A hét és talán az idei év egyik legkellemesebb meglepetése volt számomra, hogy a tegnapi nap során egy lány felírta füzetlapomra a lengyel Who Invented Double Tap nevét. Az egyszemélyes szobaprojektként működő, varsói chillwave formációt lengyel csoporttársam, Bogumiła ajánlotta, ami nem is csoda, hiszen ő és a Who Invented Double Tap név mögött megbújó Antonina testvérek. Ahogy azt Bogu újságolta, ez a projekt még nagyon új, körülbelül 3 hete létezik. A "zenekar" névválasztását azzal indokolta hogy amíg Angliában laktak sosem tudták megérteni, hogy miért folyik külön csapból a hideg és a meleg víz. A valóban talányos jelenség okát kutató varsói lányok Evaporate című dalukkal csatlakoztak az idén gomba módra szaporodó (közép-kelet-európai) szobazene produkciók sorához. Az atmoszférikus bemutatkozó dalhoz videóklip is készült, amit Bogumiła készített Barcelonában és Debrecenben rögzített felvételekből.
Elöljáróban annyit, hogy ezt az albumot vártam legjobban a tavasszal, szóval őszinte leszek.
Igaz, hogy tavaly már volt egy EP-jük, bár akkor még nem is nagyon figyeltem fel rájuk. Viszont egy nap, ha jól emlékszem a Bloodwell c. számukra ugrott a zenelejátszóm, és "fúú, nekem ez kell most!"-érzés, vagy valami hasonló egyszerűsség villant át rajtam.
Azért is, mert ugye mostanság elég népszerűek lettek az olyan együttesek, akik a '60-as évek napfényes, szörf áztatta dallamait egy kis brit 'cipőbámulással' vegyítik. És hát én is elcsábultam. Visszatérve a "lánynevekre" (egyébként az én kedvenc női nevem az Anna, az ő favoritjuk meg ebből a videoból kiderül), újra végigtoltam a kislemezt, kutakodtam, hogy jelent-e meg azóta valami újdonság, meg videókat böngésztem, mint pl az otthon, egy szobában felvett, diszkólámpákkal megspékelt a Twin Peaks - Falling dal feldolgozása, vagy egy kis utcai mókázás, mint ez, amin lehet nem is ők vannak, ami végülis mindegy, de az nem, hogy azóta is ezt dúdolom.
Habár egy meglehetősen pontosan és szabatosan megalkotott lemezről van szó, azért a majdnem egy csokorra való, ikonikus együttesektől származó hatások szintén beleivódtak ebbe a félórás alkotásba, gondolok én itt pl a 'No More Words' Jesus and Mary Chain-es zizegésére, vagy a 'Nothing More to Say' JD Digital-óda játékára.
Ők az ír Girls Names, akik amúgy első koncerjükön úgy léptek fel, hogy még csak nem is gyakoroltak! Borzasztó bátor fiatalemberek ezek, a lány basszusgitáros ellenére is (neki van tetkója egyébként, szóval ő lehet nem is fél...)
Mindenesetre ezt az albumot ajánlom nem másnak, mint minden Anna nevű leányzónak! Húsvétra, kölni helyett belfastit..
Április 22-én, a Föld Napján immár tizedik alkalommal teker együtt Eger város fiataljainak és öregjeinek úgynevezett kritikus tömege, zaj- és akadálymentes közegben. Az önfeledt bringázást némileg árnyalja az a tény (ugyanakkor az eseményt pont ez indokolja), hogy Egerben mindössze néhány száz méternyi az az úthossz, melyet a kerékpárral közlekedők teljes jogúan és biztonsággal használhatnak. Ezért az idei szlogen a következő: legyenek egyenrangú felek a bringások a közlekedésben! Kerékpárút hálózat kiépítésére van szükség, hogy bárki, bárhonnan eljuthasson bárhova bringával, biztonságosan!
Tehát aki rendelkezik kéttő, három, vagy akárhány kerekű csendes, környezetbarát járgánnyal, és egyetért a Critical Mass által hirdetett értékekkel, vagy csak simán tekerni van kedve jó társaságban, péntek délután 4 óráig legyen az érsekkerti Szökőkútnál, vagy csatlakozzék bárhol a kijelölt útvonalon.
Érkezés 5 órakor a Szépasszony-völgybe, ahol a felvonulás zárásaként a jókedvű Popméter DJ-k napfényes zenéket játszanak a jókedvű bicajosoknak.
A szervezők üzenik: a felvonulást rossz idő esetén is megtartjuk!
Bővebb információt és a tervezett útvonalat itt találjátok. Critical Mass Facebook-on.
Világéletemben nem tanultam franciául. Ebből kifolyólag nem is csúsztattam nagyot, amikor jó egy éve azt állítottam a Blip-csatornámon, hogy tudásom kimerül a 'végbélkúp' = 'suppositoire' azonosság ismeretében. Nos, mindezek ellenére kifejezetten rajongok a francia nyelvű zenékért, kezdve a 60-as évekbeli yé-yé irányzattól az őrületes cold-waveválogatásokig rengeteg szuper albumot köszönhetünk Franciaországnak. Most azt a Csodálatos Férfit ismerhetjük meg, aki még Debbie Harry-t is megihlette a Denis című szám erejéig - ő pedig nem más, mint Jacno.
Jacno 1957-ben született Párizsban, Denis Quillard néven. Láncdohányosként rajongója volt a Gauloises cigarettamárkának, művészneve is innen eredeztethető: Marcel Jacno tervezte ugyanis a dobozon szereplő sisakos logót.
Zenei karrierjét a Les Stinky Toys nevű bandában kezdte, mely Párizs első punkzenekarai közé tartozott. Kezdeti mérsékelt sikereik után, Malcolm McLaren invitálására felléptek Londonban, a 100 Clubban rendezett fesztiválon, nem kisebb nevek, mint a Clash, a Sex Pistols, a Damned, a Buzzcocks és a Siouxsie & The Banshees társaságában. A Stinky Toys sikerében nagy szerepe volt történetünk másik fő szereplőjének, az énekesnő Elli Medeirosnak is. Jacno egy 1973-as diáktüntetésen ismerte meg az uruguayi származású lányt, akivel aztán egy ideig együtt éltek, és több zenei projektet is beindítottak.
Les Stinky Toys - Birthday Party (1979)
A Stinky Toys 1979-es feloszlásakor már a párizsi punkszíntér emblematikus zenekarának számított; mindezek ellenére Jacno folyton tagadta, hogy "punkok" lennének. A Kraftwerk ebben az évben adta ki a Trans-Europe Express című albumát, nagy hatást gyakorolva ezzel a francia művészre, aki 1979-ben megjelentette első saját kiadványát, a Rectangle EP-t. Az album dalai geometriai formákról kapták nevüket, a Rectangle című számhoz pedig egy őrületesen kúl videoklip is készült. Ez a dal amellett, hogy egy korabeli Nesquik tévéreklám háttérzenéje volt, kiváló alapot szolgáltatott Gigi D'Agostinonak, hogy lenyúlja az alapot és elkészítse belőle az elmúlt évtized sokat emlegetett slágerét, a La Passiont. Ugye emlékszik mindenki?!
Jacno - Rectangle (1980)
A saját EP után Jacno és Elli Medeiros útja újra keresztezte egymást, Elli & Jacno néven három stúdióalbumot adtak ki. Egytől-egyik fülbemászó, játékos szinti-pop dalokat írtak, mint például már a Popméter Tavaszköszöntőjében is említett Main Dans La Main, a nem kevésbé slágeres Le Telephone, vagy az Oh La La. Hogy mennyire hibátlan is volt ez a produkció, semmi sem bizonyítja jobban, mint a videoklipjeik - ahol tulajdonképp semmi sem történik, mégis lélegzetelállítóan menő az összes; Jacno hideg tekintetétől kezdve Elli páratlanul eltalált fellépőruhájáig bezárólag nem hiányzik itt semmi a tökéletes popzenei élményből.
Elli et Jacno - Main Dans La Main (1980)
Miután 1984-ben véget ért közös karrierjük, Jacno még kiadott néhány szólóalbumot, melyek sikere elmaradt a korábbiaktól. 2006-ban a foci-vb idejére időzítve előállt egy dallal, amiben azt hirdette, hogy "a sport öl" - néhány év múlva azonban megtapasztalhatta, a láncdohányzás még inkább, ugyanis 2009 novemberében, 52 évesen rákban vesztette életét a manapság kissé elfeledett francia zenész.
A Low egy lassú zenét játszó zenekar. Az úgynevezett slowcore színtér egyedülállóan különleges esete, melyet egy házaspár – név szerint Alan Sparhawk és Mimi Parker – hívott életre 1993-ban, hogy szomorú dalokat adhassanak a világnak. A folyamatosan változó körülmények (basszusgitáros tagcserék, kiadóváltások, producerek jönnek-mennek) ellenére korszakról-korszakra mindvégig az ő párosuk határozta meg azt a páratlan zenei formavilágot, melyet a Low név fémjelez.
Zenéjük és kísérletezőkedvük egyfajta válasz volt a '90-es évek elejének grunge áradatára. Olyan lemezek megálmodói és –alkotói, mint a kritikus-kedvenc Secret Name, az ismertséget hozó Things We Lost In The Fire, és a sikert koronázó Trust. A Joy Division-re emlékező A Means to an End: The Music of Joy Division című, 1995-ben megjelent válogatáson pedig egy feldolgozással is szerepelnek olyan inspirált előadók mellett, mint a The Smiths vagy a Tortoise.
Dalaikban mélység van, melyekkel egy zord és reményvesztett világról alkotnak képet. Mindezt kopár minimalizmussal, végtelen egyszerűséggel (a dobon játszó hölgytag mindössze egy pergődobot és egy lábcint használ) tálalják az avatott hallgató számára. Sparhawk és Parker éneke – ugyan a sötétségből, de mégis – a szívhez szólnak.
A C’mon sorban a kilencedik stúdióalbum, mely a 2007-es elektronikával játszadozó Drums And Guns című remekmű mellett, szintén a Sub Pop Records gondozásában jelent meg, és amelyen – nem is oly' meglepő módon – ismét egy új basszusgitáros, Steve Garrington mutatkozik be. A lemez kuriózum a zenekar múltját tekintve, ugyanis hallhatóan derűlátóbb, mint elődei. A nyitódal Try To Sleep finom higgadtságával és dallamosságával, keringős tempóban már ezt az új irányt jelzi számunkra. A sötét felhők már nem állnak (annyira) a fény útjába. A You See Everything ezt a könnyedséget viszi tovább, melyben már Mimi Parker éteri hangja kerül előtérbe, ahogy az Especially Me-ben is. A dalok telítettebbek, minimalizmusnak nyoma sincs. Köszönhető ez olyan vendégzenészeknek is, mint a gitáros Wilco-tag Nels Cline és a hegedűn játszó Caitlin Moe. Ennek ellenére egy hamisítatlan Low lemezzel állunk szemben, melyen azért borúsabb szerzemények is helyet kapnak. A Witches síró gitárjai a korábbi idők hangulatát idézik, míg a Done mélyen elterülő völgyekbe húzza a hallgatót. A $20 pedig talán a lemez legkeserűbb száma, mely aztán a nyolc perc hosszúságú, zajosabb Nothing But Heart-nál csúcsosodik ki. A zárószám Something's Turning Over egy – a Low-tól meglehetősen szokatlan módon – kifejezetten vidám felvétel. A fény útját immár semmi nem állja el.
Mindent összegezve, a Low ezúttal egy jóval színesebb anyagot állított össze, mely kihívás a rajongók és egyben önmaga számára is.
Hallgatása magányosan eltöltött (de nem feltétlenül esős) napokra ajánlott.
Nemrég már beszámoltunkBarkóczi Noémi debütáló EP-jéről és bemutatkozó koncertjének közelgő időpontjáról. Normális esetben nem is szaporítanánk tovább a szót, de ha már megörökítettük, ahogy Noémi a város egyik legbékésebb helyszínén, az Érsekkertben előadja néhány dalát, akkor kötelességünknek érezzük, hogy benneteket is tájékoztassunk róla. A mozgóképeket természetesen blogunkon meg is tekinthetitek.
Hirtelen megsokasodtak a Popméter-teli események, rendezvények mostanság - ugye ti is észrevettétek? Egy hét alatt két buli, ráadásul nem is egy városban - na igen, elég erősen diktáljuk a tempót mostanság.
A csütörtöki lamantinos est után szombaton újra találkozhattok velünk, immáron Egerben, az Egal kistermében. Miért is lesz különleges ez az éjszaka? Hát azért, mert egy olyan sráccal találkozhattok a pult mögött, aki aznap fog először lemezeket pakolgatni, és próbálja majd a közönséget táncra bírni. Ő pedig nem más, mint a KGB néven szereplő fiatal barátunk, aki már régóta a Popméter - tehát magyarul a POPZENE - forró tüzének melege körül hevíti magát, igen nagy sikerrel. Rendkívüli szorgalommal pumpálja agyába a könnyűzene minden fontos momentumát, és reméljük, szombat este ti sem fogtok benne csalódni!
KGB DEBÜTÁLÓ BULIJA
DJ-k: Popméter, KGB Időpont: 2011. április 9. (szombat), 21:00 Helyszín: Egal kisterem Belépés: 500 HUF, lányoknak 22 óráig ingyenes
Csütörtökön ismét felkínálkozunk a budapesti éjszakában, ezúttal a Lamantin Club Special keretein belül, a Szabad az Á-ban. Ez ugyan már önmagában is egyfajta ígéret részünkről a szórakozásra és a bulizásra, de az est lényegét a jól ismert Lamantin házirendnek megfelelően, ismét élő fellépések adják.
Blaskovits Ferenc személyében bemutatkozik a neofolk-ként címkézett Nichtstuer, majd az ő műsorát követően az electrotrash-t játszó X-Menz Idiotronic tagsága igyekszik majd bolondos zenéjével és előadásmódjával némi derűt és döbbenetet előidézni a hallgatókban.
Az est zárásaként a Lamantin DJ-k mellett ma-Ugly, Gasztro és Colbas nyomják majd a Popméter igazát egészen kifulladásig, míg el nem hiszitek.
További információk itt találhatók, valamint érdemes hallgatni ma este 8-tól a Fúzió Rádiót, a Lamantin műsorának vendége ugyanis Nichtstuer lesz, aki saját szerzeményei mellett, kedvenc hallgatnivalóiból is válogat majd.
Pattannak a rügyek, itt az április - most már végérvényesen beköszöntött a tavasz. Nincs ezzel másképp a Popméter sem, mi most épp az ötletelésben éljük ki magunkat, így hát kitaláltuk a következőt: ahány évszak, annyi Popméter-mixtape!
Most pedig rögtön itt az első válogatásunk, amelyben minden tagunk 3-3 dallal képviseli magát. Kommentárjaikat az alábbi sorokban olvashatjátok:
Hammer Of Gods - Galaxis Mindig nagy jelentősége van annak a ténynek, ha egy hazai banda valami különlegesen jó anyaggal rukkol elő. A Hammer-ös fiúk március elején dobták fel a netre a második nagylemezüket beharangozó Heal EP-t, melyen szereplő Galaxis című számuk egy kiemelkedően jó felvétel. (el balage)
Koncz Zsuzsa - A napfény A dal 1971-ből való, amikor Zsuzsi néni még beat zenében utazott (több pályatársához hasonlóan), köszönhetően az Illés háttérmunkájának és szerzői tevékenységének, és persze a Pepita Records-nak. De ez most ne érdekeljen senkit, hallgassátok a számot és örüljetek a jó időnek. Viszlát téli depresszió, helló napfény! (el balage)
Fleet Foxes - Helplessness Blues 2008-as nagysikerű debütálásukat követően a tavasz első szeleivel a fürge rókák is újra felbukkantak, mégpedig a májusban megjelenő új album címadó dalával. (el balage)
The Pains Of Being Pure At Heart – My Terrible Friend Ha tavasz, akkor kizárólag twee pop, semmi más. (ma-ugly)
Say Hi – Trees Are A Swayin' Erősebb kutya baszik. A szerelemben is. :( (ma-ugly)
Sean McCann – Star Charge Zúgjatok! Búgjatok! Kúrjatok! Szezonja van. (ma-ugly)
Smith Westerns - Weekend Ennél a dalnál kevés klasszabb ráhangolódás van a csodás tavaszi hétvégékre, amik baráti futballal és önfeledt mulatságokkal telnek. Ezeket és a garázsgitárokat remélem sosem fogom kinőni! (gasztro)
Iron and Wine - Walking Far From Home Egyszerűen odavagyok az ilyen vokál harmóniákért. Napfényes sétákon Samuel Beam és a sunbeam a legjobb útitárs. (gasztro)
Coconut Records - Wires Valahogy tavaly és idén is úgy alakult, hogy kókusz lemezzel indítottam a tavaszt. Nánánánánáná. (gasztro)
The Cure - Doing The Unstuck A tavaszi zsongást szinte nem is lehetne ennél energikusabb, anarchistább dallal kezdeni. (norB)
Jacques Dutronc - Et moi, et moi ,et moi Ahogy Robi bácsinak, úgy Jakab bácsinak is nyoma lesz az idei attitűdömben (ezt főleg a lányoknak mondom). (norB)
Oregon Bike Trail - Swimsuit ...és lassan a fecske úszonadrágok is előkerülhetnek. (norB)
GM49 - A telken Számomra a tavasz igazi megtestesítője ez a dal: "szólít a vetemény", "vonz, mint egy mágnes az a néhány négyszögöl" - egyszerűen nincs még egy szerzemény, mely ennyire kiválóan adná vissza a hétvégi kerti munkák kissé verejtékgőzös, ám végezetül mindig felhőtlen boldogsággal járó hangulatát, hiszen a "házhoz kert való". (colbas)
Elli et Jacno - Main Dans La Main Nem volt még egy dal, amit ennyiszer meghallgattam volna az utóbbi fél évben; ám ha valamikor, akkor most itt van a szezonja. Ugyanis ahogy a szám címe elárulja - "Kéz a kézben" - a téma nem más, mint két tizenéves gondtalan szerelme - tavasszal ez is gyakrabban előfordul! (colbas)
Mint tudjátok, szerdán a Lamantin rádióműsorának vendégei voltunk. Az adásban elhangzó dalokat lent megtaláljátok, a kétórás műsort pedig jövő szerdáig még le is tölthetitek. Itt az első óra, itt pedig a második.
------------- POPMÉTER : --------------
OS MUTANTES - Panis Et Circences BRIAN ENO & DAVID BYRNE - Mea Culpa THE RADIO DEPT. - Why Won't You talk About It PS I LOVE YOU - Leftovers SATÖBBI - Róma BIKINI - Gyerekmese MARY MÖÖR - Pretty Day THE BEES - Chicken Payback THE MONOCHROME SET - Expresso BATTLES - Ddiamondd MARKUS - Ich Will Spaß LOW - Witches THE CHILLS - Doledrums SONIC YOUTH - Bubblegum THE UNICORNS - Child Star KURT VILE - Peeping Tomboy THE EMBASSY - State '08 PANDA BEAR - Surfers Hymn (Actress) LINEAR MOVEMENT - Way Out Of Living SIRIUSMO - Bad Idea EL GUINCHO - Mientes TUNE YARDS - Bizness
------------ dunkelheit : -----------
DABRYE - Magic Says COM TRUISE - Sundriped MITCH MURDER - Coup De Théâtre NEIL YOUNG - Hold On To Your Love LEGOWELT - A Crazy Plan AL HANUßEN - S-enclosing CUBE - CONCERT BOY
A hét és talán az idei év egyik legkellemesebb meglepetése volt számomra, hogy a tegnapi nap során egy lány felírta füzetlapomra a lengyel Who Invented Double Tap nevét. Az egyszemélyes szobaprojektként működő, varsói chillwave formációt lengyel csoporttársam, Bogumiła ajánlotta, ami nem is csoda, hiszen ő és a Who Invented Double Tap név mögött megbújó Antonina testvérek. Ahogy azt Bogu újságolta, ez a projekt még nagyon új, körülbelül 3 hete létezik. A "zenekar" névválasztását azzal indokolta hogy amíg Angliában laktak sosem tudták megérteni, hogy miért folyik külön csapból a hideg és a meleg víz. A valóban talányos jelenség okát kutató varsói lányok Evaporate című dalukkal csatlakoztak az idén gomba módra szaporodó (közép-kelet-európai) szobazene produkciók sorához. Az atmoszférikus bemutatkozó dalhoz videóklip is készült, amit Bogumiła készített Barcelonában és Debrecenben rögzített felvételekből.
![[jacband.jpg]](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIR6qTFgHXV20s6lXZcQ_BLrGvCrj3B31PJHC1W7lZQjGSHJe_XmAltMC_p8N_mjsun35be689ioqEU984Su970WoQniCit61igq5ZayP-NEr2f6FoQWd5oU-upU__aD7YVCfwRfHdJA/s1600/jacband.jpg)
Bejegyzések
