"Day in Day out"

Nah, ez is megvolt a koncert-est is. Rohadt jó volt; énekeltem, táncoltam minden volt. Elsőnek closer to curtisék léptek fel, kb egy órát zenélhettek. ilyen jó tribute, cover bandát még nem hallottam.. csukott szemmel hallgattam pár számot és uhh.. mintha kőőtisz (curtis).. bár nincs sok összehasonlítási alapon csak a youtubos. "Hunyd be a szemed, és képzeld magad 1979-be vagy 1980-ba!" nah én próbáltam. Úgy kezdődött, hogy az énekes nem jelent meg, közben a többiek pörgették a dead soulst.. asszem ez direkt volt. Ha jól emlékszem, akkor a Control vagy a 24HourPartyPeople filmben volt ilyen, de inkább utóbbiban, meg akkor ugye anno is, hogy még curtis a wécén volt, beragadt vagy ilyesmi..

Ott volt homesick anna is.. úgy néz ki, mint robert 1989ben.. még csak képekről láttam eddig, de most még beszélni is sikerült vele.. kétszer.. viszont második trécseléskor már nem emlékezett, hogy mi hangzott el az elsőkor.. vicces volt a helyzet. de egyébként kedves embernek tűnt, és azt mondta, hogy van egy kis brian molko beütésed... rájöttem. ha valaki meglát, és ismeri molkot, akkor lehet, hogy első blikkre tényleg hasonlítok.. de utána már fix, hogy nem.. úgy értem, ha látnál mindennap.

Második zenekar egy szintén holland banda volt, valami de staat. Volt egy-két jó számuk, az tény.. meg a szokásos "hogy érzitek magatokat?" "táncoljatok" satöbbi allűrök is jelen voltak. amuúgy ilyen rock, root rock, alter zeneféle volt.. de én sose értettem az ilyen műfajbesosoláshoz annyira. A szigeten is fel fognak lépni, azt mondta. Meg kérdezte, hogy "are you hungry?" én meg mondtam, hogy nem, we are hungarian.. meg mindig mörszizett.. köszönömmel nagyobb sikert ért volna el. bár végül is valamivel jobban hangzik, mint a szenkjú. Elég hangosak voltak, ellenben a closerékkel, persze ez is direkt van, mert pl ha a de staat olyan hangerővel szólt volna, mint curtisék, akkor szarabbak lettek volna, így meg elnyomott mindent a hang, meg curtisékhez se illett volna a hangosság ugyebár. De jól érezték magukat, az látszott.

Elég fáradt voltam ekkormá, vártam az újabb JD számokat meg azt a müller péter gyereket is.

JD Isolated. Ők voltak a harmadik fellépők, bőven éjfél után. "A mostani alkalomra J. D. Isolated néven kiegészülünk az Európa Kiadó néhány tagjával (Magyar Péter, Kisrchner Péter, Molnár Gábor, valamint Bánfi Tiborral (basszusgitár), és az effektíve digitális Szabó Attilával. Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála miatt Gasner János barátunk már nem vehet részt e koncerten." - Müller Péter". Péterünk meg valószínüleg a koncert előtt kotorta elő 30 éves szürkecsíkos zakóját a szekrényből; gyűröttségéből ezt állapítottam meg. Noh, nem mintha az én nadrágom ne lett volna az meg mocskos is ráadásul.. de hát ő a zenész, nem én, gyerekek. Ez is nagyon jó volt, az előadás, tökre élveztem. Erre a koncertre már Soma mamagésa is megérkezett.. akinek oylan a haja ugye, mint m. péternek, ill a de staat dobosának. Kár, hogy nem volt nálam a fotómasinám, elkészülhetett volna életem első celebfotója wehe. Undi egy nő. Meg be is volt baszva, szerintem legjobban a helyszínen.. elkezdett ott enyelegni egy "fia lehetne" fiúval, címlap lesz vagy már lett azóta valahol biztos. Óó, most jut eszembe, hogy bergerdalma is ott volt.. nem szóltam hozzá, kétlem, hogy emlékezett volna rám.

Ááfterparti nem volt, de annyira nem is hiányzott, hisz' kb hajnali kettőig eltartott a mulatság; aki ki akarta, az kiugrálta magát ekkora, mint én is. Az tény, hogy még kikötöttünk a corvintetőn, de ott már csak bársonykanapés sziesztára futotta.

Stay cured!




további videók: Closer to Curtis @ a38

Áprilisi videó összeállítás

A csapatból ketten úgy gondolták, nem pöcsölnek tovább, és egy bejegyzésben teszik közzé kedvenc áprilisi videóikat. BokTM és LektronBalázs videóajánlója következik.

Íme a napokban megjelent új Tiga albumról (CIAO!) a bevezető, a Shoes című számhoz készült videó. Kezdésnek nem akármilyen. Ugye nemcsak mi érezzük úgy, hogy ez az enyhén homoerotikus megjelenésű Tiga gyerek kizárólag a hallójáratainkat akarja megsimogatni?! Emlékezzünk csak a Sunglasses At Night-ra és azokra az ajkakra...
Akinek még ennyiből sem rémlik ki is ez a - Magyarországon egyébként már több alkalommal is fellépő - kanadai srác, annak a - sajnálatosan fiatalon elhunyt - Nagi Noda által rendezett Far From Home klipről vagy a közönségkedvenc You Gonna Want Me-ről biztosan be fog ugrani.




Új klippel jelentkezik a manapság himnikus indie rockot játszó, amerikai Trail Of Dead. A videó az idén februárban megjelent (nem is olyan rossz) The Century Of Self című lemezükön szereplő, vágtatós metál zenéket eszünkbe juttató Isis Unveiled című számhoz készült. Sötét füstgomolyagok, csúnyán néző énekes, futkározó, villogó alakzatok, pusztítás, megtisztulás, világmindenség, ezt kapjátok!




Hogy őszinték legyünk, nem sokat tudunk erről a furcsa trióról, de egyből megfogott a tökéletesre gyúrt stílus, az aranyozott szinti, a füstös platón vonagló travi, és maga Sandi... Szeretünk!




Gyertek, tanuljatok Ti is repülni a Ruby Suns-al. A klip ugyan év elején készült, apropóját mégis az adja, hogy nemrég Magyarországon koncerteztek és ámították a szegedi és budapesti közönséget (és persze minket is). A dal a 2008-as év egyik unikumának számító Ruby albumról, a maori és polinéz hatásokat is elegyítő Sea Lion-ról a There Are Birds.




La Roux sokak szerint az év nagy dobása lehet. Könnyű annak, akinek a Mill készíti a videóját. Tudjátok ők a T*shiba reklámért is felelős kisiparosok. Elly Jackson nevét pedig érdemes megjegyezni, sokat fogjátok még hallani.
Ha tetszett a klip: Quicksand




Le sem tagadhatnánk, mekkora Beirut fanok vagyunk, hisz' blogunkon örvendtünk is nekik, sirattuk is már őket. De hát ilyen ez a szerelem :) Áprilisi videó összeállításunk záróakkordja egy csodás koncertvideó a zenekartól, melyet a Baeblemusic rögzített és tárt elénk. Aki kíváncsi a többszámos, hosszú változatra, itt megtekintheti.

Úton a menőség felé # 2. állomás - Black Dice

Nagy-nagy örömömre szolgál bejelenteni, hogy az ausztriai Donaufestival után Budapestet is célba veszi a felettébb türelempróbáló zajkollektíva, a Black Dice. A brooklyni fiúk első magyarországi látogatásuk során az új, Repo névre keresztelt lemezüket fogják majd promótálni.
Aki a Corvintetőn látta a tavalyi év egyik legjobb hazai koncertjét adó Sightings-ot, annak, mondhatni, kötelezően ajánlott a részvétel. Nagyon izgi élőben látni, hogyan is születik a fülsértő zaj.
Színvonalas körülmények között ideiglenes halláskárosodást és/vagy migrénes fejfájást szerezni pedig mindig nagyon menő.

Időpont: április 24. (péntek)
Helyszín: Sirály (Király utca 50.)
Beugró: nevetséges 1500 HUF

Egyedül a twee-pop ellen # Cola Jet Set - Guitarras y Tambores

Olvasók!

Az elmúlt héten ránk köszöntött a tavasz, ennek remélem mindenki örül, végre belebújhattok az izompólóba, és titokzokniban járhatjátok a várost! Már csak valami jó zenét kellene ehhez találni, nemde?

Az igazán naprakész zenebarátok ilyenkor már biztos júniusi lemezeket hallgatnak, ám náluk helyzetüknél fogva előfordul, hogy ebben a verőfényes napsütésben is amatőr gitárzajt és dobpuffogást kénytelenek fülükre ereszteni. A közepesen naprakész zenebarátok is megpróbálják végigjárni ezt az utat, azonban egy idő után rájönnek, egyszerűen nincs más választásuk tavasszal, csak a twee pop.

Az idei szezon befutója nálam tehát a spanyol Cola Jet Set zenekar, akik 2005 után adtak ki idén újra nagylemezt, Guitarras y Tambores címmel. Most leszögezném, a szövegek tartalmáról csak elképzeléseim vannak, egyedül az album címét volt szorgalmam lefordítani (lásd, Gitárok és dobok, gondolom nem volt nehéz).

A banda a napfényes Barcelonából érkezett, három aranyos lány, egy korosabbnak kinéző férfi (aki a frontembernek számító aranyos lány férje is egyben, milyen cukik, igaz?), és egy, az angol gitárzenei hagyományokat külsőségekben kiválóan adoptáló dobos fiú alkotja. A szálakat hátulról pedig az az Elefant Records mozgatja, aki többek közt a Camera Obscura, a Television Personalities és a The School lemezeiért is felel, és amely által futtatott zenekarok iránt a jövőben kiemelt figyelmet fogok fordítani.

És mit hallhatunk hát az albumon? Gondtalan, álmodozós számokat, többnyire a három perces határon belül. A twee kultúra bővebb ismertetésétől most eltekintenék, megtették már ezt mások helyettem, mégpedig igényesen. A Cola Jet Set sem szenved hiányt cuki csíkos és pöttyös pólókból, szoknyákból, az egész produkcióból árad a napsütés és a fiatalság, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Csakhogy ellenben az általam eddig ismert hasonló zenekarokkal, ők nem svédek vagy skótok, walesiek vagy angolok, hanem Spanyolország képviselői, ami számomra mindenképp újdonság volt. És hiába volt a tavalyi nyaram meghatározó élménye ez a svéd indiepop-válogatás, amelyet egy, a közepesnél mindenképp aktívabb lengyel zenebarát blogján találtam, a Cola Jet Set bebizonyította, hogy ezt a zenét a spanyol ének még aranyosabbá teszi - milyen kár, hogy semmit nem értek belőle.

És hogy még egy kis finom párhuzamot vonjunk a múlt és barcelonai kedvencünk közt: bár néhány éve csak felületesen mártottam magam bele a spanyol Movida színtér utáni kutakodásba (többek közt persze megtalálva ezt a számot, amely nálam azóta is benne van a világon valaha született három legjobb dal közt), nem nehéz összefüggést találni a nyolcvanas évekbeli spanyol újhullámos zenekarok és a Cola Jet Set között, elég például megemlítenem a Los Modelos-t, és a Noche De Lluvia Madrid című szerzeményt.

A Guitarras y Tambores album legfőbb erőssége a tavaszi hallgatásnál, hogy nyomokban sem tartalmaz melankóliát és ontja magából a jókedvet. Az ős-twee hagyományokkal ellentétben itt nem találunk még minimális zajt sem, maradtak a finomra polírozott csilingelő gitárok, a táncolható dallamok és az elmaradhatatlan, kedves női énekhang. A dalok közül kiemelkedik a címadó Guitarras y tambores, az első klipdalként futtatott (és a 2008-as Euroviziós Fesztivál előselejtezőjében elbukó) El sueno mi de vida, valamint a Chocolate y té. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a Nadie nos va a poder parar című dal akkordjai kéretlenül is Jens Lekman Friday Night At The Drive-In Bingo-ját juttatják eszünkbe. Amelyre persze beindul a közönség Popméter bulin, haha!

Egy szó mint száz, a twee pop számomra továbbra is egy óriási barlang, amelyből egyelőre nem hogy kitalálni nem tudok, csak egyre mélyebbre kerülök benne, de talán jobb ez így mindenkinek. Nálam az idei Tavaszi Lemez címet a Cola Jet Set nyerte, ez a cím pedig jó esélyekkel kecsegtet a barcelonaiaknak egy 2009-es Top 10-es listás szerepléshez is.

Túlcsordul, megszakad

Mike Bones csupán egy a tengernyi tipikus énekes-dalszerző közül, a What I Have Left viszont egy kivételesen csodálatos dal. Egyébként meghallgatható az A Fool For Everyone című lemezen, amely idén februárban jelent meg, és még véletlenül se bánkódjon senki, akinek elkerülte a figyelmét. A könnyűzenei szaksajtó sem szentelt rá különösebb figyelmet, hozzáteszem teljesen jogosan. Tökéletesen érdektelen produkció, viszont árválkodik rajta egy igazán kiemelkedő szerzemény. A népszerű videómegosztónak hála pedig nem kell egyetlen fölösleges percet sem végigküszködnünk az egyébként lehangolóan unalmas lemezből, elég egy kattintás, és máris kezdetét veheti a vérbő szentimentalizmus: megszakad a szív, és végre túlcsordulnak az érzelmek.

Úton a menőség felé # 1. állomás - The Ruby Suns, Skallander

Remélhetőleg már mindenki értesült arról a csodálatos tényről, hogy az új-zélandi Ruby Suns hazánkba látogat, mégpedig honfitársaik, a Skallander kíséretében. Az már csak hab a tortán, hogy a szegedi események után négy nappal a fővárosba is ellátogat mindkét zenekar. A fennmaradó időt pedig mindkét helyszínen barátaink, a Lamantinos fiúk töltik majd meg (őket ismerve) jobbnál-jobb zenékkel.

Tessék tehát nagyon boldognak lenni és felkeresni valamelyik előadást a kettő közül! Úgy érzem, 2009-ben a menőség alapfeltétele lesz legalább az egyik koncerten való részvétel. Erre a tényre pedig külön szeretném felhívni a nagy port kavart Cool List Hungary készítőinek figyelmét is.

Szóval, aki méltóképpen, szimpatikus zenebarátok között szándékozik köszönteni a tavaszt, az mindenképp ott lesz.

Na ugye, hogy Te is szeretnél legalább egy kicsit menő lenni?!

ethno house

Eger egyetlen értékelhető zenei exportcikke, a lassan tizenöt éve működő Kerekes Band egyre nagyobb sikereket ér el itthon és külföldön. Rengeteg koncert, elismerés, egyszóval megy a szekér :) A Pimasz című albumon lévő számokhoz már készültek remixek. Habár valóban komoly producerek adták nevüket ezekhez a feldolgozásokhoz, valahogy nem lettek a kedvenceim. Pedig a lista illusztris: Anorganik, Erik Sumo, Bootsie.
Az ethno funk című számot nem akárkikre bízták, a manapság menőnek számító ektiv management "legfranciább" magyar elektró-párosára, a Tits and Clits-re, akik meglepő módon nem csináltak egy nagyon szétcsavart, zúzós feldolgozást. Sőt, először azt hittem, a Bergmann Peti remixe :). Unmastered version!

Keserédes giccsparádé vagy meztelelen, hideg igazság?

Hiszek abban, hogy északról fúj a szél. A tőlünk északra élő népek igenis tudják, mi a jó. Piálnak, kísérleti zenét csinálnak, dolgoznak keveset sok pénzért, na és persze a metál. Mindemellett ők diktálják fentről nekünk, hogyan is kellene öltözni.

A dánok így járnak-kelnek fővárosuk utcáin:



A svédeknek pedig többek között köszönhetjük a H&M-et a sok tehetséges formatervező mellett.

És hogy miért éppen Alaszka?

Alaszkai szemek, melyek által mi is betekintést nyerhetünk a zord, hideg, mégis energiával és mulatsággal teli vidék minden területére.

HVU - HVU

The Bloody Beetroots feat. Steve Aoki - Warp from Francesco Calabrese on Vimeo.

Már kezdtem aggódni, hogy ebben a hónapban nem találok egy olyan mozgóképet, amit megoszthatok veletek. Szerencsére, azért vannak olyan vadállatok, akikre mindig számíthatunk. A Bloody Beetroots ismét fergeteges videót alkotott, Steve Aoki pedig hozza az őrültet. A klipet egy olasz csávó rendezte. Róla annyit tudok, hogy csinált már deszkás videót (ki nem?) és szereti a buborékokat (ki nem?). Francesco egyébként nagyon izgi dolgokat is készített, érdemes meglesni a dolgait. A videóról annyit, hogy van benne ugrabugra, szép lányok, Moog szinti, meg kék köpet a kamerába. Aoki pedig azt hiszi, most forgatnak egy új japán horror remake-et. annyira csúnyán néz a kamerába, mintha egy fekete szemű 10 éves kislány lenne, aki most mászott ki egy mély kútból. Még jól is áll neki, de ezen szerintem már senki sem lepődik meg.
A zene pedig pont olyan, mintha a Bloody Beetroots összeállt volna Steve Aokival :)
A nagyszerű duó egyébként megáldott minket az idei év legnagyobb "tini diszkó" remixével, a Killers Spacemen című dalára készült átiratot egész évben kénytelenek leszünk hallgatni :)

Solid Shine! #14 playlist (2009. 02. 25.)

Új időpontban a Solid Shine! Mostantól minden páratlan szerdán 22:00 órától hallható az egri Dió Rádió éjszakai műsorsávján a Part Rádióban.
Nem is akármilyen válogatással indult a szerda este. Ausztráliában már tavaly megjelent az Empire Of The Sun albuma, ami végre idehaza (Európában:)) is kapható. Nick Littlemore (PNAU) és Luke Steele (Sleepy Jackson) közös projektjét az MGMT pszichopopjához hasonlítják legtöbben. Van benne igazság, bár Steele-t sokkal erősebb karakternek gondolom mint a ManaGeMenT tagjait. Érdemes rájuk odafigyelni. Persze sok producernek is felkeltették az érdeklődését számaik, remixelik őket rendesen.
Nem is szól másról a műsor mint az EOTS tagjainak mostani és előéletéről, Steele és Littlemore projektjéről. A válogatásban a szintén ausztrál Miami Horror, vagy az aktuális nagy kedvenc Pegase is szól. Halljuk!

01. PNAU - baby
02. EMPIRE OF THE SUN - tiger by my side
03. SLEEPY JACKSON - good dancers
04. PNAU - with you forever
05. SLEEPY JACKSON - you needed more
06. EMPIRE OF THE SUN - half mast
07. SLEEPY JACKSON - devil was in my yard
08. PNAU - wild strawberries
09. SLEEPY JACKSON - i understand what you want but i just don't agree
10. EMPIRE OF THE SUN - without you
11. SLEEPY JACKSON - don't say
12. EMPIRE OF THE SUN - country
13. SLEEPY JACKSON - rain falls for wind
14. EMPIRE OF THE SUN - walking on a dream (PEGASE remix)
15. PNAU FEAT. LADYHAWKE - embrace (FRED FALKE & MIAMI HORROR remix)
16. PNAU - baby (THE ASTON SHUFFLE 'just woah' remix)