Az Animal Collective jó régen átesett a ló túlsó oldalára, és szerencsére eszük ágában sincs visszajönni onnan. Sőt, egyre messzebb haladnak!A várva várt Merriweather Post Pavilion már a megjelenése előtt óriási botrányba keveredett: egy türelmetlen rajongó(?) az egyik tag (bizonyos Brian Weitz) nevében arra kérte a világháló népes felhasználótáborát, hogy segítsenek neki kiszivárogtatni az egész lemezt. Ez meg is történt, legelőször csak egy rickroll terjengett a neten, majd karácsonykor a legleleményesebb zenebarátok nagy-nagy örömére napvilágot látott a tényleges hanganyag illegális(!) letöltési linkje is.
Az album dalai talán szokatlanabbak, mint bármelyik ezelőtti AC szerzeményen, pedig már a legutóbbi, Strawberry Jam című nagylemez sem a földhözragadtságával vette le hallgatóit a lábáról. Persze csak, ha levette egyáltalán. Az említett alkotás jól bevált receptje mellet talán Noah Lennox (Panda Bear) hatása érezhető leginkább: a Person Pitch-ről már ismert „bugyborékolás”, a soha véget nem érőnek tűnő dallamok, és a jellegzetes ének, legalábbis mind-mind erre enged következtetni. A zeneileg túlművelteknek esetleg eszébe juthat még a Battles 2007-es Mirrored című eszement remeke is.
Ha az eszményi popcsemegék híve vagy, és rögtön kiráz a hideg az idétlen freak folk címke hallatán (még ha ennek nincs is feltétlenül túl sok köze az MPP-hez), jobb, ha nem is erőlteted a találkozást, mert csak még inkább összeakad az a magyarosan pöndör bajusz; ha viszont szívesen nyitva hagyod a füled bármi különlegességnek, akkor egy elképesztő utazás előtt állsz. Mert itt aztán tényleg mindig történik valami szokatlan. A lemez sokadik hallgatásra is izgalmas marad, mi több, így lesz csak módunk igazán magunkévá tenni ezt a sűrű, álomszerű masszát. Minden egyes hallgatás egyre közelebb visz a megoldáshoz, míg végül szépen lassan ki nem rajzolódnak az elsőre talán láthatatlannak tűnő, háttérzajok mögé rejtett dallamok.
A lemez alapélményét feltehetőleg az adhatta, hogy a tagok egy-egy bélyeg leküldése után búvárruhát öltöttek, és a tengerbe vetették magukat. Ezzel pedig kezdetét vette a víz alatti utazás! Szinte látom magam előtt, ahogy a színes korallok között, ahová még épphogy elérnek a víz alá szűrődő, ütemre cikázó napsugarak, egy kisebb csoport sellő kézen fogva vezeti a zenekar módosult tudatállapotban lévő tagjait, akiket közben egy bájos csikóhal-társulás rajong körbe elragadó táncával. Mással legalábbis nem tudom magyarázni ezt a sajátos hangulatot, amely a dalok hallgatása során teljesen megszállja az agyat.
Az egyik este például lefekvés előtt az MPP-t hallgatva aludtam el, és álmomban máris egy jellegzetesen koszos, lakótelepi bejárati ajtó előtt álltam, ami mögül hátborzongató zajok hallatszódtak. A hirtelen kivágódott nyílászáró helyén (a fene tudja miért) Devendra Banhart állt, épp velem szemben. Spanyolul mondott valamit, ezalatt kézen fogott, majd bevezetett egy aprócska lakásba, és máris egy erősen acid jellegű házibuliban találtam magam. Bódító illatok, kísérteties köd, fátyolszerű füstfoszlányok, és tompa fények mindenhol. Különös ruhákba öltözött, többnyire félmeztelen fiúk és lányok, bennszülöttek, ősemberek, és furcsa, a képzeletem alkotta lények lejtettek valami elképesztő törzsi táncot. Naná, hogy a legújabb AC számokra!
Azt hiszem, egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, 2009 egyik(!) legfontosabb lemezéről van szó. Egyes források szerint olyan jelentőségű az anyag, melyet hamarosan majd a Primal Scream Screamadelica-jával és a My Bloody Valentine Loveless-szével fognak együtt emlegetni. Hogy ez tényleg így lesz-e, nem tudom, mint ahogy abban sem vagyok biztos, hogy ez lenne az eddigi legjobb AC anyag. Kár, hogy minderre még nem áll készen a világ.
Félreértés ne essék, a mérce ezúttal is nagyon magasra került, ami akár igen veszélyes is lehet így rögtön az év elején. Hogy sikerül-e ezt bárkinek is überelnie, nem tudom, de egy ilyen kezdés után úgy érzem, ismét egy izgalmas évnek nézünk elébe. A lecke keményen fel lett adva mindenkinek, a ló oldalán innen és túl is. Tessék jól felkötni a gatyát!
Ja, és én tényleg nem tudom, mit szednek ezek a srácok, de én is kérek belőle.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése