Barackfa helyett zöld almát! - Barkóczi Noémi Green apple című videoklipje

A GM49 óta tudjuk, hogy a zöld alma egy király dolog. Galla Miklósék
általunk is imádott új-hullám slágere (ami inkább a szappanról szól)
után 30 évvel ismét erről a gyümölcsről született egy elbűvölő dal és
egy minden ízében DIY videoklip. A popméterhez ezer szállal kötődő
Barkóczi Noémi elkészítette első zenés mozgóképét.

Az utóbbi években tiszteletbeli egrivé vált énekes-dalszerző
Green Apple című dalát már jól ismerheti a közönség, hiszen
tavaly január óta elérhető Noémi bandcamp oldalán és a koncertjein
is gyakran felcsendült ez a fülbemászó dallam. Az ukulelét és xilofont
is felvonultató szám a maga játékosságával, erős képeket festő szövegével
és egyedi ritmikájával szinte követelte, hogy videoklip készüljön hozzá.


 A dal és az animáció kiindulópontját egy 1995-ös Indián nyár című cseh film
inspirálta, melyben a főhős lány egy zöld almákkal teli kádban fekszik.
Barkóczi Noémi kézzel rajzolt világa egy olyan mese, ahol az alma simán
Holddá változhat és a halál gondolata sem ijesztő. A stop-motion technikát
is alkalmazó klip kiválóan visszaadja a zene hullámzó ritmusát, a jó érzékkel
megvágott képek váltakozása mögött ötletes asszociációk bújnak meg.
(A szemfülesebbek egy menő művészettörténeti kikacsintást is felfedezhetnek!)
A teljes mértékben házilag készült mozgókép telis-tele van bájos megoldásokkal: a kartonból kreált hangszerektől kezdve (amiben a Popméter egyik tagja is segédkezett) a varázsütésre összeálló almáig.

Az igen hangulatos és színvonalas debütáló klip újfent bizonyította, hogy
Barkóczi Noémi nemcsak énekes-dalszerzőként, de vizuális alkotóként
is a magyar zenei színtér legszimpatikusabb csoportjába tartozik, akik
miatt joggal gondolhatjuk, hogy még egy hatalmas barackfa árnyékában
is gyümölcsöző a kortárs magyar popzene. 

Monóban is jól szól - Csató József szólólemeze

Csató Józsefet festőművészként és az Egerben többször látott, barkács-beat-popot játszó Bioberber zenekar frontembereként is ismerhetjük. A roppant szimpatikus és kreatív énekes-dalszerző ezúttal szólólemezzel jelentkezett.

Az albumot nyitó, Darth Vaderre hajazó monológgal átszőtt instrumentális intró (Bevezet) már rögtön az elején tudatosítja bennünk, hogy ez a Bioberber opuszokhoz képest egy experimentálóbb és eklektikusabb anyag. A lemez második dala (Egyszerű) a tavalyi Architecture in Helsinki album (Moment Bends) világát idézi és címéhez méltóan megmutatja, hogy egy jó popdal mennyire pofonegyszerűdolog. A prüntyögős, táncos szintialapot játékos xilofon csilingelés és andalító gitártémák színezik; a szövegvilág pedig a művész-életforma veszélyeire hívja fel a figyelmet végtelen bájossággal.

És itt meg is érkeztünk a legzseniálisabb pillanatokhoz. A Nap+por című szám egy igazi folk gyöngyszem. Most hosszasan sorolhatnám, hogy mely általunk szeretett híres erdei, szakállas bandák (Iron and Wine, Akron Family, stb.) dallamaira emlékeztet, de tényleg teljesen fölösleges, mert ez a dal 2 perc 57 másodpercnyi tömény szeretet. Tiszta, őszinte és érzékeny. A szöveg tökéletesen simul bele ebbe a harmóniába és ügyesen elkerüli, hogy átlépje a giccsesség határát. Ez a szívet melengető ballada nálam az idei év legjobb magyar nyelvű szerzeményei között van.
A kiadvány csúcspontját követő Könny (találó cím, mert a Nap+por hallgatása közben tényleg el lehet morzsolni párat) új irányba viszi az albumot: hangsúlyosobbá válik a kísérletező elektronika, ám ez korántsem jár színvonalcsökkenéssel. Az instrumentális dal hangulata és hangszeres megoldásai (melodikára emlékeztető hangok, robotikus gépzörejek) a Blur 13 című korongját (azon belül is a Caramelt, az 1992-t, a Battle-t és a Mellow Song-ot) juttatták eszembe, ami igencsak jót jelent, mivel ez a kedvenc anyagom a Damon Albarn vezette bandától.
A lemez közepe (Panda, Alfabéta) mutatja talán a legtöbb rokonságot Csató Józsi anyazenekarával a Bioberberrel, mind a szövegvilág (az állatok roppant fontos ihlettforásai a dalszerző és festőművész munkáinak) mind a magyar alternatív zenei hagyományokat követő gitártémák és refrének.




Fontos tulajdonsága a Monober szerzeményeknek, hogy nem jellemző rájuk a hazai alternatív szcénában tapasztalható betegség (lásd kispál-hatások vagy lazák és menők vagyunk "Bermudában", esetleg a "megmondom a frankót, mert ismerem az utcát" stílus), így a dalszövegek képesek sajátosak, egyediek maradni, olyan "csatójózsisak". A dalok tobzódnak a más szerzők soraival összetéveszthetetlen szóképektől, amik olykor esetlenek, ám mindvégig kedvesek és rokonszenvesek.

A Te+én éterien andalító gitárhullámai egy komorabb, merengőbb világba kalauzolják el a kedves hallgatót, amiből a Gyere velem bluesköntösbe bújtatott, táncparkettre csábító, vokóderszerű énekkel és dobgéppel felturbózott mozgalmassága lendít ki. A dal primitívnak ható refrénje valószínűleg a hasonló sémákra épülő diszkókimnuszok felé kacsint oda pajkosan és ironikusan. Festőember révén nem csoda, hogy keretes szerkezetű albumot adott ki a mezőkövesdi születésű énekes-dalszerző, így a szintén instrumentális Kivezet zárja le ezt az izgalmas lemezt.

A Monober első kiadványa ékes példája annak, hogy igenis vannak figyelemre érdemes, mindenféle pózoktól és belterjes hájpolásoktól mentes, gyönyörű poplemezek itthon is. Csató Józsi dalai újfent bebizonyították, hogy a kevesebb néha több, és a szeretet fontosabb eleme az alkotásnak, mint a cool lista, a jól kitalált design vagy az éppen aktuális divathullám.

(A lemez tetszőleges összegért (akár ingyen is) letölthető a Monober bandcamp oldaláról.) 

7 perces kirándulás egy indusztriális világba # Destroy The Plastic Chairs! : Uborkaszezon

Az egri szobazene nagykövetének is tekinthető Destroy The Plastic Chairs! immáron ötödik lemezét tette közzé a tegnapi nap folyamán. A sokat sejtetően Uborkaszezonra keresztelt hanganyag a DTPC! első magyar címet viselő megjelenése.
A mindössze 7 perces album egyfajta konceptlemeznek is tekinthető, hiszen a dalcímek összeolvasásakor (Manufaktúra, Éhbér, Üzemi baleset) egy vérbeli proletár tragikus élettörténete rajzolódik ki. A zenekar tagjai szerint ennek az albumnak az a koncepciója, hogy igazából nem volt előre meghatározott elgondolás a számok felvétele előtt és közben egyet kivéve: élvezzék ki maximálisan a ritkán adódó, közös próba lehetőségeit.
 

A lemez erősen improvizatív, persze a szó legkevésbé sem jazzes értelmében. Az egy perc körüli, főként szintetizor-szőnyeg alá söpört dalokra így könnyedén ráaggatható a neo-avantgárd vagy a dadaista jelző is. Az experimentálást láthatóan kedvelő zenekar még magához képest is egy igen zajosan zakatoló, csörömpölő, kattogó, rendkívül ösztönös hanganyaggal rukkolt elő, mely egy olyan világba kalauzol el bennünket, ahol fizikailag is tapintható a feszültség, a kemény munkával, anyagi problémákkal zsúfolt napok frusztrációja és agysejtromboló idegessége egyaránt ott izzik a septiben összehegesztett "dalok" olvasztótégelyében.

 Az Uborkaszezon című lemez az összes DTPC!-felvételhez hasonlóan most is ingyenesen letölthető innen vagy a csapat bandcamp oldaláról.
A zenekarral kapcsolatos egyéb információt itt találhattok: https://www.facebook.com/dtpcband

Flört a közönséggel # Warpaint & Contrails, A38

maUgly beszámolója a Warpaint és a Contrails budapesti koncertjéről a Lángoló Gitárokon olvasható.

Warpaint – Majesty (A38, 2012. 07. 08.)

Feltámadunk!

Mára virradóra végleg bezárta kapuit az egri underground élet egyik – s jóidőre talán utolsó – bástyája, a Jaffa klub. Az egyre inkább ellehetetlenített helyzetű szórakozóhely így kereken egy évig szolgálhatta a város földalatti kultúráját. A fölösleges sirámok helyett mi inkább ennek a csodás esztendőnek állítanánk emléket ezzel a reményeink szerint reprezentatív videóválogatással, melyben a Jaffába szervezett koncertjeink halványuló emlékét szeretnénk – időben visszafelé haladva – feleleveníteni. Idézzük hát fel együtt a múltat, és tegyünk közösen a jövőért!

Random Characters feat. Destroy Gasztro – Ocean of Distance

Sad Kolibries – The Mountaineer

Hó Márton és a Jégkorszak – Szandra

Népi Papa és a Haverok - A japán és a kínai

Halál Judit – Tükrök + Rendőrállam

Kanagawa – Pavilion Sisters

X-Menz Idiotronic – Omen (The Prodigy)

A fentieken kívül ne feledkezzünk meg a Hammer of Gods és a Hangmás frenetikus koncertjéről sem, amelyekről sajnálatos módon nem készült felvétel, noha az év legkompromisszummentesebb bulija volt. Továbbá mindenképp elevenítsük fel a hajnalba nyúló dj-szetteket, az állandó hangerőparát, a Part Café üldögélős estjeit, a hatóságok oly gyakori cseszegtetését, tehát nagyjából mindazt, amivel egy szubkulturális közösségi térnek meg kell küzdenie. Ha pedig valakinek még ez sem lenne elég, akkor vegye elő Barkóczi Noémi háromszámos koncertfelvételét, a Jaffa Live című minilemezt, és azzal alapozza meg a hangulatát!

A magunk részéről megannyi hálával tartozunk, szóval köszönjük szépen, Jaffa, s nyugodj békében!

Svéd indie rock a Jaffában – ELMARAD! :(

Nem szeretnénk és nem is kenyerünk arról károgni, hogy Egerben alig történik bármi, ami igazán jótékony hatással lehetne a város popkulturális életére – az egyre ritkábban jelentkező klubestjeinket leszámítva persze. Ehelyett sokkal szívesebben örvendünk inkább az üdítő kivételeknek. Jórészükért újabban egy egri koncertszervező brigád, a már-már irigylésre méltóan tevékeny Emptiness Booking tagjainak lehetünk hálásak. Most végre úgy alakult, hogy az ízlésünk találkozott, és közös együttműködés eredményeképp láthatjuk vendégül a Moffarammes nevű svéd indierock-duót.

A két közeli barát, Samuel Järpvik és Mikael Björklund punkban gyökerező, hektikus zenét játszik. A már közel egy évtizede létező csapat debütálása tavaly szeptemberben jelent meg The Eye of Horus címmel, legutóbbi lemezük, a Cairo pedig idén márciusban. Utóbbit az alábbiakban meg is hallgathatjátok:

A koncert után a Popméter két tagja, BokTM és NorB veszi át az irányítást a lemezjátszók mögül.

Az ingyenes rendezvénynek a város vitathatatlanul legjobb kocsmája, a Jaffa CoolTour Club ad majd otthont.

Minden további információért keressétek az esemény Facebook-oldalát!

Moffarammes – All I wanna do

The Passenger: Popméter az Akváriumban

A húsvéti locsolkodás és poharazás levezetése gyanánt április 10-én, kedden az Akváriumban szemezgetünk majd a legjobb pop- és rockcsemegék közül. A néhány hónapja megszűnt Egal (vagy ha úgy tetszik, Más) klub vezetése a The Passenger név alatt futó rendezvénysorozatával a budapestiek számára heti rendszerességgel idézi fel az egykori legendás egri szórakozóbarlang hangulatát. A szervezők ehhez többnyire a hazai alternatív zenei színtér nagyjait hívják segítségül, akik kedd esténként kedvenc dalaikból válogatva lemezlovasként is bemutatkoznak az Akváriumban.
Úgy alakult, hogy a múltidézésből a klub állandó fellépőiként ismertté vált Popméter is kiveszi a részét. El Balage és maUgly egészen biztosan megfordulnak majd a lemezjátszók mögött, és ha minden jól megy, talán még a meghurcolt Colbas is kiveszi a részét a jóból.
Előttünk a Kéknyúl Hammond Band játszik majd, akiket 500 forint ellenében bárki megtekinthet; mi pedig 22:30-tól vesszük át a terepet – méghozzá ingyen!
Gyertek el, és utazzunk együtt!

Iggy & The Stooges – The Passenger