks 13 Gill Scott-Heron and Jamie XX - NY Is Killing Me / XL Recordings 14 Matthewdavid - Noche Y Dia/San Raphael / Brainfeeder 15 Nicolas Jaar - I Got A Woman / Circus Company 16 Memory Tapes - Yes I Know / Carpark Records 17 Sophie Zelmani - If I Could (Version Lindbæk) / Fascinating Rhythms 18 EMA - Grey Ship / Souterrain Transmissions 19 Pantha Du Prince - Welt Am Draht (Moritz Von Oswald The One Version) / Rough Trade 20 Brian Eno - Glitch / Warp Records 21 Kurt Maloo - Afterglow (Frisvold & Lindbæk Mix) / Fascinating Rhythms 22 Tropics - Soft Vision / Planet Mu 23 Lucien-N-Luciano - Melodrama / Cadenza 24 Junior Boys - Kick the Can / Domino
Ott voltatok az eddigi legnagyobb szabású Popméter-rendezvényen? Most tulajdonképpen mindegy, hogy igen avagy sem - megpróbáljuk nektek összefoglalni, mi is történt július 8-án az Egri Csillag színpadon.
Kezdjük az egészet azzal, hogy egy aranyos kis helyszín volt ez: virágba öltöztették a Zenepavilont, az Érsekkert gyepszőnyegét teleszórták párnákkal, szőnyegekkel és fénylő lámpásokkal, a borosüvegekből fehér szegfűk pislogtak a napsugarakba, miközben zöldellő fák ölelték körül a színpadot.
Pár perccel 15 óra előtt bele is csaptunk a lecsóba, ekkor még szolidan, kedves dalokkal próbáltunk kedveskedni az arra járóknak. Szép lassan egyre többen foglaltak helyet a zöldben és a székeken, fanatikusaink jelentek meg az ország rengeteg tájegységéről.
Utánunk nyomban Barkóczi Noémi koncertje következett, akihez mint előadóművész korábban még nem volt szerencsém, szóval egész izgatottan vártam a koncertjét. A színpad kialakítása folytán a pincesorok felé igyekvő tömeg az előadás közepette vonult át az Érsekkert belsejébe; ez azonban legfeljebb a koncert közönségét zavarhatta, Noémi ugyanis egy egészen korrekt műsorral állt elő. Ha elkerülte volna a figyelmeteket, elárulom hogy voltak feldolgozások is, például a Grizzly Beartől! Nem vagyok egészen az a fajta, aki annyira odavan a magányos singer-songwriterekért, de hát azért tehetek egy-két kivételt, jó?!
Barkóczi Noémi - Bor (Egri Csillag Színpad)
Az időközben megérkező Lamantin tovább fokozta a hangulatot, ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a pénteki napon tulajdonképpen sem alsó, sem felső korhatára nem lesz a rendezvénynek. Óvodáskorú kislányok táncoltak a színpad előtt, miközben 12 éves kisfiúk próbálták rávenni a már sokat látott fővárosi dj-ket, hogy azért mégiscsak toljanak már le legalább egy Ramones-számot, ne lacafacázzanak tovább!
Az utolsó, egyben második koncertet pénteken a morningdeer szolgáltatta, akik magabiztosan hozták az avantgárd, jazzes elemekkel operáló szobazenét, az ekkorra már jelentősen megnövekedett létszámú közönség előtt.
A érsekkerti este lezárásaként végül előbb a Gumipop DJ-csapata pakolta a zenéket, a látottak alapján elég magas színvonalon, ugyanis az utánuk következő Past Perfect már egy forróra melegített táncteret vehetett át, rajta számtalan szórakozó fiatallal. Ekkor már kezdett olyanná válni a hangulat, mint amilyennel csak a Popméter-születésnapokon találkozhatunk: őrült, dilis, táncos, és természetesen barátságos. A buli ezután a Jaffa klubban folytatódott, egészen hajnalig.
Na, és szerintetek milyen volt a pénteki nap? Számoljatok be!
(Végül szeretnénk köszönetet mondani a fellépőknek, vendégeinknek, a Part Egyesületnek, meg úgy általában mindenkinek, akik nélkül nem jött volna össze ez a rendezvény. Szóval köszi.)
Mivel az esős napok mellett a nyár még javában zajlik, így semmi akadálya annak, hogy a nemrégiben megkezdett, illetve folytatott, dinnyelé áztatta zeneáradatot tovább folytassuk.
A Catwalk a kaliforniai Nick Hessler egyszemélyes projektjeként indult még 2004-ben a már-már megszokott módon: egy garázsból. Persze azóta nemcsak, hogy kinőtte a játszóterét, hanem két másik zenész is csatlakozott a 20 éves sráchoz.
Nick szavaival élve, a zene, amelyet továbbadnak a Cure és a Smiths inspirálta fiatalságukat hozza felszínre annak minden nehézségeivel, mint például a szerelem, a veszteség és a vágyódás. Ha belegondolunk, tulajdonképp a nyár is ilyen...
A Catwalk debütáló albuma valamikor idén várható, de addig is álljon itt egy videó, amelyből kiderül, hogy Nick haver hogyan is ropja a "macskatáncot".
Bejegyzések
