Volt már jó néhány olyan eset az életemben, amikor egy-egy borító puszta látványa olyan hatással volt rám, hogy szinte azonnal meg akartam hallgatni a zenét, ami mögötte lapul. A közelmúltból rögtön két - egymásra meglepően hasonlító - példával is tudok szolgálni: egyik a Tennis tavalyi EP-je, a másik pedig a Kisses sajnálatos módon általam csak az utóbbi napokban felfedezett lemeze, a The Heart of The Nightlife.
A Kisses két tagja egy los angeles-i pár, Jesse Kivel és Zinzi Edmundson, a tavalyi év második felében jelentették meg The Heart of The Nightlife című lemezüket, mellyel kapcsolatban engem csupán egyetlen dolog lepett meg: mégpedig az, hogy nem Svédországban készült.
Hogy miért? A dalok úgy szólnak, mintha mondjuk a Studio, esetleg az Embassy keverte volna az alapot, miközben Jens Lekman énekét hallgatjuk. Mondanom sem kell, ez számomra a legkisebb mértékben sem hangzik negatív kritikának, és azért valljuk be, a Kissest korántsem ennyire egyszerű megfejteni. Ahogy az okosabbak már a borítóról is megállapították, a lemezen hamisítatlan baleári-pop hangulat uralkodik; ezt még képesek is tetézni ilyen zavarbaejtően giccses, a 80-as évek utazási irodáinak poros VHS-eit idéző klippel, amit a Bermuda című dalhoz készítettek:
Kisses - Bermuda
A lemez egyébként végig egyenletes színvonalon nyújtja a gondtalan nyári estékhez szükséges zenei aláfestést; általában elmondható, hogy a kiemelkedő dalokhoz készítették a videoklipeket, ám a szemfülesebbek figyelmébe ajánlanám a The Heart of The Nightlife című instrumentális darabot, mely szerintem a hasonló című lemez csúcspontja.
Kisses - People Can Do The Most Amazing Things
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése