A Bioberber és a búbánatos búvár esete

A Bioberber mindig is kilógott a hazai, úgymond menőnek számító zenekarok fősodrából, talán épp azon oknál fogva, mert a zenéléshez való hozzáállása révén az aktuális trendekkel szinte homlokegyenest szembemegy. Nem meglepő tehát, ha a zenekart egyfajta – általuk is felvállalt – uncoolság övezi. Pedig a manapság oly' divatos hálószobapop szellemében Csató József már 2005 óta kreál "bioslágereket" e név alatt. 2008-tól pedig már zenekari felállásban, élőben is ontják magukból sajátos, képekben bővelkedő lo-fi beatdalaikat. (Tavaly nyáron, meghívásunkra Egerben is felléptek.) Nemrégiben pedig új szám született a biolaborban.

A csapat dalnoka ezúttal egy régi témát túrt elő ötletgyűjteményéből. Egész pontosan egy "ős" Bioberber szám került továbbgondolásra otthoni körülmények között, a jól bevált zenebarkács módszerek segítségével. Ahogy legtöbb szerzeményüknek, ennek is megvan a maga kis háttérsztorija. Az egykedvűen, komótos tempóban cammogó, a 90-es évek melankolikus hangvételű alternatív zenéit megidéző dal egy olyan - a depresszióból kilépő - személyről szól, akihez heteken át nem jutottak el a szavak, mintha csak a víz alatt lett volna. Ő a Búvár.

Bioberber - Búvár

A Bioberber egyébként ma este koncertezik testvérzenekaruk, a Hó Márton és a Jégkorszak társaságában, és ha minden igaz, a jókedv, a tánc és a romantika mellett némi bú is vár majd mindazokra, akik ellátogatnak a Szilvuplé-ba.

Sziget '11 beszámoló

Mivel semmi kedvem részletes koncertbeszámolókat írni - van belőlük épp elég -, öt napról meg végeláthatatlanul hosszú is lenne, így inkább pontokba szedve foglalom össze élményeimet az idei Sziget Fesztiválról.

A koncertekről:

• a legkirályabb: Dizzee Rascal a feje tetejére állította az egész Szigetet; sejtettem azért, hogy a Dance Wiv Me - Holiday - Bonkers záróhármas mellett lehetetlenség a földön maradni, de ekkora partizást még én se vártam - örökké hálásak lehetünk a Szigetnek, hogy nem dugták el a Party Arénába.

• amit előzetesen a legjobban vártam: ide egyértelműen a Pulp kerül, hiszen néhányszor álmodtam már erről, itt meg le is írtam. Nos, Jarvis tényleg szuper és szórakoztató volt, a színpadi háttér meg egyenesen a leggyönyörűbb, amit eddig a Nagyszínpadon láttam. A várva várt katarzis azonban valahogy elmaradt - persze még így is a Sziget második legjobb produkciójáról beszélünk - de mondjuk a hideg sajnos nem rázott ki.

• amihez túl világos volt: az Interpolról újra bebizonyosodott, hogy csak sötétben működik igazán. Sőt, ezt például szívesen bedugtam volna zárt térbe, pedig én azért eléggé lelkesedem a szabadtéri koncertek iránt. Paul Banks hajviseletére pedig nincsenek szavak, hogyan viselheti ezt el Helena Christensen?!

• ahol először mutogattam rapperek módjára: hát, ez bizony Kid Cudi előadásán történt.

• amitől semmit nem vártam, de meglepően szórakoztató volt: a Kaiser Chiefs - pontosabban a frontember, Ricky Wilson - magával ragadott, folyton a kamerának pózolt, futott vagy másfél kilométert a színpadon, mesterien oldotta meg a feladatát.

• a legviccesebb: nem én vagyok az az ember, aki tisztában van a Tankcsapda életművének minden részletével, de náluk viccesebb zenekart nem tudok elképzelni. Mióta négy éve láttam őket lángcsóvák és szélgépek közepette, egészen beléjük szerettem. Idén újra belenéztem a koncertjükbe: a színpad okádta a füstöt, Lukács László meg azt is mondta például, hogy "ez itt a szájbabaszott Magyarország"!

• cikiség: a 30 Seconds To Mars minden porcikája ciki, kezdve az ötven eszét vesztett lány (és két fiú) színpadra hívásával, a közönség leültetésén át a szuperszexi Jared Letoig. És ezen még az sem változtat, hogy itt láttam először konfettiesőt koncerten.

• cukiság: elsőre én is meglepődtem, de Ellie Jackson a La Rouxból élőben egy nagyon aranyos lány! Marináról meg ne is beszéljünk!
  

Minden másról, pozitívan:

• A fesztiválkártya jó dolog, bár főleg akkor, ha minden nap kinn vagy a Szigeten.

• A koncerthelyszínek királya az Európa Színpad volt, eddig alig töltöttem időt a nagy domb mellett - idén szinte minden nap megfordultam arra, még akkor is, ha különösebben nem is érdekelt semmi.

• A literes fröccsökkel is idén találkoztam először, ezek konkrétan koncertekre lettek kitalálva - lecsavarható, visszazárható, és ha szerencséd van, még a bor is szuper.

• Még egy érdekes adalék az italokról (és egy kis morzsa a WC Figyelő blognak): a konténeres piszoárok tetején gond nélkül megáll a fröccsös palack, és a dobozos sör is, óriási kényelmet nyújtván ezzel a vizelő férfiaknak.

• Talán az egész Sziget legcsodálatosabb pillanata volt, amikor a vasárnapi White Lies előtt megszólalt a hangfalakból a Gépnarancs filmzenéje. Egy hatalmas mezőn, sötétségben, nem is létezhet szebb pillanat.

• A Sziget megközelítése kerékpárral a legideálisabb, a déli híd felől ráadásul a lassan hömpölygő tömeggel sem kell megküzdeni a belépésért. Persze hazafelé nyilván nehezebb, de ha nekem fél 8-kor sikerült, akkor valószínűleg nektek sem okozhat majd problémát!

• A legérthetetlenebb kritika a Szigettel kapcsolatban: kevés a magyar, sok a külföldi. Kit is érdekel ez pontosan? Annyira szeretnénk másokkal beszélgetni, de sajnos nem értjük a nyelvüket, vagy mi van?! Bénaság.

• Minden Szigeten legyen olyan buli, ahol lehet nyomulni 2001-06 indie slágereire. Én annyira boldogtalan lennék, ha az éjszaka közepén valami hülye hipszterkedést kellene hallgatnom a Helicopter helyett - szóval köszönök mindent Tesco Kecsítónak. Nem mellesleg ő a legteátrálisabb DJ, akivel valaha találkoztam!
  

Minden másról, negatívan:

• Mi ez a köcsögség, hogy letört fákkal és ágakkal vonulunk a Sziget utolsó éjszakáján? Törne le mindnek a keze, de legalábbis szakadna le a karszalagja!

• 23 óra után szinte alig láttam koncertet, ez így nem egészen van rendjén.

A fentiekből kitűnik, olyan nagyon azért nem akadtak problémáim a Szigettel. Sőt, annyira nem, hogy az eddigi ötből simán ez volt számomra a legélvezetesebb. Hogy miért? Talán mert pont összejött minden: otthonossá vált a helyszín és maga a város, a program kielégítette az igényeimet, végig tiszta volt az idő, és mert amíg diákjegy van, eszembe sem jutna kihagyni egy ilyen fasza bulit.

A világ egyik leggyönyörűbb embere # Cowboy Junkies, Sziget '11

ma-Ugly beszámolóját a Cowboy Junkies koncertjéről az Indexen olvashatjátok.

Cowboy Junkies – Sweet Jane (Sziget, 2011)

Stadionrock és a Fiatal Érző Nők

Bár csak az utolsó nap nézek ki a Szigetre, azért leírtam az Indexen (úristen!!) hogy miket érdemes megnézni a fesztivál ideje alatt. A címhez és az összeegyeztethetetlen tagmondatokhoz egyaránt semmi közöm, mindannyian a CENZÚRA áldozatai. Ne szomorkodjatok!

Egyedi Péter a Bíboros udvarán

Mindenkinek megvan a maga története. Szerencsére Egyedi Péter – a nyár során Egerben is fellépő Óriás frontembere, valamint az Isten Háta Mögött zenekar basszusgitárosa – sincs ezzel másképp. Az énekes-gitáros már több éve ír és vesz fel dalokat a fenti név alatt, többnyire hálószoba-körülmények között, akusztikus gitárján finoman szöszmötölve. A lo-fi külsőbe csomagolt számok rendkívül személyesek és már-már fájdalmasan szépek. Régóta dédelgetett vágyunk válik tehát valóra azzal, hogy Peti augusztus 20-án, az államalapítás ünnepén Egerben is előadja majd dalait. A koncert helyszíne a Bíboros poharazó udvara lesz, előtte pedig a már jól ismert Barkóczi Noémi készíti elő a színpadot, nagyjából hasonló szellemben.
Peti széles emocionális skáláját kiválóan jelzi, hogy akusztikus estjein előszeretettel dolgoz fel vicces, nagyon vicces és a legkevésbé sem vicces slágereket; de olykor egykori zenekara, a mára szinte kultikus státuszba emelkedett annabarbi dalait is előveszi.

A zenész tavasszal rögzítette az Ez egy ilyen világ című dalát, amelyhez klip is készült. A saját gyártású videóban Peti a nagyszülei otthonának állít emléket. Ahogy a megözvegyült nagymamájával egymásba karolva mosolyognak több mint négy percen keresztül, az egyszerre végtelenül aranyos és, az ismert kontextusba helyezve, borzasztóan szívszorító. Egyszerűségében és őszinteségében felkavaró.

A többi MMAMT-dalt lent meghallgathatjátok, kettőt pedig szabadon le is tölthettek közülük.

mmamt by egyedipeter

Mindenkinek Megvan A Maga Története és Barkóczi Noémi koncertek

Időpont: 2011. augusztus 20. (szombat), 20:00
Helyszín: Bíboros Poharazó, udvar
Belépés: INGYENES!

Az esemény Facebook-oldallal is rendelkezik.