POPMÉTER

A jó levegő okozta nyugalom # Real Estate – Days

2012-01-18T16:00:00.004+01:00

De jó! maUgly írása a Real Estate legutóbbi lemezéről a Lángoló Gitárok nyomtatott verziója után immár online is elérhető.

Real Estate – Green Aisles (via Draw Us Lines)

Popméter buli a Jaffában

2012-01-15T18:56:00.001+01:00

Szevasztok!

Az utóbbi időben nem voltunk híján az egri koncerteknek - ezt a fergeteges tempót azonban mi sem bírjuk mindig.
Ezért most úgy döntöttünk, megvárjuk amíg kitavaszodik; addig pedig visszatérünk a lemezjátszókhoz, és hatalmasakat szórakozunk veletek!
Így lesz ez január 21-én, a Jaffában is, ahol újra gurulnak majd a sörök, visítanak a kislányok, és ölelkeznek a férfiak.
Mi pedig pakoljuk a király zenéket - AHOGY SZOKTUK.

POPMÉTER DJ SET
2012. január 21. (szombat), 21:00
Helyszín: Jaffa CoolTour Club (Eger, Vörösmarty út 25-27.)
Belépés: ingyenes
Facebook

Januári találkák

2012-01-11T17:45:00.000+01:00

Miskolciaknak.

Egrieknek.

Az otthon töltött péntek este aláfestése # Future Islands – On The Water

2012-01-03T18:30:00.001+01:00

maUgly írása a Future Islands harmadik lemezéről a Lángoló Gitárok nyomtatott verziója után immár online is elérhető.

Popméter Óévbúcsúztató

2011-12-24T18:00:00.001+01:00

Még ki sem heveritek majd a karácsonyi szaloncukor- és bejglitúladagolást, amikor a Popméter egy újabb zenés est keretein belül lát benneteket vendégül az ország egyik legjobb romkocsmájában, azaz a Jaffa klubban. A Popméter december 30-ai óévbúcsúztatója – a fellépők névsorát tekintve – több szempontból is valódi csemegének ígérkezik.

Kezdjük mindjárt az idei év legünnepeltebb előadójával, Hó Mártonnal és a Jégkorszakkal! Az énekes-dalszerző és csapata nem véletlenül nyerte el Dalok a fürdőszobából című lemezével az egyébként szőrösszívű hazai popszakértők ujjongó lelkesedését. Az albumhoz az Erik Sumo Bandből, az Amorf-projektekből, valamint Péterfy Bori mellől egyaránt ismerős Tövisházi Ambrus producerként adta a nevét, hogy aztán Hó Márton iránymutatásával végre megvalósulhasson a honi alter-színtér szükségszerű felfrissítése, mi több, vérpezsdítő paradigmaváltása.
Hó Márton egyébként nem először jár Egerben: legutóbb még Szőke Barna gitárossal adta legelső vidéki koncertjét a Bíboros udvarán, a mostani fellépés során pedig az immár négytagú Jégkorszakkal együtt ünnepli majd a zenekari felállás első évfordulóját.

Hó Márton és a Jégkorszak – Szandra

A Sad Kolibries twee attitűddel előadott tengerentúli indie popja valóságos hiánytermék a magyar könnyűzenei színtéren. A csapat a magyarországi hálószoba-boom egyik legelső előfutárából mára remek koncertzenekarrá érett. Debütáló fellépésüket mindjárt az Air France nevű svéd duó előtt adták a Rohamban, azóta pedig olyan előadókkal játszottak egy színpadon, mint az Amber Smith és a Kollaps, melyek közül – szervezői tevékenységünk révén – már mindkettővel találkozhatott az egri közönség. A Sad Kolibries ráadásul épp remek időszakát éli: koncertről koncertre dinamikus fejlődésen megy keresztül. A mikrofont ugyan még néha megfejelik, és olykor a füstgéptől is meghátrálnak, a színpadon dús és nyúlánk gitárfolyamaikkal egyre nagyobb csodákat visznek véghez. Valójában épp erről kellene szólnia a twee popnak, és szerencsére a Sad Kolibries fellépésein nincs is szó másról.

&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;a href="http://sadkolibries.bandcamp.com/album/granary-session-live"&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;Granary Session (live) by Sad Kolibries&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/a&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;

A Random Characters név mögött megbújó Frendl György az idei magyar szobazene-forradalom egyik nagy felfedezettje. A debreceni dalszerző, akit sajátos hangja miatt többen is a magyar J Mascisnak tartanak, bár csak az idén indította el ezt a projektjét, a debreceni zenei életben már jó ideje ismerik őt mint kiváló gitárost. Korábban a Sziget fesztiválon is fellépő Utazónapló zenekart erősítette, majd különböző gospeles templomi bandák után idén júniusban jelentette meg első önálló anyagát, melyet egy hónappal később követett a folytatás. RC Gyuri dalain érződik, hogy tanult, képzett zenész kezek munkája, de szerencsére a technikai tudás sosem csap át öncélú „jazzkonzis” bravúrkodásba. Sőt, az olykor szelíd melankóliába, máskor játékos experimentálásba csomagolt, kiváló popérzékenységről tanúskodó számok egy olyan énekes-dalszerzőt mutatnak, aki fülbemászó, könnyedén dúdolható refrének és sötétebb tónusú, fúziósabb dallamok megírására egyaránt képes. A számok hangszerelése egy igen változatos és izgalmas világgá áll össze: az egyszerű popdaloktól kezdve találkozhatunk jazzes, bluesos megoldásokkal, kézszárítógép-suhogással, kristálypohár-csilingeléssel, madárfüttyös balladával, sőt újabban még andalítóan ringató chillwave-vel is! Az élőben kétfősre kiegészülő Random Characters bemutatkozó koncertje az év egyik legkellemesebb meglepetése lehet nemcsak az egri közönség, hanem valamennyi popbarát számára is.

&amp;amp;amp;amp;lt;a href="http://randomcharacters.bandcamp.com/track/ocean-of-distance-feat-destroy-the-plastic-chairs"&amp;amp;amp;amp;gt;Ocean of Distance (feat. Destroy The Plastic Chairs!) by Random Characters feat. Destroy The Plastic Chairs!&amp;amp;amp;amp;lt;/a&amp;amp;amp;amp;gt;

A koncertek után Popméter-buli, vagyis zenés-táncos őrület az este fellépőinek társaságában.

POPMÉTER ÓÉVBÚCSÚZTATÓ:
HÓ MÁRTON ÉS A JÉGKORSZAK, SAD KOLIBRIES, RANDOM CHARACTERS

Időpont: 2011. december 30. (péntek) 20:00
Helyszín: Jaffa CoolTour Club (Eger, Vörösmarty út 25-27.)
Belépés: INGYENES!

>> Facebook-esemény <<

Hangmás és Hammer of Gods a Jaffában

2011-12-08T03:10:00.003+01:00

A Popméter jól bírja az idei iramot, ezért még az év utolsó hónapjára is tartogat meglepetéseket. De még milyeneket! December 10-én, azaz szombaton este a harmadik lemezét turnéztató Hangmás, valamint a Dorozsmai Gergő (The Moog) által vezetett Hammer of Gods ad majd frenetikusnak ígérkező koncertet a Jaffában.

A rendkívül energikus és letaglózó fellépéseiről elhíresült Hangmás a legfrissebb, Ragadozó című albumával készül leigázni a várost. A csapat élén álló Minda Endrét nem véletlenül tartja számon a szakma Magyarország egyik legjobb, extázisra leginkább hajlamos frontembereként. Modern meséi a sötét éjszakákról nyers szintetizátorhangzással, feszes dobokkal és poszt-punk ihlette gitártémákkal karöltve elevenednek meg a színpadon.

Hangmás – Darabokban

Az este előzenekaraként fellépő Hammer of Gods a hazai indie-színtér legjobbjait tudja a sorai közt – élén mindjárt Moog Gergővel, a dobok mögött Sleeping Machine Petivel, "a witch house magyarországi apostolával", a basszusgitáron pedig az örökkön kúl RocknRolival. Zenéjük hol kíméletesebb, hol könyörtelenebb gitárfüggönyökbe burkolva tiszteleg az indie rock mára már kanonizált legendái előtt, mint például a Flaming Lips, a Sonic Youth és a Dinosaur Jr.

&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;a href="http://hammerofgods.bandcamp.com/album/heal"&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;HEAL by Hammer of Gods&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/a&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;

A koncerteket követően a Popméter a Lamantin koncertszervező és rádiós alakulattal együtt pörgeti majd a lemezeket.

HAMMER OF GODS és HANGMÁS lemezbemutató koncert

Időpont: 2011. december 10. (szombat) 20:00
Helyszín: Jaffa CoolTour Club (Eger, Vörösmarty út 25-27.)
Belépő: a koncertekre mindössze 500 forint, a fellépések utáni buli pedig INGYENES!

Fontos! A koncertek az emeleten zajlanak, tehát a klub alsó szintje belépő nélkül is látogatható lesz.

További információkért, tartalmakért, valamint hamarosan induló nyereményjátékért keressétek fel az esemény Facebook-oldalát!

Nyár és ősz a Pásztorvölgyben # Destroy The Plastic Chairs! – Road to Shepherd's Valley

2011-11-29T20:00:00.005+01:00

Idén már a harmadik EP-jét adja ki a magyar hálószobaszcénához és az egri indie színtérhez megannyi szállal kapcsolódó Destroy The Plastic Chairs! A legfrissebb anyag címét a próbák és felvételek helyszínéül szolgáló kertvárosi környezet, Eger-Felnémet ihlette. A trió a dalokat egész pontosan a Maugliék garázsában kialakított galériában rögzítette.
A borítót a szintifenomén Mesti kedvese, a rémisztő vezetéknevű Gschwendtner Zsófia készítette.
Az alábbiakban a négy új szerzeményről és a lemezkészítéssel kapcsolatos élményeikről maguk a DTPC! tagjai mesélnek.

&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;a href="http://dtpc.bandcamp.com/album/road-to-shepherds-valley"&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;Road to Shepherd's Valley by Destroy The Plastic Chairs!&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/a&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;

"Rengeteg klassz emlék fűződik a Road to Sheperd's Valley-hez. Maga a zenélés, a galéria Mauglyék garázsában, ahol a dalokat felvettük, a nyár, de leginkább a banda tagjait összekötő barátság az, amiért érdemes volt csinálni."

(Mesti)

"Remek időtöltés volt a Sheperd's Valley rögzítése. Különösen, hogy a saját otthonomban élvezhettem a barátaim társaságát. Anyukám türelme, egy piros bevásárlókosárnyi 'hangszer', pihentető cigizések a teraszon és a legtöbbször frissen nyírt fűben, paradicsomtócsa a rövidnadrágom hátulján, sörfoltok a szőnyegen és a kanapén, rendszerváltás előtti Ibusz-plakátok Csehszlovákiáról és Szovjetunióról, a kanapé színes barázdái – nagyjából ezek hagytak mély nyomot bennem."
(Maugli)

"Maugliék garázsa a Pásztorvölgyben tökéletes próbahely lett. A 11-es buszon szállított sörök, a finom vacsorák és az önfeledt ökörködések otthonává vált. A próbák után/közben sokszor kosaraztunk fonalgombolyagokkal,többször is megcsodálhattuk Hapek Tony Hawk-os játékokból ellesett gördeszkatudását és az egyfajta padlásként szolgáló galériájában mindig lehetett valami király kincset találni. [...] Igazi áldás, hogy két ilyen kivételes emberrel vagyok egy zenekarban."
(Gasztro)

1. Heartbreaking News:

"Ez az első olyan dalunk, amibe bevetettük a melodikát is és egyből éreztük, hogy 'megemeli' a számot. Amikor az első perc környékén beindult a dallam, akkor már mindhárman tudtuk, hogy ez egy sikeres próba lesz."
(Gasztro)

"Erről például az jut az eszembe, ahogy az Érsekkert szélén állva Gasztro a telefonján felvett jegyzetét mutatja nekem, meg az is, amit aztán a zenélés közben éreztünk. Izzadtunk ám rendesen!"
(Mesti)

"Azon a próbán, amikor a Heartbreaking News-t rögzítettük, teljesen kisebesedett a tenyerem, helyenként már foszlott róla a bőr, meg minden. A végén már csak portörlőronggyal voltam képes megfogni a hangszerem. Több órán keresztül ugyanezt a dal gyűrtük. Egyébként baromi idegesítően indul, de tényleg."
(Maugli)

2. Flows:

"Ezt a dalt a frenetikus Bikavér ünnepes bulit követő reggel vettem fel, miután Söcsöt feltettem a buszra. A bakelitet idéző sercegést a digitális fényképezőgépem rossz mikrofonja okozza."
(Gasztro)

"Szerintem a Gasztro számról-számra egyre jobb énekes-dalszerzővé válik. Ékes példája ennek a Flows, amelyben például maximálisan kibontakozik mint MŰVÉSZ, értitek. Mondjuk azt a filmet a makulátlan elméről meg a ragyogásról rohadtul utálom."
(Maugli)

3. Cross of Blue Eyes:
"Ebben csak ketten játszunk Mauglival, mert Mesti épp Londonban téblábolt. Nem volt semmi szövegem a gitárdallamra, meg is kérdeztem Hapekot, hogy nem írna-e valamit, mi jár a fejében most? Azt mondta, hogy HALÁL! Aztán leült és 3 perc alatt megírta ezt a gyönyörű szöveget."
(Gasztro)

"Nem tudom, mi van velem, de én tényleg nagyon sokat gondolok az elmúlásra. Nemcsak a halálra, hanem úgy általában mindennek a végére. Emlékszem, a próba után Gasztro lelkendezve mesélte az anyukámnak a konyhánkban, hogy a kisfia milyen szépséges dalszöveget írt. Angolul. Első csalódás. A Halálról. Második csalódás. Hát, nem lennék az anyukám... Ja, és baszki, ez megjelent a Recorder-kazin is, szóval eléggé büntet!"
(Maugli)

4. Magnetic Girl:
"Amikor ez a szám született, rengeteg Magnetic Fields-et hallgattam és sokszor azt kívántam, hogy bárcsak olyan csodálatos dalokat tudnék írni, mint Stephin Merritt. Ez a szöveg kiindulópontja. Mesti védjegyszerű szintijátéka és Maugli hurkapálcikás kacatpop dobolása mindig emlékeztet arra, hogy a 'Destroy The Plastic Chairs!' legénységéhez tartozni legalább olyan örömteli dolog, mintha a Magnetic Fields tagja lennék!"
(Gasztro)

"Emlékszem, első hallásra nem rajongtam a dal vázlatáért, ezzel szemben a felvétel során folyton ujjongtam, hogy vegyük fel még egyszer, hisz' annyira király ezt játszani!"
(Mesti)

A "Road to Shepherd's Valley" az összes DTPC!-felvételhez hasonlóan természetesen most is ingyen letölthető innen vagy a csapat Bandcamp-oldaláról.

Valami azért igazán történhetett volna # The Horrors

2011-11-21T17:00:00.001+01:00

maUgly beszámolóját a Horrors budapesti koncertjéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.

Pete és kis Pete kalandjai Iggy Poptól Debbie Harryig

2011-11-08T20:58:00.108+01:00

A kilencvenes években öröm volt gyereknek lenni: volt Turbo rágónk, a kosaraskártya gyűjtés virágkorát élte (és gyerekkorom egyik hőse, Michael Jordan még aktív volt), szinte minden játékboltban lehetett kapni gombfocit és nem utolsósorban ha az időjárás épp lehetetlenné tette, hogy a játszón vagy a grundokon lógjunk, akkor még mindig ott volt nekünk a Nickelodeon. Ez a csatorna mára legendássá vált generációm körében, egy kultikus emlékké, amire szinte mindenki mézédes nosztalgiával gondol vissza. Ki ne emlékezne a Rocko modern életére, a Hé, Arnold!-ra, a Jaj, a szörnyek!-re, a Kablam!-ra, a Ren és Stimpyre, a Fecsegő Tipegőkre, A kifordított fiúra? Ezek mind-mind zseniális rajzfilmek voltak, melyek óriási hatást gyakoroltak pubertás kori előtti (és utáni) fejlődésünkre. Ahogy azt mondani szokás: ezeken nőttünk fel.

A Nicktoonsos mesék mellett a hús-vér embereket felvonultató sorozatok is képviseltették magukat a csatorna programjai között. Az „Óóó, már megint kezdi…”-vel és a narancs szódával elhíresült Keanen és Kel, a tinik problémáival szembesülő és már számítógéppel rendelkező (akkor ez csúcsszuper menőség volt a szemünkben!) Clarissa és az infantilizmus legmagasabb szintjein szórakoztató Pete és kis Pete volt a három kedvencem, de közülük is kiemelkedett az azonos névre keresztelt, répa hajú testvérpárról szóló széria. Mind a mai napig nem találkoztam még csak hasonló sorozattal sem, ami ennyire pontosan elkapta volna a gyerekkor lényegét. Ebben benne volt minden: a „nem akarok lefeküdni, mert a világ másik felén most is játszanak a gyerekek” problémája, a „nem merek táncolni a lányokkal” örök kétsége, a „hogyan találjam meg újra a kedvenc dalomat, ha kezd kimenni a dallama a fejemből?” esete. Hosszasan tudnék még áradozni a Pete és kis Pete-ről, Petuniáról, kis Pete táncoló tetkójáról vagy Artie-ról, a világ legerősebb emberéről, de jelen írás célja, hogy olyan szempontból mutassa be ezt a nagyszerű sorozatot, ami miatt ezen sorokat épp a Popméter blogon olvasod. Ez pedig a zene.

Nyolc-tíz évesen természetesen fogalmam sem volt róla, hogy kik is azok, akik olykor felbukkantak a két Pete oldalán a képernyőn, de amikor három-négy éve újra elővettem kedvenc sorozatom részeit, szépen sorban estek le a tantuszok. A legelső és egyben legkézenfekvőbb zenész szpottolásom Iggy Pop volt. A Stooges legendás énekese kis Pete lány pajtijának, Nonának az édesapját, James Mecklenberg-öt alakította 5 epizód erejéig.
A bohókás, a szomszédok által köztudottan volt rocker apukát megformáló Iggyről kiderül, hogy utálja a kenukat, szeret táncolni és egy alkalommal „Stooge”-nak nevezett egy figyelmetlenül takarító rosszfiút is.

Legemlékezetesebb pillanatait a Dance Fever című részben nyújtotta, amikor az alsósok bálján mindenáron táncolni szeretett volna szeretett kislányával, akit teljesen zavarba hozott túlbuzgóságával. Csalódottságában szóba elegyedett a suli legnagyobb lúzerével, Wayne-nel, aki valami különleges dolgot javasolt neki, majd imádnivaló módon egy menő „Rock on!”-nal biztatta Iggy-t, aki ezek után egy dalt is előadott, de igyekezete nem ért lassúzást.

Ezek után sokkal élesebb szemmel méregettem a mellékszereplőket, és Richard Edson felbukkanása egy sokkal kevésbé evidens felfedezést jelentett. Ő a Valentin napi leszámolás című részben szerepelt, melyben egy matektanárnő iránt szerelemre lobbant karbantartót alakított, akinek a két Pete véletlenül megölte a tintahalát egy diszkosszal. (A sorozat infantilizmusára egy jó példa ez a rész is.) Richard Edson neve ismerős lehet az egyik legkirályabb tinifilm, a Meglógtam a Ferrarival miatt vagy Jim Jarmusch 1983-as kultfilmje, Stranger than Paradise kapcsán. Ezek sem elhanyagolható információk, de a szóban forgó színész életútjának legmenőbb pontját mégis az jelenti, hogy ő volt a Sonic Youth első dobosa és a New York-i post-punk héroszok 1982-ben megjelent első, self-titled lemezén is ő játszott.

A legendás zenekarokból felbukkanó szereplők sorát gyarapítja Michael Stipe is, a nemrég feloszlott R.E.M. énekese, aki egy strandon standoló fagylaltárus figuráját formálta meg egész hitelesen.

Egy másik epizódban a New York Dolls frontembere, David Johansen tűnik fel, mint vadőr, aki épp Buster Poindexter alterego név alatt adott ki szólólemezeket a sorozat ideje alatt. Az X=Why című részben Gordon Ganóval találkozhatunk, mint kicsinált helyettesítő matematika tanár. Gano a 2009-ig aktív Violent Femmes zenekar énekes-dalszövegírója.

A híres mellékszereplőket felvonultató sorozat persze nem feledkezett meg az alternatív zenei szcéna női tagjairól sem, így kaphatott szerepet például Kate Pierson is, a B-52’s énekesnője. Ő egy rejtélyes, vak milliomos nőt alakított, aki állítólag ismeri Mister Tastee-t, a környék mindig fejfedőt viselő, ismeretlen kilétű jégkrémfelelősét. A széria készítői tényleg nem szarral gurítottak, ennek bizonyítéka az is, hogy még a Blondie díváját, Debbie Harry-t is sikerült rábírniuk, hogy ugorjon be egy snitt erejéig a Pete és kis Pete kalandjaiba. Az ominózus jelenetben a két Pete aknakeresőt játszik 3D-ben a szomszéd nénit megszemélyesítő Harry udvarán, aki eleinte elzárkózik, hogy pénzt adjon a fiúk nem kívánatos munkájáért, de végül rábólint a kedves ajánlatra miután a kiskutyáját a levegőbe repíti egy detonáció.

A diákok állandó problémáját bemutató Beteg nap című részben kis Pete iskolaundora odáig fajul, hogy megkér egy élelmiszeriparban dolgozó hölgyet, hogy lejárt szavatosságú tápióka pudingot szerezzen be neki. Ez a segítőkész bűntárs Sarah Shannon volt, akit a 90-es évekbeli indie és shoegaze színtér egyik jeles zenekarának, a nevüket egy Primal Scream B-side daltól kölcsönző Velocity Girl énekesnőjeként ismerhetünk. Két tagjuk a twee pop zászlóshajóját, a Black Tambourine-t is erősítette.

Két sztárszereplő érdemel még említést, az egyikük Suzzy Roche, a 70-es évektől működő The Roches formáció egyik tagja. Ő egy közlekedési rendőr bőrébe bújt a sorozat kedvéért. A gazdag vokálharmóniákban utazó folk testvértrió mind a mai napig aktív. A másik rendhagyó stábtag Juliana Hatfield, aki egy bájos menzáslányt alakított. Nagy Pete bele is zúgott rendesen! Az ő neve elsőre nekem sem mondott semmit, de kis kutakodással kiderült, hogy a 2001-ben feloszlott, bostoni Blake Babies énekes- és basszeroscsaját tisztelhetjük benne, sőt egy időben a Lemonheads tagjai is volt! Érdekesség, hogy a powerpopot játszó Blake Babies „keresztapja” a beat generáció hírhedt költője, Allen Ginsberg. Egy Harvard egyetemi felolvasó esten ugyanis feltette a kezét és kérdését az épp akkor alakult banda egyik tagja, hogy Ginsberg szerint mi legyen a zenekaruk neve? A költő a Blake Babies-t javasolta. Csodálkozunk, hogy a gimis Pete egyből belehabarodott ebbe a lányba?

A fenti popkulturális kavalkád után egyáltalán nem meglepő, hogy a Pete és kis Pete kalandjai nemcsak fizikai valójukban vonultatott fel irdatlanul kúl embereket. A sorozat 4 évada alatt olyan remek zenekarok tisztelték meg egy vagy több dallal is a készítőket, mint a Magnetic Fields (Lovers from the Moon; Why I cry; The flowers she sent and the flowers she said she sent), az Apples in Stereo, a Stephin Merritt fémjelezte The 6ths vagy a Polaris (a főcímben hallható Hey Sandy; a National által is feldolgozott Ashamed of the story I told). Az ismertebb előadók mellett megtaláljuk a soundtracken a 90-es évek Amerikájában az addig alternatívnak számító gitárzenék térnyerésével előtérbe kerülő bandákat is: a Chug (akiknek a Flowers című számuk még a nyári popméter válogatásba is befért), a Fat Tulips, a Nice és a Racecar is ezek közé tartoznak. Ők bár kevésbé ismertek, dalaik tökéletes aláfestést biztosítottak a hamisítatlanul 90-es évekbeli sorozat jeleneteihez. Igazából fogalmam sincs, hogy a Pete és kis Pete készítői hogy tudtak ilyen kis költségvetésből ennyi sztárt, számot és jogdíjat megfizetni, gondolom haveri alapon ment a dolog. A Pete és kis Pete kalandjai tényleg egy önfeledten játékos, indie széria volt, ami sok szempontból jókor volt jó helyen: a független zenék mainstreambe áramlásával esély nyílt egy ilyen sorozatra, amiben két elvarázsolt fiatalember kockásingben és hasonló mintájú vadászsapkában bolondozhatott kedvére az üres suliban, miközben a Tidal wave szólt a háttérben az Apples in Stereótól.

Elmondhatatlanul hálás vagyok a Nickelodeonnak, hogy belevágtak ebbe a projektbe annak idején és képernyőjükre tűzték ezt a mára már valóban legendássá vált műsort. Nekik köszönhetően nyolc-tízévesen sosem unatkoztunk otthon, ha épp rossz volt az idő és tíz évvel később újra sokat segített: megismertetett velem számos olyan zenekart, dalt és albumot (a Magnetic Fields: The Wayward bus című megunhatatlan lemezét is ennek a sorozatnak köszönhetem), ami miatt bátran mondhatom, hogy a Pete és kis Pete kalandjait minden zenebuzzancsnak szívből ajánlom! Az egyik részben elhangzó csodás The 6ths szám üzenetével ellentétben ebből a sorozatból nem lehet kiszeretni.

Viszlát, kisterem! - A Popméter búcsúbulija

2011-11-04T17:46:00.006+01:00

Híveink!

Mint már mindenki tudja, egy időszak most lezárul Eger kulturális életében, ugyanis 2012. január elsejétől az Egal Cult Club egészen más keretek között működik majd tovább.

A szeptember óta tartó Egal Finálé számunkra legfontosabb állomása jövő szombaton érkezik el, amikor csapatunk is elbúcsúzik fő telephelyétől, a klub kistermétől. A 2007. októberi nyitány óta rengeteg bulit rendeztünk itt, jóformán havonta pörgettük a slágereket, és most egy csodálatos búcsúestet rendezünk - természetesen az összes Popméter-tag részvételével.

Voltak itt amúgy megdöbbentően király esték: székeken táncolás és csöveken lógás, szuper filmvetítések (a legklasszikusabb persze ez), hangos zene esetén a világítás felkapcsolása, folyamatos konfliktusok és hülye számkérések, szilánkok, tócsa, verejték és minden, ami a földalatti őrülettel együtt járt.

Most tehát nyomunk egy utolsó bulit odalent, a lehető legjobban bevált DJ-párosokkal, mint például: az örök klasszikus bokTM & el balage, az élelmiszer-disco két őrmestere, colbas & gasztro, valamint a piros nadrágok és puha kardigánok házasságából életre kelt norB & ma-ugly kettős.

És hogy milyen szellemben búcsúzunk a kisteremtől? Hát erre maga MC Cobramone adja meg a választ, az I Love Popméter című slágeréből kifelejtett négy sorral:

Tele a kisterem
az indiere ráverem
a popra áll a faszom
az elektrót szájba baszom!

VISZLÁT, KISTEREM!
Búcsúzik a Popméter
2011. november 12., szombat

helyszín: Egal klub, kisterem
kezdés: 21 óra
jegyár: pár száz forint
facebook esemény

Szerelmes voltam a Varga Zsuzsába # Hó Márton és a Jégkorszak – Dalok a fürdőszobából

2011-11-02T10:30:00.004+01:00

Október 31-én a jelent meg Hó Márton és a Jégkorszak debütáló nagylemeze, szerzői kiadásban, ingyen (is) letölthető digitális formátumban. A 38 perces album jó pár száma ismerősen csenghet azoknak az egrieknek, akik ott voltak Marci 2010 -es egri koncertjén. Az akkor még két gitárral fellépő Jégkorszak az Egerben is otthonosan mozgó Szőke Barna társaságában szórakoztatta a Bíboros közönségét. Hó Márton azóta rengeteg érdekes, olykor meghökkentő produkcióval állt elő, gondolhatunk itt a James Blake feldolgozására, vagy az idén mindenkit megbolondító Fluor és Quimby szám összedolgozására.

Időközben elkészült a mostani albumot is bevezető Szeles Mónika EP is, melynek bemutatóján a Popméter is pörgethetett.
A zenekar mindezalatt négytagúra bővült: a megjelent albumon a már említett Szőke Barna gitározik, akit a The Qualitons és a Planet 55 bandákból ismerhettek, a szintén egri múlttal rendelkező Gulyás Kristóf (szintén Planet 55) dobol, és Horváth Kristóf (Live Large) basszusgitározik. A produceri munkálatokat a magyar könnyűzenei életben jól ismert Tövisházi Ambrus (Amorf Ördögök, Péterfy Bori stb.) végezte.
Az album lemezbemutatója december 10-én lesz a Rohamban.

Hallgassátok:

&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;a href="http://jegkorszak.bandcamp.com/album/dalok-a-f-rd-szob-b-l"&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;Dalok a fürdőszobából by Hó Márton és a Jégkorszak&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/a&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;

(Egy kis segítség: Az album ingyen letölthető, ha az összeghez nullát írsz, de senkit sem beszélünk le a támogatásról. Sőt, amennyiben módotok van rá, egyenesen buzdítunk benneteket az anyagi elismerésre.)

4 éves a Popméter - Népi Papa és a Haverok valamint Halál Judit a Jaffában

2011-10-24T23:15:00.017+02:00

Itt az október és végre-végre, egyre közeledik a Popméter születésnapja (immár a negyedik), melynek pontos dátuma tulajdonképp nincs, de amit rendre a Halloweenhez (angolszász szokásokat nem kedvelők számára: halottak napjához) legközelebb eső hétvégi napon szoktunk ünnepelni féktelen bulizás keretében, haverek közt, barátnőkkel, fanokkal, és persze Tesco Disco Kecskével – ahogy tavaly is.

Magunk közt szoktunk viccelődni azon, hogy vajon melyik lesz a Popméter éve és persze mindig az aktuálisra esik a választásunk - jogosan, hisz' ez az egész buli, melybe négy évvel ezelőtt belecsöppentünk egyre jobb és jobb. De ami most következik, annál akkor sem találhattunk volna ki jobbat, ha a legmocskosabb fantáziálgatásba merülünk. Egy igazán vadnak ígérkező Popméter buli vár mindenkire olyan fellépővel, mellyel már régóta adósai vagyunk a város és a környék popperei számára. Idén úgy döntöttünk, nem halogatjuk tovább a tartozást és törlesztünk.

Elhívtuk hát koncertezni Magyarország egyetlen, homoszexuális popzenét játszó csapatát, olyan (Popméter-)bulihimnuszok megálmodóit, mint a "Lobognak a nagy csöcsök", a "Baszni, Baszni" vagy a "Pattanj popóra", jön tehát a Népi Papa és a Haverok.

Másik vendégünk a Halál Judit, mely Győrből indult, jelenleg Budapesten üzemel, és aktívan részt vett a magyar hálószoba-színtér berobbantásában. Zenéjükben fellelhető a nyolcvanas évek magyar punkzenekarainak lendülete, ám itt nem áll meg tudományuk, hiszen a ballada-szerű Balatonnal az idei év egyik legjobban eltalált magyar dalát is ők jegyzik.

Kedves barátaink, szeretettel várunk tehát Benneteket idén is az Év Egri Bulijára!

Különösen nagy szeretettel invitáljuk a Popméter drága Apukáját, Instabil-t és Anyukáját, Csillut, akiktől eddig a legtöbb odafigyelést, támogatást és bátorítást kaptuk. Csók a Családnak! - Balázs, Danó, Dávid, Gabó, Norbi és Tomi.

ps.:
- A jelmez nem kötelező, de ajánlott. Ugyan nem farsang lesz, de Popsztárnak öltözők előnyben!
- Torta idén is lesz, de lehet sütni még még, a sütiből sosem elég! (Legfeljebb majd visztek haza maradékot.)

4 éves a Popméter - NÉPI PAPA ÉS A HAVEROK / HALÁL JUDIT
2011. október 29., szombat
21 óra

Jaffa CoolTour Club

Eger, Vörösmarty út 25-27.
A belépés INGYENES.

NÉPI PAPA ÉS A HAVEROK
facebook
myspace

HALÁL JUDIT
facebook
bandcamp

A koncertek után pedig ők DJ-znek:

– VIBRATOR és COLBAS
– JEHOVA és MA-UGLY

Az eseményt Facebookon is követhetitek.

Popméter Seasons vol. 3. - Őszi válogatás

2011-10-21T17:45:00.007+02:00

Idei nagy sorozatunkban már sorra vettük a kedvenc tavaszi és nyári dalainkat, most pedig természetesen az ősziek következnek. A jóformán fél évig tartó nyár után simán belerázódtunk az októberi hangulatba, hogy mennyire is sikerült ez, döntsétek el ti, és hallgassátok meg a Popméter őszi válogatását!

Popméter Seasons Vol. 3 - Őszköszöntő (2011) by Popméter on Mixcloud

Motorama - Wind In Her Hair
A szelet kétségtelenül jobban utálom, mint az esőt. Persze, ha egy megfakult szilvafalevelet kell kisegítenem egy leányzó hajából, azt azért annyira nem bánom. (norB)

Jens Lekman - Maple Leaves (7" Version)
Amúgy szerintem elég nehéz összeválogatni egy őszi mixet, szóval tökre segítenek a kulcsszavak, hogy "falevél", meg ilyesmi, tiszta szerencse, hogy Jens Lekman is jegyez egy ilyen számot, nem? (colbas)

Gorky's Zygotic Mynci - How I Long
Igaz, hogy ez a hangulat akár nyár végén is elkaphat minket, ám mégis ősszel a legaktuálisabb: belecsöppenni a munkába, esetleg az iskolai mindennapokba, és rádöbbenni, mennyire csodálatos volt az elmúlt nyarunk, és vajon mennyi ideig hagyja még ott nyomát a szívünkben?! Ezt az érzést senki sem tudja jobban megragadni a Gorky's-nál, hiszen ők annyira okosak voltak, hogy még egy albumot is elkészítettek ennek szellemében. (colbas)

Jane Birkin & Serge Gainsbourg - Je T'Aime Moi Non Plus
Még hogy az ősznek nincs meg a maga romantikája?! Gyerünk, elő a plédekkel, bújjatok alá és kezdjetek valamit egymással (vagy magatokkal)! Ha pedig a francia popzseni Serge Gainsbourg és kedvese, Jane Birkin erotikus, lihegős dallamait is közel engeditek, attól tutira végetek lesz. (el balage)

Blur - Good song
2003-ban még nem volt netem és mp3-lejátszóm sem, így sokakhoz hasonlóan az MTV-n és a VH1-on keresztül ismerkedtem a zenével. Talán ez volt a harmadik Blur klip, amit életemben láttam, a The Universal és természetesen a Song 2 után. Már elsőre a kedvencek közé került és persze egyből szerettem volna egy levélfújó gépet is, hogy én is kedvemre szórakozhassak. Ilyenkor ősszel a lehulló levelekről és termésekről mindig ez a videó jut eszembe. (gasztro)

Nick Drake – Day Is Done
A dalcsokor ezen pontján valószínűleg mindenkinél eltörik majd a mécses. Sebaj, katonadolog! (maUgly)

Beat Happening - Indian Summer
Az idei ősz egészen október második hetéig csodálatosan napfényes volt. Ez a rövidgatya-póló kombós indián nyár sokszor elfeledtette velem, hogy a legtöbb évben ilyentájt már az esőáztatta, búskomor lemezek útjára terelt az időjárás. (gasztro)

Cloud Nothings – Hey Cool Kid
Az ilyen bágyadt gitárhangzásra reccsenek a legszívszorítóbban a színesre száradt falevelek a cipőtalpunk alatt. (ma-ugly)

John Maus - Hey Moon
Ezt a számot minden évben elkészíti valaki, idén tökéletes lett, és bár még nincs itt a tél, de egy kis csilingelés mindig jólesik. (boktm)

The Radio Dept. - Pulling Our Weight
Az elmúlt pár év őszi napjain számtalanszor bandukoltam erre a dalra. Persze a klipje is megér pár percet az életünkből a maga apró, esőcseppekkel áztató felhőcskéjével. (norB)

Hangmás - Reset
Abszolút favorit ez a szám, mióta elkezdtem fázni reggelenként munkába menet. Szuper napindító, akár hétfőn is. (boktm)

My Bloody Valentine – Only Shallow
Olyannyira hangosan ordít az őszi hangulat ebből a shoegaze klasszikusból, hogy a dal (de akár a teljes Loveless album) hallgatását nem is érdemes más szezonra időzíteni. Egyébként az egyik kedvenc videoklipem is ehhez a számhoz készült. (el balage)

Cocteau Twins - Amelia
Nekem általában olyan az ősz vége, hogy hosszú éjszakákra a számítógép előtt kell ragadnom, ilyenkor olyan éjjel 2-3 között mindig előkerül valami fantasztikus album, amit az Isten is erre az idősávra teremtett - a Cocteau Twins pontosan ilyen. (colbas)

Moonbeams – Oh Anna
Az idei első évszakköszöntő válogatásunkban azt mondtam, hogy ha tavasz, akkor csakis a twee pop jöhet szóba, most pedig azt mondom, hogy ősszel kizárólag a shoegaze. Ellenvetés? Ugyan, ne nevettessetek! (ma-ugly)

The Cure - Disintegration
Az őszi válogatásból elmaradhatlan, az életemből meg egyenesen kihagyhatatlan Cure-szerzemény. (norB)

Harold Budd/Brian Eno – Late October
Az alkalmi, kortárs ambient szerzőpáros melankolikus hangvételű The Plateaux Of Mirror c. műve talán a valaha legtöbbet hallgatott lemez nálam az ősz-téli szezonban, melyen szereplő Late October hallatán tényleg elhisszük: az egyedüllétnek és az elmúlásnak is megvan a maga szépsége. Az alábbi fanvideó a hangulatot még inkább kiteljesítő képi világot is nyújt. (el balage)

Barkóczi Noémi - Bogár
Ja persze megint, mit tehetnék, engem megvett ez a lány! (boktm)

Bogár by Noemi Barkoczi

Luke Temple - In the Open
A Here We Go Magic agya, Luke Temple nemrég jelentette meg harmadik szólólemezét, amiről ez a dal szeptember végén, az ősz egyik legtökéletesebb napjához, nyitott ablak mellett hibátlan aláfestésként szolgált. (gasztro)

Túlságosan szép, gusztustalanul giccses # M83 – Hurry Up, We're Dreaming

2011-10-21T01:45:00.002+02:00

maUgly írását az M83 legújabb lemezéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.

M83 – Midnight City (Alcala Remix) (via umstrum||music)

Két buli egy hét alatt!

2011-10-15T16:15:00.003+02:00

A szülinapi hét kedd estéjén néhány jó barátunkkal közösen szórakoztatunk benneteket a Jaffában. További, folyamatosan bővülő részletekért keressétek fel az esemény Facebook-oldalát.

Ám előtte, szombat este Kovács Zsófia Inspiration című fotókiállításának nem szokványos megnyitóját vezényeljük le a már tavasszal vendégül látott "A Ló és a Lovász" DJ-duóval, az elektronikus zene miskolci tudoraival. A helyszín a jól bejáratott bulibarlangunk, a hamarosan végleg bezáró Egal klub kisterme lesz.

Facebook-esemény

Redőny vs. sunshine pop # Hangmás – Ragadozó

2011-10-06T13:00:00.001+02:00

maUgly írását a Hangmás harmadik lemezéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.

Ragadozó – Hangmás-lemezpremier (LG)

Indie-túladagolás a Merlinben

2011-10-04T19:30:00.002+02:00

Facebook-esemény

A nagy Dokkoló buli

2011-09-19T22:12:00.004+02:00

Elég rég nyomultunk már az Egálban, úgyhogy éppen itt volt az ideje egy újabb kistermes bulinak.

Ezúttal a Haver Bulik örökös hiányzója, a tekintélyt parancsoló Dokkoló lesz segítségünkre, aki korábbi nyilatkozata alapján igazán ért hozzá, hogyan is kell levezényelni egy DJ-szettet. Korábbi pályafutása során rendkívüli mennyiségű zenével tömte meg magát, és miután sok-sok év után maga mögött hagyta az északi sarkkörön túl készített produkciókat, figyelme a populárisabb irányzatok felé fordult. Ezt ő sem bánhatta meg, hiszen így már DJ-ként is látókörünkbe került, és szombaton várhatóan hömpölygő közönség előtt debütál majd a pultban.
DOKKOLJATOK VELÜNK!!!

A NAGY DOKKOLÓ BULI
2010. szeptember 24., szombat

DJ-k: Dokkoló & colbas, bokTM, el balage, gasztro, ma-ugly, norB
helyszín: Egal klub, kisterem
kezdés: 22 óra
jegyár: pár száz forint
facebook esemény

A parasztok a büdös hippik után kullogtak # Los Campesinos! & Tunng

2011-09-18T15:00:00.000+02:00

maUgly és Eron Mezza beszámolóit a Tunng és a Los Campesinos! trafós koncertjeiről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.

Los Campesinos! – By Your Hand (via Fluxblog)

Az élettel teli hétköznapok háttérzenéje - Keith Freund: Constant Comments

2011-09-13T14:08:00.035+02:00

Bevallom férfiasan azon emberek csoportjába tartozom, akik eddig semmit sem tudtak Keith Freundról, ám szerencsére azon zenebuzzancsok táborát is gyarapítom, akik egy-egy megragadó lemezborító alapján szívesen hallgatnak meg albumokat teljesen ismeretlen, noname előadóktól is. A múlt héten teljesen véletlenül találtam rá erre a végtelenül egyszerű, ám a magamfajta sportfanatikusok számára igen szívmelengető borítóra. A rusztikus kosárpalánk számos gyerekkori mókázást felidézett és ez a fajta gyermeki természetesség és nyitottság a lemezre is jellemző.
A 12 dalból álló album (bár hétköznapi történéseket örökít meg) nem egy hétköznapi darab, így nem is volna érdemes számonként elemezni. Ez a hanganyag sok-sok élmény lenyomata, de tekinthetünk rá úgyis, mint egy konkrét nap eseményeinek audiális naplóbejegyzésére. Ahogy Keith Freund fogalmaz:
"The album is a collection of hungover Sunday afternoon guitar pieces coupled with field recordings from tours/vacations. It's four years worth of moods recorded onto cassette tapes".

Olyan ez a lemez, mintha Freund a nagyvilágban bóklászva és mindenhová bebukkantva, mint egy kíváncsi kisgyerek élménygyűjtő kalandtúrát szervezett volna magának. Sajátos látásmódja az impresszionistákat is eszünkbe juttathatja, de egy Monet festményt nem tud meghallgatni az ember, szóval nálam most Freund barátunk vezet ebben a "hangulatfestő versenyben." (Persze a Holt Költők Társasága óta is tudhatjuk, hogy a könnyűzene és a nagybetűs Művészet összehasonlítása nem feltétlenül szerencsés: "Ez nem az amerikai slágerlista! Jó ez a Byron a 40. helyen, kár, hogy nem lehet rá táncolni!")

Freund betekintést enged egy tetszőleges város hétköznapjaiba és végig az ő perspektívájából vizsgálhatjuk az eseményeket. Azt láttatja, amit ő látott és azt hallhatjuk, amit ő tényleg hallott és kazettára rögzített. Az éterien meditatív gitárjátékkal, olykor csak egy-egy hangfoszlánnyal körbeszőtt és dalba foglalt történések (két férfi német nyelvű párbeszéde, kosarazás közbeni gyerekzsivaly és nevetés, a berlini metró suhanása és ajtóhangja, a tetőt verdeső eső, az óceán partrasodródása, tücsökciripelés, madárcsicsergés, stb.) teljesen instanttá és interaktívvá varázsolják ezt a kollázsszerű hanganyagot. A lemez címe tökéletesen megragadja a lényeget: Freund zenéje folyamatosan kommentálja, kiegészíti a körülötte zajló eseményeket. Az élményektől több lesz maga a zenész is és ő is hozzátesz a látottakhoz valamit a dallamokkal.

A lemez hallgatásakor mi is részesei leszünk a történetnek, könnyedén Keith Freund helyébe képzelhetjük magunkat, aki háttérbehúzódó, ám pontos megfigyelőként az élet hangjaival harmonizáló gitárjátékkal szolgáltat megnyugtató és ismeretlenül is ismerős háttérzenét. Sokan úgy gondolhatják, hogy ez tökéletes filmzene lenne, mivel a párbeszédek és az épp zajló események miatt eleve olyan érzése lehet az embernek, hogy ez egy rövidfilm hangsávja a kép nélkül. Ez a tulajdonsága is szerethetővé és izgalmassá teszi a lemezt: Freund láttatja a dolgokat és hagyományos dalszöveg nélkül is rendkívül kifejező és megkapó világot formál.

Ez a játékos és bátran experimentáló lemez számomra sokkal többet mond az életről, mint sok világmegváltónak szánt album. A maga bájos természetességével (néha szószerint, például a Supernaturealm című szám) és őszinteségével üde színfolt az idei év eddigi megjelenései között. Az egyik legérdekesebb album, amit idén hallottam, bátran ajánlom midenkinek, akiknek a zenehallgatás élményén túl a dallamok mögött rejlő élmények is fontosak.

Ha az audiális hangulatok mellett kíváncsiak vagytok Keith Freund vizuális munkáira is, akkor ezeken az oldalakon nézelődjetek:
http://constantcomments.tumblr.com/
http://spacetrek.tumblr.com/

Egy mondatban

2011-09-09T22:05:00.003+02:00

Ha már a napokban ilyen hűvös, szeles időjárás köszöntött be és mindenkit eláraszt a koraőszi szentimentalizmus (legalábbis engem mindenképp... és azért jó érzés, még ha biztos el is múlik), s a szabadban való poroszkálásunk közben bájos csevejekbe bonyolódunk, akkor ez egy mindenképp megfelelő pillanat arra, hogy elárasszalak benneteket pár olyan videoklippel – főleg, hogy én videoklipeket általában nem is nagyon nézek, írni róluk meg pláne nem szoktam –, amelyekben valójában semmi különös nincs a viszonylagos frissességükön kívül, viszont velük nagyon is (újra) átélhető az az érzés, mondjuk egy sólámpa fényénél, amit az a csevej vagy tulajdonképpen bármilyen más dolog okoz, ami után a sárgás-barnás-lilás levelek által koptatott hazaút értelmét nyeri.

Devon Williams - Your Sympathy

Letting Up Despite Great Faults - Teenage Tide

Mark McGuire - Get Lost

Girls - Vomit

Cold Showers - I Don't Mind

Vákuumba csomagolva # Tunnels – The Blackout

2011-09-06T12:55:00.001+02:00

Ha hallottál már a Jackie-O Motherfuckerről vagy esetleg az Eternal Tapestryről, akkor minden bizonnyal Nicholas Bindemanról is. Sajnos én nem, viszont a napokban épp az utóbbi zenekarral ismerkedtem, amikor kiderült, hogy ezeknek a minimalista, szintis, mondhatni vákuumba csomagolt felvételeknek a legfőbb birtokosa szintén Nicholas. Persze azért ennek hatására nem jöttem annyira izgalomba, hogy elővegyek egy zsebkendőt, de arra mindenképp megfelelő volt, hogy helyette (mármint a zsepi helyett) egy Blank Dogs lemezt is végigpörgessek.

Számról-számra nem szeretnék végigmenni, viszont annyit azért hozzátennék, hogy a Red Road című szerzemény a Deus Exet, egy általam is sokat kínzott videojátékot juttatja eszembe. Ám ha jobban belegondolok, akkor az egész lemez lehetne egy amolyan soundtrack, mondjuk egy Lynch-filmé, de akár egy '70-80-as évekbeli, rég elfeledett sci-fié is.

&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;a href="http://sweatingtapes.bandcamp.com/album/tunnels-the-blackout"&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;TUNNELS - THE BLACKOUT by TUNNELS&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/a&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;

Egy újabb reggel a Tilosban # Felkelők

2011-09-02T03:00:00.008+02:00

Hétfő reggel ismét sikerült korán ébredni, majd útnak indulni a Tilos Rádióba, hogy kivehessem a részem D1 (Datascent) és Szefi (Tilos Rádió) 5:00 órakor kezdődő, Felkelők című műsorából egy DJ-szett erejéig.

Legyen szó bulizásról, rádiózásról, rég álltam már a lemezjátszók mögött egyedül (a legutóbbi szereplés a műsorban Berlinrox mellett zajlott), így ez most kifejezetten üdítően hatott, egészen elmerülhettem saját szettemben. Koncepció nem volt - zene viszont bőven -, így a hivatalos műsoridő leteltét követően is folytattam a válogatást, míg a következő műsor szerkesztői meg nem érkeztek.
Élmény volt azt látni, hogy a korai időpont ellenére is mennyien hallgatják a műsort. Ezt a velem szemben lévő monitoron futó chat-ablakon lehetett követni, ahol a (nemcsak magyar) hallgatók örömüket (vagy épp nemtetszésüket) fejezték ki az épp hallottakkal kapcsolatosan.

Ami a zenéket illeti, négy viszonylag új hazai szerzemény is bekerült a lejátszóba a Möbel (róluk itt írtunk), Saint Leidal And The 2nd, Fatime és a Zombie Girlfriend előadásában, melyek egyébként megtalálhatók a 2. magyar lo-fi válogatáson is (ingyen letölthető). Mindezek mellett hallható volt még avantgárd kollázs zene, minimál elektronika, '80s szinti-pop, rock and roll az '50-es évekből, illetve a jelenleg futó irányzatok néhány képviselője is jelen volt egy-egy szám erejéig.

A lehetőségért ismét köszönet jár a műsor házigazdáinak. Budapest legfontosabb közösségi rádiójában még mindig tök jó dolog szerepelni!

A szett az alábbi lejátszó segítségével közvetlenül is meghallgatható (a számok listája indításkor jelenik meg), innen pedig le is tölthető.

Popméter felkelők tilos rádió 2011 08 29 by Elbalage on Mixcloud

A Bioberber és a búbánatos búvár esete

2011-08-25T02:00:00.005+02:00

A Bioberber mindig is kilógott a hazai, úgymond menőnek számító zenekarok fősodrából, talán épp azon oknál fogva, mert a zenéléshez való hozzáállása révén az aktuális trendekkel szinte homlokegyenest szembemegy. Nem meglepő tehát, ha a zenekart egyfajta – általuk is felvállalt – uncoolság övezi. Pedig a manapság oly' divatos hálószobapop szellemében Csató József már 2005 óta kreál "bioslágereket" e név alatt. 2008-tól pedig már zenekari felállásban, élőben is ontják magukból sajátos, képekben bővelkedő lo-fi beatdalaikat. (Tavaly nyáron, meghívásunkra Egerben is felléptek.) Nemrégiben pedig új szám született a biolaborban.

A csapat dalnoka ezúttal egy régi témát túrt elő ötletgyűjteményéből. Egész pontosan egy "ős" Bioberber szám került továbbgondolásra otthoni körülmények között, a jól bevált zenebarkács módszerek segítségével. Ahogy legtöbb szerzeményüknek, ennek is megvan a maga kis háttérsztorija. Az egykedvűen, komótos tempóban cammogó, a 90-es évek melankolikus hangvételű alternatív zenéit megidéző dal egy olyan - a depresszióból kilépő - személyről szól, akihez heteken át nem jutottak el a szavak, mintha csak a víz alatt lett volna. Ő a Búvár.

Bioberber - Búvár

A Bioberber egyébként ma este koncertezik testvérzenekaruk, a Hó Márton és a Jégkorszak társaságában, és ha minden igaz, a jókedv, a tánc és a romantika mellett némi bú is vár majd mindazokra, akik ellátogatnak a Szilvuplé-ba.

Sziget '11 beszámoló

2011-08-16T12:35:00.017+02:00

Mivel semmi kedvem részletes koncertbeszámolókat írni - van belőlük épp elég -, öt napról meg végeláthatatlanul hosszú is lenne, így inkább pontokba szedve foglalom össze élményeimet az idei Sziget Fesztiválról.

A koncertekről:

a legkirályabb: Dizzee Rascal a feje tetejére állította az egész Szigetet; sejtettem azért, hogy a Dance Wiv Me - Holiday - Bonkers záróhármas mellett lehetetlenség a földön maradni, de ekkora partizást még én se vártam - örökké hálásak lehetünk a Szigetnek, hogy nem dugták el a Party Arénába.

amit előzetesen a legjobban vártam: ide egyértelműen a Pulp kerül, hiszen néhányszor álmodtam már erről, itt meg le is írtam. Nos, Jarvis tényleg szuper és szórakoztató volt, a színpadi háttér meg egyenesen a leggyönyörűbb, amit eddig a Nagyszínpadon láttam. A várva várt katarzis azonban valahogy elmaradt - persze még így is a Sziget második legjobb produkciójáról beszélünk - de mondjuk a hideg sajnos nem rázott ki.

amihez túl világos volt: az Interpolról újra bebizonyosodott, hogy csak sötétben működik igazán. Sőt, ezt például szívesen bedugtam volna zárt térbe, pedig én azért eléggé lelkesedem a szabadtéri koncertek iránt. Paul Banks hajviseletére pedig nincsenek szavak, hogyan viselheti ezt el Helena Christensen?!

ahol először mutogattam rapperek módjára: hát, ez bizony Kid Cudi előadásán történt.

amitől semmit nem vártam, de meglepően szórakoztató volt: a Kaiser Chiefs - pontosabban a frontember, Ricky Wilson - magával ragadott, folyton a kamerának pózolt, futott vagy másfél kilométert a színpadon, mesterien oldotta meg a feladatát.

a legviccesebb: nem én vagyok az az ember, aki tisztában van a Tankcsapda életművének minden részletével, de náluk viccesebb zenekart nem tudok elképzelni. Mióta négy éve láttam őket lángcsóvák és szélgépek közepette, egészen beléjük szerettem. Idén újra belenéztem a koncertjükbe: a színpad okádta a füstöt, Lukács László meg azt is mondta például, hogy "ez itt a szájbabaszott Magyarország"!

cikiség: a 30 Seconds To Mars minden porcikája ciki, kezdve az ötven eszét vesztett lány (és két fiú) színpadra hívásával, a közönség leültetésén át a szuperszexi Jared Letoig. És ezen még az sem változtat, hogy itt láttam először konfettiesőt koncerten.

cukiság: elsőre én is meglepődtem, de Ellie Jackson a La Rouxból élőben egy nagyon aranyos lány! Marináról meg ne is beszéljünk!

Minden másról, pozitívan:

A fesztiválkártya jó dolog, bár főleg akkor, ha minden nap kinn vagy a Szigeten.

A koncerthelyszínek királya az Európa Színpad volt, eddig alig töltöttem időt a nagy domb mellett - idén szinte minden nap megfordultam arra, még akkor is, ha különösebben nem is érdekelt semmi.

A literes fröccsökkel is idén találkoztam először, ezek konkrétan koncertekre lettek kitalálva - lecsavarható, visszazárható, és ha szerencséd van, még a bor is szuper.

Még egy érdekes adalék az italokról (és egy kis morzsa a WC Figyelő blognak): a konténeres piszoárok tetején gond nélkül megáll a fröccsös palack, és a dobozos sör is, óriási kényelmet nyújtván ezzel a vizelő férfiaknak.

Talán az egész Sziget legcsodálatosabb pillanata volt, amikor a vasárnapi White Lies előtt megszólalt a hangfalakból a Gépnarancs filmzenéje. Egy hatalmas mezőn, sötétségben, nem is létezhet szebb pillanat.

A Sziget megközelítése kerékpárral a legideálisabb, a déli híd felől ráadásul a lassan hömpölygő tömeggel sem kell megküzdeni a belépésért. Persze hazafelé nyilván nehezebb, de ha nekem fél 8-kor sikerült, akkor valószínűleg nektek sem okozhat majd problémát!

A legérthetetlenebb kritika a Szigettel kapcsolatban: kevés a magyar, sok a külföldi. Kit is érdekel ez pontosan? Annyira szeretnénk másokkal beszélgetni, de sajnos nem értjük a nyelvüket, vagy mi van?! Bénaság.

Minden Szigeten legyen olyan buli, ahol lehet nyomulni 2001-06 indie slágereire. Én annyira boldogtalan lennék, ha az éjszaka közepén valami hülye hipszterkedést kellene hallgatnom a Helicopter helyett - szóval köszönök mindent Tesco Kecsítónak. Nem mellesleg ő a legteátrálisabb DJ, akivel valaha találkoztam!

Minden másról, negatívan:

Mi ez a köcsögség, hogy letört fákkal és ágakkal vonulunk a Sziget utolsó éjszakáján? Törne le mindnek a keze, de legalábbis szakadna le a karszalagja!

23 óra után szinte alig láttam koncertet, ez így nem egészen van rendjén.

A fentiekből kitűnik, olyan nagyon azért nem akadtak problémáim a Szigettel. Sőt, annyira nem, hogy az eddigi ötből simán ez volt számomra a legélvezetesebb. Hogy miért? Talán mert pont összejött minden: otthonossá vált a helyszín és maga a város, a program kielégítette az igényeimet, végig tiszta volt az idő, és mert amíg diákjegy van, eszembe sem jutna kihagyni egy ilyen fasza bulit.

A világ egyik leggyönyörűbb embere # Cowboy Junkies, Sziget '11

2011-08-16T01:20:00.000+02:00

ma-Ugly beszámolóját a Cowboy Junkies koncertjéről az Indexen olvashatjátok.

Cowboy Junkies – Sweet Jane (Sziget, 2011)

Stadionrock és a Fiatal Érző Nők

2011-08-09T23:15:00.002+02:00

Bár csak az utolsó nap nézek ki a Szigetre, azért leírtam az Indexen (úristen!!) hogy miket érdemes megnézni a fesztivál ideje alatt. A címhez és az összeegyeztethetetlen tagmondatokhoz egyaránt semmi közöm, mindannyian a CENZÚRA áldozatai. Ne szomorkodjatok!

Egyedi Péter a Bíboros udvarán

2011-08-05T00:20:00.012+02:00

Mindenkinek megvan a maga története. Szerencsére Egyedi Péter – a nyár során Egerben is fellépő Óriás frontembere, valamint az Isten Háta Mögött zenekar basszusgitárosa – sincs ezzel másképp. Az énekes-gitáros már több éve ír és vesz fel dalokat a fenti név alatt, többnyire hálószoba-körülmények között, akusztikus gitárján finoman szöszmötölve. A lo-fi külsőbe csomagolt számok rendkívül személyesek és már-már fájdalmasan szépek. Régóta dédelgetett vágyunk válik tehát valóra azzal, hogy Peti augusztus 20-án, az államalapítás ünnepén Egerben is előadja majd dalait. A koncert helyszíne a Bíboros poharazó udvara lesz, előtte pedig a már jól ismert Barkóczi Noémi készíti elő a színpadot, nagyjából hasonló szellemben.
Peti széles emocionális skáláját kiválóan jelzi, hogy akusztikus estjein előszeretettel dolgoz fel vicces, nagyon vicces és a legkevésbé sem vicces slágereket; de olykor egykori zenekara, a mára szinte kultikus státuszba emelkedett annabarbi dalait is előveszi.

A zenész tavasszal rögzítette az Ez egy ilyen világ című dalát, amelyhez klip is készült. A saját gyártású videóban Peti a nagyszülei otthonának állít emléket. Ahogy a megözvegyült nagymamájával egymásba karolva mosolyognak több mint négy percen keresztül, az egyszerre végtelenül aranyos és, az ismert kontextusba helyezve, borzasztóan szívszorító. Egyszerűségében és őszinteségében felkavaró.

A többi MMAMT-dalt lent meghallgathatjátok, kettőt pedig szabadon le is tölthettek közülük.

mmamt by egyedipeter

Mindenkinek Megvan A Maga Története és Barkóczi Noémi koncertek

Időpont: 2011. augusztus 20. (szombat), 20:00
Helyszín: Bíboros Poharazó, udvar
Belépés: INGYENES!

Az esemény Facebook-oldallal is rendelkezik.

07. 29. - Our Bedroom: Le Hjärta, Kegyelemkettes, Halál Judit @ SZFÉRA, Budapest

2011-07-28T17:00:00.002+02:00

Megnyitotta kapuit a Szféra nevű hely Budapesten, a Madách Színház közelében. Ez alkalomból, pénteken klubavatót tartanak a hazai bedroom-közösség szolgalelkű "szobalányai", a That's What I Call Lo-Fi szervezésében. Az odalátogatók olyan zenekarok koncertjeit élvezhetik, mint a Halál Judit, a Le Hjärta, valamint a Kegyelemkettes, ezt követően pedig akár reggelig is bulizhatnak Adam, a Surf No Pants és természetesen a TWICLF DJ-szettjeire. Azt pedig már csak a meghatottságtól elcsukló hangon említjük meg, hogy a Popméter legénységének egyhatod része is beáll majd a DJ-pult mögé.

A program INGYENES lesz, de az ún. "Tetszik" dobozba bárki bedobhatja tízforintosát vagy ezresét, mellyel kizárólag az est fellépőit támogatja.

Az esemény oldala Facebook-on.

A szervezők üzenik, hogy a közösség kabalája, a Juhász is ott lesz! Ha a tömeg felemeli, szétosztanak pár üveg pezsgőt!

You have killed me # Morrissey koncertje Krakkóban

2011-07-25T14:03:00.019+02:00

A külföldi fesztiválok mostanában rendre kimaradnak számomra, azonban az általam rajongásig tisztelt zenekarokhoz az utóbbi időben mégis jó néhányszor van szerencsém: beszélhetünk itt a tavalyi szigetes Specials és Madness de a bécsi Interpol koncertről is. Idén azonban sikerült minden eddigi nagy nevet felülmúlni, és Bécs helyett észak felé, Krakkóba venni az irányt: július 22-én Morrissey lépett fel a Klub Studioban.

Mintha az időjárás is a hangulatunknak próbált volna kedvezni; az egész napot borult égbolt és szitáló eső jellemezte, a sorbanállásnál pedig már egészen októberire fordult az időjárás - jobb is volt ez így, nehezemre esett volna tűző napsütésben várakozni Moz koncertjére.

Nem sokat kellett várni az első meglepetésre: a koncertterem alig volt nagyobb, mint mondjuk az A38 hajó. Szerencsére mondjuk sokkal inkább széles, mint hosszú, és egy tribünszerű emelvényen még ülhettek is a rajongók, mi pedig alig 15 méterről élvezhettük az előadást.

Pontosan 20 órakor az angol suhancokból álló Heartbreaks csapott a húrok közé, akikről előzetesen semmit nem tudtam, de inkább valami komolykodó alternatív rockzenére számítottam, mintsem Razorlightra emlékeztető '05-ös indie-rockra. Így legalább nem volt unalmas a koncert, bár ebben jelentős része volt annak, hogy a tagok egészen elképesztő dolgokat műveltek a színpadon. Például mindenki csámcsogva rágózott(!), a basszusgitáros lépésről-lépésre lenyúlta a Clash zenekar mozgáskultúráját(!!), az énekesük bántó hangon énekelt(!!!, a dobos pedig egész egyszerűen egy retardált volt. Mindent egybevéve azonban a zenét leszámítva tényleg nem volt unalmas, és szerencsére 30 percnél nem is várakoztatták tovább a nagymester közönségét.

Az átszerelés alatt - ha jól vettem ki - Morrissey kedvenc előadóitól vetítettek videokat, így láthattuk például többek közt Lou Reedet, Nicot, a Sparksot és a New York Dollst is.

20:50-kor egy hosszú, már-már extázisba vezérlő dobszóló és fényparádé közepette megjelent a színpadon Moz, és már indult is az I Want The One I Can't Have: repkedtek a virágcsokrok, rázott a hideg, előjött a libabőr, ennél jobb koncertkezdést én még nem láttam soha, de megkockáztatom, hogy ennek az előadásnak is a legerősebb pillanatairól beszélünk most. Aztán sikerült még inkább lázba hozni a közönséget az Irish Blood, English Hearttal, majd jött a többi szóló-sláger a közelmúltból: You Have Killed Me, I'm Throwing My Arms Around Paris, One Day Goodbye Will Farewell.

Morrissey - I Want The One I Can't Have @ Krakkó, Studio

Morrissey a régebbi albumairól is előhúzott egy-egy dalt, így például a Speedwayt a Vauxhall And I-ről, az Ouija Board, Ouija Boardot a Bona Dragről, a You're The One For Me, Fatty-t a Your Arsenalról és végül az Everyday Is Like Sunday-t a Viva Hate-ről. Közben a fent már említett Lou Reed is meg lett említve egy feldolgozás erejéig (Satellite of Love), és a legújabb Moz-dal, az Action Is My Middle Name is megszólalt, miután a nagymester bemutatta a zenekarát.

Akikről nem csak amiatt érdemes szólni, hogy "FUCK FUR" feliratú pólót viseltek az egész koncert alatt, hanem mert elképesztő erővel és pontossággal nyomták végig az előadást. Már megjelenésre is rendkívül rendezett és jól szituált fiatalemberek látszatát keltették, nagyot lendítettek a produkción aznap este.

A dalokra visszatérve: nem maradt el az a dal, amivel Morrissey legnagyobb hatást gyakorolt a hallgatóságára, nyilván a There's A Light That Never Goes Out-ról van itt szó, ami egy óriási közös éneklésbe torkollt. Előzetesen én is ide vártam a legnagyobb katarzist, ám valahogy ez a monumentalitás kicsit zavarta számomra a dal intimitását - ez szerintem egész biztosan jobban működik a szobában ülve. Ezen kívül még két Smiths-dal szólalt meg este, az I Know It's Over, és zárásként a Meat Is Murder. Utóbbi előtt természetesen nem maradhatott el Morrissey kritikája a McDonaldssal és a "Kentucky Fried Shit"-tel kapcsolatban, de a zenekar fantasztikus ereje is itt volt érezhető leginkább. Miután ugyanis Moz levonult a színpadról, olyan vad hangulat és zaj kerekedett a színpadon, hogy hajlamos voltam azt hinni, miközben a hatalmas gongot ütik, bölléreket lógatnak fel a tetőszerkezetre és a vérükben fürdik a zenekar. Ez persze nem történt meg, de azt azért érezni lehetett, hogy itt valaki nagyon utálja ám az állatok húsát!

Morrissey - Meat Is Murder @ Krakkó, Studio

A ráadás csak egy számból állt, ezt Morrissey azzal magyarázta, hogy másnap egy pszichiáterrel kell találkoznia Varsóban. Hogy ez igaz vagy sem, valószínűleg soha nem tudjuk meg - így a zseniális First Of A Gang To Die zárta a koncertet, ennél nem is kívánhattam volna többet, azt hiszem.

Sokat gondolkodtam, hogy létezik-e még olyan produkció, ami ennél is nagyobb hatással volt rám eddigi életem során; a Smiths igen, nyilván, de hát az megkockáztatható, hogy ők már soha nem állnak össze. Ennyire karizmatikus egyéniség, aki ha egész munkásságát játszaná el, akkor sem bírnám levenni a szemem róla, egész egyszerűen nem létezik. Lehet, hogy nem most volt a legnagyobb formában (persze, hiszen megharapta egy kutya! - tényleg, ez vajon hogy történhetett, annyira kíváncsi lennék?!), már nem táncol a színpadon, egyre kevesebb haját tudja a magasba állítani, életkorunkból fakadóan azonban sokkal hamarabb nem is láthattuk volna őt koncertezni.

Másnap Krakkóban az októberi időjárás augusztusira fordult. Kisütött a nap, mi pedig megmagyarázhatatlanul nagy energiával magunkba töltve autóztunk keresztül a Magas-Tátrán, hogy az éjszaka közepén Egerbe érkezve megünnepeljük ezt az egészet a legjobb spanokkal, a Popméter Haver Buli közepette.
Super Moz!

(A fotók saját kézből vannak, a setlist meg itt található.)

Jó reggelt, 8-bit Kapitány!

2011-07-24T22:00:00.002+02:00

Amikor az ember a kedvenc együtteséről, daláról vagy épp albumáról ír, az egyrészt nagyon hálás, másrészt viszont rendkívül hálátlan feladat. A Slint kultikus második lemezéről akár oldalakon keresztül ömlenghetnék nektek én is, ám ettől ezúttal inkább megkímélek mindenkit, elvégre a fröcsögésemnek nem sok aktualitása lenne azon kívül, hogy a Spiderland idén márciusban lett húszéves. Hiába a zenekritikusok és egyéb popérzékenyek lelkesedése, a lemez képtelen volt komolyabb – vagy fogalmazzunk inkább úgy: kereskedelmi – sikereket elérni. Ha kicsit jobban belegondolunk, ez nem is olyan meglepő, elvégre ugyanabban az évben jelent meg, mint az az istenverte Nevermind! Persze amíg a Nirvana legismertebb albumához feldolgozáslemez is készült, a Slintről ugyanezt már nem mondhatjuk el, amivel nincs is semmi baj az ég adta világon.
A Spiderland legerősebb dala kétségkívül a kegyetlen zárószám, a Good Morning, Captain!. Ennek a kivételesen nagyszerűre sikerült, nyolcbites verzióját készítette el egy methodairmoshpit nevű YouTube-felhasználó, aki vajmi keveset, de a semminél azért valamivel mégiscsak többet árul el magáról: "I'm a nerd with too much time on my hands" – vallja be a tizenhat éves Evan, a The Trash Compactor nevű zeneblog szerzője. Külön kiemelést érdemel, hogy a hangsáv mellé egy azzal harmonizáló pixeles képet is készített, amelyen a Spiderland borítóját és egyúttal a zenekar tagjait próbálta reprodukálni.

Ha valaki esetleg birtokolni is szeretné a feldolgozást, az innen, az Evan által megadott címről le is töltheti azt. Ha esetleg nem ismernétek vagy csak fel szeretnétek idézni a dal eredeti verzióját, itt meg tudjátok hallgatni:

Slint – Good Morning, Captain (via Quarterlifeparty)

Borzkaromvillantás # My Badger Claws

2011-07-23T00:05:00.003+02:00

A Kanagawa és a Popméter legénysége igencsak mozgalmas estét zárt szerdán. Reméljük, mindenkinek sikerült kipihennie a féktelen mulatozást. (Fényképalbum itt, videók itt.) A több szempontból is izgalmas koncert (egyenruhás közönségre nem számítottunk) és az őrületes bulizást hozó dj-szettek után szerencsére a Jaffából való távozást követően sem állt meg a dilivonat: az est fellépőivel zakatoltunk tovább az egri éjszakában. A hajnalig tartó haverkodás egyik legörömtelibb mozzanata, hogy a hiperaktív és szupercuki basszusgitáros lánnyal, Gaby Feltennel való beszélgetés közben kiderült, hogy van egy szobaprojektje otthon Den Haagban, My Badger Claws néven. Jó-jó, manapság már bárkinek lehet bedroom pop formációja, de a tegnapi remek koncert után érthető módon lelkesen loholtam hazafelé, hogy lecsekkolhassam a füzetből kitépett cetlire firkált soundcloud oldalt. Szerencsére nem kellett csalódnom. A mókás nevű My Badger Claws hat dala ismét bebizonyította számomra, hogy mindig érdemes magunknál papírt és tollat hordani és azt is igazolta, hogy az ilyen szobaprojektek a legtöbb esetben hamar belopják magukat a szívembe.
A számok, mint maga Gaby is, igen sokszínűek. A 8-bites zúgással operáló I Has a Sad című dal viseli magán leginkább a Kanagawa (ex-Failotron) keze nyomát. Ha szerdán hiányoltátok az éneket a koncerten, akkor ez a szám megmutathatja, hogy milyen is lenne a Kanagawa énekkel. A Spring Fever karcos gitárhangzását Gaby bájos vokálja teszi tavaszi szellőhöz hasonlóan könnyeddé és kellemessé; a You Make the Forestben a szolid zajfüggöny alatt szitárként ható bendzsó/ukulele meditatív monotonsága a folk világát idézi. A Your Horrible Couch egy gyakori problémát dolgoz fel: a házibuliban kanapén alvás nehézségeiről szóló popdballadában énekel talán a legandalítóbban posztunk holland hősnője. És itt el is érkeztünk a kedvenc "Borzkarmaim" dalomhoz. A Cat Inside már első hallásra teljesen leveszi az embert a lábáról. A félszeg ukulele, a derűs fütyörészés, a játékos furulya és a cukin szerelmes szöveg egyszerűen tüneményes! Az egyik legklasszabb twee dal, amelyet idén hallottam. Végül a lassan hömpölygő, matekosabb, cipőbámulós Hunter Gatherer következik, mely szépen fokozatosan jut el a katarzisig.

Latest tracks by My Badger Claws

A lengyel Who Invented Double Tap után ez a második szobaprojekt az idén, amelyet közvetlenül a név mögött megbújó ismerős írt fel nekem egy fecnire, szóval fiúk-lányok, mindig legyen nálatok kéznél íróeszköz, sosem tudhatjátok, hogy ki szobazenész és ki nem!

Hagyományt teremtünk # Popméter Haver Buli 2011

2011-07-18T07:00:00.000+02:00

2010 júniusában került sor az első Popméter Haver Bulira, amikor is úgy döntöttünk, a hozzánk legközelebb állókkal csinálunk egy szuper estét, és meghívjuk őket a dj-pult mögé.

Aki ott volt, valószínűleg kiválóan szórakozott, így idén - hagyományteremtő szándékkal - újra jön a Haver Buli, mégpedig július 23-án, szombaton. Forró mulatság lesz, igazi házibuli - a helyszín pedig természetesen az efféle rendezvényekre specializálódott Egal kisterem, ahol mindenki vonyíthat kedvére!

A fellépőkkel kapcsolatban azt a koncepciót követtük, hogy minden egyes Popméter-tag egy Hawer társaságában nyomja le a buli ráeső részét, így tehát hat páros munkásságát élvezhetitek majd. Köztünk lesz:

Dalma, aki a két legutóbbi plakátunk elkészítésénél szorgoskodott
Janka, aki a legősibb fanatikusaink egyike
Panni, aki a fél országot is átszelné, hogy egy jó bulit találjon
KGB, az Egri Ifjúsági Zenebuzzancs Közösség főtitkára
MC Cobramone, a bulizás szenátora
Silo, aki nélkül nem zajlott még le fontos buli a városban

Nos, remélem ezek után mindenki képbe került, és letolja a képét a bulinkra!

POPMÉTER HAVER BULI
2010. július 23. szombat

helyszín: Egal klub, kisterem
kezdés: 21 óra
facebook

07. 20. (szerda): KANAGAWA (ex-Failotron) koncert és TWICLF DJ-k a Jaffában

2011-07-18T06:45:00.005+02:00

A Kanagawa név talán még ismeretlenül cseng egri zenei körökben, de a Failotron-ról valószínűleg többetek is hallott már. Ha mégsem, akkor róla mindenképp érdemes tudni, hogy a név mögött megbújó Birtalan Áron a videojáték-zenét idéző chiptune műfaj legismertebb magyar képviselője. Hangszerei különböző videójátékok és hardverek, inspirációját pedig korai ambient és kísérleti zenék, valamint a 80-as évek post-punk és shoegaze irányzatai jelentik. Az évek során számos országban fellépett, többek közt Angliában, Malajziában, Olaszországban, Ausztriában, sőt még a műfaj legfontosabb eseményének számító Blip Festival-on is, New York-ban. (Nem meglepő tehát, hogy Failotron Áronnak olyannyira híre ment, hogy még a 2010-es hazai popkult celeblistán is egészen a 14. helyig jutott és tiszta csoda, hogy Egerben még nem járt.)

A részben holland (The Great Wave of) Kanagawa nemes egyszerűséggel a Failotron utódzenekara dobbal, basszussal és gitárral kiegészülve, mely önmagát a chiptune mellett a cipőbámulós pop és a matekrock határmezsgyéjére pozicionálja. A zenekart Áron mellett Gál Dániel (dob) és egy holland hölgytag, Gaby Felten (basszusgitár) alkotják. Az éppen zajló, szegedi, szolnoki, budapesti és bécsi állomásokat is érintő mini-turnéjuk során a napokban sikeres koncertet adtak a Veszprémi Utcazene Fesztiválon is. Az amerikai No Age áprilisi, A38 hajón adott koncertjén pedig ők voltak az egyik előzenekar.

Figyelem! A beígért Möbel live act sajnos ELMARAD. Ők a Kanagawa előtt léptek volna fel, azonban fontos hétköznapi teendőik miatt nem fért volna bele nekik egy egri út. De ami késik, nem múlik, valószínűleg még az idén lesz Möbel-koncert a városban.

Mindenesetre, némi vigaszként készítettek az egri fanok számára egy mixtape-et, idézem: "Ezt a mixtape-et az egri hipsztereknek dedikalom, akikhez sajnos nem jutok el a honapban <:,oc gyalazat borito, gyomorforgato beatmix, de sok szeretet!"

Mobel delicious mixtape by möbel

Legközelebb egyébként július 23-án, Budapesten lépnek fel.

Mi pedig próbálunk addig keríteni helyettük másik fellépőt. Ha sikerül, akkor mindenképp közöljük. Ha nem, akkor a That's What I Call Lo-Fi (TWICLF) DJ-i fognak melegíteni a Kanagawa koncertje előtt, majd azt követően táncoltatni egészen zárásig.

Az INGYENES, egész estés program szerdán, 9 órakor veszi kezdetét a Jaffa CoolTour Club-ban.

Az esemény oldala Facebook-on.

Ismét a Tilos-ban # Felkelők: Berlinrox és el balage

2011-07-14T00:30:00.004+02:00

A hét kezdőnapjának kora reggelén BokTM homemade mixe után, július 11-én ismét hallattuk magunkat a Tilos Rádióban, a Datascent Felkelők című műsorában – ezúttal élőben.

A szereplés lehetősége egy budapesti partyban töltött éjszaka dőlt el, mikor is összefutottunk régi ismerősünkkel, D1-gyel, a műsor házigazdájával, aki saját bevallása szerint még mindig nagyon kedveli a Popmétert. Ezen a tényen meghatódva szinte azonnal felvetődött a vendégszereplés ötlete. Így aztán jómagam és a korai Popméter bulik egyik fontos szereplője, illetve a néhai Part Rádió Csapnivaló című elektronikus zenei műsorának lelkes szerkesztője, Dénes (aka Berlinrox) a legközelebbi adandó alkalommal szintén a (korán) Felkelők közt tudhattuk magunkat.

Szettünket reggel 6-tól fél 8-ig játszottuk kisebb-nagyobb elkalandozásokkal, de alapvetően az elektronikus zene jegyében, a barátság hullámhosszán. A palettán fellelhetők érzelmes house zenék, finomabb és csattogósabb (post-)dubstep-ek, oldschool elektronika, chillwave, baleár dallamok és persze némi zajongás, pszichedélia és gitárzene is belefért (mit hagytunk még ki?). Ezek után azt hiszem, nem igazán kell ecsetelni, kiknek ajánljuk a mixet, de lényegében azoknak, akik nem csak az ilyen vagy olyan, szűkebb keretek között mozgó e-zenei stílusok rajongói; vagyis nyitott szellemű könnyűzene fogyasztóknak.

Egyébként az épp adott technikai lehetőségekhez igazodva, Dénes bakelit lemezeivel játszadozott, én pedig pendrive-om húrjait csapkodtam (legközelebb majd cserélünk, vagy kombináljuk ezeket, ahogy alakul). Mixelési tudásunkat annyira nem fitogtattuk, ergo a szett ilyen szempontból itt-ott hibádzik, de ha úgy vesszük - és ezt minden elfogultság nélkül kijelenthetjük - épp ez a tökéletlenség adja az egész szépségét.

Tehát hajrá zenerajongók, nyomjátok meg azt a play gombot! Ha pedig birtokolni akarjátok az anyagot, töltsétek bátran!

Popméter (Berlinrox + el balage) - Felkelők at Radio Tilos FM 90.3 MHz / 2011.07.11. by popmeter

Tracklist:

01 Hot Natured - Forward Motion (feat. Ali Love) / Hot Creations
02 Teengirl Fantasy - Cheaters / Merok
03 Jay haze - I Wait For You (feat. Laila Tov) / Contexterrior
04 Gang Gang Dance - Chinese High / 4AD
05 Daphni - Mapfumo / Resista
06 Washed Out - Amor Fati / Sub Pop
07 Pantha Du Prince - Welt Am Draht (Animal Collective Version) / Rough Trade
08 Aa - Flag Day / Gigantic
09 Kode9 & The Spaceape - Otherman / Hyperdub
10 Black Dice - Chicken Shit / Paw Tracks
11 Instra:Mental - Thomp / Nonplus+
12 The Soft Moon - We Are We / Captured Tracks
13 Gill Scott-Heron and Jamie XX - NY Is Killing Me / XL Recordings
14 Matthewdavid - Noche Y Dia/San Raphael / Brainfeeder
15 Nicolas Jaar - I Got A Woman / Circus Company
16 Memory Tapes - Yes I Know / Carpark Records
17 Sophie Zelmani - If I Could (Version Lindbæk) / Fascinating Rhythms
18 EMA - Grey Ship / Souterrain Transmissions
19 Pantha Du Prince - Welt Am Draht (Moritz Von Oswald The One Version) / Rough Trade
20 Brian Eno - Glitch / Warp Records
21 Kurt Maloo - Afterglow (Frisvold & Lindbæk Mix) / Fascinating Rhythms
22 Tropics - Soft Vision / Planet Mu
23 Lucien-N-Luciano - Melodrama / Cadenza
24 Junior Boys - Kick the Can / Domino

Zöldellő fák árnyékában # Egri Csillag Színpad, július 8.

2011-07-12T12:00:00.004+02:00

Ott voltatok az eddigi legnagyobb szabású Popméter-rendezvényen?
Most tulajdonképpen mindegy, hogy igen avagy sem - megpróbáljuk nektek összefoglalni, mi is történt július 8-án az Egri Csillag színpadon.

Kezdjük az egészet azzal, hogy egy aranyos kis helyszín volt ez: virágba öltöztették a Zenepavilont, az Érsekkert gyepszőnyegét teleszórták párnákkal, szőnyegekkel és fénylő lámpásokkal, a borosüvegekből fehér szegfűk pislogtak a napsugarakba, miközben zöldellő fák ölelték körül a színpadot.

Pár perccel 15 óra előtt bele is csaptunk a lecsóba, ekkor még szolidan, kedves dalokkal próbáltunk kedveskedni az arra járóknak. Szép lassan egyre többen foglaltak helyet a zöldben és a székeken, fanatikusaink jelentek meg az ország rengeteg tájegységéről.

Utánunk nyomban Barkóczi Noémi koncertje következett, akihez mint előadóművész korábban még nem volt szerencsém, szóval egész izgatottan vártam a koncertjét. A színpad kialakítása folytán a pincesorok felé igyekvő tömeg az előadás közepette vonult át az Érsekkert belsejébe; ez azonban legfeljebb a koncert közönségét zavarhatta, Noémi ugyanis egy egészen korrekt műsorral állt elő. Ha elkerülte volna a figyelmeteket, elárulom hogy voltak feldolgozások is, például a Grizzly Beartől! Nem vagyok egészen az a fajta, aki annyira odavan a magányos singer-songwriterekért, de hát azért tehetek egy-két kivételt, jó?!

Barkóczi Noémi - Bor (Egri Csillag Színpad)

Az időközben megérkező Lamantin tovább fokozta a hangulatot, ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a pénteki napon tulajdonképpen sem alsó, sem felső korhatára nem lesz a rendezvénynek. Óvodáskorú kislányok táncoltak a színpad előtt, miközben 12 éves kisfiúk próbálták rávenni a már sokat látott fővárosi dj-ket, hogy azért mégiscsak toljanak már le legalább egy Ramones-számot, ne lacafacázzanak tovább!

Az utolsó, egyben második koncertet pénteken a morningdeer szolgáltatta, akik magabiztosan hozták az avantgárd, jazzes elemekkel operáló szobazenét, az ekkorra már jelentősen megnövekedett létszámú közönség előtt.

A érsekkerti este lezárásaként végül előbb a Gumipop DJ-csapata pakolta a zenéket, a látottak alapján elég magas színvonalon, ugyanis az utánuk következő Past Perfect már egy forróra melegített táncteret vehetett át, rajta számtalan szórakozó fiatallal. Ekkor már kezdett olyanná válni a hangulat, mint amilyennel csak a Popméter-születésnapokon találkozhatunk: őrült, dilis, táncos, és természetesen barátságos. A buli ezután a Jaffa klubban folytatódott, egészen hajnalig.

Na, és szerintetek milyen volt a pénteki nap? Számoljatok be!

A többi képet amúgy itt megtaláljátok.

(Végül szeretnénk köszönetet mondani a fellépőknek, vendégeinknek, a Part Egyesületnek, meg úgy általában mindenkinek, akik nélkül nem jött volna össze ez a rendezvény. Szóval köszi.)

Do the CATWALK!

2011-07-03T15:15:00.002+02:00

Mivel az esős napok mellett a nyár még javában zajlik, így semmi akadálya annak, hogy a nemrégiben megkezdett, illetve folytatott, dinnyelé áztatta zeneáradatot tovább folytassuk.

A Catwalk a kaliforniai Nick Hessler egyszemélyes projektjeként indult még 2004-ben a már-már megszokott módon: egy garázsból. Persze azóta nemcsak, hogy kinőtte a játszóterét, hanem két másik zenész is csatlakozott a 20 éves sráchoz.

Nick szavaival élve, a zene, amelyet továbbadnak a Cure és a Smiths inspirálta fiatalságukat hozza felszínre annak minden nehézségeivel, mint például a szerelem, a veszteség és a vágyódás. Ha belegondolunk, tulajdonképp a nyár is ilyen...

Catwalk - One By Words

Catwalk - Please Don't Break Me

&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;a href="http://ashell.bandcamp.com/track/moonlight-girl"&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;Moonlight Girl by Matinée as Hell&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/a&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;

A Catwalk debütáló albuma valamikor idén várható, de addig is álljon itt egy videó, amelyből kiderül, hogy Nick haver hogyan is ropja a "macskatáncot".

07. 08. - Egri Bikavér Ünnep: morningdeer, Barkóczi Noémi, Gumipop, Past Perfect, Lamantin

2011-06-27T02:00:00.018+02:00

Hosszú idő után ismét összedugtuk a fejünket az egri Part Egyesületes srácokkal, melynek eredménye egy szabadtéri Popméter nap az Egri Bikavér Ünnep alkalmából, július 8-án pénteken, a rendezvény Egri Csillag Színpadán (vagy ahogy az egriek ismerik: az Érsekkerti Zenepavilonnál). Ezen a napon fellép az elbűvölő morningdeer zenekar, lemezeket pörgetnek a mindig trendi Gumipop és Past Perfect küldöttei, szintén válogat a Lamantin krú két DJ-je, és persze Barkóczi Noémi koncert is lesz. A napot - ahogy hazai pályán azt szokás - Popméter DJ-szettel indítjuk, a program éjfélig tart, és az alábbi menetrend szerint zajlik:

16:00 - Popméter
17:00 - Barkóczi Noémi
18:00 - Lamantin
20:00 - morningdeer
21:00 - GUMIPOP / PAST PERFECT

Ezután az indie-kavalkád a Jaffa CooltourClub-ban folytatódik, és tart majd hajnalig. Gyertek oda is!

Az esemény oldala a Facebook-on.

morningdeer

Az Artofarto formáció révén, elsősorban hálószobapop berkekben ismertséget szerző Dányi Krisztina aktuális projektje a 2009-ben útjára indított morningdeer (így, szigorúan kis betűvel). Nemrégiben megjelent bemutatkozó lemeze pozitív visszhangra talált úgy a hazai szaksajtóban, mint a blogszférában. Sőt, az anyagot jó néhány külföldi zeneblog sem győzte méltatni. Bár a dalokat maga Krisztina szerzi, koncertek alkalmával az erős zenekari háttértámogatást Kárpáti Rita (basszusgitár és billentyűk), Balogh Levente (gitár), és Orosz Marci (üthető dolgok) nyújtják. Számaik kísérletezősek, minimalisták, egyszóval igazi avantgárd popzene az, amit ők csinálnak, némi jazz-es körítéssel. A dalszerző hölgy nem csekély kreativitásáról árulkodik Goldman című számuk videója is, mely bekerült az RTL klub dalversenyének szerkesztői videói közé. Krisztina ráadásul a színpadon is igen otthonosan mozog, számos alkalommal vendégeskedett már a Budapest Jazz Club-ban, a korábban már Egerben is koncertet adó Harcsa Veronika mellett.
Minderről élőben is meggyőződhetnek azok, akik este 8 órakor ellátogatnak az Egri Csillag Színpadhoz.

Bandcamp: morningdeer.bandcamp.com
Facebook: facebook.com/morningdeer

Gumipop

A Gumipop, mint önálló budapesti klubest, a Loaded Indie Party örököseként 2002-ben indult útjára Lévai János (aka DJ Gasman) vezényletével. Bulijaikon olyan zenékre fókuszálnak, amelyek egy normális világban slágerek lennének. Legyen alternatív vagy pop, szinti vagy gitár, LCD vagy Britney, ami új és menő a New York–London–Budapest tengelyen, azt itthon a Gumipop bulijain lehet hallani először, és sokszor utoljára. Nem beszélve a legváratlanabb pillanatban felhangzó 60's soul, 70's punk vagy 80's new wave klasszikusokról.
Azt, hogy ténykedésük mennyire bizonyult hiánypótlónak az évek során, a berkeikben felnőtt, hozzájuk sok szállal kötődő generáció is bizonyítja: Kunk, The Moog, Super Mario Brothers, Kitten Killers, Lamantin, Népi Papa és a Haverok, és még hosszan sorolhatnánk a végeláthatatlan listát. Az alapítóatya Gasman válogatásaival az MR2 Éjféli Mix műsorának heti rendszerességű szereplője, valamint toplistáival a Recorder zenei magazin állandó szerzője.
Jellemzően a hazai független zenei szcéna apraja-nagyját elhívták már DJ-zni, 2009 februárjában mi is pörgettük már velük együtt a lemezeket a Corvintetőn.
A Bikavér Ünnep alkalmából ezúttal Jehova (The Moog, Quart magazin) és testvére, Super Mario Andris érkezik hozzánk a Gumipop színeiben.

Facebook: facebook.com/gumipop
MySpace: myspace.com/gumipop

Past Perfect

A főként hatvanas-, hetvenes évek stílusaira koncentráló Past Perfect bulisorozatot a két Gumipop-alapító, Gasman és Nemere hívta életre, akikhez az elmúlt években Jehova és Tonyó, a Moog együttes két tagja is csatlakozott.
Az évek alatt számtalan helyen feltűntek a budapesti éjszakában, játszottak a Trafóban, a Corvintetőn, az Extrában, az A38 hajón, a Cha-Cha-Chában, sőt egyszer még a Portishead-tag, DJ Andy Smith előtt is a Mokka Cukkában. Egri műsoruk érdekessége, hogy ez lesz az első alkalom, amikor nem a fővárosban, hanem vidéken zenélnek.
A műsorba sok minden (beat, garage rock, surf rock, jump blues, southern soul, northern soul, sunshine pop, glam, ska, rocksteady, pszichedelikus rock, boogaloo, girl groups, rockabilly, bubblegum, doo-wop, rock and roll, R&B, british invasion, Stax, Motown, Atlantic stb.) és sok mindenki (Beatles, Who, Monkees, Small Faces, Beach Boys, Supremes, Four Tops, James Brown, Otis Redding, Aretha Franklin, stb.) belefér, klasszikus slágerek és ritka, elfeledett gyöngyszemek egyaránt. A lényeg csak annyi, hogy lehessen rájuk mozogni.
A Past Perfect küldöttei és az egri misszió felelősei Jehova és Nemere lesznek.

Facebook: facebook.com/past.perfect.hu

Lamantin

Budapest első számú rádiós, booking és DJ-csoportosulása (1/2-ed részük a Gumipop egykori tagjai, 3/4-ed részben pedig a Hammer of Gods zenekart alkotják Moog Gergő oldalán), mely a hagyományosabb popzenék mellett a kísérletezősebb, zajosabb gitár- és elektronikus zenékre szakosodott. 2007-es megalakulásuk óta önálló, heti rendszerességű rádióműsort vezettek a Fúzió Rádiónál, valamint számos rendezvény kötődik a nevükhöz. Lamantin Club Special néven futó klubestjük a fővárosi hipszterek Mekkájának számít. A hazai független zenei közönség érdeklődésére számot tartó külföldi zenekarok importálásában élen járnak, többek közt olyan fellépőkkel, mint a Six Organs of Admittance, a Ruby Suns, a Mount Eerie, Ryland Bouchard, vagy Chad Valley, de általában a friss hazai produkciók is náluk mutatkoznak be elsőként. DJ-fellépéseik során pedig olyan unikumnak számító előadók koncertjei előtt is pörgettek már, mint a No Age, a Deerhoof, Max Tundra és az A Sunny Day in Glasgow.
A Lamantin krú és a Popméter szinte egyidejű megalakulása óta közeli kapcsolatban, mondhatni vérszerződésben áll egymással, melyet azóta is kölcsönös vendégszereplésekkel és baráti együttműködéssel ápolnak.
Most sem lesz másképp, a közös zenélésből és borozásból DJ Csuklya és Mez (aka Sleeping Machine) is kiveszi majd a részét.

Blog: lamantin.blog.hu
Facebook: facebook.com/radiolamantin

Popméter Seasons vol. 2. - Nyárköszöntő

2011-06-24T09:00:00.003+02:00

Április elején megígértük, idén egyik olvasónk sem fogja elveszíteni a fonalat, ha könnyűzenéről van szó, hiszen a Popméter minden egyes évszakhoz elkészíti a saját válogatáskazettáját.

Nyakunkon a nyár, sőt, szinte már benne vagyunk a közepében: izzik az aszfalt, folyik a dinnyelé, olvad a Cikk Cakk Trio - ezt a hangulatot próbálja megfogni a Popméter Nyárköszöntő Mixtape. Sikerült? Majd írjatok!

Ha egyben szeretnéd meghallgatni a válogatást, klikkelj érte fentebb, de ha érző lény vagy, esetleg a videók és letöltések is érdekelnek, akkor az alábbi sorok neked íródtak:

Air – Modular Mix
Ennél kifejezőbb számot aligha tudnék elképzelni fülledt, döglesztő nyári délutánokra. Tipp: ha netán strandra készülnél, érdemes betenni a törölköző és a naptej mellé. Végtelen módra állítva a lejátszót, kiváló hangulati aláfestés lehet egy kiadós vízparti szundításhoz. (el balage)

Air - Modular Mix (via DiscoWorkout)

Acid House Kings - Windshield
A tavaszi válogatásban csopitársam, ma-Ugly megállapította, hogy "Ha tavasz, akkor kizárólag twee pop, semmi más." Nos, ez még nyáron sincs másképp. Legalábbis ennek a svéd triónak a dalait ajánlott jó sokszor lepörgetni. (el balage)

The Flaming Lips – It's Summertime
Minden évszakváltásnak van egyfajta nosztalgikus hangulata. Emlékeztek még, hogyan vártátok gyerekként a nyarat? Mi sem volt jobb annál, mint egész nap egy darab kővel vagy bottal játszadozni, majd éjszakába nyúló biciklizéseket tartani. (el balage)

The Flaming Lips – It's Summertime (via melophobe)

Caetano Veloso - Tropicália
Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy csak tropicália-számokat teszek be a nyári válogatásomba, végül elvetettem ezt az opciót. Ám ezt a dalt hallva talán mindenkinek leesik, hogy mi innen Közép-Európából csak ugatjuk az igazi nyár-feelinget, miközben Caetano Veloso és a többi brazil nagymester a kisujjából rázza ki ezeket a forró slágereket! (colbas)

Ideal - Monotonie
Nyár = bambulás, monotónia, hőség, pálmafák, egzotikus országok. Hasonlóan gondolkodott a német újhullám jelentős képviselője, az Ideal is, amikor 1982 egyik unalmas délutánján feltalálták a chillwave-et. (colbas)

Korallreven - Honey Mine (Lissvik Remix)
Egész egyszerűen még mindig képtelen vagyok baleári dallamok nélkül elkészíteni egy nyári válogatást. Jelen esetben a svéd (mi más lenne?!) Korallreven a főszereplő, akik a csendes-óceáni Szamoa szigetén alakították zenekarukat. Nekünk valószínűleg marad a Tisza-tó, de ha ilyen zenéket döngetünk, tulajdonképpen lehetnénk akár a kilencedik emeleten is - a nyarunk úgyis hibátlan lesz! (colbas)

Korallreven - Honey Mine (Lissvik Remix) (via GORILLA VS. BEAR)

Ducktails - Beach Point Pleasant
Nyáron, azon kívül, hogy sört meg pizzát tömsz a pofádba, akár a vízparton is üldögélhetnél igazi kacsák vízparti meséi után kutakodva, ... (norB)

Hot Spa - Kiola Beach
... de ha mégis a sör és a délutáni csipakiszedés mellett döntenél, előtte azért mindenképp hallgasd meg az ausztrál srácok egyetlen szerzeményét, ... (norB)

El Guincho - Kalise
... és egyél ebből a kibaszott nagy "gyümölcsöskosárból"! (norB)

Chug - Flowers
Ez a dal számomra egyenlő a nyár kezdetének mámorító érzésével, a végre-valahára ránk szakadó önfeledt szabadsággal. Mint sok minden mást, ezt az élményt is a legendás Pete és kis Pete című sorozatnak köszönhetem. Ez a szám szól, amikor a két Pete 35 órára megkapja a szülőktől a házat és elindul a féktelen mókázás. (gasztro)

The Drums - Let's Go Surfing
Bár nálunk a bodysurfölés elterjedtebb nyaranta a fesztiválszezonban, mint az igazi hullámlovaglás, ez a dal még a Tisza-tavat is képes egy csobbanásnyi óceánná varázsolni. (gasztro)

Boat Club - Always Away
Igazándiból a teljes Caught By The Breeze lemezt beválogattam volna szívem szerint. Ezt a svéd duót hallgatva a baleári hanghullámok olyan láblógatós békességbe sodornak, hogy azt reméljük, sosem lesz vége a nyárnak. (gasztro)

False Jesii – The Morning Sun
Álmos nyári reggelek a szabadban – ez az élmény, gondolom, mindenkinek megvan. Ha pedig közben ezt hallgatjátok, akkor éppen kurvára bejött az Élet. (ma-ugly)

Work Drugs – Rad Racer
A Work Drugs életművére kiválóan lehetne mondjuk egy jachton szeretkezni ilyen baromi szenvedélyeseket. De hát ez a dal épp egy másik közlekedési eszközről szól. (ma-ugly)

Piresian Beach – Summertime
Egyébként ti is gecire utáljátok ezt az egész nyarasdit, nem? (ma-ugly)

Piresian Beach – Summertime (via HELLHOLE ENTRANCE)

Chad Valley - Now That I’m Real (How Does It Feel) ft. Rose Dagul
Ennyi csilingelés idén nyáron is kell. Nálam abszolút summer hit! (boktm)

CSS - Hits Me Like A Rock
Visszatértek, és egy igazán sexy nyári albumot ígérnek! (Én hiszek nekik.) (boktm)

CSS - Hits Me Like A Rock (via Stereogum)

PNAU - Solid Ground
Minden nyárra jut egy ausztrál sláger. Ők aztán tudják milyen az igazán dögös napsütés! (boktm)

Illness, Sabot, Depakine Chrono # Kis Zsinagóga, 2011. 06. 06.

2011-06-10T17:30:00.003+02:00

Hétfőn este három külföldi zenekar is fellépett az egri Kis Zsinagógában. A rendezvény érdekessége az volt, hogy mindhárom csapat nagyon hasonló elven működik: duó felállásban, dobbal és gitárral játszanak nyers és kraftos rockzenét, nagyon hangosan. Az ének pedig nagy ívben le van szarva. A zenészeknek egyrészt lehetősége sem lenne, hogy még ezzel is vacakoljanak, másrészt annyira virtuóz és izgalmas, amit csinálnak, hogy – bár elsőre talán kissé szokatlan – a dallamokat megismerve nem is hiányzik belőle a vokalitás. Zenei dialógusok három felvonásban: Depakine Chrono, Sabot és Illness.

Mikor a koncert helyszínére, a zsinagóga emeletére érek, a cseh Depakine Chrono már javában zajol. A dobos rendkívül erőteljes (értsd. kikúrt durva) teljesítménye mellett a gitáros játéka már szimplán csak tisztességesnek hat. A koncertet – BokTM mellett – az Illnes tagjai is rögzítették, és nem sokkal azután, hogy a terembe léptem, Emilio már nagyon kedvesen integetett is felém a kamerája mögül.

Az Államok után Csehországban tanyát verő Sabot az épület másik helyszínén, egy lépcsőházi előszobában lépett fel. Az aprócska teremben csak a legelszántabbak nézték végig a műsorukat. A Sabot érdekessége, hogy a dob mellé nem gitár, hanem basszusgitár társul, amelyet Christopher Rankin szólaltat meg. Chris simán elférne akár a Nomeansno-ban is, de ami még ennél is jópofább, hogy a szemüvegét fekete szigszalaggal rögzíti a füle mögötti bőrfelületre. A Sabot zenéje egyszerre agyas és játékos. Hilary Binder dobosról jóformán csak a felsője alól felsejlő mellbimbói árulják el, hogy nő; na és persze, a lábai sem olyan szőrösek, mint egy férfié. A számok között szívesen mesél régi egri élményeiről, a független kultúráról, művészetekről és zenéről, szóval úgy magáról az egész indie-mentalitásról, meg ezek anyagi támogatásáról.

Az angol Illnessről a márciusi koncertjük kapcsán már nagyjából mindent elmondtunk. Az előttük fellépő bandák koncertjének végighallgatása miatt már ők is fáradtabbak voltak kicsivel, mint a legutóbbi egri fellépésükön. Ugyan ezúttal nem tették tönkre a lábdobot, mégis szuper műsort pattintottak össze. Az este három fellépője közül az Illness zenéje volt a legspontánabb és a legkönnyebben emészthetőbb, szóval kifejezetten passzolt is a végére.

Az est zárásakor Hilary a Sabotból udvariasan megkért mindenkit, hogy ha tehetik, támogassák a három csapatot vagy egy sör árával vagy valamilyen hanganyag vásárlásával. A rendezvény legkomikusabb – és egyben legelkeserítőbb – pillanatai következtek ekkor: a megjelentek egymásra ostobán nézve adogatták tovább az útnak indult, még mindig üres fémtálcát, a valamivel gyorsabban kapcsolók pedig kétségbe esve igyekeztek minél hamarabb eliszkolni a helyszínről.

Mikor a pénztárcámat elpakolva, az utolsók egyikeként, leharcolt aggyal és már-már vérző füllel tántorogtam ki a teremből, valaki megpaskolta a hátamat. Természetesen a mosolygós Emilio volt az. Szívélyesen üdvözölt, hogy csacsogjunk egy kicsit. Szegény már csak a legkukább énemmel és a legdöcögősebb angoltudásommal szembesülhetett, de még ennek ellenére is megajándékozott egy hét inches lemezzel – a Fat Bicth zenekarral közösen kiadott splitjükkel. Méghozzá mindezt csak azért, mert tökre kedveli a DTPC!-t. Na, ezek aztán végtelenül kedves srácok! Nem is nagyon búcsúzkodtunk, hamarosan úgyis találkozunk.

ALERT! Cicás kontent! # Destroy The Plastic Chairs! – Cat’s Life

2011-06-08T17:00:00.003+02:00

Az év elején jelent meg a Destroy The Plastic Chairs! bemutatkozó EP-je, aminek örömére akkor össze is hoztunk egy minikoncertet és egy bulit. Alig fél év eltelte után ma végre megérkezett a folytatás is, Cat's Life címmel. A csapat mentalitása mit sem változott, továbbra is őszinte esetlenséggel, öniróniával és DIY-szellemiséggel közelíti meg az azóta már intézményesült magyar hálószobapopot. Az egyetlen különbség a debütáláshoz képest, hogy a DTPC! kinőtte az instrumentális világát, és már angol nyelvű ének is hallható a dalokban. A hanganyag természetesen szabadon meghallgatható és birtokolható is. A dalszövegeket pedig a zenekar Bandcamp-oldalán olvashatjátok.

&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;a href="http://dtpc.bandcamp.com/album/cats-life"&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;Cat's Life by Destroy The Plastic Chairs!&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/a&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;

A Weather Report of a Heart részeges, düledező felvezetése után a Sad Kolibries egyik felével, ModesTomival közösen készített Metróslány hallható, amellyel valószínűleg megteremtettük a girlgaze műfaját. Az A Bowl of Micro-Phone Calls szomorkás, külvárosi folkját a címével vicceskedő Oast (a coast without a Sea) követi, amelyben énekesünk, Gasztro a magyar J Mascis, Random Characters Gyuri elektromos gitárján rokkol egyet. A címadó szám pedig a morcosan dörmögő gitárral, az alattomos szintetizátorral és a fémesen csattogó söröshordóval maga a megtestesült poszt-plasztik punk. A bónuszfelvételnek szánt záródal egyik korai kedvencünk, a The Good, The Bad & The Queen 80's Life című számának puritán újraértelmezése, még abból az időből, amikor hatan zenéltünk együtt.

A borító megvalósításáért hatalmas nagy köszönet Moroncsik Ádámnak.

Rajongani pedig továbbra is lehetséges.

Üdvök és ölelések mindenkinek,
Gasztro, Mesti és maUgly

Új bútor a hálószobában # Möbel

2011-06-02T04:00:00.010+02:00

A hazai popzene hálószobájában még a tavasszal feltűnt egy új bútor. Nem, ez nem tévesztendő össze a Möbelix-féle hétköznapi, silány darabokkal. A Möbel minőségi produktum. Hogy az mennyire lo-fi, amit csinálnak, az vitatható, ugyanis a számok hangzása, kidolgozottsága meglepően jó. De lényeges kérdés ez egyáltalán? Merthogy Lechner Márk egyszemélyes projektje mögé bújva rendre olyan zenékkel lepi meg egyre növekvő hallgatótáborát, ami jó a fülnek, ahhoz nem fér kétség.

drafts by möbel

A számok visszafogottak, ugyanakkor a sok apró történés, karcos gitár hangocskák, effektek, és a telibe talált, néhol monoton, loop-olt zenei alapok nem hagyják lankadni a figyelmet. Márk szolid éneke pedig szépen simul mindebbe. A zenék tömörek, de tartalmasak. Hallgatásukkor megfigyelhető egyfajta kényszerű egyensúlyozás a hangok és rétegek mennyisége és milyensége tekintetében, némi feszültséget keltve ezzel a hallgatóban. Itt bizony minden pontosan ki van számolva, mindennek megvan a maga helye. Ezzel ugyan a Möbel könnyen bele is zúghatna az undorító sterilitás csapdájába, de a jó zenei ízlésnek és a zeneszerzéshez való hozzáállásnak hála, ezt messze elkerüli.

A hangszerelést illetően néhány dalban a gitár is fontos szerepet kap - és valljuk be, igen jól is áll a Möbel-nek. Azonban egy ígéret szerint a későbbiekben egyre inkább az elektronika-központúság lesz jellemzőbb. Ezt támasztják alá a pár napja megjelent Steps & Rotor című kétszámos mikro-EP felvételei is.

steps & rotor by möbel

A tegnap folyamán pedig egy új videót is bezúztak az internet képcsövébe, mely egy szomorú hajvágás történetét jeleníti meg, és amelyet - a MOME-n épp végzős – Meat Shot-os srácok készítettek. Érdemes megnézni, mert elég jól sikerült, úgy a klip, mint a zene is.

A Möbel tehát eléggé egyedi színfoltja lehet a hazai színtérnek, ha így folytatja.

A videóban egyébként az énekes-szintis Márk mellett feltűnik egy gitáros srác is. Igen, a Möbel élő fellépései során ebben a duó felállásban adja elő számait. Első koncertjüket nem mellesleg rögtön az A38 tetőteraszán adták az ÚjNautilus irodalmi estjének keretein belül.

A bútor azonban újabb és újabb room-ok után kiált. Így ha minden igaz, hamarosan Egerben is bemutatkozhatnak!

Addig is küldünk nekik innen egy óriási YES!-t. We are waiting for you, Babies!

Felkelők on Radio Tilos w/ BokTM # Datascent

2011-05-31T14:30:00.002+02:00

A legutóbbi Fúzió Rádiós felkérés után újabb fővárosi rádiót vettünk be. Ezúttal a kultikus Tilos Rádió hétfő reggeli műsorába válogattunk. A második Popméter szülinapi bulin megismert Datascent heti rendszerességgel jelentkező adásában, a Felkelőkben ezúttal BokTM vendégeskedett. A mix és az elérhetőségek lentebb megtalálhatók.

Ezen kívül még két örömteli hírrel szolgálhatunk a Datascent háza tájáról.
A jelenleg egy D-vel futó projekt legfrissebb cucca egy igencsak húzós remix, amely a szintén magyar producer, Xilinox aka The Bee új EP-jén, a Straight Insertion-on jelenik meg.

Xilinox aka The Bee - Straight Instertion (datascent Remix) by datascent

A másik örömteli hírünk hogy újra vendégként köszönthetjük majd D1-et Egerben, mégpedig július 9-én, amikor is nemcsak pörgetni fog a Jaffában, hanem az arcpirító nevű Gloryhole tagjaként is bemutatkozik majd. De erről csak később. Addig is hallgassátok meg BokTM válogatását, no meg minden hétfő reggel a Felkelőket a Tiloson.

Playlist:

01. Sleeping Machine - How dim they shine
02. Blackbird Blackbird - Overboard
03. Möbel - office block
04. Com Truise - Cathode Girls
05. My Panda Shall Fly - Freq
06. MGMT – Siberian Breaks (Ed Banger All Stars Remix)
07. Neon Indian - Children of the Revolution (T. Rex Cover)
08. Giraffage - Eschaton
09. Daphni - NPE
10. Bibio - Willenhall
11. Sebastian - Embody (DJ Premier 95 Break Remix)
12. Munk - Rue de Rome (Mickey Moonlight Remix)
13. Memory Tapes - Wait In The Dark
14. Holy Ghost! - Wait See (CFCF remix)
15. Washed Out - Eyes Be Closed
16. jj - Ice

05. 28. - X-Menz Idiotronic és Barkóczi Noémi koncertek a Jaffában

2011-05-25T17:45:00.009+02:00

Ezúttal egy igazán kúl eseményre invitáljuk az egri zenerajongókat és bulizni vágyókat. A program május 28-án szombaton a Jaffában, Eger város nemrégiben megnyílt kultúrhelyén, este 9-kor veszi kezdetét.

Az est felvezetéseként az általunk is rajongásig imádott, egri kötődésű énekes-dalszerző Barkóczi Noémi "csap a húrok közé" és ad finom akusztikus koncertet az egybegyűlteknek. Majd ezt követően, miután mindenki kellően kigyönyörködte magát Noémi előadásán, nem lacafacázunk, egyből fejest ugrunk az X-Menz idiotronikus őrületébe!

A 2008-ban néhány bolondos kedvű, fiatal képzőművészeti egyetemista által útjára indított, electrotrash-t játszó budapesti zenekar egyenesen az idén először megrendezett Trash Fesztivál dobogójáról érkezik hozzánk, hogy bemutassák, milyen hatást is tudnak elérni az olcsó kínai gyerekhangszerek nyomkodásával. Gitárkísérettel, techno és electro alappal megbolondított fellépésük derűt okozó, színpadi jelenlétük és kisugárzásuk pedig már önmagában bulizásra ösztönző hatású.

A jókedv és szórakozás tehát garantált!

Az estet az ilyenkor elmaradhatatlan Popméter DJ set-tel zárjuk.

Időpont: 2011.05.28. szombat 21h
Helyszín: Jaffa CoolTour Club, Eger, Vörösmarty u. 25-27.
Fellépők: X-Menz Idiotronic, Barkóczi Noémi
Belépés: ingyenes

Az esemény Facebook oldala.

X-Menz Idiotronic MySpace-en: myspace.com/xmenzmusic
Noémi bandcamp: noemibarkoczi.bandcamp.com

Apokalipszis: elmarad! # Swans, Trafó

2011-05-23T11:35:00.000+02:00

ma-Ugly beszámolóját a visszatérő Swans budapesti koncertjéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.

Swans – You Fucking People Make Me Sick (via TheMusic.FM)

Motorama - One Moment

2011-05-17T13:06:00.014+02:00

Nekem a Motorama 2009-2010 óriási felfedezése volt, s nem is csoda, hogy a mai napig figyelem, mit ügyködnek a már talán nem is oly' zord orosz földeken. Áprilisban egyébként egy igen erőltetett menetben végigkoncertezték Európát, s most már én is csak azt remélhetem, hogy egyszer ide is eljutnak, és valóban értelmet nyer a 'I see, it's Budapest in your eyes' c. sor.

De ami most igazán fontos, az az, hogy a tavalyi csodálatos Alps c. album után orosz hőseink nemrégiben egy újabb ragályosan fülbemászó, és mindamellett egy nosztalgikus "smiths-es" borítóval rendelkező dallal, vagy ha úgy tetszik, egy "pisznyével" leptek meg engem. Én meg most benneteket. Hacsak egy pillanatra is...

Time To Get Away - az érzékeny búcsú!

2011-05-11T13:38:00.009+02:00

Mint világban jártas, jól értesült fiatalok, valószínűleg hallottatok már az LCD Soundsystemről. Ha esetleg mégsem, az most tulajdonképpen egészen mindegy, mert ha szombaton ellátogattok a szokásos kistermes bulinkra, semmi sem marad előttetek ismeretlen.

Hosszú idő után ugyanis újra filmvetítéssel kedveskedünk rajongóinknak, pontban 21 órától az LCD Soundsystem New York-i búcsúkoncertjének felvételét tekinthetitek meg az Egál kistermében. Az asztalokat visszatoljuk a helyükre, gurulhatnak a sörök, közben pedig megy a vetítés - hogy is szoktuk ezt mondani, masszázs a fülnek?!

Utána éjféltől pedig a már jól bevált, hamisítatlan Popméter-hangulat következik, úgyhogy mindenki készítse elő a dilifelszerelését!!!

TIME TO GET AWAY

LCD SS búcsúkoncert-vetítés
Popméter DJ-set
Időpont: 2011. május 14. (szombat), 21:00
Helyszín: Egal kisterem
Belépés: 500 HUF, lányoknak 22 óráig ingyenes

Truman Catbank # My Panda Shall Fly – Xerox

2011-05-10T13:50:00.004+02:00

Bár lassan már mindenki megunja a 8bites zenéket, azért még akad egy két érdekes momentuma a szépen kimúló trendnek. Ennek egyik ilyen mozzanata lehet az az április közepén megjelent kislemez, amely a Sorry, I Took So Long címre hallgat, és amelyet a sri lankai származású Suren Seneviratne jegyez, aki amellett hogy tagja a LuckyPDF művészcsoportosulásnak, most a zenében keres új lehetőségeket.
My Panda Shall Fly néven futó projektének bemutatkozó kislemeze nem akárhol jelent meg: a wichitás Dam Mantle saját címkéje alatt. A kislemezen még jó pár remix is helyett kapott, érdemes azokat is meghallgatni.

My Panda Shall Fly - Sorry I Took So Long EP (Growing Records) by My Panda Shall Fly ♥

Mivel vizuális téren is alkotó művészről van szó, ezért el is várjuk, hogy Suren Seneviratne izgalmas mozgóképekkel erősítse meg zenéit. Első hivatalos klipje a Xerox című számhoz Daniel Swan és Sujo Tanaka által készített káprázatos videó. Mondhatni szemet kápráztató a mozgókép, amely olyan, mint egy Commodor64-es játék vhs-minőségű végigjátszása: végig izgulhatunk a kissé csúf macsekért, hogy vajon eléri-e célját, vagy sem. A befejezést nem részletezném, de úgy érzem, Truman Burbank is megjárta ezt az utat.

The Cure "Reflections" - egy exkluzív koncert Sydney-ben!

2011-05-08T19:07:00.009+02:00

Egy Cure-ral kapcsolatos hír számomra mindig örömteli, akkor meg pláne, ha koncertről van szó. S mivel ez nem sűrűn történt meg az elmúlt két évben, így ennek apropóján álljon itt egy amolyan 'kérdezz-felelek' a kétnapos fellépéssel kapcsolatban, amelynek egyébként csak az a hibája, hogy Sydney-ben lesz.

Na, de még mielőtt a FAQ-rovatra sor kerülne, azt még mindenképp el kell mondani, hogy Roberték a május 27-től június 13-ig tartó Vivid Live fesztivál egyik fellépőjeként fognak koncertezni a Sydney-i Operaházban, ami minden bizonnyal különleges lesz. És azért jó érzés ezt kimondani egy több, mint 30 éve koncertező együttessel kapcsolatban.

Vivid Live, 2010.

Egyébként Stephen Pavlovic, a Vivid Live fesztivál idei kurátorának személyes kérésére (2009-ben Brian Eno, 2010-ben pedig Lou Reed és Laurie Anderson felügyelte a rendezvénysorozatot) szervezték le a Cure-t, mert egyszerűen – hozzám hasonlóan – imádja őket, és az együttes a mai napig hatalmas inspirációs löketet ad neki:

"Legalább olyan megtiszteltetés a Cure-t a fesztvál fellépőjének tudni, mint az esemény kurátorának lenni" - mondta 'Pav'.

Lou és Laurie

Na, most már tényleg itt van a The Cure "Reflections" kérdezz-felelek!

Mit fognak játszani?
Az első három albumot, teljesen és egészében. Név szerint a 'Three Imaginary Boys', a'Seventeen Seconds' és a 'Faith'.

Hát ez pompás! És a második fellépésen mi várható?
Mindkét napon ugyanazzal a 'szettel' lepik meg a közönséget. Kivéve talán a ráadásszámokat...

Milyen felállást várhatunk az együttestől? Mert ugye az elmúlt időszakban hallattunk egy-két pletykát...
A mag maga Robert Smith, Simon Gallup és Jason Cooper. Hozzájuk csatlakozik a 17 Seconds és a Faith számaihoz Roger O'Donnel, ill. Lol Tolhurst szintén vendégszerepel a Faith-blokkban.

És mi a helyzet Porllal?
Ő nem fog színpadra lépni... rengeteg hírt, pletykát lehetett hallani a Cure-ral való újbóli szakításáról, de mivel hivatalosan ezt senki se erősítette meg, ez továbbra is rejtély.

És a többi ex-cure tag? Ők is ott lesznek?
Nem, csak Roger és Lol lesznek speciális vendégek.

Meg lesz örökítve a show?
Igen! Méghozzá az a csapat teszi majd ezt, aki a Trilogy-t is szalagra vette. Robert állítása szerint 7-8 kameraállás lesz.

És netán élő közvetítés is lesz??
Nincs róla információ, bár egy kis esély van rá, hogy a fesztivál egyik rádiója, a Triple J közvetít valamit, de hivatalosan még ezt se erősítették meg.

Ez lesz az a show, amelyet majd szeptemberben a Bestivalon is láthatunk?
Nagyon valószínűtlen... hogy ezt a három albumot egy estén hallhatjuk, egy egyszeri, exkluzív alkalom lesz. Külön érdekesség, hogy a Doubt c. számuk ezen a koncerten fog elhangzani először!

Robert Smith @ Australia, 1981.

Előreláthatólag így fognak kinézni az esték:

1st set - Three Imaginary Boys
10:15 Saturday Night, Accuracy, Grinding Halt, Another Day, Object, Subway Song, Foxy Lady, Meathook, So What, Fire In Cairo, It's Not You, Three Imaginary Boys, (The Weedy Burton?)

Lineup: Robert Smith (vocals & guitar), Simon Gallup (bass), Jason Cooper (drums)

Interval/Intermission (20-30 minutes)

2nd set - Seventeen Seconds
A Reflection, Play For Today, Secrets, In Your House, Three, The Final Sound, A Forest, M, At Night, Seventeen Seconds.

Lineup: Robert Smith (vocals & guitar), Simon Gallup (bass), Jason Cooper (drums), Roger

O'Donnell (keyboards)

Interval/Intermission (20-30 minutes)

3rd set - Faith
The Holy Hour, Primary, Other Voices, All Cats Are Grey, The Funeral Party, Doubt, The
Drowning Man, Faith.

Lineup: Robert Smith (vocals & guitar), Simon Gallup (bass), Jason Cooper (drums), Roger

O'Donnell (keyboards & percussion), Lol Tolhurst (keyboards & percussion)

Encores

(forrás: CoF)

Egy a hidegnek, egy a melegnek- Who Invented Double Tap

2011-04-29T18:30:00.002+02:00

A hét és talán az idei év egyik legkellemesebb meglepetése volt számomra, hogy a tegnapi nap során egy lány felírta füzetlapomra a lengyel Who Invented Double Tap nevét. Az egyszemélyes szobaprojektként működő, varsói chillwave formációt lengyel csoporttársam, Bogumiła ajánlotta, ami nem is csoda, hiszen ő és a Who Invented Double Tap név mögött megbújó Antonina testvérek. Ahogy azt Bogu újságolta, ez a projekt még nagyon új, körülbelül 3 hete létezik. A "zenekar" névválasztását azzal indokolta hogy amíg Angliában laktak sosem tudták megérteni, hogy miért folyik külön csapból a hideg és a meleg víz. A valóban talányos jelenség okát kutató varsói lányok Evaporate című dalukkal csatlakoztak az idén gomba módra szaporodó (közép-kelet-európai) szobazene produkciók sorához. Az atmoszférikus bemutatkozó dalhoz videóklip is készült, amit Bogumiła készített Barcelonában és Debrecenben rögzített felvételekből.

WhoinventedDoubleTap - Evaporate from WhoInventedDoubleTap on Vimeo.

Ilyen ígéretes debütálás után kíváncsian várom a hasonlóan klassz folytatást. Már csak a lengyel-magyar barátság okán is.

‘I want to run away / I’ve nothing more to say' # Girls Names - Dead To Me

2011-04-24T13:01:00.019+02:00

Elöljáróban annyit, hogy ezt az albumot vártam legjobban a tavasszal, szóval őszinte leszek.

Igaz, hogy tavaly már volt egy EP-jük, bár akkor még nem is nagyon figyeltem fel rájuk. Viszont egy nap, ha jól emlékszem a Bloodwell c. számukra ugrott a zenelejátszóm, és "fúú, nekem ez kell most!"-érzés, vagy valami hasonló egyszerűsség villant át rajtam.

Girls Names : Blood River by SUPMAG

Azért is, mert ugye mostanság elég népszerűek lettek az olyan együttesek, akik a '60-as évek napfényes, szörf áztatta dallamait egy kis brit 'cipőbámulással' vegyítik. És hát én is elcsábultam. Visszatérve a "lánynevekre" (egyébként az én kedvenc női nevem az Anna, az ő favoritjuk meg ebből a videoból kiderül), újra végigtoltam a kislemezt, kutakodtam, hogy jelent-e meg azóta valami újdonság, meg videókat böngésztem, mint pl az otthon, egy szobában felvett, diszkólámpákkal megspékelt a Twin Peaks - Falling dal feldolgozása, vagy egy kis utcai mókázás, mint ez, amin lehet nem is ők vannak, ami végülis mindegy, de az nem, hogy azóta is ezt dúdolom.

Habár egy meglehetősen pontosan és szabatosan megalkotott lemezről van szó, azért a majdnem egy csokorra való, ikonikus együttesektől származó hatások szintén beleivódtak ebbe a félórás alkotásba, gondolok én itt pl a 'No More Words' Jesus and Mary Chain-es zizegésére, vagy a 'Nothing More to Say' JD Digital-óda játékára.

Ők az ír Girls Names, akik amúgy első koncerjükön úgy léptek fel, hogy még csak nem is gyakoroltak! Borzasztó bátor fiatalemberek ezek, a lány basszusgitáros ellenére is (neki van tetkója egyébként, szóval ő lehet nem is fél...)

Mindenesetre ezt az albumot ajánlom nem másnak, mint minden Anna nevű leányzónak! Húsvétra, kölni helyett belfastit..

Girls Names - When You Cry (session) via

Girls Names - I Lose

Április 22. - Critical Mass Egerben, majd zárásként Popméter DJ-set

2011-04-21T15:01:00.000+02:00

Április 22-én, a Föld Napján immár tizedik alkalommal teker együtt Eger város fiataljainak és öregjeinek úgynevezett kritikus tömege, zaj- és akadálymentes közegben. Az önfeledt bringázást némileg árnyalja az a tény (ugyanakkor az eseményt pont ez indokolja), hogy Egerben mindössze néhány száz méternyi az az úthossz, melyet a kerékpárral közlekedők teljes jogúan és biztonsággal használhatnak. Ezért az idei szlogen a következő: legyenek egyenrangú felek a bringások a közlekedésben! Kerékpárút hálózat kiépítésére van szükség, hogy bárki, bárhonnan eljuthasson bárhova bringával, biztonságosan!

Tehát aki rendelkezik kéttő, három, vagy akárhány kerekű csendes, környezetbarát járgánnyal, és egyetért a Critical Mass által hirdetett értékekkel, vagy csak simán tekerni van kedve jó társaságban, péntek délután 4 óráig legyen az érsekkerti Szökőkútnál, vagy csatlakozzék bárhol a kijelölt útvonalon.

Érkezés 5 órakor a Szépasszony-völgybe, ahol a felvonulás zárásaként a jókedvű Popméter DJ-k napfényes zenéket játszanak a jókedvű bicajosoknak.

A szervezők üzenik: a felvonulást rossz idő esetén is megtartjuk!

Bővebb információt és a tervezett útvonalat itt találjátok. Critical Mass Facebook-on.

Sör és pattanások # No Age, Evil Men Have No Songs; A38 Hajó

2011-04-20T16:25:00.001+02:00

ma-Ugly beszámolóját a No Age budapesti koncertjéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.

No Age – Teen Creeps (via Sub Pop)

"Denis Denis, oh with your eyes so blue" - Jacno pályafutásának főbb momentumai

2011-04-16T23:00:00.002+02:00

Világéletemben nem tanultam franciául. Ebből kifolyólag nem is csúsztattam nagyot, amikor jó egy éve azt állítottam a Blip-csatornámon, hogy tudásom kimerül a 'végbélkúp' = 'suppositoire' azonosság ismeretében. Nos, mindezek ellenére kifejezetten rajongok a francia nyelvű zenékért, kezdve a 60-as évekbeli yé-yé irányzattól az őrületes cold-wave válogatásokig rengeteg szuper albumot köszönhetünk Franciaországnak. Most azt a Csodálatos Férfit ismerhetjük meg, aki még Debbie Harry-t is megihlette a Denis című szám erejéig - ő pedig nem más, mint Jacno.

Jacno 1957-ben született Párizsban, Denis Quillard néven. Láncdohányosként rajongója volt a Gauloises cigarettamárkának, művészneve is innen eredeztethető: Marcel Jacno tervezte ugyanis a dobozon szereplő sisakos logót.

Zenei karrierjét a Les Stinky Toys nevű bandában kezdte, mely Párizs első punkzenekarai közé tartozott. Kezdeti mérsékelt sikereik után, Malcolm McLaren invitálására felléptek Londonban, a 100 Clubban rendezett fesztiválon, nem kisebb nevek, mint a Clash, a Sex Pistols, a Damned, a Buzzcocks és a Siouxsie & The Banshees társaságában. A Stinky Toys sikerében nagy szerepe volt történetünk másik fő szereplőjének, az énekesnő Elli Medeirosnak is. Jacno egy 1973-as diáktüntetésen ismerte meg az uruguayi származású lányt, akivel aztán egy ideig együtt éltek, és több zenei projektet is beindítottak.

Les Stinky Toys - Birthday Party (1979)

A Stinky Toys 1979-es feloszlásakor már a párizsi punkszíntér emblematikus zenekarának számított; mindezek ellenére Jacno folyton tagadta, hogy "punkok" lennének. A Kraftwerk ebben az évben adta ki a Trans-Europe Express című albumát, nagy hatást gyakorolva ezzel a francia művészre, aki 1979-ben megjelentette első saját kiadványát, a Rectangle EP-t. Az album dalai geometriai formákról kapták nevüket, a Rectangle című számhoz pedig egy őrületesen kúl videoklip is készült. Ez a dal amellett, hogy egy korabeli Nesquik tévéreklám háttérzenéje volt, kiváló alapot szolgáltatott Gigi D'Agostinonak, hogy lenyúlja az alapot és elkészítse belőle az elmúlt évtized sokat emlegetett slágerét, a La Passiont. Ugye emlékszik mindenki?!

Jacno - Rectangle (1980)

A saját EP után Jacno és Elli Medeiros útja újra keresztezte egymást, Elli & Jacno néven három stúdióalbumot adtak ki. Egytől-egyik fülbemászó, játékos szinti-pop dalokat írtak, mint például már a Popméter Tavaszköszöntőjében is említett Main Dans La Main, a nem kevésbé slágeres Le Telephone, vagy az Oh La La. Hogy mennyire hibátlan is volt ez a produkció, semmi sem bizonyítja jobban, mint a videoklipjeik - ahol tulajdonképp semmi sem történik, mégis lélegzetelállítóan menő az összes; Jacno hideg tekintetétől kezdve Elli páratlanul eltalált fellépőruhájáig bezárólag nem hiányzik itt semmi a tökéletes popzenei élményből.

Elli et Jacno - Main Dans La Main (1980)

Miután 1984-ben véget ért közös karrierjük, Jacno még kiadott néhány szólóalbumot, melyek sikere elmaradt a korábbiaktól. 2006-ban a foci-vb idejére időzítve előállt egy dallal, amiben azt hirdette, hogy "a sport öl" - néhány év múlva azonban megtapasztalhatta, a láncdohányzás még inkább, ugyanis 2009 novemberében, 52 évesen rákban vesztette életét a manapság kissé elfeledett francia zenész.

Nácik az űrben # Haunebu – My Father Was A Master Blacksmith

2011-04-14T12:33:00.003+02:00

ma-Ugly írását a Haunebu lemezéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.

Sohasemvolt dicsőség # The Pains Of Being Pure At Heart – Belong

2011-04-13T13:50:00.000+02:00

ma-Ugly írását a Pains Of Being Pure At Heart második lemezéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.

The Pains of Being Pure at Heart – Belong (via Indie Rock Cafe)

Hallhatóan derűlátóbb # Low – C'mon

2011-04-12T12:55:00.009+02:00

A Low egy lassú zenét játszó zenekar. Az úgynevezett slowcore színtér egyedülállóan különleges esete, melyet egy házaspár – név szerint Alan Sparhawk és Mimi Parker – hívott életre 1993-ban, hogy szomorú dalokat adhassanak a világnak. A folyamatosan változó körülmények (basszusgitáros tagcserék, kiadóváltások, producerek jönnek-mennek) ellenére korszakról-korszakra mindvégig az ő párosuk határozta meg azt a páratlan zenei formavilágot, melyet a Low név fémjelez.

Zenéjük és kísérletezőkedvük egyfajta válasz volt a '90-es évek elejének grunge áradatára. Olyan lemezek megálmodói és –alkotói, mint a kritikus-kedvenc Secret Name, az ismertséget hozó Things We Lost In The Fire, és a sikert koronázó Trust. A Joy Division-re emlékező A Means to an End: The Music of Joy Division című, 1995-ben megjelent válogatáson pedig egy feldolgozással is szerepelnek olyan inspirált előadók mellett, mint a The Smiths vagy a Tortoise.

Dalaikban mélység van, melyekkel egy zord és reményvesztett világról alkotnak képet. Mindezt kopár minimalizmussal, végtelen egyszerűséggel (a dobon játszó hölgytag mindössze egy pergődobot és egy lábcint használ) tálalják az avatott hallgató számára. Sparhawk és Parker éneke – ugyan a sötétségből, de mégis – a szívhez szólnak.

A C’mon sorban a kilencedik stúdióalbum, mely a 2007-es elektronikával játszadozó Drums And Guns című remekmű mellett, szintén a Sub Pop Records gondozásában jelent meg, és amelyen – nem is oly' meglepő módon – ismét egy új basszusgitáros, Steve Garrington mutatkozik be. A lemez kuriózum a zenekar múltját tekintve, ugyanis hallhatóan derűlátóbb, mint elődei. A nyitódal Try To Sleep finom higgadtságával és dallamosságával, keringős tempóban már ezt az új irányt jelzi számunkra. A sötét felhők már nem állnak (annyira) a fény útjába. A You See Everything ezt a könnyedséget viszi tovább, melyben már Mimi Parker éteri hangja kerül előtérbe, ahogy az Especially Me-ben is. A dalok telítettebbek, minimalizmusnak nyoma sincs. Köszönhető ez olyan vendégzenészeknek is, mint a gitáros Wilco-tag Nels Cline és a hegedűn játszó Caitlin Moe. Ennek ellenére egy hamisítatlan Low lemezzel állunk szemben, melyen azért borúsabb szerzemények is helyet kapnak. A Witches síró gitárjai a korábbi idők hangulatát idézik, míg a Done mélyen elterülő völgyekbe húzza a hallgatót. A $20 pedig talán a lemez legkeserűbb száma, mely aztán a nyolc perc hosszúságú, zajosabb Nothing But Heart-nál csúcsosodik ki. A zárószám Something's Turning Over egy – a Low-tól meglehetősen szokatlan módon – kifejezetten vidám felvétel. A fény útját immár semmi nem állja el.

Mindent összegezve, a Low ezúttal egy jóval színesebb anyagot állított össze, mely kihívás a rajongók és egyben önmaga számára is.

Hallgatása magányosan eltöltött (de nem feltétlenül esős) napokra ajánlott.

Barkóczi Noémi az Érsekkertben

2011-04-09T22:55:00.001+02:00

Nemrég már beszámoltunk Barkóczi Noémi debütáló EP-jéről és bemutatkozó koncertjének közelgő időpontjáról. Normális esetben nem is szaporítanánk tovább a szót, de ha már megörökítettük, ahogy Noémi a város egyik legbékésebb helyszínén, az Érsekkertben előadja néhány dalát, akkor kötelességünknek érezzük, hogy benneteket is tájékoztassunk róla. A mozgóképeket természetesen blogunkon meg is tekinthetitek.

Noemi Barkoczi – Hey Sir!

Noemi Barkoczi – Reggeli

Noémiért egyébként itt tudtok rajongani.

Éljen az ifjúság! - KGB debütáló bulija

2011-04-08T07:00:00.001+02:00

Hirtelen megsokasodtak a Popméter-teli események, rendezvények mostanság - ugye ti is észrevettétek? Egy hét alatt két buli, ráadásul nem is egy városban - na igen, elég erősen diktáljuk a tempót mostanság.

A csütörtöki lamantinos est után szombaton újra találkozhattok velünk, immáron Egerben, az Egal kistermében. Miért is lesz különleges ez az éjszaka? Hát azért, mert egy olyan sráccal találkozhattok a pult mögött, aki aznap fog először lemezeket pakolgatni, és próbálja majd a közönséget táncra bírni. Ő pedig nem más, mint a KGB néven szereplő fiatal barátunk, aki már régóta a Popméter - tehát magyarul a POPZENE - forró tüzének melege körül hevíti magát, igen nagy sikerrel. Rendkívüli szorgalommal pumpálja agyába a könnyűzene minden fontos momentumát, és reméljük, szombat este ti sem fogtok benne csalódni!

KGB DEBÜTÁLÓ BULIJA

DJ-k: Popméter, KGB
Időpont: 2011. április 9. (szombat), 21:00
Helyszín: Egal kisterem
Belépés: 500 HUF, lányoknak 22 óráig ingyenes

Április 7. – Nichtstuer, X-Menz Idiotronic, Lamantin és Popméter a Szabad az Á-ban

2011-04-06T12:40:00.008+02:00

Csütörtökön ismét felkínálkozunk a budapesti éjszakában, ezúttal a Lamantin Club Special keretein belül, a Szabad az Á-ban. Ez ugyan már önmagában is egyfajta ígéret részünkről a szórakozásra és a bulizásra, de az est lényegét a jól ismert Lamantin házirendnek megfelelően, ismét élő fellépések adják.

Blaskovits Ferenc személyében bemutatkozik a neofolk-ként címkézett Nichtstuer, majd az ő műsorát követően az electrotrash-t játszó X-Menz Idiotronic tagsága igyekszik majd bolondos zenéjével és előadásmódjával némi derűt és döbbenetet előidézni a hallgatókban.

Az est zárásaként a Lamantin DJ-k mellett ma-Ugly, Gasztro és Colbas nyomják majd a Popméter igazát egészen kifulladásig, míg el nem hiszitek.

További információk itt találhatók, valamint érdemes hallgatni ma este 8-tól a Fúzió Rádiót, a Lamantin műsorának vendége ugyanis Nichtstuer lesz, aki saját szerzeményei mellett, kedvenc hallgatnivalóiból is válogat majd.

Popméter Seasons vol.1. - Tavaszköszöntő

2011-04-04T13:10:00.000+02:00

Pattannak a rügyek, itt az április - most már végérvényesen beköszöntött a tavasz. Nincs ezzel másképp a Popméter sem, mi most épp az ötletelésben éljük ki magunkat, így hát kitaláltuk a következőt: ahány évszak, annyi Popméter-mixtape!

Most pedig rögtön itt az első válogatásunk, amelyben minden tagunk 3-3 dallal képviseli magát. Kommentárjaikat az alábbi sorokban olvashatjátok:

Hammer Of Gods - Galaxis
Mindig nagy jelentősége van annak a ténynek, ha egy hazai banda valami különlegesen jó anyaggal rukkol elő. A Hammer-ös fiúk március elején dobták fel a netre a második nagylemezüket beharangozó Heal EP-t, melyen szereplő Galaxis című számuk egy kiemelkedően jó felvétel. (el balage)

Koncz Zsuzsa - A napfény
A dal 1971-ből való, amikor Zsuzsi néni még beat zenében utazott (több pályatársához hasonlóan), köszönhetően az Illés háttérmunkájának és szerzői tevékenységének, és persze a Pepita Records-nak. De ez most ne érdekeljen senkit, hallgassátok a számot és örüljetek a jó időnek.
Viszlát téli depresszió, helló napfény! (el balage)

Fleet Foxes - Helplessness Blues
2008-as nagysikerű debütálásukat követően a tavasz első szeleivel a fürge rókák is újra felbukkantak, mégpedig a májusban megjelenő új album címadó dalával. (el balage)

The Pains Of Being Pure At Heart – My Terrible Friend
Ha tavasz, akkor kizárólag twee pop, semmi más. (ma-ugly)

Say Hi – Trees Are A Swayin'
Erősebb kutya baszik. A szerelemben is. :( (ma-ugly)

Sean McCann – Star Charge
Zúgjatok! Búgjatok! Kúrjatok! Szezonja van. (ma-ugly)

Smith Westerns - Weekend
Ennél a dalnál kevés klasszabb ráhangolódás van a csodás tavaszi hétvégékre, amik baráti futballal és önfeledt mulatságokkal telnek. Ezeket és a garázsgitárokat remélem sosem fogom kinőni! (gasztro)

Iron and Wine - Walking Far From Home
Egyszerűen odavagyok az ilyen vokál harmóniákért. Napfényes sétákon Samuel Beam és a sunbeam a legjobb útitárs. (gasztro)

Coconut Records - Wires
Valahogy tavaly és idén is úgy alakult, hogy kókusz lemezzel indítottam a tavaszt. Nánánánánáná. (gasztro)

The Cure - Doing The Unstuck
A tavaszi zsongást szinte nem is lehetne ennél energikusabb, anarchistább dallal kezdeni. (norB)

Jacques Dutronc - Et moi, et moi ,et moi
Ahogy Robi bácsinak, úgy Jakab bácsinak is nyoma lesz az idei attitűdömben (ezt főleg a lányoknak mondom). (norB)

Oregon Bike Trail - Swimsuit
...és lassan a fecske úszonadrágok is előkerülhetnek. (norB)

GM49 - A telken
Számomra a tavasz igazi megtestesítője ez a dal: "szólít a vetemény", "vonz, mint egy mágnes az a néhány négyszögöl" - egyszerűen nincs még egy szerzemény, mely ennyire kiválóan adná vissza a hétvégi kerti munkák kissé verejtékgőzös, ám végezetül mindig felhőtlen boldogsággal járó hangulatát, hiszen a "házhoz kert való". (colbas)

Elli et Jacno - Main Dans La Main
Nem volt még egy dal, amit ennyiszer meghallgattam volna az utóbbi fél évben; ám ha valamikor, akkor most itt van a szezonja. Ugyanis ahogy a szám címe elárulja - "Kéz a kézben" - a téma nem más, mint két tizenéves gondtalan szerelme - tavasszal ez is gyakrabban előfordul! (colbas)

Elastic Summer - Super Powers
Micsoda fülbemászó dallamok! Indie-pop! Frissesség! 2011 tavasz! (colbas)

Metronomy - The Look
Remélem hisztérikusabb tavaszunk lesz mint a tavalyi, és hisztisebb bandát nem ismerek a Metronomynál. (boktm)

Architecture In Helsinki - Escapee
Azt mondták a nyár slágere lesz (legyen!), de a tavaszi lendületnek ad inkább egy nagy löketet. (boktm)

Barkóczi Noémi - Hey Sir
Egy szál gitár + egy szál lány = tavaszi hangulat.
Szerintem bizonyitva! (boktm)

03.30. - Popméter @ Radio Lamantin

2011-04-02T09:17:00.003+02:00

Mint tudjátok, szerdán a Lamantin rádióműsorának vendégei voltunk. Az adásban elhangzó dalokat lent megtaláljátok, a kétórás műsort pedig jövő szerdáig még le is tölthetitek.
Itt az első óra, itt pedig a második.

------------- POPMÉTER : --------------

OS MUTANTES - Panis Et Circences
BRIAN ENO & DAVID BYRNE - Mea Culpa
THE RADIO DEPT. - Why Won't You talk About It
PS I LOVE YOU - Leftovers
SATÖBBI - Róma
BIKINI - Gyerekmese
MARY MÖÖR - Pretty Day
THE BEES - Chicken Payback
THE MONOCHROME SET - Expresso
BATTLES - Ddiamondd
MARKUS - Ich Will Spaß
LOW - Witches
THE CHILLS - Doledrums
SONIC YOUTH - Bubblegum
THE UNICORNS - Child Star
KURT VILE - Peeping Tomboy
THE EMBASSY - State '08
PANDA BEAR - Surfers Hymn (Actress)
LINEAR MOVEMENT - Way Out Of Living
SIRIUSMO - Bad Idea
EL GUINCHO - Mientes
TUNE YARDS - Bizness

------------ dunkelheit : -----------

DABRYE - Magic Says
COM TRUISE - Sundriped
MITCH MURDER - Coup De Théâtre
NEIL YOUNG - Hold On To Your Love
LEGOWELT - A Crazy Plan
AL HANUßEN - S-enclosing
CUBE - CONCERT BOY

Barkóczi Noémi lemezbemutató koncertje a Bíborosban

2011-03-31T18:30:00.001+02:00

Barkóczi Noémi egy szempillantás alatt, szinte a semmiből lett Laura Marling egri megtestesítője. A főiskolás énekesnő "szerda 5" című debütáló anyaga rendkívül friss, március 23-án este került fel egy Bandcamp-profilra, de már pár óra elteltével tőle volt hangos az internet egy jókora szeglete. A következő napokban egyre inkább bizonyossá vált, hogy Noémi méltán kiérdemelte az őt övező hype-ot. A tehetséges énekes-dalszerző akusztikus gitáron írt dalai finomak és emberközeliek, meglepően érettek és kiegyensúlyozottak. Még a bemutatkozó EP legindulatosabb dala, a Reggeli is képes féken tartani vádló érzéseit. A dalszövegek úgy maradnak intelligensek, hogy nem hódolnak be a honi alternatív zene és a vele szorosan összefonódó bölcsésztársadalom hagyományainak, illetve elvárásainak, hanem saját, képekben bővelkedő világot teremtenek.

A pozitív visszhangot kiváltó "szerda 5" című kiadvány bemutatóján, azaz április 12-én Barkóczi Noémi élőben adja elő dalait a Bíboros emeleti termében. A kedd esti eseménynek a Part Café éppen aktuális felelőse, vagyis a Popméter ad majd keretet. A csapat képviselői a koncert hangulatához illő számokból szelektálva melegítik elő a hangulatot, majd folytatják az estét a szokásos menetrend szerint.

Noémi "szerda 5" című kislemeze meghallgatható és ingyen letölthető itt:

&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;a href="http://noemibarkoczi.bandcamp.com/album/szerda-5"&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;szerda 5 by Barkóczi Noémi&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/a&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;

Part Café – Barkóczi Noémi és a Popméter

Időpont: 2011. április 12. (kedd), 20:00
Helyszín: Bíboros Poharazó, felső szint
Belépés: INGYENES!

Facebook-esemény itt.

Tonight: Pop Metre in the Radio Lamantin

2011-03-30T00:26:00.011+02:00

Épp itt volt már az ideje, hogy ne csak felvételen, hanem személyesen is jelen legyünk egy Lamantin műsor erejéig a Fúzió Rádióban. A vendégszereplés fő apropóját az adja, hogy április 7-én esemény lesz a Szabad az Á-ban, ahol a koncerteket követően a vízitehén zenefelelőseivel osztozunk majd a lemezjátszókon. Másrészt, ha már beugró DJ-ink amúgy is a fővárosban tengetik hétköznapjaikat, elvárható tőlük, hogy az FM 93,5 hallgatóinak is adjanak némi zenei ízelítőt, kizárólag Popméter-hangnemben.

Ma este tehát a Fúzió Rádióban Csodálatos Colbas és Szuper El Balázs zenéket szelektál a Nagy Vízitehénnel 20-22 óráig. Az internetezők online itt, a budapestiek pedig az FM 93,5 Mhz-en foghatják az adást.

Jó szórakozást!

Belong - Common Era

2011-03-28T13:52:00.002+02:00

Habár ez a new-orleansi együttes már lassan egy évtizede jelen van a zenevilágban, a napokban megjelent lemezük csupán a második. Ha a Katrina-hurrikánra gondolunk, ez talán nem is olyan meglepő. Viszont az újabb megjelenést ismét 'sikerült' egy természeti csapáshoz igazítani...

Nem tudom, hogy ez az én hibám-e, vagy valami tőlem független dologé, de az idei lemezt hallgatván más nem is nagyon jutott eszembe a pusztoláson kívül. Azt azért mégse mondanám, hogy temet. A szépségnek s mindenféle gyönyörnek megvan az a tulajdonsága, hogy egyszer tovaszáll, elmúlik, és igazából ezek mégsem vesznek el, csak átalakultak valami érthetetlenné, groteszkké. És szerintem pont ez az, amit a Common Era is oly' elszántan és kétségbeesetten próbál megértetni velünk.

Hogy ne legyek ennyire metafórikus és zeneileg is megközelítsem, a Common Era (stream) már sokkal inkább egy poplemez, az előző lemezükhöz képest mindenképp. Az ambient dallamok mellett már az énekkel is találkozhatunk a 9 szám során, és az instrumentalitás is előtérbe került: benne rejlik a hűvös elektronika, csakúgy, mint a shoegaze legnihilistább elemei, nem elfelejtkezvén a 80-as évek post-punk hangulatáról.

Belong - Never Came Close (via AlteredZones)

myspace: Belong
Kranky Records

A meztelenség varázsa # J Mascis – Several Shades Of Why

2011-03-22T22:00:00.000+01:00

ma-Ugly írását J Mascis legújabb szólólemezéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.

J Mascis – Not Enough (via Sub Pop Records)

Dignan Porch – Deluded

2011-03-22T16:00:00.000+01:00

A délnyugat-londoni Dignan Porch először otthon vette fel a dalait, ami – főleg a lo-fi bandák esetében – semmi esetre sem meglepő, s még az sem, hogy ezeket feltolta a myspace-re; az viszont már annál inkább, hogy amint ezt megtette, a méltán neves Captured Tracks kiadó rögtön lecsapott rá, és egy single-t meg is jelentetett On A Ride névvel. Ezt tavaly a szintén otthon rögzített Tendrils EP követte, és az azóta 5 fős zenekar idén Deluded címmel egy újabb, mondhatni rövid, de mindenképp teljes, részben stúdióban, részben még mindig otthon felvett lemezzel jelentkezik. Képzeljétek, még a néhányotok számára biztos ismerős Lovvers egyik tagja, Henry Withers is vendégszerepel a cuccon.

Első hallgatásra olyan volt, mintha egy felfedezetlen, 80-as évekbeli pszichedelikus-experimentális banda kiadatlan demófelvételeit hallgatnám. De aztán realizálódott, hogy a Delude egy igazán pozitív példa arra, hogy egy kis jammelés alap felszerelésekkel, gitárral, dobbal, riffekkel még mindig időtlen, és semmi estre se szégyen, ha közben a cipődet is bámulod.

Kezdő ornitológusoknak # Hangmás – Darabokban

2011-03-19T15:00:00.001+01:00

A Hangmás zenekar őszi fellépésén már az egri közönség is hallhatta a Darabokban című számot, amely az októberben megjelenő lemez beharangozó kislemezdala is lett. Ehhez a honi indie színtér egyik legfelkapottabb direktora, Veszéjes Szabó Áron rendezett videoklipet. Ő készített már például vámpíros klipet a Moognak és animációs videót a Pillsnek is.

A (nem)mindennapi képekkel színezett mozgókép a Corvintetőn rögzített koncertfelvétellel azt a lüktetést és dinamizmust próbálja meg visszaadni, amelyet a zenekar koncertjein átélhet az ember.

A legutóbbi statikus és vizuálisan megbolondított videóval ellentétben, amely a Katonák voltunkhoz készült, most egy végig intenzív, mindent megmutatni akaró, handycammel készített felvételt kapunk, ezzel is a nyerseséget és lendületet erősítve.

A zenekar most induló vidéki turnéján bárki meghallgathatja ezt a számot is, de ha esetleg birtokolni van kedvetek, akkor egy email-címért cserébe letölthetitek a zenekar megújult oldaláról.
A klip végén látható madár pedig egyszerűen gyönyörű.

Illness, Eger, Kis Zsinagóga Galéria, 2011. 03. 10.

2011-03-12T01:40:00.007+01:00

Csütörtök este rendhagyó módon egy meglepően aktuális külföldi zenekar adott koncertet Egerben. A brightoni Illness a főváros és Szeged után – az elmaradt kecskeméti időpont helyett – a Kis Zsinagóga kortárs galériában is fellépett. Az angol fiatalokból álló, gitár-dob felállású duó zajos és virtuóz rockzenét játszik, melyet instrumentálisan, punk attitűddel és matekos dallamokkal ad elő. A csapat annyira friss, hogy a Some Vegetable Waste című bemutatkozó lemeze is alig több, mint egy hónapja jelent meg. Szabadon meghallgatható és letölthető itt:

A koncert rendkívüli energiája maximálisan meggyőzőnek bizonyult. A hangzás összehasonlíthatatlanul erősebb és élettel telibb volt, mint a felvételeken. Nagyjából két hasonlóan zajos duó, az inkább karcos No Age és az inkább lendületes Japandroids közé lehetne belőni. Az Illness rendkívül sok lehetőséget rejt magában: Emilio és Spencer egyetlen lemezen annyi témát és ötletet lő el, amennyiből más zenekarok komplett, több évtizedes életműveket építenek fel. Őket hallgatva mégis nyugtalanító hiányérzetünk támad, a dalaik ugyanis énekért ordítanak. Vagy hogy kicsivel érzékletesebb legyek, sokkal inkább ordításért énekelnek. Ígéretük és terveik szerint ez idővel megváltozik majd, ami persze további bizakodásra ad okot. Addig pedig nincs más dolgunk, mintsem türelemmel várni és a BokTM által készített felvételekkel alkalomadtán felidézni a remek koncertélményt.

Buli szombaton - a Popméter Pajtában

2011-03-09T23:30:00.006+01:00

Szevasztok, Popméter-őrültek!

Szoktak úgy kezdeni ajánlót, hogy "van egy jó hírünk", hát most nekünk is van egy. Ugye emlékeztek még arra, amikor éppen Miskolcra mentünk szórakoztatni a helyi közönséget? Nos, hát annyira forróra sikerült az éjszaka, úgy összemelegedtünk a borsodi fiatalokkal, hogy már egész egyszerűen nem bírjuk nélkülük!

Pontosabban a Ló és a Lovász alkalmi DJ-formáció nélkül, ők szombaton mindenkit szeretettel várnak majd egy "deephouse/dubtechno/darkminimal/idm/dubstep/futuregarage", szóval értitek, magyar nyelven szólva: HÚZÓS buliba! Persze előtte lesz Popméter DJ-set is, tesszük a dolgunkat, ahogy szoktuk, nem lacafacázunk, kaptok, mint Mátészalka!

Popméter Pajta - A Ló és a Lovász & Popméter DJ Set

Időpont: 2011. március 12. (szombat), 21:00
Helyszín: Egal kisterem
Belépés: 500 HUF, lányoknak 22 óráig ingyenes

Facebook-esemény itt.

Szarból várat # Is Tropical és We Have Band, Trafó

2011-03-07T15:55:00.000+01:00

ma-Ugly beszámolóját az Is Tropical és a We Have Band budapesti koncertjéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.

Is Tropical – South Pacific (via ListenBeforeYouBuy)

We Have Band – How To Make Friends (via TUNE THE PROLETARIAT)

A szextől a házasságig # Lykke Li – Wounded Rhymes

2011-03-03T17:00:00.002+01:00

ma-Ugly írását Lykke Li második lemezéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.

Lykke Li – Youth Knows No Pain (via Punkreas.org)

Lykke Li – I Follow Rivers

Újra Budapesten!

2011-03-02T00:10:00.007+01:00

Március 4-én immáron negyedjére vesszük be a fővárosi éjszakát. A Corvintető, a Klub Vittula és a Fogasház után ezúttal a Mappa Clubban tesszük majd tiszteletünk, ahol pénteken fellép majd Hó Márton és a Jégkorszak, a Rakéta, illetve a Peacetones is. A koncertek után mi szelektálunk majd a legjobb zenék közül egészen hajnalig, úgyhogy mindenképp megéri maradni is.

Az eseményre való hangolódáshoz feltétlenül tekintsétek meg a nemrégiben még csak duó felállásban létező Hó Márton és a Jégkorszak egri koncertjének teljes felvételét! Már csak azért is, mert nemcsak a koncert szervezése, hanem annak felvétele is hozzánk köthető.

Hó Márton és a Jégkorszak, Rakéta, Peacetones és Popméter

Időpont: 2011. március 4. (péntek), 21:00
Helyszín: Mappa Club (Budapest, Liliom utca 41.)
Belépés: 500 HUF

Facebook-esemény itt.

Architecture In Helsinki - Contact High

2011-02-27T12:11:00.003+01:00

A multiinstrumentális indie-popban utazó melbourne-i Architecture In Helsinki áprilisban készül kiadni negyedik stúdióalbumát, amely a Moment Bends névre hallgat. Az elmúlt napokban pedig elérhetővé vált az interneten első kislemezük, a Contact High, melyet nálunk meghallgathattok, innen pedig le is tölthettek.

Architecture in Helsinki - Contact High

A korábbi albumokhoz képest még fülbemászóbb dallamokat kapunk; már-már színtiszta popzene ez, pajkos szintihangok armadájával. Kíváncsian várjuk az új lemezt!

Part Café a Bíborosban

2011-02-20T20:30:00.002+01:00

Február 22-én este újraindul Eger egyik legnagyszerűbb rendezvénysorozata, a Part Café. A hetente jelentkező kulturális felüdülésnek két-három éve még a Művészetek Háza átriuma adott otthont, ahol az egykori Part Rádió műsorszerkesztői szolgáltatták az eltérő stílusok "anti-dancefloor"-jellegű számait. Az újjáéledő Part Café-nak a Bíboros emeleti terme fog otthont adni, ahol a partosok ezentúl is minden kedden varázsolnak majd könnyed, baráti hangulatot.
Csapatunkat az a megtiszteltetés érte, hogy mi nyithatjuk meg a visszatérő kávézást. A Popmétert kedden tehát BokTM, NorB és ma-Ugly fogja képviselni. Terveink szerint a szettünkkel az egykori rádióműsorunk, a Pulóver Parádé varázsát próbáljuk majd meg felidézni.
Utánunk Tóth Andris, a DeViszont zenekar frontembere veszi át a terepet, illetve tálalja a kultúrpopot. (Elképzelésem sincs róla, az vajon mi lehet, mindenesetre éppen elég borzasztóan hangzik ahhoz, hogy ne is akarjam megtudni.)

EDIT: Mivel Tóth Andris betegségre hivatkozva lemondta az estét, így nem is fogjuk megtudni, mi fán terem a kultúrpop. :(
Jobbulást!

Part Café – Popméter és más Part lemezlovasok

Időpont: 2011. február 22. (kedd), 20:00
Helyszín: Bíboros Poharazó
Belépés: INGYENES!

Facebook-esemény itt.

Karakter, markáns karakter nélkül # Say Hi – Um, Uh Oh

2011-02-16T20:00:00.000+01:00

ma-Ugly írását a Say Hi legutóbbi albumáról a Lángoló Gitárok ömlesztett kritikái közt olvashatjátok.

Say Hi – Devils (via Barsuk Records)

Say Hi - "Devils" Video from stereogum on Vimeo.

Catfight: Popméter vs. Lángoló Gitárok

2011-02-16T02:30:00.001+01:00

Február 18-án, a Kocsonyafesztivál ideje alatt, ha a macsekok bajsza nem is akad össze, néhány cicafiú mindenképpen megmérettet majd egymással. Az Acélvárosban csap ugyanis össze a Lángoló Gitárok és csapatunk, a Popméter néhány prominense. A miskolci MMM-ben a lángolókat Roni Scheiß, illetve a magyar zenei újságírás Morvai Krisztinája, Iusedtofuckpeoplelikeyouinprison képviseli majd. Az ellenük vívott harc során alakulatunk nevében El Balage, NorB, Colbas és ma-Ugly pörgeti majd a lemezeket. A testi épségeteket ugyan nem tudjuk garantálni, azt viszont annál inkább, hogy a cicás összecsapást követő napon kíméletlen macskajaj vár rátok.

Best Coast – Crazy For You

Catfight: Popméter vs. Lángoló Gitárok

Időpont: 2011. február 18. (péntek), 21:00
Helyszín: MMM (Miskolc, Kisavas II.sor 36)
Belépés: INGYENES!

Facebook-esemény itt.

Dél-olasz kíméletlenség # EELS ON HEELS - Letters EP

2011-02-11T14:21:00.001+01:00

Olaszországot nem feltétlenül a zenéje miatt kedveljük. Talán egy épkézláb zenekart sem tudnánk említeni (persze az italo disco most kivétel, nah meg a Soviet Soviet, de a szintén olasz földről származő Casa Del Mirto-ról se feledkezzünk meg), ellenben mondjuk egy focicsapattal, mint például a AS Bari, amelynek városában az Eels On Heels is székel.

A 80-as évek experimentál hullámain edződött 4 fős banda először tavaly jelentkezett egy EP-vel (amely egyébként beszerezhető innen), s már akkor is érdeklődve figyeltem, hogy vajon miben mesterkednek ott a dél-olasz tengerparton . Ha teljes albummal nem is, de egy újabb kislemezzel idén is előpattantak, s valószínűleg mégjobban megszerették a 'brutal' jelzőt.

A 'Letters'-en 3 'trekk' plusz egy bónusz szám kapott helyet. Maga a név értelmet is nyer, ha megnézzük a számcímeket: Y, N és G. A nem csak emiatt rövidke lemezt legjobban a torzult, de mindamellett erőtől is duzzadó ütemek, a súlyosnak ható dobok, az elektronikus aggresszió, mondhatni a brutalitás jellemzi . Nem kifejezetten popzene, de ha hallgattál már (s ha nem, miért??) Health-t, These New Puritanst vagy Fuck Buttons-t, akkor velük se tégy kivételt!

Az EELS ON HEELS jelenleg hazájában turnézik, s már olyan zenekarokkal osztoztak a színpadon, mint pl a S.C.U.M., Parenthetical Girls, Project Komakino, szóval aki teheti vagy épp Olaszországban, esetleg Bari környékém tartózkodik, az menjen és nézze meg őket!

EELS ON HEELS - Antenna (Live)

Behavazott +−

2011-02-05T20:39:00.005+01:00

Nagy örömünkre szolgál, hogy egy újabb Egerhez kötődő zenekar létezéséről számolhatunk be. Gyetvai Zsombor pár éve még a hevesi megyeszékhely belvárosának utcáin énekelt és gitározott Hátha Mégis Danival, időközben felléptek néhány helyi szórakozóhelyen, és rögzítettek pár számot is. Zsombor a fővárosba kerülve saját bandát alakított Behavazott +− néven, amely mostanra készítette el az azonos című bemutatkozó lemezét.
Az albumon jó értelemben vett emocionális gitárrock számok sorakoznak. Helyenként egész látványosan visszaköszön bennük a Bright Eyes és a Muse zenekarok hatása. A dalok kifejezetten szövegcentrikusak, Zsombor előszeretettel játszik a szavakkal.
Érdekesség, hogy a "A Zár" című dalukban Nagy Zsófi, az egri gimisek körében igen népszerű Moody Clouds énekesnője is vendégszerepel.

A lemez meghallgatható itt, és szabadon letölthető innen.

Behavazott + - by Behavazott +-

"You are the word, the word is Destroy!" - A Destroy The Plastic Chairs! első fellépése elé

2011-02-03T17:32:00.014+01:00

A történet négy és fél éve kezdődött egy napfényes nyári délutánon, az aranyszívű fenegyerek, MC Cobramone által szervezett, azóta már legendássá vált Sarud Fesztiválon. Ez a mulatság arról is nevezetes, hogy az alkoholmámorban úszó ifjak a kerti eszközökkel való dobolás hevében ripityára törtek négy darab műanyag széket. A közös zajkeltés és destruktív mókázás annyira megihlette a zenebuzzancs fiúkat, hogy el is nevezték ezt a jelenséget, így született meg a Destroy The Plastic Chairs!
Első két évében a banda csak mítosz szintjén létezett, a tagok próbálás helyett a zenekarban betöltendő szerepek leosztásával foglalatoskodtak. 2008 nyarán azonban beindult a tényleges zenélés, melynek becses gyümölcse az idén januárban napvilágot látott 6 számos self-titled EP.
Ezt az örömteli eseményt szeretné most megünnepelni a minden szinten DIY-szellemiséget képviselő DTPC! egy minikoncerttel. A barkácspop szobazenekar tehát kinyitja az ajtót és elhagyja egy időre a biztonságot nyújtó lakást, hogy otthonossá varázsolja, belakja dalaival a színpadok világát is. Aki csak egyszer is dobolt az életében asztalon, fazekon, vödrön, kannán, lavóron, bármin, annak ott a helye!

Időpont: 2011. február 5. (szombat) 22:00
Helyszín: Egál klub
Belépés: 22 óráig lányoknak ingyenes, utána kb. 500 HUF

Fácse-esemény itt.

A minifellépés előtt és után a Popméter gárdája a DTPC! legénységével karöltve pörgeti majd a lemezeket, a jól megszokott őrületes hangulat tehát garantált!

Csak egy faszi samplerrel # Deerhoof – Deerhoof Vs. Evil; Cut Copy – Zonoscope

2011-02-03T11:50:00.003+01:00

ma-Ugly írását a Deerhoof és a Cut Copy legfrissebb lemezeiről a Lángoló Gitárok ömlesztett kritikái közt olvashatjátok.

Deerhoof – Hey I Can (via Ca Va Cool)

Cut Copy – Pharaohs & Pyramids (via Aerial Noise)

Deerhoof – Super Duper Rescue Heads!

A nagyra nőtt kislány # Joanna Newsom, Művészetek Palotája

2011-01-30T19:26:00.002+01:00

ma-Ugly beszámolóját Joanna Newsom budapesti koncertjéről a Lángoló Gitárokon olvashatjátok.

Joanna Newsom – Cosmia (via Draw Us Lines)

Sutyiban készült videó az eseményről: itt

Tengerpart, autópálya és az Outrun # Casa Del Mirto - 1979

2011-01-27T21:44:00.009+01:00

A Casa Del Mirto (magyarra fordítva, kb.: "A mirtusz otthona") az észak-olaszországi Trento városában élő Mario Ricci egyszemélyes projektje, 2005 óta készített zenéi ingyen letölthetőek myspaceről, az idei albumot leszámítva.

A korábbi house-szerű albumok után pár éve átnyergelt a chillwave/dreamwave/glo-fi irányvonalra (némi italo disco hatásokat megtartva), és a tavalyi két EP (Acafulcro, The Eternal) után idén januárban kiadta harmadik lemezét, amelynek címe takarhatja Ricci születési évét, esetleg rejtett utalás lehet a popzene legkirályabb évére - ez számomra eddig nem derült ki.

Casa Del Mirto - The Haste

Az 1979 kapcsán is le kell írnom a már-már unásig ismételgetett "tengerparti hangulat" kifejezést; van itt egészen húzós, diszkóba való sláger (The Right Way), néhány vontatott ritmusú, elkent, bólogatós dal (The Haste, Faces), sőt, még egészen meglepő módon egy akusztikus gitárral kísért kétperces "ballada" is (na jó, ez amúgy igazán lemaradhatott volna a lemezről). Kiemelkedő pillanatokról gondoskodik még a lassan kibontakozó, amolyan éjszakai-utazó-zeneként is kiválóan bizonyító Fairy Tales For Moonwalkers című dal is (amit a Popméter official.fm csatornájában meghallgathattok).

Ja, és mennyire menő már, hogy a Faces klipje alatt gyermekkorom egyik kedvenc autós arcade játéka, az Outrun fut?

Casa Del Mirto - Faces

Casa Del Mirto - The Right Way

Casa Del Mirto @ Myspace
Casa Del Mirto @ Bandcamp
Casa Del Mirto @ Facebook

Svédország helyett Los Angeles # Kisses - The Heart of the Nightlife

2011-01-24T21:20:00.009+01:00

Volt már jó néhány olyan eset az életemben, amikor egy-egy borító puszta látványa olyan hatással volt rám, hogy szinte azonnal meg akartam hallgatni a zenét, ami mögötte lapul. A közelmúltból rögtön két - egymásra meglepően hasonlító - példával is tudok szolgálni: egyik a Tennis tavalyi EP-je, a másik pedig a Kisses sajnálatos módon általam csak az utóbbi napokban felfedezett lemeze, a The Heart of The Nightlife.

A Kisses két tagja egy los angeles-i pár, Jesse Kivel és Zinzi Edmundson, a tavalyi év második felében jelentették meg The Heart of The Nightlife című lemezüket, mellyel kapcsolatban engem csupán egyetlen dolog lepett meg: mégpedig az, hogy nem Svédországban készült.

Hogy miért? A dalok úgy szólnak, mintha mondjuk a Studio, esetleg az Embassy keverte volna az alapot, miközben Jens Lekman énekét hallgatjuk. Mondanom sem kell, ez számomra a legkisebb mértékben sem hangzik negatív kritikának, és azért valljuk be, a Kissest korántsem ennyire egyszerű megfejteni. Ahogy az okosabbak már a borítóról is megállapították, a lemezen hamisítatlan baleári-pop hangulat uralkodik; ezt még képesek is tetézni ilyen zavarbaejtően giccses, a 80-as évek utazási irodáinak poros VHS-eit idéző klippel, amit a Bermuda című dalhoz készítettek:

Kisses - Bermuda

A lemez egyébként végig egyenletes színvonalon nyújtja a gondtalan nyári estékhez szükséges zenei aláfestést; általában elmondható, hogy a kiemelkedő dalokhoz készítették a videoklipeket, ám a szemfülesebbek figyelmébe ajánlanám a The Heart of The Nightlife című instrumentális darabot, mely szerintem a hasonló című lemez csúcspontja.

Kisses - People Can Do The Most Amazing Things

Kisses - Kisses

Kisses @ Facebook
Kisses @ Bandcamp
Kisses @ Myspace

Lájkolnám a lájkod – Smith Westerns - Dye It Blonde

2011-01-19T12:27:00.005+01:00

ma-Ugly írását a Smith Westerns második albumáról a Lángoló Gitárok ömlesztett kritikái közt olvashatjátok.

Smith Westerns – Imagine Pt. 3 (via Indie Rock Cafe)

Smith Westerns - Weekend from Fat Possum Records on Vimeo.