Magyarország általam talán legjobban becsült együttese, a GM49 közel 25 év után adott újra koncertet decemberben, a Szeparé Bisztróban. Igaz, a GM49 név itt egy merőben más együttest takar, a korábbi tagok közül csak a frontember Galla Miklós maradt, kiegészülve a
Mocsok 1 Kölykök zenekarral.
Személyes bánatom, hogy azt a fellépést ki kellett hagynom egy
Popméter buli miatt, de miután bejelentették, hogy nem vonakodnak újra és újra koncerteket adni, titkon reménykedtem, hogy én is láthatom egyszer a produkciót. Ennek ellenére tegnap villámcsapásként ért a hír (egészen pontosan 20 óra 25 perckor), hogy este fél 9-kor fellép a zenekar a Szeparé Bisztróban. Pár perc töprengés után eldöntöttem hogy én azért csak elmegyek, ha a közepére érek is oda. Nos, nem egészen 35 percembe telt, míg eljutottam a Nyugatiig, ott kis híján hazafordultam, miután az Istennek se sikerült megtalálnom a helyszínt, de végül minden jóra fordult, és 21:15-kor már a
Bár lennék súlylökő szólt az időközben a nevét
GM több mint 49-re váltó zenekar előadásában.
Miután a decemberi koncertet nyomban megtekintettem a videomegosztón, olyan sok meglepetés nem érhetett az új hangzást illetően, és titkon én is reménykedtem, hogy ezúttal kevesebb Pa-dö-dő, és több GM49 szólal majd meg. Érkezésemkor épp egy rövidke GM-blokkba csöppentem bele, a
Bár lennék súlylökőt a Galla által "magyar bluesként" aposztrofált
Erdőbe nem megyek követte. Korábbi dalaik közül a fináléhoz közeledve adták elő a zenekar korábbi kislemezdalát, a
Kötödét, mely azért lássuk be, közel sem ugyanazt az élményt nyújtja, ha szaxofon helyett elektromos gitárral adják elő.
A koncert második felében két igazi meglepetésember érkezett, a Digitális Majális album elkészítésénél közreműködő
Gay Tamás és Zsámár Kati személyében. Galláék ekkor elhagyták a színpadot, és a két vendég adott elő néhány szerzeményt a Digitális Majálisról. Produkciójuk igencsak szórakoztató volt, a művészek láthatóan élvezték, hogy hosszú idő után először adhatják elő dalaikat. Amik mellesleg jól is szóltak, köszönhetően annak, hogy a hangzás itt változott meg a legkevésbé. Gay Tamás szinti-játéka szinte hű volt az eredetihez, eközben Zsámár Kati vokálozott, és az
Elektromos Gyalogos előadása közben szaxofonozott is. A páros előadta még a lemez címadó dalát, valamint a
Videosztárt, mindezt erőteljes színpadi mozgással megspékelve.
Ezzel azonban még nem ért véget a koncert, Galláék visszatértek, előadtak néhány nem GM49-dalt, (lásd
Mentők, Dallas-dal), és a fináléban már Gay Tamással kiegészülve következett a
Brékó-brékó. Még itt sem ért véget a móka, ugyanis a közönség hosszas követelőzése folytán még egyszer meghallgathattuk az
Elektromos Gyalogost, a
Digitális Majálist és a magyar pop All Time Top Five slágereinek egyikét, amelynek a címe természetesen:
Bélát itt ne keressék.
A decemberi fellépéshez képest szerintem mindenképp előrelépést könyvelhetünk el, már ha másban nem is, a GM49 dalok mennyiségében. Persze ne intézzük el ennyivel a zenekart sem, észrevehetően pontosabban, jobban, és ahol kellett ott gyorsabban játszottak. Nagy vágyam, a GM49-újraegyesülés pedig ha nem is teljes valójában, de részlegesen azért mégiscsak bekövetkezett, és lássuk be, még így is első osztályú móka ez az egész.
Bejegyzések
