A nagyra nőtt kislány # Joanna Newsom, Művészetek Palotája

ma-Ugly beszámolóját Joanna Newsom budapesti koncertjéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.


Joanna Newsom – Cosmia (via Draw Us Lines)


Sutyiban készült videó az eseményről: itt

Tengerpart, autópálya és az Outrun # Casa Del Mirto - 1979

A Casa Del Mirto (magyarra fordítva, kb.: "A mirtusz otthona") az észak-olaszországi Trento városában élő Mario Ricci egyszemélyes projektje, 2005 óta készített zenéi ingyen letölthetőek myspaceről, az idei albumot leszámítva.

A korábbi house-szerű albumok után pár éve átnyergelt a chillwave/dreamwave/glo-fi irányvonalra (némi italo disco hatásokat megtartva), és a tavalyi két EP (Acafulcro, The Eternal) után idén januárban kiadta harmadik lemezét, amelynek címe takarhatja Ricci születési évét, esetleg rejtett utalás lehet a popzene legkirályabb évére - ez számomra eddig nem derült ki.

Casa Del Mirto - The Haste

Az 1979 kapcsán is le kell írnom a már-már unásig ismételgetett "tengerparti hangulat" kifejezést; van itt egészen húzós, diszkóba való sláger (The Right Way), néhány vontatott ritmusú, elkent, bólogatós dal (The Haste, Faces), sőt, még egészen meglepő módon egy akusztikus gitárral kísért kétperces "ballada" is (na jó, ez amúgy igazán lemaradhatott volna a lemezről). Kiemelkedő pillanatokról gondoskodik még a lassan kibontakozó, amolyan éjszakai-utazó-zeneként is kiválóan bizonyító Fairy Tales For Moonwalkers című dal is (amit a Popméter official.fm csatornájában meghallgathattok).

Ja, és mennyire menő már, hogy a Faces klipje alatt gyermekkorom egyik kedvenc autós arcade játéka, az Outrun fut?

Casa Del Mirto - Faces

Casa Del Mirto - The Right Way

Casa Del Mirto @ Myspace
Casa Del Mirto @ Bandcamp
Casa Del Mirto @ Facebook

Svédország helyett Los Angeles # Kisses - The Heart of the Nightlife

Volt már jó néhány olyan eset az életemben, amikor egy-egy borító puszta látványa olyan hatással volt rám, hogy szinte azonnal meg akartam hallgatni a zenét, ami mögötte lapul. A közelmúltból rögtön két - egymásra meglepően hasonlító - példával is tudok szolgálni: egyik a Tennis tavalyi EP-je, a másik pedig a Kisses sajnálatos módon általam csak az utóbbi napokban felfedezett lemeze, a The Heart of The Nightlife.

A Kisses két tagja egy los angeles-i pár, Jesse Kivel és Zinzi Edmundson, a tavalyi év második felében jelentették meg The Heart of The Nightlife című lemezüket, mellyel kapcsolatban engem csupán egyetlen dolog lepett meg: mégpedig az, hogy nem Svédországban készült.

Hogy miért? A dalok úgy szólnak, mintha mondjuk a Studio, esetleg az Embassy keverte volna az alapot, miközben Jens Lekman énekét hallgatjuk. Mondanom sem kell, ez számomra a legkisebb mértékben sem hangzik negatív kritikának, és azért valljuk be, a Kissest korántsem ennyire egyszerű megfejteni. Ahogy az okosabbak már a borítóról is megállapították, a lemezen hamisítatlan baleári-pop hangulat uralkodik; ezt még képesek is tetézni ilyen zavarbaejtően giccses, a 80-as évek utazási irodáinak poros VHS-eit idéző klippel, amit a Bermuda című dalhoz készítettek:

Kisses - Bermuda

A lemez egyébként végig egyenletes színvonalon nyújtja a gondtalan nyári estékhez szükséges zenei aláfestést; általában elmondható, hogy a kiemelkedő dalokhoz készítették a videoklipeket, ám a szemfülesebbek figyelmébe ajánlanám a The Heart of The Nightlife című instrumentális darabot, mely szerintem a hasonló című lemez csúcspontja.

Kisses - People Can Do The Most Amazing Things

Kisses - Kisses

Kisses @ Facebook
Kisses @ Bandcamp
Kisses @ Myspace

Lájkolnám a lájkod – Smith Westerns - Dye It Blonde

ma-Ugly írását a Smith Westerns második albumáról a Lángoló Gitárok ömlesztett kritikái közt olvashatjátok.



Smith Westerns – Imagine Pt. 3 (via Indie Rock Cafe)

Smith Westerns - Weekend from Fat Possum Records on Vimeo.

Destroy The Plastic Chairs!

Végre elkészült a Popméterhez megannyi szállal kapcsolódó Destroy The Plastic Chairs! barkácspopzenekar első hivatalos kiadványa! A csapat nevét viselő EP hat számot tartalmaz az utóbbi időkből. A dalok instrumentálisak, és szigorúan lo-fi módon rögzítettük őket. A felvételeken hallhattok dobozgitárt, cuki xilofont, szintiket, zongorát, djembét, csörgőket, szemeteskosarat, virágkaspót, sakktáblát, lavórt, kartondobozt, pénzérméket, legóűrhajót, és az isten tudja csak, még mi mindent.

A Destroy The Plastic Chairs! EP-t meghallgathatjátok itt, és ingyen letölthetitek a zenekar Bandcamp-oldaláról.

Bár a DTPC! jelenleg csak trió felállásban működik, a számokban többen is közreműködtek.
A felvételeken szereplők teljes névsora:
Kurta Szilvia, Szerencsi Dániel, Szelényi Viktor, Pálóczy Dávid, Ködöböcz Gábor, Kovács M. Dávid

A csapatért rajongani itt tudtok.

DJ Baghdad odabasz!

A Közel-Kelet visszavág, és péntek este az Egál klubban könyörtelenül megtorolja a nyugati keresztény civilizáció minden gaztettét. A felekezeti ellentétek és kulturális különbségek harcában egy hithű szunnita, az egyiptomi-kuvaiti DJ Baghdad hívja párbajra keresztes haderőnk legifjabb tagját. Hogy ebből vajon mi sül ki, még mi sem tudjuk. Vérfürdő? Netán közös imádság? Aki ott lesz, megtudja.

Omar Souleyman – Leh Jani

A lemezjátszók mögött:
DJ Baghdad, valamint a Popméter teljes gárdája

Időpont: 2011. január 7. (péntek), 21:00
Helyszín: Egál klub
Belépés: 800 HUF ellenében

Facebook-esemény itt.

A nagyteremben a Noise Life őrjíti majd meg a tiniket, de ez ne zavarjon senkit!