
Kevés borzasztóbb emberfajzat létezik a zeneileg közepesen felvilágosult lányoknál. Tudjátok, ők azok, akik valamivel meghaladták a Petőfi rádió és a WAN2 színvonalát, imádják a
Klaxonst és a
Foalst, de a
Spacemen 3-t még nem ismerik. Tisztában vagyok azzal, hogy mind a Klaxons és mind a Foals teljes mértékben vállalható, de egy tapasztalt zenebuzeráns azért mégsem lenne képes bármelyikükért, akár csak egy picikét is odáig lenni.
Már pedig az új-zélandi
So So Modern legközelebbi rokonai a fent megnevezett együttesek. Lengyelországban, a 2008-as
Off fesztiválon láttam őket először
Colbas társaságában. Már a koncert előtt tudtuk, hogy ezek a srácok teli vannak energiával, és ezt a fellépés alatt maradéktalanul be is bizonyították. Abszolút jogosnak tűnt, ahogy a hálás közönség megrohamozta és pillanatok alatt kifosztotta a merchpultot.
A zenekar hivatalosan electro-punkot játszik, de valójában inkább a matekrockot hozza össze a pár éve még "nu rave"-nek csúfolt képződménnyel, és ezt önti nyakon egy adag krautrockkal. Élőben egyenesen zseniálisak, a lemezen viszont ehhez képest már kevésbé érvényesülnek a dalaik. De a So So Modern még mindig okosabb, mint a Foals, és lelkesebb, mint a Klaxons. Megérdemlik a figyelmet.
So So Modern – BerlinVan már klip is. Királyság.