"Mikor lekapcsolják a villanyt, mi akkor táncolunk..." # Hangmás - Valaki ma este megsérülhet!!

Kétségtelenül a Hangmás a hazai "indie-szcéna" egyik legjobb zenekara. Talán csak a Hammer of Gods és az EZ Basic versenyezhet velük. A Funeral Party Budapest című bemutatkozó albumuk nem véletlenül vált az utóbbi idők legjobban sikerült magyar lemezei közé.

A zenekar kapcsán valamiért mindig illik megemlékezni a tagadhatatlan Joy Division-utánérzésről, amit hülye lettem volna nem észre venni én sem. Több mint valószínű, hogy Ian Curtis a zenekar, különösképp Minda Endre énekes, egyik nagy idolja, de nekem valamiért a The Sound zenéje is ugyanúgy be szokott ugrani. Különösen a Valaki ma este megsérülhet!! lemez esetében, ahol a dalok terjedelme végre ideális posztpunk-időtartamot vett fel. Nincs már több hosszúra nyújtott Veronika meg akar halni, mint korábban.

Az előző albumhoz képest mennyiségileg kevesebb, legalábbis kevésbé feltűnő, az angol és magyar szövegek közti váltás is. A mondanivaló persze továbbra is zömében sötét és hideg, olykor pedig kifejezetten mesterkélt modorú maradt. Még mindig a gyakran beszámíthatatlan állapotú, izolált és egyben dekadens lírai én belső küzdelmei uralkodnak a dalokban. Ugyan könnyen lehet, hogy ez sokaknál kiveri a biztosítékot, és önálló szövegként ezt valóban meg is teszi, a Hangmás zenéjével mégis kiválóan kiegészítik, mi több, felerősítik egymást. És bár Minda Endrétől már az előző lemezen is megszokhattuk az olyan sorokat, mint hogy "lehúzlak, rádklikkelek" és hogy "szétcsapott kutyád vagyok", de a Copy-Paste-ben a "leveri magát, mint vak a poharat" szösszenet valami megmagyarázhatatlanul bosszantó. És az a legrosszabb, hogy bármennyire is szeretném, még csak azt sem tudom elhitetni magammal, hogy valami ostoba viccnek szánták.

Molnár Kata nyers szintifüggönye, ugyanúgy ahogy a Funeral Party Budapesten, most is jól alápörköl a 80-as évek new wave kliséinek. Ez teszi magyar viszonylatban egyedivé és aktuálissá a számok hangzását. Hatásos a Zombie Disco primitív poszt-punk-kirohanása, az absztrahált szöveggel játszadozó Rest In Parties ("Vigyázz, mirelit angyal / vigyázz, kozmikus heroin"), sőt még az egyébként teljesen átlagos, csupán a műfaji kereteknek megfelelni vágyó Kettenbrücke is. A Péterfy Borival előadott Egészen Közel is teljesen vállalható módon ötvözi a nemzetközi félelektronikus trendeket a hazai "alternatív" zenei hagyományokkal. A Lugosi Béla Is Not Dead pedig már pusztán csak a címéért is dicséretet érdemel. Nemcsak Drakula alakítójának neve, hanem az egyértelmű Bauhaus-utalás miatt is.
A lemez egyetlen gyenge pontja a Copy-Paste. Nemcsak a dal lóg ki zavaróan a lemezről, de még a hozzá készült klip is végtelenül idegesítő. Lufi, mesterséges partihangulat és ocsmány, diszharmonikus színvilág?! Még az sem tud meghatni, hogy a videót Prágában forgatták, és a We Are Modern klipjét is jegyző Simon Safranek cseh rendező munkája.
Ezzel szemben a címadó dal nagyon is működik. Elvégre melyikünk ne szeretett volna bármikor is olyan disznóságokat suttogni valamelyik széjjelpergett tinicsitri fülébe, mint hogy "Gyere, gyere, gyere / nem fog fájni, nem lesz baj / ez csak kémia, és te olyan / olyan fiatal vagy"?!
Ha pedig valóban létezik, és tényleg mi lennénk az a bizonyos "Copy-Paste Generáció", akkor nagy valószínűséggel a Katonák Voltunk lesz a nemzedékünk himnusza.

Mellesleg az év egyik legjobb magyar lemeze.

Hangmás - Copy-Paste