2010. április 9., péntek

"again and again and again..." - A Forest 30 éves.

Nem engedhetem meg azt "kjúros" létemre, hogy ne emlékezzek meg legalább pár sor erejéig arról a mondhatni kultikus számról, ami (tegnaphoz) napra pontosan már 30 éve él a Cure rajongók, és azóta már sok-sok gyermek, felnőtt és zenekar élénk lelkében - arról a számról, ami a zenekar "emblematikus slágerévé" vált.


(Még azt föltétlen meg kell említenem, hogy áprilisban nem ez az egyetlen jeles nap kjúréknál; Robi 21-én fogja ünnepelni 51. születésnapját, amely nap már csak azért is számontartandó, mert aznap Popméterezni is fogunk a szokásos helyünkön, szóval gyertek!)


1980. április 8-án a Cure kiadta a A Forest című kislemezét az akkori Fiction Records kiadónál (B-oldalra az Another Yourney By Train került), és ugyanezen a napon ismertette az angol zenei sajtó is. A B-oldal Robert szerint "szándékos húzás volt, önmaguknak a korábbi Cure hangzástól való elhatárolódásának egy módja."
Az NME-ben J. Burchill azzal vádolta őket, hogy "megkísérlik életszerűvé tenni a kesergést, több értelemmel, mint ahogy ember valaha is tette... ráadásul dallam nélkül." Smith a Sounds-nak elmondta, hogy az A Forest alapjául egy gyermekkori élmény szolgált, de a Stand and Deliver fanzinnak bevallotta, hogy: "Én találtam ki a történetet a gyerekkori élményekről, mert érdekesebben hangzik a napi sajtónak. Csak egy erdőről van benne szó..."


Később visszatekintve elmondta még, hogy: "Jó húzás volt kislemezként megjelentetni, mert jó utóhatásai voltak. Nem a rádióközvetítés reményében adtuk ki, mégis minden addigi Cure-kislemeznél többet játszották. Szerintem Bill (a zenekar akkori producere) akkor ismerte el, hogy eljutottam arra a pontra, ahol már pontosan tudtam, hogy milyen hangzást akarok a Cure-nak, mely azután ismét a mi kezünkbe került."

(Boston (USA), 1980. április)

És nem is kellett sokat várni, egészen pontosan április 24-ig, hogy a szám az első Top of The Pops-os fellépésük-et is elhozza. Persze, a dalnak nem ez a leghíresebb előadása, annál inkább a Robert Palmer-féle, 1981-es Werchter fesztivál-on elhangzott verzió. Sztorija röviden annyi, hogy a rákendrolon nevelkedett tömeg már ingerülten várta a Cure-nál akkor még nagyobb együtteseket, mint pl a Dire Straits-et és magát Robert Palmer-t. Tizenkét szám után a Palmer ródjai odaböffentették kjúréknak, hogy ha most nem hagyják abba a prüttyögést, akkor ők bizony szétkapcsolnak, kihúznak mindet, s lekötik őket a rendszerről. Végül megállapodtak, hogy még egy utolsó számot - jelesül a Forest-et - még lejátsszák, de ez alkalommal picit hosszabban, Robert extra "such a long end, such a long end..." soraival. Mikor végeztek, a basszeros Simon Gallup még beleordította a mikrofonba, hogy "fuck Robert Palmer, fuck rock 'n' roll", aztán levonultak.



Habár a Forest nem a legnagyobb slágerük, de mindenképp ez az a szám, amely egy tökéletes példája a "kjúros hangzásnak", mindamellett az egyik olyan Cure szám, amely szinte az összes koncertjükön felcsendült azóta.
Akárhányszor is hallgatod, minden éjjel más, soha sem ugyanaz, és talán ez az, ami az egyik legármányosabb Cure dallá tette.



Végezetül álljon itt néhány "erdő-feldolgozás" nevesebb, ill. kevésbé nevesebb előadóktól, együttesektől.

Bat For Lashes - A Forest


British Sea Power - A Forest


Blank & Jones feat. Robert Smith - A Forest


(dnb-seknek is találtam egy szörnyűséget):
The Raven's Song - A Forest


(ez se sokkal jobb)
Ror-Shak - A Forest



...sTAY cURED...

2 megjegyzés:

Benő írta...

jó!

zsooofija írta...

én is nagyon szeretem őket, örök kedvenc... Itt van még egy feldolgozás, nekem ez a kedvencemÉ
http://www.youtube.com/watch?v=Ua2HPQUKJao