A hét és talán az idei év egyik legkellemesebb meglepetése volt számomra, hogy a tegnapi nap során egy lány felírta füzetlapomra a lengyel Who Invented Double Tap nevét. Az egyszemélyes szobaprojektként működő, varsói chillwave formációt lengyel csoporttársam, Bogumiła ajánlotta, ami nem is csoda, hiszen ő és a Who Invented Double Tap név mögött megbújó Antonina testvérek. Ahogy azt Bogu újságolta, ez a projekt még nagyon új, körülbelül 3 hete létezik. A "zenekar" névválasztását azzal indokolta hogy amíg Angliában laktak sosem tudták megérteni, hogy miért folyik külön csapból a hideg és a meleg víz. A valóban talányos jelenség okát kutató varsói lányok Evaporate című dalukkal csatlakoztak az idén gomba módra szaporodó (közép-kelet-európai) szobazene produkciók sorához. Az atmoszférikus bemutatkozó dalhoz videóklip is készült, amit Bogumiła készített Barcelonában és Debrecenben rögzített felvételekből.
Elöljáróban annyit, hogy ezt az albumot vártam legjobban a tavasszal, szóval őszinte leszek.
Igaz, hogy tavaly már volt egy EP-jük, bár akkor még nem is nagyon figyeltem fel rájuk. Viszont egy nap, ha jól emlékszem a Bloodwell c. számukra ugrott a zenelejátszóm, és "fúú, nekem ez kell most!"-érzés, vagy valami hasonló egyszerűsség villant át rajtam.
Azért is, mert ugye mostanság elég népszerűek lettek az olyan együttesek, akik a '60-as évek napfényes, szörf áztatta dallamait egy kis brit 'cipőbámulással' vegyítik. És hát én is elcsábultam. Visszatérve a "lánynevekre" (egyébként az én kedvenc női nevem az Anna, az ő favoritjuk meg ebből a videoból kiderül), újra végigtoltam a kislemezt, kutakodtam, hogy jelent-e meg azóta valami újdonság, meg videókat böngésztem, mint pl az otthon, egy szobában felvett, diszkólámpákkal megspékelt a Twin Peaks - Falling dal feldolgozása, vagy egy kis utcai mókázás, mint ez, amin lehet nem is ők vannak, ami végülis mindegy, de az nem, hogy azóta is ezt dúdolom.
Habár egy meglehetősen pontosan és szabatosan megalkotott lemezről van szó, azért a majdnem egy csokorra való, ikonikus együttesektől származó hatások szintén beleivódtak ebbe a félórás alkotásba, gondolok én itt pl a 'No More Words' Jesus and Mary Chain-es zizegésére, vagy a 'Nothing More to Say' JD Digital-óda játékára.
Ők az ír Girls Names, akik amúgy első koncerjükön úgy léptek fel, hogy még csak nem is gyakoroltak! Borzasztó bátor fiatalemberek ezek, a lány basszusgitáros ellenére is (neki van tetkója egyébként, szóval ő lehet nem is fél...)
Mindenesetre ezt az albumot ajánlom nem másnak, mint minden Anna nevű leányzónak! Húsvétra, kölni helyett belfastit..
Április 22-én, a Föld Napján immár tizedik alkalommal teker együtt Eger város fiataljainak és öregjeinek úgynevezett kritikus tömege, zaj- és akadálymentes közegben. Az önfeledt bringázást némileg árnyalja az a tény (ugyanakkor az eseményt pont ez indokolja), hogy Egerben mindössze néhány száz méternyi az az úthossz, melyet a kerékpárral közlekedők teljes jogúan és biztonsággal használhatnak. Ezért az idei szlogen a következő: legyenek egyenrangú felek a bringások a közlekedésben! Kerékpárút hálózat kiépítésére van szükség, hogy bárki, bárhonnan eljuthasson bárhova bringával, biztonságosan!
Tehát aki rendelkezik kéttő, három, vagy akárhány kerekű csendes, környezetbarát járgánnyal, és egyetért a Critical Mass által hirdetett értékekkel, vagy csak simán tekerni van kedve jó társaságban, péntek délután 4 óráig legyen az érsekkerti Szökőkútnál, vagy csatlakozzék bárhol a kijelölt útvonalon.
Érkezés 5 órakor a Szépasszony-völgybe, ahol a felvonulás zárásaként a jókedvű Popméter DJ-k napfényes zenéket játszanak a jókedvű bicajosoknak.
A szervezők üzenik: a felvonulást rossz idő esetén is megtartjuk!
Bővebb információt és a tervezett útvonalat itt találjátok. Critical Mass Facebook-on.
Világéletemben nem tanultam franciául. Ebből kifolyólag nem is csúsztattam nagyot, amikor jó egy éve azt állítottam a Blip-csatornámon, hogy tudásom kimerül a 'végbélkúp' = 'suppositoire' azonosság ismeretében. Nos, mindezek ellenére kifejezetten rajongok a francia nyelvű zenékért, kezdve a 60-as évekbeli yé-yé irányzattól az őrületes cold-waveválogatásokig rengeteg szuper albumot köszönhetünk Franciaországnak. Most azt a Csodálatos Férfit ismerhetjük meg, aki még Debbie Harry-t is megihlette a Denis című szám erejéig - ő pedig nem más, mint Jacno.
Jacno 1957-ben született Párizsban, Denis Quillard néven. Láncdohányosként rajongója volt a Gauloises cigarettamárkának, művészneve is innen eredeztethető: Marcel Jacno tervezte ugyanis a dobozon szereplő sisakos logót.
Zenei karrierjét a Les Stinky Toys nevű bandában kezdte, mely Párizs első punkzenekarai közé tartozott. Kezdeti mérsékelt sikereik után, Malcolm McLaren invitálására felléptek Londonban, a 100 Clubban rendezett fesztiválon, nem kisebb nevek, mint a Clash, a Sex Pistols, a Damned, a Buzzcocks és a Siouxsie & The Banshees társaságában. A Stinky Toys sikerében nagy szerepe volt történetünk másik fő szereplőjének, az énekesnő Elli Medeirosnak is. Jacno egy 1973-as diáktüntetésen ismerte meg az uruguayi származású lányt, akivel aztán egy ideig együtt éltek, és több zenei projektet is beindítottak.
Les Stinky Toys - Birthday Party (1979)
A Stinky Toys 1979-es feloszlásakor már a párizsi punkszíntér emblematikus zenekarának számított; mindezek ellenére Jacno folyton tagadta, hogy "punkok" lennének. A Kraftwerk ebben az évben adta ki a Trans-Europe Express című albumát, nagy hatást gyakorolva ezzel a francia művészre, aki 1979-ben megjelentette első saját kiadványát, a Rectangle EP-t. Az album dalai geometriai formákról kapták nevüket, a Rectangle című számhoz pedig egy őrületesen kúl videoklip is készült. Ez a dal amellett, hogy egy korabeli Nesquik tévéreklám háttérzenéje volt, kiváló alapot szolgáltatott Gigi D'Agostinonak, hogy lenyúlja az alapot és elkészítse belőle az elmúlt évtized sokat emlegetett slágerét, a La Passiont. Ugye emlékszik mindenki?!
Jacno - Rectangle (1980)
A saját EP után Jacno és Elli Medeiros útja újra keresztezte egymást, Elli & Jacno néven három stúdióalbumot adtak ki. Egytől-egyik fülbemászó, játékos szinti-pop dalokat írtak, mint például már a Popméter Tavaszköszöntőjében is említett Main Dans La Main, a nem kevésbé slágeres Le Telephone, vagy az Oh La La. Hogy mennyire hibátlan is volt ez a produkció, semmi sem bizonyítja jobban, mint a videoklipjeik - ahol tulajdonképp semmi sem történik, mégis lélegzetelállítóan menő az összes; Jacno hideg tekintetétől kezdve Elli páratlanul eltalált fellépőruhájáig bezárólag nem hiányzik itt semmi a tökéletes popzenei élményből.
Elli et Jacno - Main Dans La Main (1980)
Miután 1984-ben véget ért közös karrierjük, Jacno még kiadott néhány szólóalbumot, melyek sikere elmaradt a korábbiaktól. 2006-ban a foci-vb idejére időzítve előállt egy dallal, amiben azt hirdette, hogy "a sport öl" - néhány év múlva azonban megtapasztalhatta, a láncdohányzás még inkább, ugyanis 2009 novemberében, 52 évesen rákban vesztette életét a manapság kissé elfeledett francia zenész.
A hét és talán az idei év egyik legkellemesebb meglepetése volt számomra, hogy a tegnapi nap során egy lány felírta füzetlapomra a lengyel Who Invented Double Tap nevét. Az egyszemélyes szobaprojektként működő, varsói chillwave formációt lengyel csoporttársam, Bogumiła ajánlotta, ami nem is csoda, hiszen ő és a Who Invented Double Tap név mögött megbújó Antonina testvérek. Ahogy azt Bogu újságolta, ez a projekt még nagyon új, körülbelül 3 hete létezik. A "zenekar" névválasztását azzal indokolta hogy amíg Angliában laktak sosem tudták megérteni, hogy miért folyik külön csapból a hideg és a meleg víz. A valóban talányos jelenség okát kutató varsói lányok Evaporate című dalukkal csatlakoztak az idén gomba módra szaporodó (közép-kelet-európai) szobazene produkciók sorához. Az atmoszférikus bemutatkozó dalhoz videóklip is készült, amit Bogumiła készített Barcelonában és Debrecenben rögzített felvételekből.
![[jacband.jpg]](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIR6qTFgHXV20s6lXZcQ_BLrGvCrj3B31PJHC1W7lZQjGSHJe_XmAltMC_p8N_mjsun35be689ioqEU984Su970WoQniCit61igq5ZayP-NEr2f6FoQWd5oU-upU__aD7YVCfwRfHdJA/s1600/jacband.jpg)
Bejegyzések
